Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-13 / 234. szám
ÍSBg!Ű3g& XII. SVF. 234. SZÁM. megérkezett rnexifeóból Rejjnaud francia jobboldali képviselő, aki kijelentette, hog\f a német nacionalisták tényleg fölajánlották a közös hadsereg tervét, defrancia részről ez az ajánlat sohasem nyerhet elfogadást fl francia jobboldal szerint csak arról lehet beszélni, hogs a népszövetség gyakorolja az ellenőrzést a két hadsereg felett (Paris, október 11.) A világsajtóban nagy . port vert fel, hogy a francia és német íjobbol- I daliak íáirgyalásoKrta ültek ősze katonai szövetség 1 été síit ése céljából. A tárgyalások egyik koronatanúja Paul Reynaud képviselő most érkezett meg Mexikóból és nyilatkozatot adott be a lefolyt tárgyalásokról. Reyn'awd képviselő külömiben a Maqinot párt tagja és a francia jobboldal egyik veszető egyénisége. Reytnau'd lei jelen tette, hogy az ő tárgyalásai a valóságban nein» voltak mások, mtnft- hogiy 1929 év ápfciliáfsában Barldnben. volt tanulmányúton és véletlenül összejött egyik má- s\k emberrel. Az ő megítélése szerint Németországnak kettős «urca van. Az egyik oldalon áll a hivatalos, békés Némeitoszág, a másik oldalon egy fanatikus kisebbség, amely rendkívüli körülmények közöt akarja átvenni a kormányt. Hogy tisztába legyek <— mondotta Reyniaud — a rnémet állásponttal Berlinben a széllő baltól elkezdve a szélső jobbig mindenféle pái tárnyafettal tárgyaltam. A jobboldaliak e tárgyalásokat, amelyek jelenleg kizárólag magánbeszélgetés, titkos tárgyalásoknak tüntették föl. Nem tagadom, hogry riérrflet részről földéSétték a< kaPcrmi fsizőileXkelptnelÁ: a teltéi/. afrnejlyie.t annakidején Arnold Reicht Pátisiban is heţifpoRtatbUt, de> é/i azonnel kijelen- fettcţn» hogy ilyen rmlffoldékt a {randa közvélemény ipha sem fog jóváhagyni. Tálán lehetne egy újabb formulát találni ol>Í£tn’képen, hogy úgy a német, mint a francia dsapa,ttokat a kőt ország a Népszövetség rendelkezésére bocsássa. Reynaud kijelentései mindeinesctre más beállításba helyezik a 'kérdést, mint ahogy azt a két ország sajtója az első napokban megvilágították. Novum a francia jobboldali képviselő bejelentésében, hogy e Népszövetségben látja azt az orgánumot, azt a szervezetet, amely a két szomszédos hadsereg fölött felügyeletet gyakorolna. Berlin Newycrkban vizitel, Bukarest pedig: Berliniben Dobrescu bukaresti főpolgármester Berlinben — Meglátogatta a közüzemeket — A kíingenbergi villamosmúiveknél Fehérköpenyes fütő és háromszázezer lóerő (Betűn, október 11.) Reggel kilenc óra óta vár • klingeubcTgi óriási villamosúm portásánál négy or, aki tudja, hogy P. Dobrescu, Bukarest főpolgármestere ás Pelürescn Cornnen, a berlini román követ, tii órakor látogatóba jön. Valóban, tizenegy óra felé meg ift érkeznek, két autón; a kapuban a berlini Villám asmü Rt. embere várja őket. A főpolgármester magjais, franciás ízléssel öltözött ember; Petre aou Coimncn alacsony, kis kecskoszakálLal. Mind a ketten jókedviiek, hála istennek. Az idő szép. Szélcsend van. (Bőss nr, a berlini főpolgár, Newyorkban wn.) — Ez mit — kérdi a látogatók egyike. A berlini villamosművek, a Bewag, a legcsodálatosabb an megszervezett üzemek egyike a világon. Nem csoda, ha Dobrescu ur meg tanulmányozna. És az, amit a látogató kérdezett, nein egyéb, mint egy hegylánc — szénből. A Bewag néhány heti szükséglete. Szén