Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-13 / 234. szám

áCÉlETlUrSJfG ELŐFIZETÉS BEL. juV 91 évié 1200 lej, félévre 60v j, negyed irrt 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Baerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: ő-08, 6-94 m 3-64. XII. évfolyam 234-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON» 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengi, negyedévre 15 pengd. Egyes szám ára 20 fillér > A liberális párt is mantfesz- ftumot intézett az országhoz A nép nevében kiadott dekrétumot törvénytelennek nyilvánítja — A minisztertanács megállapítja, hogy a királyi jogok gyakorlása újból a régenstanácsra szállott vissza A megrótt székely falu Az udvarhely,megyei Szentegyházasfalu dolgos népén*k vajmi kevés köze van a politi­kához, ba mégis belekeveredett, nem annyira saját ambíciójából, mint kitűnő Laptársunknak, a bukaresti Universulnak az akaratából történt. Nevezett laptársunk egyik utóbbi száma ugyanis megrovásban részesíti Szentegyházas- fialu lakóit, nem egyes embereket, hanem az egész faluit. Ne tessék holmi korcsmázásra vagy bicskázásra gondolni, a megrovást nem ezekért, hanem a gyermekek iskolába járatá­sáért kapta a falu. Az utóbbi időben a nép er­kölcse valóban meglazult, újabb és újabb for­mái jelentkeztek a bűnözésnek, egy csomó uj deliktumot már mieg is szoktunk, tudjuk, hogy megátalkodottság magyarul beszélni, jó néhá- nyunknak betört már a feje, ha jókedvének ma­gyar dalok éneklésével próbált kifejezést adni. vannak oly j)avitbatätlan forradalmárok, akik kisebbségi jogokra mernek hivatkozni, sőt újab­ban egyesek már arra vetemednek, hogy gyer­mekeiket iskolába merik járatni. Hiába min­den, kétségbeejtő erkölcsi lejtőre jutottunk. Itt van például' ez a székely falu. ahol minden is­kolakötelest beíratnak az iskolába, de „a kaito- likas egyház határt nem ismető propagandája kővedhédtáben azt állami iskolába agifeülqo. ta­nuló sem jeÜentkaz&tt.“ Hált bem kell megróni ax ilyen megátalkodó fit, Istentől elrugaszkodott faki népét? Ha egyelőre egyéb nem is történt, az Universul megteszi kötelességét, kiszerkesz­ti az esetet és felhívja a közvélemény figyel­mét erre a hallatlan esetre, hadd tudja meg ország viiág, mi történt ebben a gonosz köz­ségben. A gyűlölködésnek ezt a hangját már meg­szokhattuk ugyan a bukaresti sajtó részéről, mégis kötelességet vélünk teljesíteni, amikor egy-két dologra felhívjuk kitűnő laptársunk fi­gyelmét. Az a bizonyos római katolikus ma­gyar iskola minden valószínűség szerint kitü­nően teljesíti hivatását, bizonyára a leg'kinosab- ban vigyáz arra, a törvényben előirt követel­ményeknek pontosan eleget tegyen, (különben már régen beeáeték volna) nyilvános jogosult­sága, amelyben minden szülő beírathatja gyer­mekét. Minthogy pedig Szeiuegyházasfaíunak a román statisztika szerint is 2297 magyar és egyetlen román lakója van, igen igen valószí­nű, hogy • román iskola marad tanuló nélkül. Bnélfogva a laptársunknak talán inkább azt kellene az illetékesektől megkérdeznie, miért leteli az állam pénzét oly iskolákra pazarolni, amelyek aemmiféle hivatást nem töltenek be. Az iskolának végtére is az lenne az egyetlen feladata, hogy oktasson és neveljen, amihez viszont ha nem tévedünk, az szükséges, hogy légyen kit oktatni és nevelni. Ha pedig Szent- egyiház falóban egyetlen egy tanulója sincs az állami iskolának, mire való az az iskola? Az Universul ily kicsiség elene nem kiváncsi. BîJd- ttünket azonban közelről érdekel s igy joggal vethetjük fel azs* a kérdést, hogy ha oly ké­zenfekvőén' nincs szükség arra, hogy az állam évszázados multora visiszatekinttő felekezeti is­koláknak konkuirnens iskolák felállításával ne­hézségeket támasszon, mire való ez a nagy sietség? Miféle államrezon kívánja meg ezt a különös ku kur kon ktinrenciá t. A magyar köz­ség lakói kiizzadják a sok adót s ezenkívül kü­lön is megadóztatják magukat a felékezti is­kolák fentoaríáisával. Az államnak itt csak egy feladata és kötelessége lehetne, hogy a lakos­ságnak ezt la kultuirszeretetét a felekzeti is­kolák támogatásával honorálja. Az állam böl­csességé azonban, ehelyett ráparancsol a falu népére: a* felekezeti ils'kola mellé építsetek ál­lami isikólát. A már kétszeresen meg adóz t at ott (Bukarest, október 11.) A régensválasz- tással kapcsolatban megindult politikai vita még nem csendesült le, sőt ugylátszik, hogy a liberális és Averscu pártok ezt a témát akarják kormánybuktató akciójuk tengelyé­vé tennL A napokban jelent meg az averes- cánusok kiáltványa az ország lakosságához amelyben bejelentették, hogy a kormány meg buktatására minden eszközt fel fognak hasz­nálni, most pedig a liberális párt tett közzé manifesztumot. A liberális manifesztum szö­vege a következő: A liberális párt kiáltványa — Buzdugan