Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-16 / 236. szám
2 TU. tVF. 236. SZÁM. Október 20-án Temesváron gyűlést tart az Agrárliga Garollid volt földmivelésügyi miniszter felhívása a földmivelőkhöz (Bukarest, október 14. Saját tud.) Az a súlyos helyzet, amelybe a romániai mezőgazdák, különösen a törpebirtokkal rendelkező földmivelők a romániai gabonaárak állandó esése és a termények értékesítési lehetőségének állandó csökkenése miatt kerültek, energikus akció megindítására ösztönözte Garoflid Constantin volt földmivelésügyi minisztert, aki mint a nemrég megalakult Agrárhga elnöke, élénk figyelemmel kiséri a romániai fpldmivelő-osztály sorsát és azt a heroikus küzdelmet, amelyet megélhetéséért ez a társadalmi réteg folytat. Az Agrárliga október 20-án, vasárnap Temesváron gyűlést tart, amelyen Garoflid volt földmivelés- ügyi miniszter részletesen beszámol nemcsak a politikai helyzetről, hanem a romániai földmivelők és a mezőgazdaság súlyos helyzetéről és egyben ismertetni fogja azokat a módozatokat is, amelyek — véleménye szerint — alkalmasak a jelenlegi mezőgazda- sági krízis enyhítésére és a romániai mezőgazdasági termékeknek a jelenlegi nyomott áraknál kedvezőbb értékesítésére. Az Agrárliga a temesvári gyűléssel kapcsolatosan az alábbi felhívást bocsátotta ki, amelyben tömörülésre hívja fel Románia földmivelő népét! AGRÁRLIGA! FÖLDMŰVELŐK! Országunk és annak földművelő népe nagy válsággal küzd. A földművelés, mely talpköve az országnak, súlyos napokat él át. Az a tiz év, amely a háború s az agrárreform életbeléptetése óta eltelt, ma tatja, hogy gazdasági politikánknak nagy hibái vannak. Gazdasági életünk orvosai, akik külömböző pártok képviselőiből tevődtek össze, politikai szenvedélyeiktől vezetve, nem törődtek a földművelő lakosság érdekeivel. Ma tehát, bármit is Ígérnek a politikai pártok, e súlyos helyzetből csak úgy juthatunk ki, ha mindnyájan összefogunk és igy védjük meg közös érdekeinket. Földművelőkből álló nagyszáma csoport, melyben az országnak majdnem minden megyéje képviselve van, egyesült az „Agrárligában”. Ez a liga arra hivatott, hogy a földművelő lakosság érdekeiért «ikra szálljon és azokat megvédje. Az Agrárliga zászlója alá akarja gyűjteni a földművelőket és szavát fogja emelni bátran és fenntartás nélkül minden egyes alkalommal, ha veszélyeztetni látja a földműves osztály érdekeit. FÖLDMŰVELŐK! Jöjjetek mindnyájan az Agrárliga zászlója alá. Hagyjatok fel a mindent megmételyező politikára!. Sorakozzatok fel az Agrárliga hívására, mely tisztán földművelőkből áll és igy csak a földművelő nép ja* !i,f- --------jniin váért harcolhat. Jöjjetek, mert be kell bizoniytannnk azt, hogy az ország és a földművelő nép érdekeit mindennél előbbrevalónak tartjuk. Egyesüljünk a közös cél érdekében, mert ha tiz év politikája leszegénvi- tett benneteket, az csak annak köszönhető, bogy nem voltatok megszervezettek. Amig az országnak minden termelő osztálya tömörült érdekeinek megvédésére, addig nektek az egy másután váltakozó kormányoktól koldusmódra kell könyörögnötök kis jóindulatért. FÖLDMŰVELŐK! Kezetekben van sorsotok! Egyesüljünk tehát, mert egyesült erővel olyan helyzetet tudunk raa(Budapest, október 14.) Jelentette a Keleté Újság, hogy Horthy kormányzó kegyelmet adott Garami Ernő, Buchinger Manó és Weltner Jakab emigráns szocialista-vezéreknek. Az erre vonatkozó félhivatalos jelentés igen hosszú és bonyolult tárgyalásoknak