hegyek, amelyeket szénvonatokból és szén- aszályok béli töltenek fel u elektromos daruk. Mikor az ember rájön arra, hogy az, amit maga előtt lát, nem vulkánikus eredetű fekete rétegeződ és,, hanem emberi akarattal halomra ömlesztett fűtőanyag, szédülni kezd. De Dobrescu ur nem nagyon nézegeti a szenet. Bemegyünk az udvarról, ahol a saónhegyek tőszomszédságában káprázatos röldszinü pázsit és fiatal jegenyék ligete süttette magát az őszi nappal. A felvonó a kilencedik emeletre visz fel bennünket. Da előbb még a fekete táblán szörnyen jellemző hirdetményt látok: az igazgatóság közöl valamit a munkásokkal, ruházati ügyben (ügyszám: 43—1929) és baloldalt az üzemi munkástanács ellen jegyzi a hirdetményt. Mindezek ellenére egy se dől össze a Bewag 72 méteres kéményed közül... Ezt a hirdetményt m látta Dobrescu ur. A kilencedik emeletről egész Neukölln és fél Liahtenberg, a Spree szénszállitó uszályai, a Bewag végnél kid: üvegházid és a rummelsburgd pályaudvar tehervonatiad láthatók; a hires nyolc vasJcémény, a még híresebb óriási fényreklám (a legnagyobb Európában I) azánétn innen tapasztalható meg a legszebben. Köröskörül lomb, az őszben. Óriási fényreklám T Hát mit hirdet a berlini vil- tamoeműf Önmagát, Dobrescu ur. Mint a jó kereskedő, az okos iparos, aki él akarja helyezni as áruját és mánál többet akar elhelyezni belőle. Meg is van a látszatja. Mert — szinte elfelejtettem — messzi Nyugaton, szintén látni innen, már megint épül az uj villlamosmü! Holott ez a mostani alig három éve lett kész és úgy méretezték, hogy elég nagy legyen. De mit leihet tenni? Újból építeni, újból alkotni kell. Az uj villamosúm kéményei már nem 72, hanem 150 méter magasak lesznek, — ez szimbólum.! A villamosom uton-utfélen hirdető magát, olcsó áramot adott, udvarias és előzékeny volt a vevőivel szemben és mit ért el ved©, szegény? tessék, már megint bővíteni kelll az üzemét. Egy percig nem pihenhet, hogy kifújja magát, meg elmenjen egy zenés kávé- házba. Nem, inkább dolgozik, szakadatlan. Rémes állapot. Megjegyzem, ilyen itt az egész népség. Fogalmuk sincs rendes életről, meg reprezentációról. Éte iazt hadlotta-e, Dobrescu ur, hogy leszállítják az adókat Németországban és fölemelik az adómentes létminimumot? A kazánházban No de menjünk tovább. Megyünk a csempével kirakott faiak között, keskeny vaslóposőkön, le a kazánházba. Megyünk, megyünk, óriási méretűvé ■szigetelt csövek között, de neim érjük el a kazánhá- zat, én legalább nem látom. Ellenben látok egy öthat emeletnyi óriási termet, amelynek az egyes emeleteit vasrostélyok választják e'1 egymás alatt, úgy, hogy le lehet látni, fantasztikus mélységeikben nyüzsgő emberkékre, élétől cg emberfejekre. Hosszú és keskeny csövek futnak le a tereim oldalain, néhol vöröslő fény csap fel egy-egy ilyen csőből, kis négyszögletű nyilasból süt ki ez a fény. És egy nagy teremben, rengeteg fogantyú meg szabályozó meg feszmérő meg gomb meg jelzőskála előtt sétál egy IVhérköpenyes fia.al ember, nagy Ívvel, amibe egyetsnást jegyezi. Egy másik ember, kövér, kék munkáazubbouyban,, most vel. fel egy asztal mellől, amelyen virágcsokor áll egy vázában; a kezét törli egy ronggyal ez minden fűtők nemzetközi jele. Hátha tud valamit arról, hogy hol a kazánházi — Hol vagyunk most, kérem? — A kazánházban... — És ki az a fehérköpenyes ur? — A másik fűtő... az egyik én vagyok, behebe... Itt nem szénnel fűtünk, hanem szénliszttel: a malomból csöveken jut ide, légnyomás viszi be a tüzszekxényba. iE itt fent csak a vizet, a levegőt, a ozénliazte* * szabályozzuk, nem fütünk: azt mind gépi «rő végzi ei. Fölnyit egy ajtócskát, amelyen át fehéren izzó, olvadó falak közt égő lángok láthatók : eny* nyit lát a vendég Klingenbcrgben a kazánokból. A gőzturbinákból már többet. Három turbogenerator áll egy teremben, az AEG építette őket’« A kazánházak mindegyike 120 ezer kilóvattos teljesítményű, a három generátor együtt háromszázezer lóerőt képvisel. (A Bremen gépei összesen 70 ezer lóerősek.) Ahonnan a hatalmas energiákat irányítják Az urak el vannak ragadtatva. De Dobrescu főpolgármester már igazán nem titkolja a esudálatát, amikor a kapcsoló őrhelyre érünk. Az egész óriási teremnek három fala csak jelző- meg kapcsolótábla; tökéletes, templomi csend fogadja az embert, vakító tisztaság és az a benyomás, hogy iţt lakik a gyermeki elképzelésünk istene, aki mindenről tud, mindent azonnal lát és egy gombnyomással intézkedik... De az az isten, aki itt van, értelmes arcú és igénytelen fiatalember; kissé kopaszodó, ő is nagyon tiszta. Egy vas-iróasztal mögött ül, farkasszemet néz a jelzőeszközök légióival és az asztalán — egy virágcsokor. Ahá, hát szóval ez a látogatóknak szól. Főzés... Mindegy: nagyon ügyes, kedves, megnyerő. Soha szebbet még nem láttam. S most kimegyünk ebből az épületből, beépitetlen telken keresztül, az iivegházakhoz. Miért vannak a Bewagnak üvegházai és miért! olyan fontos, hogy legyenek? A magyarázat egyszerű: még egyszer megdolgoztatják a fáradt gőzt, mielőtt végkép elbocsátják. Kiveszik még a velejét is. Igazuk van. Náluk a gőzét, nálunk az emberekét. Valahonnan csak ki kell jönnie a haszonnak?! Az üvegházakban paradicsom, uborka, szőlő terem. Virág is, cserepes, amolyan németablakba-való. Mind eladó, minden üzlet. Az uborkát külön Be- wag-ládákban szállítják, igen jóhirii az uborkájuk... De Dobrescu ur és a kísérete sietve menekül inneni a trágyázáshoz a legértékesebb természetes trágyát használja a Bewag-kertészet és ezt az illatot, gondolják az urak, Bukarestben olcsóbban meg lehet kapni. Nem is nézik tovább az üzemet. Pedig nincs igazuk. Hátra van még a szénmalom, ahol végre mégis van csekély mennyiségű üdítő piszkosság, mert már néha lehet bírni ezt az angyali tökélyt. Itt, a téli hónapokban, 2500 tonna szenet őrölgetnek havonta. De kell is, a fülönfüggőjét! Egy ötmilliós város lakosainak a szükségletét és a villamosított Stadt- und Ringbahn kétperccnként' dübörgő vonatait látja el a büszke „Grosskraftwerk Klingenberg.“ — Hány munkás dolgozik itt? — kérdem a vezetőtől. kiért az egész utón tucatnál többet nem láttam, de lehet, hogy nem arra vezettek, ahol kétkéz- zel dolgozók vannak. — Négyszázhusz. Ötvenezer berlini villamos vasutját, világítását, resójái, vasalóját egy-egy munkás szolgálja ki, A többit a gépek... De a villamosúra épit, egyre többet és nagyobb méretekben, az építkezés megmozdítja a többi iparágat, a többi iparág sok-sok munkásnak ad munkát, a munkások többet tudnak költeni, a megnövekedett keresletet kielégíteni igyekszik a termelés és — megint építeni kezdnek valahol. Ejnye, hova tűntek el az urak? Főpolgármester ur!... szabad kémem, egy szóra ... Csak ezt szeretném megmagyarázni ... Nincsenek sehol. PAP JÓZSEF
