Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-19 / 239. szám
I X/J TVF. 939. SZÁM* am (Kolozsvár, október 17.) A marosujvári csendőrség táviratot küldött a kolozsvári rendőrség bűnügyi osztályához „Azonnal kérek két ügyes detektívet, — igy szól a távirat, — mert valószínű, hogy a marosujvári és máarmarosszigeti postarablások egyik tettesét tartóztattuk le“. Hónapok óta eredménytelenül nyomoz a kolozsvári rendőrség ezekben a bűnügyekben, anuak- ellenére, bogy különös ambícióval igyekezett a tetteseket kézrekeriteni, mert a postai vezérigazgatóság a titokzatos betörések után elsősorban a kolozsvári rendőrséghez fordult az ügy felderítése céljából. Mind a két rablást megállapíthatóan azon- nos módszerekkel követték el, azonkívül számos betöréses lopás történt az utóbbi időben erdélyszerte és Kolozsváron is, amelyeknek nem akadt gazdájuk, úgyhogy könnyű volt egy országos jellegű erdélyi betörőbanda működésére következtetni, amelynek véget vetni főként a kolozsvári rendőrség volt hivatott. Egy kottalap. Draghiciu rendőrigazgató, a bűnügyi osztály vezetője tehát azonnal kiküldötte a kért-detektiveket Marosujvárra, akik magukkal vitték a kérdéses postarablások egész nyomozati anyagát. Könnyen Elfért nálunk: mindössze egy kottalap jutott eddig a nyomozó közegek birtokába, amelyen határozott vonásokkal ez a név állott. Lénárd Dezső. Az eljárás annak idején lázas buzgalommal indult meg abban az irányban, amelyet megjelölt éz a kottalap, amit a marosujvári postarablás színhelyén, a kifosztott postaszekrény mellett találtak nehány hónappal ezelőtt. Összeszedték a számításba vehető városokban az összes Lénárd nevű embereket, beteken át folyt a kihallgatásuk, de egyikük vallomása sem nyújtotta a legcsekélyebb támpontot sem a bűnösség megállapítására. A két kolozsvári defektiv is nagyon csekély reménnyel indult el Marosujvárra. Annál nagyobb volt aztán meglepetésük, mikor a marosujvári csendőrségen egy erőteljes jól öltözött szőke fiatalembert vezettek elé, 'akinek Lénárd Dezső volt a neve. — Tordai fiú, — mutatta be a csendőrörs parancsnoka. Sajnos, a házkutatás nem vezetett semmi eredményre nála. Nagy János detektív e név hallatára önkényteötvenezer lejt találnak a rablétanyán — Módszerünk — folytatta a betörő — a következő volt: a kasszák és ajtók felfeszitésének nehéz munkáját rendszerint én végeztem,, mert amint látják, erős gyerek vagyok. Mialatt Somogyi se. gitségével dolgoztam, Turz&i revolvernél kezében állt őrt, mert el voltunk rá tökélve, hogy bárki próbálja is megzavarni munkánkat, életével lakói. — És hova rejtették el a pénzt? — Tordától 2 kilométerre. Az Aranyos partján van rejtekhelyünk. Ott helyeztük el azt a pénzt, amit az elmúlt félesztendei rablóéletünk alatt nem költöttünk el. Jól kiöltözködtünk, nagyszerűen éltünk s az Aranyos partján levő földalatti üregben mindössze 55 ezer lejünk van még. Összefogdossák a banda tagjait Nagy Gábor és Rotár Joan detektívek első útja az Aranyos-parti rejtekhelyhez vezetett, ahová Lénárd Dezső megkötözve, erős csendőrfedezet alatt kalauzolta a nyomozókat. Rövidesen meg is találták a kincstárat, ahol egy zsákra való húsz és százlejes volt felhalmozva. Azonkívül egy revolver, hat golyóra töltve és 18— 20 Wertheim kassza_kulcs. Az értékes lelettel autón Tordára utaztak a detektívek megfelelő csendőrkisé- rettel és a Lénárd Dezső cinkosaira vonatkozó pontos személyi adatokkal. Először Turzai Ferenc lakáéira kopogtattak be, akit otthon az ágyban találtak. Ép a moziból érkezett haza s már el akarta oltani a lámpát, hogy nyugodtan átadja magát az éjszakai pihenésnek, mikor a detektívek rajtaütöttek. Fiatal, feltűnően csinos, 19 éves fin, foglalkozására nézve soffőr, de intelligenciája jóval meghaladja a műveltségi nivót, amelyet e szakmabeliek rendszerint elérni szoktak. Iskolázott fin, tanult elektrotechnikus. Rendkívül meglepődött letartóztatásán, de midőn látta, hogy társa mindent elárult, ő se igyekezett tagadni semmit. — A legnehezebb betörésünk — mondotta többek között — a legutóbbi volt Forró községben. Tor- dáról vittük a. bust, bogy a jegyző kutyáit elhallgattassuk vele és másfél kilométeren át cipeltük a pénztár-szekrényt, amig lehetőség nyílt a felfeszité. sére. Ezután a harmadik betörőnek, Somogyi Ferencnek a letartóztatása következett. Ez már idősebb ember. 