Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-14 / 235. szám
XII SVF. 235. SZÁM. meleg rokonszenvét. Ha megszólalna... lA rab ember elmosolyodott az ő furcsa ötletén. Hátha megsimogatná, — gondolta aztán, — és ebből a gyöngéd érintésből megérezné, hogy ő jó barát és Bem ellenség... Felemelte a kezét és feléje nyúlt. A lepke rezzenve kapott szárnyaira. Körbe repült a börtön falai között s aztán nekivágott a nyitott ablaknak és pillanat alatt eltűnt szemei elől örökre. A raib egy helyben maradva sokáig nézett az ablakra, mintha visszavárná. Mintegy sötét, nagy folyó úgy öntötte el lelkét a keserűség. A kopott lóca elé roskadott; fejét a hideg, durva deszkára hajtotta és zokogott keservesen. !LeI 7.50-ért a legfinomabb fenyőíürdő A német vegyitechnikai ipar legújabb találmánya A MRIAI az erősen koncentrált * «ANaN wl* vizben oldható FÜRDŐK, LEMOSÁSOK és BEDÖRZSÖLÉSEK egy kevés A fü WAT hozzáadásával erősitő- * leg, frissitőleg, pezsditően, megnyugtatóan és éltetőén hatnak. 'T' Á RIMÁI a használat alatt ÓZONT 1 AliiiVrf'L fejleszt és ezáltal meg- könnyitőleg hat a légzőszervekre, np ARIMOI nélkülözhetetlen a kis- 1 gyermekek részére. Megnyugtatólag hat gyengéd idegeikre és könnyű alvást eiedményez. Teljesen ártalmatlan. A Klnge <fe Poeritzscfc cég I»pilg, Prag- KarlJn, Buenos-Aires gyártmánya. Képviselet; B. BERGER LOBE1L Bucureşti DI. Piaţa Floreasca 10. Kis luxus üveg két fürdőre 30 lel, négy fürdőre 50 lei, száz grammos üvegek ára 8 fürdő részére 70 lei, negyedkilós üveg 20 fürdőre 150 lei. Ä „FELETT UJSAG“ vasárnapi melléklete Telefonkén A legrégibb tapasztalat, a legmodernebb kivitel 2.000.000 emberen felül hallgatja naponta a rádióprogrammot TELEFUNKEN hallgatóval és kivétel nélkül meg vannak elégedve, mert: a „TELEFUNKEN“ hallgató tetszetős, kényelmes és tartós! vagy fenntartott intézményekre kell úgy tekintenünk, mintha nem is léteznének. Az iskoláikat a hazafias diákság hagyja ott; pereskedni igaz indiai soha angol bíróság elé ne menjen. Ha mindezt megtesszük s anélkül, hogy erőszakhoz folyamodnánk, India egy éven belül megkapja az önkormányzatot, — ígérte Ganahi. S az emberek hittek neki. Milliók követték az általa kijelölt utat. A diákok ezrével hagyták el az egyetemeket egy kis hazafias szünidőre. A leghatározottabb fegyver használatára, az adófizetés megtagadására azonban sohasem került a sor. Ebben az egyben a magyarság hasonló küzdelme az osztrák elnyomás ellen az 1848-as szabadságharc levezetése után teljesebb volt. Az indiaiak nem kívántak lázadók lenni, ők a törvény betűinek eleget akartak tenni, ők csak azoktól a cselekedetektől tartózkodtak, amelyeknek teljesítését a törvény nem irta kö- telezőleg elő. Ez a hősies, majdnem két esztendeig tartó küzdelem azonban csúfos kudarccal végződött. A bibliás angol megverte a pásztort s akkor el* széledtek a nyájnak juhai. Elfogatta s bebörtönözte a vezért, mire az egész mozgalom megszűnt. Mert itt volt ennek az egész, nagyszabású küzdelemnek a gyengéje. Politikai sakk- huzás számba ment csupán, amelyben a tömegek a parasztok szerepét játszották. Nem lehetett önálló ténykedésük; az ők kötelességük az volt, hogy a vezér bizonygatásaihoz az igazolást adják. Ha Gandhi azt állította: angol vásznat többé nem veszünk, akkor a tömegnek ezt igazzá kellett tennie, hogy a vezér hazugságban ne maradjon, hogy állítása üres fenyegetésképp ne hangozzék. Politikai sakkhuzásnak nagyszabású lehetett (sikertelensége ellenére is). Indiának azonban elsősorban nem arra, hanem általános megújulásra lett volna szüksége. A régi fogas kérdés tért vissza az ö esetükben is: vájjon a szabadság-e az első föltétel egy nép megmentésében, vagy pedig gazdasági és társadalmi talpraálli- tása ? Mert minden balszerencséért, mulasztásért az indiai az angol kormányt hibáztatta, mint alkalmas bünbakkot, utóbb az a benyomása támadt, hogy a társadalmi élet minden vonatkozásában a kormány kötelessége a kezdeményezés. A nyugati választójogos demokráciát tekintette mintaképének s arra a körülményre nem ügyelt, hogy nevelés, szakoktatás, gazdasági intézmények, ipar, szóval mindazok a tvékenységek, amelyek fölött az európai kormányok a mai időkben hajlandóságot mutatnak a legfőbb ellenőrzés gyakorlására, előbb mint a társadalom önálló képződményei jelentkeztek, amelyeket igy tehát az állami hatalom nem teremtett, legfeljebb átvett és tovább fejlesztett. Azt is figyelmen kívül hagyta, hogy annak a nemzetnek, amelyik az állam-hatalom kényszerítő erejével akar egy-kettőre civilizálódni, eleve le kell mondania arról, hogy sajátos természete szerint való műveltséget fejlesszen ki. Elkövette tehát azt az alapvető tévedést, hogy nem a társadalom szabad vállalkozásai révén próbálta a tömegeket öntudatos munkára serkenteni, nem arra törekedett, hogy a falvak és a városok megteremtsék a saját önálló szerveiket, 'hogy magukon segítsenek, elhanyagolta a külső beavatkozás nélküli gazdasági föllendülésnek még a gondolatát is, szövetkezetek alapításához nem látott, iskolákat, hogy a borzasztó írástudatlanságon enyhítsen, nem alapított; __ hanem ehelyett tüntetéseket, bojkottokat, népgyüléseket rendezett, ég felé vetvén szemeit és karjait: Mindezeket, polgártársak; csak a kormány tudja elvégezni, mi hiába is próbálkoznánk vele; inkább fogjunk össze, hogy a kormány-hatalmat a kezünkbe kerítsük, szabadságunkat kivívjuk! Európát fojtogatja az állami egyeduralom; művelődésének, boldog és szabad fejlődésének állja útját a huszadik század balvégzetű dogmája: Az államtól ered, az államé minden hatalom. S ugyanakkor India balgán, amikor még választhatná azt, ami jobb, szintén erre az útra téved! Vájjon elkerülhetetlen volna ez a kilengés? A társadalmi fejlődés végzetszerüsége vezetne bennünket erre az útra? A munkástömegek ál’amszocialisztikus törekvései valamint a kapitalizmus állam-imperálizmusa ugyanebbe az irányba kanyarodik el! Meddő politikai küzdelemben őrlődik föl a világ ereje. Egy hibás világnézet rontja meg az emberek lelkét! Ahelyett, hogy a ténylegesen magukra utalt csoportok tagjaiban az önállóságot, az okos kezdeményezés vágyát növelnők, arra kényszerítjük őket, hogy mindent másoktól, az állam fizetett hivatalnokaitól várjanak. Sőt meg is akadályozzuk önálló életüket, amikor kötelességükké tesszük, hogy csak az állami közegek parancsszavára mozduljanak ki reájuk kényszeritett tunyaságukból. A politikai választások rendszerével pedig, amelynek alapján egymást nem ismerő tízezreket együvé csőditünk, hogy ismeretlen Ígérgetőket a hatalom jogosságának a látszatával megajándékozzanak, a kisebb csoportokban értelmes együttműködésre képes embereket tömeggé, mob-bá, csőcselékké alaosonyitjuk. S aztán csodálkozunk, ha a tömeg úgy jár el, mint tömeg, s a fékevesztett indulat felelőtlenségével indul néha rombolni. Azzal a néppel, amelyet arra nevelünk, hogy ne gondolkozzék, hanem vakon megfontolás nélkül kövesse a vezetőit, semmire sem lehet menni. India keservesen fog megfizetni mostani tévedéséért. Mert az idő cl fog jönni, amikor önálló állami életét megkezdheti — egy háromszáz milliós nemzetet örökké leigázva tartani nem lehet — s akkor a saját kárán fogja tapasztalni, hogy a mindent kormányától váró népet a hivatásának hűségesebben megfelelő kormány sem tudja haladásra nógatni. A leg szomorúbb a dologban az, hogy az élénk tevékenységet kifejtő diákság is ennek a hibás alapgondolatu politikai mozgalomnak a sodrába került. Szervezkednek, gyüléseznek, fölirnak, leírnak, tüntetnek, sztrájkolnak és bojkottálnak ezek az ifjak, de az Ifjú India társaságon kívül egyetlenegy lépést sem tesznek abban az irányban, hogy a falvak népét és a munkásságot a maguk személyes, megfogható, valóságos. nemcsak a kormánytól követelt közreműködésével az emberibb élet lehetőségei felé segítsék. Saját népüket is csak mint jól fizetett kor- mányh:vaía!nokok hajlandók szolgálni az indiai ifjak. Ezt én nem dicséretképpen említem!
