Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-18 / 238. szám
KEOMWSJfík XII. XVP, 239. S2JM. Erdélyi hadifogoly kalandos élete Afganisztánban, Amanullah véres udvarában és India poklában TIZEDIK KÖZLEMÉNY Săngeorsan Lázár óradnai erdész folytatja hadifogságának kalandos történetéi. (Hivatalos vagyok az áliatimádők misztikus istentiszteletére — Gyermekek szenvedései az internált táborban — Szabadulás!) Érdekes a tüzimádók vallási szektája is. Ezek az esti homályban máglyákat raknak s a íüzvilágnál végzik el imádságukat, miközben kezeikkel jelképes gesztusokat végeznek a tűz fölött. A tüzimádók halottal* kát különös ceremóniák között temetik el. A halál bekövetkezte után az elhunyt hozzátartozói rettenetesen sirnak és jajveszé* kelnek. Estefelé egy, a temetésre megjelölt helyre nagymennyiségű hasábfát szállítanak és hatalmas máglyát raknak. Naplemente után a máglya mellé viszik a halottat, felboncolják, kiszedik beleit és nemesebb részeit, ezeket gyászszertartás mellett a földbe temetik. Ezután a holttestet a máglyára helyezik, amit egyszerre négy oldalról meg- gyújtanak. A máglya meggyújtása közben egy tüzimádó folyton torkaszakadtából kiabál és jajveszékelve jelzi a többi tüzimádók- nak a temetés megkezdését. A nagy ordi- fozásra minden hivő abbahagyja a munkáját és a temetéshez siet. Amikor mindnyájan egybegyűltek, a tüzimádók körülülik a tüzet, egyesek hangosan sirnak, mások énekölnek, vagy famburát játszanak, dohot vernek, csörgőket ráznak, s közben «közben teavizef szürcsölgetnek. Amikor a holttest összes csontjaival együtt elhamvadt, a zajos temetés véget ér. 1919. augusztus havában IVttlfl József budapesti származású s ezidőben Indiában élő kereskedelmi utazó társaságában felkerestem az állatimádók szektáját. Tolmácsom utján részletesen kikérdeztem őket vallási felfogásukról és szertartásaikról s a követ» kező érdekes vallomásokat jegyeztem fel: Az állatimádók hite szerint a lélek halhatatlan. A lélek az emberrel egyszerre születik meg, de csak addig marad az emberi testben, amíg ezt normális mértékben lelkierővel tudja kormányozni, ami rendszerint attól függ, hogy mikor és mennyi idő után merül ki a lélek. Amikor a lélek kimerül, a test meghal. De a lélek tovább működik a földön, lélekvándorlás utján, azaz úgy, hogy egy erejének megfelelő állatba költözik és azt kormányozza tovább. Eszeript a lélek az emberi testből bizonyos idő múlva egy erejének megfelelő kisebb testű és szellemű állatba vándorol. Azért tartják a hindu állatimádók oly nagy becsben az összgs állatokat, mert nem tudják, melyik állatba fog átvándorolni a lelkűk s azt hiszik, hogy minden élő állatban egy emberi lélek lakik. A hinduk vallási törvénye ma is szigorú pénzbüntetéssel sújtja azt, aki bármely állatból, legyen az szárnyas, vagy ragadozó, egyetlenegyet is el mer pusztítani. Ez a vallási törvény természetesen nem az egész hindu népre, hanem csak az állatimádók szektájára vonatkozik. Egyébiránt India népe több vallásfelekezethez tartozik, amelyek népesség arányában a következők: hindu, sícbizaun, budhista, farszi, mohamedán állat- és tüzimádó, osztatlan vallásu és keresztény. Ezek közül a farszik két ágra oszlanak, úgymint záró astrian és muzulmán felekezetre. Eladó gazdálkodás felhagyása folytán egyéves Máv 1070 nm sK£!