régens halála következté­ben a kormány a nép nevében kiadott törvénytelen dekrétumban a királyi hatalmat saját kezébe vette, eliávo- litva az életben levő két régenst, ezeknek az előjogoknak gyakorlásától. Ez az eljárás súlyosan és kihívóan ellenkezik az alkotmány szövegével és szellemével. A kormány cselekedete veszedelmes precedenst jelent, amelynek súlyos következményei le­hetnek az állam és a korona magasabb érde­kei szempontjából. A két régensnek alkot­mányos hivatásuktól való eltávolításával a kormány a régenstanáos tekintélyét akarta aláásni, amelynek pedig minden körülmé­nyek között, mint a kormányok és a parla­mentek felett álló Ítélkező hatalomnak érin­tetlenül kellett volna maradnia. Ahelyett, hogy az nj régens kijelölése az életben levő régensek beleegyezésével történt volna, a kormány törvényellenesen királyi előjogok kai ruházta fel önmagát és a régenstanács ki­bővítését egy olyan parlamentnek rendelte alá, amelyet a fehér alapon való előzetes le­mondások után csak olyan eszköznek lehet tekinteni amely teljesen a kormány és a párt rendelkezésére áll. A kormány nem gyako­rolhatja a korona előjogait és nem beszélhet a román nép nevében, csak az alkotmány 81. szakaszában megállapított esetben, a király halála esetében, az uj uralkodó esküjének le­tételéig. Románia trónja jelenlegi nem volt üres s a régenstanács is fennállott. A parlamentnek a román nép nevé­ben való összehívása tehát az alkot­mány rendelkezéseit sértő aktus volt, I nép — mit is tehetne egyebet — vállalja a harmadik adót is és felépül az állam iskolája. Nem szeretnőlk. hia álláspontunkat valaki fél­reértené. Egy szavuink sincs az állam iskolái ellen, követeljük, hogy azokban a falvakban, aho! egyáltalában nincs iskola, vagy ahol szükség van rá. az állam iskolákat állítson fel. Sőt tovább megyünk és azt is követeljük, hogy ezeket az iskolákat valóban az áWam a saját 'nzéböl és He a községek pénzéből építse fel. a azonban az a helyzet — a hivatalos sta­tisztika eléggé bizonyítja — hogy Ramánaá-- bap a kultúra nagyobb dicsőségéire iskola hiá­nyában egész sereg községben elemi oktatás a királlyal szemben pedig illetlenséget tar­talmazott. A liberális párt határozott rosa­szalását kifejezésre juttatta és épen ezért volt kénytelen távolmaradni a nemzetgyűlés­től, másfelől kötelességének tartotta átnyúj­tani tiltakozását a magas régenstanács ©lőtt és kénytelen a közvélemény itélőszéke elé vinni ezt a veszedelmes helyzetet, amelyet a kormány anarchikus eljárása teremtett. A liberális párt mint a múltban, úgy most is állandó védelmezője marad az alkotmány­ban megállapított monarchikus rendnek, amelyet Ferdinand király akarata szentesí­tett és ez alkalommal is megfogadja, hogy harcolni fog az ország alapvető intézményei­nek tekintélyéért, mert csak ezek tudják biz­tosítani az állam rendjét és az ország fejlődé­sét. A liberális pártnak megdönthetetlen hite az, hogy az ország népe mellé fog áliani, e nagy állami érdekek megvédésében, amely érdekeket a kormány aktusa nem vett tekin­tetbe. Minisztertanács A kormány nyugodtan nézi az ellenzéki pártok készülődéseit. Ma délelőtt a kormány tagjai Maniu Gyula miniszterelnökkel mi­nisztertanácsra ültek össze és erről a tanács­kozásról a következő rövid kommünikét ad­ták ki: — A minisztertanács megállapította azt, hogy a nemzetgyűlés 1929 október 9-én tar­tott ülésén megválasztott uj régens esküje letételének pillanatától a királyi előjogok gyakorlása újból automatikusan a régenstanácsra szál­lott vissza, az alkotmány és a nem­zetgyűlést összehívó királyi dekré­tum értelmében, A minisztertanácson Mironescu külügy­miniszter nagy expozét tartott a különböző delegációknak a legutóbbi időkben kifejtett működésűkről, különösen a hágai konferen­ciával és a népszövetségi ülésszakkal kap­csolatban. Referált a külügyminiszter a mi­nisztertanács előtt a jelenleg ülésező párisi jóvátételt konferenciának a Romániát ér­deklő kérdéseiről. A miniszterelnök ezután köszönetét fejezte ki Mironescu. Titulescu és Pcpovici iránt, az utóbbi időben a külföldön kifejtett tevékenységükért. nélkül nőnek fel a gyermekeik. Azokban a köz­ségekben pedig, ahol csak felekzeti iskola van, az állam egy-kettőre felépitteti az állami isko­lát is. Egy csipetnyi józan ész már régen rá­jött volna, hogy o-tt kellene az államnak isko­lát építtetni, ahol arra valóban szükség van, awai az energiával, amellyel a fekkeztí isko­lákat nyomorgatják, de sok, állami iskolát le­hetne építeni! És még azt is meg kell monda­nunk, első sorban a tiszta román községek gyermekei nélkülözik a: elemi oktatás áldásait. Bámulatosan egyszerű tehát ez a kérdés, va­lóságos kokimbusz tojása, dákunk azonban a könnyebb kérdések megoldása a leg nehezebb, M* Mai számunk 12 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents