Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-18 / 238. szám

KEOMWSJfík XII. XVP, 239. S2JM. Erdélyi hadifogoly kalandos élete Afganisztánban, Amanullah véres udvarában és India poklában TIZEDIK KÖZLEMÉNY Săngeorsan Lázár óradnai erdész folytatja hadifogságá­nak kalandos történetéi. (Hivatalos vagyok az áliatimádők misztikus istentiszteletére — Gyermekek szenvedései az inter­nált táborban — Szabadulás!) Érdekes a tüzimádók vallási szektája is. Ezek az esti homályban máglyákat raknak s a íüzvilágnál végzik el imádságukat, mi­közben kezeikkel jelképes gesztusokat vé­geznek a tűz fölött. A tüzimádók halottal* kát különös ceremóniák között temetik el. A halál bekövetkezte után az elhunyt hoz­zátartozói rettenetesen sirnak és jajveszé* kelnek. Estefelé egy, a temetésre megjelölt helyre nagymennyiségű hasábfát szállítanak és hatalmas máglyát raknak. Naplemente után a máglya mellé viszik a halottat, fel­boncolják, kiszedik beleit és nemesebb ré­szeit, ezeket gyászszertartás mellett a földbe temetik. Ezután a holttestet a máglyára he­lyezik, amit egyszerre négy oldalról meg- gyújtanak. A máglya meggyújtása közben egy tüzimádó folyton torkaszakadtából kia­bál és jajveszékelve jelzi a többi tüzimádók- nak a temetés megkezdését. A nagy ordi- fozásra minden hivő abbahagyja a munkáját és a temetéshez siet. Amikor mindnyájan egybegyűltek, a tüzimádók körülülik a tüzet, egyesek hangosan sirnak, mások énekölnek, vagy famburát játszanak, dohot vernek, csör­gőket ráznak, s közben «közben teavizef szür­csölgetnek. Amikor a holttest összes csont­jaival együtt elhamvadt, a zajos temetés véget ér. 1919. augusztus havában IVttlfl József budapesti származású s ezidőben Indiában élő kereskedelmi utazó társaságában felke­restem az állatimádók szektáját. Tolmácsom utján részletesen kikérdeztem őket vallási felfogásukról és szertartásaikról s a követ» kező érdekes vallomásokat jegyeztem fel: Az állatimádók hite szerint a lélek hal­hatatlan. A lélek az emberrel egyszerre szü­letik meg, de csak addig marad az emberi testben, amíg ezt normális mértékben lelki­erővel tudja kormányozni, ami rendszerint attól függ, hogy mikor és mennyi idő után merül ki a lélek. Amikor a lélek kimerül, a test meghal. De a lélek tovább működik a földön, lélekvándorlás utján, azaz úgy, hogy egy erejének megfelelő állatba költö­zik és azt kormányozza tovább. Eszeript a lélek az emberi testből bizonyos idő múlva egy erejének megfelelő kisebb testű és szel­lemű állatba vándorol. Azért tartják a hindu állatimádók oly nagy becsben az összgs álla­tokat, mert nem tudják, melyik állatba fog átvándorolni a lelkűk s azt hiszik, hogy minden élő állatban egy emberi lélek lakik. A hinduk vallási törvénye ma is szi­gorú pénzbüntetéssel sújtja azt, aki bármely állatból, legyen az szárnyas, vagy ragadozó, egyetlenegyet is el mer pusztítani. Ez a val­lási törvény természetesen nem az egész hindu népre, hanem csak az állatimádók szektájára vonatkozik. Egyébiránt India népe több vallásfelekezethez tartozik, amelyek népesség arányában a következők: hindu, sícbizaun, budhista, farszi, mohamedán állat- és tüzimádó, osztatlan vallásu és keresztény. Ezek közül a farszik két ágra oszlanak, úgy­mint záró astrian és muzulmán felekezetre. Eladó gazdálkodás felhagyása folytán egyéves Máv 1070 nm sK£!Í;y kapálózó és Fordson ekével, hitelképeseknek rész­tétfizetésre is. Mősa Tg. Mureş, Strada Gogs 14. Indiai fogolytáborunkban, a mi nyomo­rúságunk és szenvedésünk mellett a leg= mostohább bánásmódban részesültek azok az ártatlan nők és kiskorú gyermekek is, akik az ellenséges államok gyűlölködése és kíméletlensége miatt az internált férfiaktól elkülönítve, éveken át fogolytáborban síny­lődtek keserves rabkenyéren, szennyes és bűzös barakkokban. Ezek a szerencsétlen gyermekek édesanyjukkal együtt még a há­ború kezdetén kerültek az internáló­táborba s édesapjuktól elválasztva, hat esz­tendőn keresztül külön fogolytáborban vár­ták reménykedve a háború megszűnését. Ilyen szomorú fogolytábor volt Ahmednaga- ron is, ahol az Indiában rekedt s a központi hatalmak állampolgársági kötelékébe tartozó kereskedők és polgári hivatalnokok szeren­csétlen asszonyai gyermekeikkel együtt a tüskés drótkerítések éömlöceiben, szigorú katonai fedezet mellett sínylődtek s itt ne­velték fel keserves gondok között sorsüldő- zöít kis gyermekeiket, Európa jövő gene­rációját. Az 1919. év nyarán bekövetkezett for­radalmi események minden reményünktől megfosztottak fogságunkból való megszaba­dulásunkat illetőleg. Nem hittük, hogy 1920. első felében hazakerülhetünk. 1919. október havától kezdve a fogolytáborban levő német bajtársaink gyakran kaptak biztató híreket hazulról, de az osztrák és magyar alattvalók lWW»WW«»IW4>M sorsáról senkisem tudott bizonyosat s erre nézve senki sem küldött értesitest. 1919. november 20»án a német foglyok értesítést kaptak, hogy megkezdhetik az elő­készületeket, mert a legközelebbi angol hajó­val haza fogják őket szállítani. Képzelhető, milyen érzés fogott ei bennünket, többi fog­lyokat, amikor megtudtuk, hogy a németekre vonatkozó hir hivatalos s nekünk továbbra is az ahmednagari pokolban kell maradnunk bizonytalan ideig. A németek az örömhírre azonnal hozzá is kezdtek a készülődéshez. Napokig csomagoltak, minden ember négy- nyolc láda holmit is megrakott, mert nagyon sok podgyászuk volt. Mi azonban fájdalma­san néztók a sürgő-forgó németek készülő­dését, mert halvány sejtelmünk sem volt arról, mikor üf részünkre a szabadulás órája, 1919. november 28=án az összes osztrák és magyar hadifoglyokat az angol katonai irodába hívták s itt azt az örvendetes pa­rancsot kaptuk, bogy minden ember készü­lődjék, mert mi hazaindulhatunk, ellenben a németek továbbra is a fogolytáborban maradnak. Felkészültünk tehát és a rette­netes fogság után útnak indultunk. Szeren­csénkre igen jó Vonatot kaptunk, ami­vel Abmednagarról Akclner, Sarola, Visle, flisíle, Visapur, Pumpri, Dhand állomáso­kon keresztül délre, majd Patas, Poona, Schilarvádi, Talcdaan és Vadgeon Kandalé felé északnyugatra utaztunk. Innen több indiai várost érintve 1919. december 7-én reggel 6 órakor Bombay kikötőjébe érkez­tünk. Hajónk pompás berendezésű, elsőrangú szalonbajó volt, az „Egypt“ nevet viselte s annyira becsben állott, hogy fedélzetén nem volt szabad bakkancsban járni, csakis haris­nyában vagy mezítláb. Este 8 órakor hajónk elhagyta Bombay kikötőjét s egy óra múlva a nyilí Indiai óceánon szelte a hullámekat, Gára Ákos. Egy repfi falu szőlősgazdáit iiarmincezep lejig háPQsitofia meg léi erdélyi szélhámos Uj trükk a csalásra: az egy‘k fiatalember a sfeöllőteSepen túsznak maradt (Kolozsvár, október 16.) Két kolozsvári fiatalembert tartóztatott ma le a rendőrség egy Gorj-mogyei tanitó feljelentésére s mindjárt át is kisérte őket az ügyészségre, ahol kihallgatásuk után továbbra is vizsgá­lati fogságban maradtak, mert.. kétségtelen­nek látszik, hogy valóban hitelezési csalást követtek el, amivel egy egész falu lakóit, sú­lyosan megkárosították. Nem tudni, hogyan: a két vállalkozó szellemi! fiatalember, Éliás Lajos és Katz Jó­zsef néhány héttel ezelőtt, a csemegeszőlő éré­sének idején, a regáti Oorjmegye egyik ki­tűnő szőlyötermő községéig jutott el üzlet­szerzői utján s ott mindjárt meg is állapod­tak Teodor Nicoara tanítóval, akinek nagy szőlőskertjei vannak, nagyobb mennyiségű szőlő vásárlása kérdésében. Mintegy tizen­négyezer lej értékű csemegeszőlőt vettek át n tanítótól, de annak csak egy elenyésző ré­szét, — mintegy háromezer lejt — fizették ki, azzal a kikötéssel, hogy mihelyt sikerült a szőlőt eladniok, azonnal kiegyenlítik a hát­ralévő összeget. A tanító kicsit aggódott ugyan a pénze miatt, de a két fiatalember igen komoly erdélyi kereskedőnek mondta magát s minthogy más biztosítékot nem tud­tak nyújtani, egyikük ott maradt „tusznl" a regáti faluban. Ez a megoldás aztán teljesen megnyug­tatta úgy a tanítót, mint pedig a többi sző­lősgazdákat, akik vagonszámra adták át ter­ményeiket a két kolozsvári fiatalembernek néhány száz lej előzetes befizetése ellenében, bizományi áruként. Még az sem tűnt fel ne­kik, hogy a túsz újabb üzletkötésekkel fog­lalkozik a faluban s egymásután küldi a szö- lőszállitmányokat az erdélyi városukban ope­ráló üzlettársa után. Különösen akkor szilar dúlt meg a bizalom a két szőlőkereskedő iráu\ mikor azok csakugyan kifizették a ta­nítónak az első szállítmányért járó tízezer lejt. Ez korlátlan kitelt szerzett Ivatzéknak, akik azt teljes mértékben ki is használták, úgyhogy a tanítótól is két újabb husz-husz- ezer lej értékű szállitmányt kaptak el­adásra, amiért csak valami kétezer lejt fi­zettek. A fennmaradó összeget azután egy ideig türelmesen várta a tanító, de mintegy tiz nap eltelté után ostromolni kezdte a társas- cég tuszul visszamaradt tagját, — aki egyébként egv pillanatig sem szűnt meg üz­leteket lebonyolítani — hogy egyenlítse már ki a tartozást. De az azzal védekezett, hogy társától sem pénzküldeményt, sem semmi­féle értesítést nem kap, pedig napról-napra sürgönyileg is figyelmezteti, hogy ne hagyja öt a csávában, hitelezői karmai között. Körülbelül három hétig tartott ez igy, mikor végre is elvesztette türelmét a tanító s a többi szőlősgazda támogatásával össze- pakkolta a túszt, eljött vele Kolozsvárra és meg sem állott a központi rendőrségig, ahol feljelentette Éliás Lajos és Katz József ke­reskedőket, akik egyedül őt harmincnégyezer lej erejéig károsították meg, nem is szólva a többi szőlősgazdáikról, akiket szintén kifosz­tottak terményeikből, nagy üzleteket csinál­tak s a bizományi áruk eladásából befolyó pénzt saját céljaikra használták föl. A két ifjú kereskedő egymást okolja az üzletek állítólagos sikertelenségéért, ami le­hetetlenné teszi számukra, hogy vállalt köte­lezettségeiknek eleget tegyenek. w m ü m k i Bes faraink tartós­ságát garantă! iák legmodernebbül berendezett szárítóink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és győződjön meg, hogy a legszebb bútoro­kat legolcsóbban részletfizetésre is a Székely ék Héti Rt. ISutorgy árában vásárolhatja. Világmárkád zongorák és pianinők nagy választékban! kát otaghivésni _ salukkal utazón* kiküldjük.----------

Next

/
Thumbnails
Contents