Í;y kapálózó és Fordson ekével, hitelképeseknek résztétfizetésre is. Mősa Tg. Mureş, Strada Gogs 14. Indiai fogolytáborunkban, a mi nyomorúságunk és szenvedésünk mellett a leg= mostohább bánásmódban részesültek azok az ártatlan nők és kiskorú gyermekek is, akik az ellenséges államok gyűlölködése és kíméletlensége miatt az internált férfiaktól elkülönítve, éveken át fogolytáborban sínylődtek keserves rabkenyéren, szennyes és bűzös barakkokban. Ezek a szerencsétlen gyermekek édesanyjukkal együtt még a háború kezdetén kerültek az internálótáborba s édesapjuktól elválasztva, hat esztendőn keresztül külön fogolytáborban várták reménykedve a háború megszűnését. Ilyen szomorú fogolytábor volt Ahmednaga- ron is, ahol az Indiában rekedt s a központi hatalmak állampolgársági kötelékébe tartozó kereskedők és polgári hivatalnokok szerencsétlen asszonyai gyermekeikkel együtt a tüskés drótkerítések éömlöceiben, szigorú katonai fedezet mellett sínylődtek s itt nevelték fel keserves gondok között sorsüldő- zöít kis gyermekeiket, Európa jövő generációját. Az 1919. év nyarán bekövetkezett forradalmi események minden reményünktől megfosztottak fogságunkból való megszabadulásunkat illetőleg. Nem hittük, hogy 1920. első felében hazakerülhetünk. 1919. október havától kezdve a fogolytáborban levő német bajtársaink gyakran kaptak biztató híreket hazulról, de az osztrák és magyar alattvalók lWW»WW«»IW4>M sorsáról senkisem tudott bizonyosat s erre nézve senki sem küldött értesitest. 1919. november 20»án a német foglyok értesítést kaptak, hogy megkezdhetik az előkészületeket, mert a legközelebbi angol hajóval haza fogják őket szállítani. Képzelhető, milyen érzés fogott ei bennünket, többi foglyokat, amikor megtudtuk, hogy a németekre vonatkozó hir hivatalos s nekünk továbbra is az ahmednagari pokolban kell maradnunk bizonytalan ideig. A németek az örömhírre azonnal hozzá is kezdtek a készülődéshez. Napokig csomagoltak, minden ember négy- nyolc láda holmit is megrakott, mert nagyon sok podgyászuk volt. Mi azonban fájdalmasan néztók a sürgő-forgó németek készülődését, mert halvány sejtelmünk sem volt arról, mikor üf részünkre a szabadulás órája, 1919. november 28=án az összes osztrák és magyar hadifoglyokat az angol katonai irodába hívták s itt azt az örvendetes parancsot kaptuk, bogy minden ember készülődjék, mert mi hazaindulhatunk, ellenben a németek továbbra is a fogolytáborban maradnak. Felkészültünk tehát és a rettenetes fogság után útnak indultunk. Szerencsénkre igen jó Vonatot kaptunk, amivel Abmednagarról Akclner, Sarola, Visle, flisíle, Visapur, Pumpri, Dhand állomásokon keresztül délre, majd Patas, Poona, Schilarvádi, Talcdaan és Vadgeon Kandalé felé északnyugatra utaztunk. Innen több indiai várost érintve 1919. december 7-én reggel 6 órakor Bombay kikötőjébe érkeztünk. Hajónk pompás berendezésű, elsőrangú szalonbajó volt, az „Egypt“ nevet viselte s annyira becsben állott, hogy fedélzetén nem volt szabad bakkancsban járni, csakis harisnyában vagy mezítláb. Este 8 órakor hajónk elhagyta Bombay kikötőjét s egy óra múlva a nyilí Indiai óceánon szelte a hullámekat, Gára Ákos. Egy repfi falu szőlősgazdáit iiarmincezep lejig háPQsitofia meg léi erdélyi szélhámos Uj trükk a csalásra: az egy‘k fiatalember a sfeöllőteSepen túsznak maradt (Kolozsvár, október 16.) Két kolozsvári fiatalembert tartóztatott ma le a rendőrség egy Gorj-mogyei tanitó feljelentésére s mindjárt át is kisérte őket