34 éves és kereskedelmi alkalmazott volt, de jelenleg nincs semmi foglalkozása. Éjjel 12 óra után kopogtatták be lakására a detektívek és mikor felhangzott a kérlelhetetlen „törvény nevében“, a lakásból asszonyjajveszékelés és gyermeksirás hallatszott ki. Az egész család rögtön tudta odabent, hogy a családfőt utolérte a gonosztevők végzete. Utoljára Gáspár Joan marosujvári adóvégrehajtót tartóztatták le, aki tulajdonképen nem vett aktiv részt a betörések lopásokban, de 6 vállalta a postai pénztárokból rabolt bélyegek értékesítését, mert ehhez, mint állami hivatalnoknak, neki volt á 1 legtöbb lehetősége. Hatvanezer lejt kapott szolgálataiért. Gáspár Joan fiatalházas, öt is legmélyebb álmából ébresztették föl és felesége zokogásától kisérve vitték a csendőrőrsre. Valamennyi között ő látszott a legjobban lesujtottnak a váratlan fordulat bekövetkezése miatt. Pedig ő lehetett legjobban elkészülve reá, hiszen Lénárd Dezső letartóztatásáról már napok óta tudomása volt Ötletszerű véletlen őrizetbevétel volt ez. Lénárd ugyanis nemrégiben az autót tartó adóvégrehajtó soffőrjéül szegődött. Ezzel főleg azt a célt akarta elérni, hogy Gáspár Joan adószedői kőrútjain körülkémlelje az egyes vidéki adóhivatalokat és gazdájának segítségével megállapítsa, hogy hol lesz a betörés a legjobban célravezető és legkevésbé kockázatos. Az egyik ilyen peroeptorátuson azonban ismerősen csengett valaki előtt a Lénárd Dezső neve, még a marosujvári postarablásról irt újságcikkekből, a igy jutott az adóvégrehajtó soffőrje a csendőrség kezére. Az elárult cinkos leleplez egy bestiális gyilkosságot Gáspár Joan annyira fel volt háborodva cinkostársai árulása> miatt, hogy valóban megdöbbentő leleplezéssel szolgált. — Emlékeznek az urak, — mondotta a detekti- veknek, — hogy néhány hónappal ezelőtt Aranyosgyéres közelében egy szénné égett hullára találtak, amelynek személyazonosságát már nem lehetett meg. állapítani. De körülbelül ebben az időben tűnt el Tordáról egy Kontz József nevezetű ember. Hát az a szénné égett holttest nem más, mint a Kontz József teteme. A szerencsétlen ember Lénárdnak cinkostársa volt azelőtt, de valami nézeteltérés merült fel közöttük, ami miatt összevesztek és Kontz József a.zzal fenyegette társait, hogyha nem intézik el a vitás ügyet az ő akarata szerint, hát följelenti őket a rendőrségen. LénáTdék ezért meggyilkolták Konzt Józsefet, aztán leöntötték benzinnel és meggyuj- tották, hogy ne lehessem ráásmemi hullájára. Céljukat el is érték. De ón mondom, ők a Kontz József gyilkosai. A fekerte-emtós bandita Nagy Gábor és Rotar Joan detektívek ma délben érkeztek Kolozsvárra a jólvégzett munka után. A bűnügyi osztályon valószinünek tartják, hogy Lé- nárdék társai azonosak azokkal a feket-autós haramiákkal, akik egész nyáron rettegésben tartották Kolozsvár külvárosait. De erre még nincsenek bizO. nyitékok. Hasonlóképen nincsenek még bizonyítékok arra vonatkozólag sem, hogy Kontz Józsefet csakugyan Lénárd és társai ölték volna meg. A kolozsvári rendőrség, amelynek leleményessége nélkül nem kerültek volna kézre a gonosztevők, tovább folytatja a nyomozást ebben az irányban is. Megoldódott a szatmári komiszaimé meghurcoltatásának rejtélye is Az ügynek azonban lesznek egészen másirányi! fejleményei is. Emlékezetes, hogy a máramarosszi- gefi postarablással Pap Sándor szatmári rendörko- miszár feleségét, egy