befejezését jelenti. A magyar közvélemény emlékszik azokra a parlamenti vitákra, amelyekben a szociál-demokra- ták állandóan az „emigráció“ likvidálását követelték és amelyeknek során a magyar kormány nagyon nyomatékosan képviselte azt az álláspontot, hogy hazaengedésekről szó sem lehet. Most nyáron azonban, mégis tárgyalások indultak meg a miniszterelnök és a szociáldemokrata párt vezetői között arravonatkozóan, miképen lehetne a Bécsben tartózkodó szociáldemokrata vezetőknek hazatérését biztosítani. A tárgyalások során Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy hajlandó az emigrációval szemben elfoglalt álláspontját megváltoztatni, ha garanciát kap arra, hogy a szociáldemokraták Garami Ernő vezetése alatt erőteljesebben bekapcsonem tudom, hogy úgy van-e, nem tudok eligazodni benne. Mire emlékezel? Kozma felemelte a fél szemét s azt mondotta: — filönös... úgy rémlik, mintha álmomban, vagy ködben látnám... Ott fekszem a földön, részegen s mnitha el volnék zsibadva... és hallom, hogy valaki arra megy és erősen kopog a csizmájával... Kinyitom a szemem és látom... mintha álmodnám: egy ur közeledik hozzám ■ betörli a kezét a ruhámba... először a kaftánom két szárnyába, aztán végighuzta a mellényemen... igy... — Miféle ur? — Azt nem tudhatom; csak arra emlékszem, hogy nem parasztember volt, hanem ur... úri ruha volt rajta.,. de hogy miféle ar volt « milyen volt az arca, arra nem emlékezhetem... — Milyen szine volt a ruhájának? — Ki tudhatja ?! Talán fehér, talán fekete... csak azt tudom, hogy ur volt, mást nem tudok... Vagy igenl Méltóztatott belém törülni a kezét s azt mondta: — Részeg disznó' — Álmodtad ezt? — Nem tudom... talán álmodtam... de akkor hogyan került a vér a ruhámra? — Nem hasonlított az az ur, akit láttál, Jegori- vioi Péterhez? — Nem igen... de talán ő volt... csakhogy Je- gorovics Péter még sohasem mondott senkii sem disznónak. — Gondolkozzál még egy kissé. , Talán még eszedbe jut valami.., most eredj! — Igenis. Kozmának a már szinte befejezett regény eseményei közé való toppanása összebonyoütoita és bizonytalanná tette a dolgot. Nem tudtam mire vélni Kunná beszédét; határozottan tagadja, hogy bűnös genknak teremteni, amilyent földművelő államban a földműves megérdemel. Iratkozzatok be megyei tagozatainkba. Létesitsetek minden községben úgynevezett Agrárliga Bizottságot. Ott pedig, ahol — kn- lönihöző okok miatt — az Agrárliga nem alakulhatott meg, szervezzetek propagandabizottságokat. A szükséges felvilágos.tásokért forduljatok az Agrárliga központjához: Bucureşti, Bulev. Brátianu 5. szám alá. Elszántan és erős akarattal induljatok & harcba. Kemény karjaitokkal vonjátok meg itt is az első barázdát, abban a hitben, hogy munkátok nyomán jobb napok köszöntenek majd rátok és az országra is! C. Garoflid, elnök. N. D. Comáteanu főtitkár. Garoflid volt földmivelésügyi miniszter nagy reményeket fűz a temesvári gyűléshez és az Agrárlig» tevékenységéhez és reméli, hogy az Agrárliga akciójára a kormány megteszi a szükséges és sürgős intézkedéseket a romániai mezőgazdasági termelés és földmivelő nép csődjének elkerülésére. lódnak a nragyai küzdelembe és ha nemzetközi öazszeköttetéseiket arra használják fel, hogy s külföldi szocialista- és munkáskormányokat a magyar kérdésben informálják. A kormány már eddigi is hozzájárult agyas forradalmi vezérférfiaknak hazajöveteléhez, azonban velük szemben mindig bizonyos kikötésekkel