az ügyészségre, ahol kihallgatásuk után továbbra is vizsgálati fogságban maradtak, mert.. kétségtelennek látszik, hogy valóban hitelezési csalást követtek el, amivel egy egész falu lakóit, súlyosan megkárosították. Nem tudni, hogyan: a két vállalkozó szellemi! fiatalember, Éliás Lajos és Katz József néhány héttel ezelőtt, a csemegeszőlő érésének idején, a regáti Oorjmegye egyik kitűnő szőlyötermő községéig jutott el üzletszerzői utján s ott mindjárt meg is állapodtak Teodor Nicoara tanítóval, akinek nagy szőlőskertjei vannak, nagyobb mennyiségű szőlő vásárlása kérdésében. Mintegy tizennégyezer lej értékű csemegeszőlőt vettek át n tanítótól, de annak csak egy elenyésző részét, — mintegy háromezer lejt — fizették ki, azzal a kikötéssel, hogy mihelyt sikerült a szőlőt eladniok, azonnal kiegyenlítik a hátralévő összeget. A tanító kicsit aggódott ugyan a pénze miatt, de a két fiatalember igen komoly erdélyi kereskedőnek mondta magát s minthogy más biztosítékot nem tudtak nyújtani, egyikük ott maradt „tusznl" a regáti faluban. Ez a megoldás aztán teljesen megnyugtatta úgy a tanítót, mint pedig a többi szőlősgazdákat, akik vagonszámra adták át terményeiket a két kolozsvári fiatalembernek néhány száz lej előzetes befizetése ellenében, bizományi áruként. Még az sem tűnt fel nekik, hogy a túsz újabb üzletkötésekkel foglalkozik a faluban s egymásután küldi a szö- lőszállitmányokat az erdélyi városukban operáló üzlettársa után. Különösen akkor szilar dúlt meg a bizalom a két szőlőkereskedő iráu\ mikor azok csakugyan kifizették a tanítónak az első szállítmányért járó tízezer lejt. Ez korlátlan kitelt szerzett Ivatzéknak, akik azt teljes mértékben ki is használták, úgyhogy a tanítótól is két újabb husz-husz- ezer lej értékű szállitmányt kaptak eladásra, amiért csak valami kétezer lejt fizettek. A fennmaradó összeget azután egy ideig türelmesen várta a tanító, de mintegy tiz nap eltelté után ostromolni kezdte a társas- cég tuszul visszamaradt tagját, — aki egyébként egv pillanatig sem szűnt meg üzleteket lebonyolítani — hogy egyenlítse már ki a tartozást. De az azzal védekezett, hogy társától sem pénzküldeményt, sem semmiféle értesítést nem kap, pedig napról-napra sürgönyileg is figyelmezteti, hogy ne hagyja öt a csávában, hitelezői karmai között. Körülbelül három hétig tartott ez igy, mikor végre is elvesztette türelmét a tanító s a többi szőlősgazda támogatásával össze- pakkolta a túszt, eljött vele Kolozsvárra és meg sem állott a központi rendőrségig, ahol feljelentette Éliás Lajos és Katz József kereskedőket, akik egyedül őt harmincnégyezer lej erejéig károsították meg, nem is szólva a többi szőlősgazdáikról, akiket szintén kifosztottak terményeikből, nagy üzleteket csináltak s a bizományi áruk eladásából befolyó pénzt saját céljaikra használták föl. A két ifjú kereskedő egymást okolja az üzletek állítólagos sikertelenségéért, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy vállalt kötelezettségeiknek eleget tegyenek. w m ü m k i Bes faraink tartósságát garantă! iák legmodernebbül berendezett szárítóink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és győződjön meg, hogy a legszebb bútorokat legolcsóbban részletfizetésre is a Székely ék Héti Rt. ISutorgy árában vásárolhatja. Világmárkád zongorák és pianinők nagy választékban! kát otaghivésni _ salukkal utazón* kiküldjük.----------