magyar származású asszonyt gyanúsítottak meg, s a szerencsétlen urinő a képtelen gyanú miatt vizsgálati fogságot is kénytelen volt elszenvedni. Egyik-másik lap is meghurcolta. A szenzációs letartóztatásokkal kapcsolatban nyilvánvalóvá vált Pap Sándorné Gallovics Aranka ártatlansága és bebizonyosodott az is, hogy a magyar urinő csakugyan Ghişoiu volt szatmári rendőrigaz gató üldözésének áldozata volt. Ghişoiu rendőrigazgató, talán méltánytalan manővereiért jutalmul, érdemen felül jó szolgálati beosztást kapott ai rendőrtisztek inkadrálása során, Pap Sándor szatmári komiszár ellen azonban, — értesülésünk szerint Vaida belügyminiszter kezdeményezésére, fegyelmi eljárás indult, hogy miért nem vált el feleségétől, attól a magyar asszonytól, aki ellen ily súlyos gyanuokok alapján van bűnügyi eljárás folyamatban. A valóban felháborító ügyben épen a napokban volt tárgyalás a fegyelmi bíróság előtt, de annak Ítélete még nem ismeretes. Lénárdnak és társainak letartóztatása és beismerő vallomása remélhetőleg megszünteti most már úgy a> Pap Sándor fegyelmi, mintpedig a rehabilitált Pap Sándorné Gallovics Aranka bűnügyét. Jávor Béla. * A véglegesen megállapított nyugdijak felülvizsgálása, az eddig nyugdíjban még nem részesített esküt nem tett tisztviselők, régi nyugdijasok, hadirokkantak, hadiözvegyek nyugdija vagy segélye kérhető a nyugdíjtörvény módosításáról szóló uj törvény alapján. Magyar fordítása kapható dr. Man- del Fordító Irodájában Cluj, Str. Memorau-1 dului 9. Ára 20 lej. Leleplezték s összefogdosták az erdélyi postarablások speciálisfáit akik egyik bűntársukat meggyilkolták és holttestét elégették Intelligens fiatalemberek és tisztviselők voltak a példátlan vakmerőséggel és ügyességgel operáló bandának tagjai — A posfafosztog»tók rejtekhelyén ötvenezer lejt találtak A kolozsváni nendSnség szenzációs fogása rehabilitálta a meghurcolt szatmári komiszámét i9 lenül a zsebéhez kapott, amelyben a gyűrött kottalapot, az egyetlen bűnjelt tartogatta, aztán még mielőtt a vallatáshoz hozzáfogott volna, igy szólt a csinos fiatalemberhez: — Üljön csak le barátom, és irja azt, amit én diktálok. A letartóztatott természetesen engedelmeskedett és gyanútlanul papírra vetette, amit a detektív diktált: — Kedves Dorottya, értesítem, hogy e hó 20-án Marosvásárhelyre utazom. Üdvözli Lénárd Dezső. Tulajdonképpen csak az aláírás volt fontos. De szükséges volt a levélírás játéka, hogy a delikvens ferditetlen vonásokkal irja le a nevét. S mikor pontot tett a rövid levélheti értesítés végére, a detektív előhúzta a kott,alapot és összehasonlította a két Írást. Minden vonás hajszálra egyezett. — Látja barátom, — szólt aztán, — erre a kottalapra ugyanaz a kéz irta a nevét, mely ezt j a levelet is irta. És tudja-e, hogy honnan való ez a kottalap1? A marosujvári postapénztárból, amelyet maga kirabolt... Igen amelyet maga rabolt ki.... Lénárd Dezsőn határtalan meglepődés vett erőt. Elpirult, remegni kezdett és homlokát, pillanatok alatt nagy veritékgyöngyök borították. — Ne tagadj, gazember, — formed* most rá a detektív, — hiszen a cinkostársaid már kezeink között vannak. Lénárd Dezső erre teljesen megtört. Igazi betörő hamar átlátja van-e még értelme a tagadásnak, s itt mindent kideritettnek érezhetett. Lehet, hogy hozzájárultak még csendőrségi „keresztkérdések“ is, de ezekről nem szól a krónika. Tény, hogy Lénárd Dezső ma délután 6 órakor már vallott, folyékonyan és részletesen. Postarablások nagyban — Igen, — mondotta — két társammal, Tur- zai Ferenccel és Somogyi Ferenccel együtt mi raboltuk ki a marosujvári postapónztárt, ahonnan 60.0C0 lej készpénzt vittünk el. Mi raboltuk ki a ! mármarosszigeti postapénztárt is, amelyben 300.000 j lej készpénz s valami 400.000 lej értékű bélyeg I volt. Mi jártunk nemrégiben Alsófehérmegyében, ■ a tórói községházán is, ami 170.000 lejt hozott a