élt, re- verzáJlst Íratott velük alá, hogy a politikai életben aktiv szerepet nem játszanak. Hirszerint Garami és Buchinger nem irt alá reverzálist, szóval, teljes akciószabadságot tartottak fenn maguknak és azzal a szándékkal jönnek vissza az országba, hogy teljesen uj szempontokat érvényesítsenek a szociáldemokrata párt vezetésében. A szociáldemokrata párton belül Garami és Buchinger visszaérkezése kétségkívül nagy változás sokat idéz elő A forradalmak után előtérbe került „második garnitura“ háttérbe fog szorulni, a vezetést a Garami—Buchinger—Weltoai triumviratul veszi át és ez bizonyára változást jelent a párt taktikájában. volna; az előnyomozásban sem volt róla szó; Olgát se meg nem rabolták, se az orvosok a becsülete ellen elkövetett merénylet nyomát rajta meg nem állapították De hogyan került a vér a ruhájára l Miért beszél álomról és érzéki csalódásokról? Mivégból emleget egy urat, akit látott meg hallott volna? Miért nem emlékezik reá, milyen színe volt az illető ur ruhájának ? Polugradov még egyszer kiszállt a kastélyban. — Lássa, — mondotta nekem, — ha a cselekmény után mindjárt szemlét tartott volna a gyilkos- tág helyén, most tisztán állna minden Ha kihallgatta volna mindjárt azokat a szolgákat, akik Olgát vitték, akkor tudtuk volna, hol feküdt és aludt az a korhely. Polugradov vagy két óra hosszáig bajlódott Kozmával, de nem tudott meg tőle semmi újat. —Mennyi konyakot ittál? — faggatta- Fé! üveggel. — Talán nem is volt az konyak? — Dehogy nem. Valódi „Fine Champagne" volt. — Ejnye* még a nevét is tudod! — mondotta as államügyész mosolyogván —Hogyne tudnám ? Hál* Istennek, harminc esztendeje szolgálok az uraság házában... idei«, hogy tudjam. Az államügyési szembesítette Kozmát Urbe- ninneh A paraszt sokáig nézett ri, aztán megcsóválta a fejét s azt moncotta: — Nem, nem emlékszem... lehet, hogy Jego- rovics Péter volt - bet, hogy nem. Ki tudhatja? Po.'ngradov a. vállát vonta, aztán raám hagyta, hogy’ találjam ki, melyik az igazi a két gyilkos kőiül éi visszahajtatott a városba. (Folytatjuk.) A magyar kormány és a magyar szociáldemokrata párt megegyezése alapján kaptak kegyelmet Garamiék A forradalmi emigráció likvidálását jelenti a három magyar szociálista vezér hazatérése AZ ERDEI GYILKOSSÁG (36.> Irta: Csehov Antal — Csillapodjál, mondj el mindent, tőle» aztán elmehetsz, — mondotttm. Kuzma a lábamhoz vetette magát és esküdözni kezdett. — Pusztuljak eh vessen ki a föld- .. ne lássam soha apámat, anyámat... Nagyságos uram! Isten sohase irgalmazzon a lelkemnek... — Voltál az erdőben 1 — Igaz, oda mentem... én töltögettem az uraknak a konyakot, engedelmet kérek magam is ittam egy keveset; a fejembe szállt, bementem a* erdőbe a elaludtam.., Nem tudom, ki gyilkolt, nem is akarom tudni.., a tiszta igazságot mondom I — S miért mostad ki a ruhádból a vért? — Attól féltem, hogy még azt gondol. *nák.. - hogy tanúnak citálhatnának... — Honnan került a vér a kaftánodra * — Nem tudom. Nagyságos uram... — hogyan lehet azt Hiszen a kaftán a tiéd? — Igaz, de nem tudom, A vért akkor vette» észre, mikor felébredtem. — Tehát alvás közben szennyezted he a kaftán* vérrel? — Akkor... — Eredj, gondold meg jobban... bolondokat beszélsz. Gondold meg jól s gyere holnap... tredjl Kora reggel azt jelentették, bogy Kozma beszélni akar velem. Hivattam . — Rájöttél már? — Rá... — Nos hát, hogyan került a vár a ruhádra? — ügy. emlékezem reá, mintha álmodnám, it
