Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-03 / 225. szám
2 XII. ÉVF. 225. SZÁM. Hansen nyilatkozik sarkvidéki expedícióidról, amelyet a Zeppelinnel együtt végez “ (Berlin, október 1.) Friedrichshafeni jelentés szerint Fritjof Nansen, a léghajómüvekkel megkötötte a végleges megegyezést a Graf Zeppelin léghajónak a jövő év áprilisában ai sarkvidéki expedícióban való részvételére vonatkozólag. A Lokalanzeiger mai számában a világhirii norvég észabsarki kutató nyilatkozik a léghajóval megteendő északsarki útról. Nansen szerint az expedíció célja föld és vízrajzi felvételek megejtése, a szárazföld és viz sarkvidéki megoszlásának megállapítása, a sarkvidéki óceán mélységének mérése lesz. A Gráf Zeppelin mintegy száztöven méter magasságban fog repülni a sirkvidéki tájak felett s visszhaug- mérő és fényképfelvételek segítségével útközben végzik a méréseket. Fontos feladata az expedíciónak a meteorológiai megfigyelések eszközlése is, mert as egész északi félteke időjárása a sarkvidéki időjárás^ tói függ. Nansen szerint a Graf Zeppelin briliián- san oldhatja meg feladatát. Ez a feladat sokkal könnyebb, mint amilyent a világkörüli ut reárótt. A sarkvidéken nincsenek magas hegységek, áprilisban; és májusban a hőmérséklet állandó s nem kell tar-* tani ködtől és zivatartól. Megkönnyíti a léghajó feladatát, hogy ebben az évszakban a sarkvidéken állandóan nappal van. Arra a kérdésre,, hogy az expedíció átrepüli-e az északi sarkot, Nansen kijelentette, hogy az expedíció tudományos feladatai szempontjából ez nem bír jelentőséggel s a sark átrepü- lése nem valószínű. Beperelik a dévai iparkamara volt elnökét és főtitkárát akik mintegy félmillió lejjel károsították meg az államot Csak udvariasan I A múltban nagyon sok panasz hangzott el arról, hogy a tisztviselők a felekkel nem bánnak udvariasan, nem használnak nyugat európai modort, sőt minden kertelés nélkül kimondhatjuk: balkáni hangnemben beszéltek nemcsak a kisebbségekkel, hanem még a külföldi állampolgárokkal szemben is. Egy idő óta a külföld éber figyelemmel viseltetik minden iránt, ami Romániában történik. Rossz hírünk van a külföldön, amire a mai kormány tagjai felfigyeltek, és egymásután jelennek meg olyan intézkedések, amelyek Románia elromlott külföldi himevét akarják megjavítani. Itt elől jár Vajda Sándor belügyminiszter, aki ismételten szigorú rendeletet adott ki az összes közigazgatási hatóságoknak, tehát városoknak, vármegyéknek, rendőri hatóságoknak s a mellettük működő sziguraneáknak. Ez a rendelet nagyobb figyelmet érdemel, mert nem mond kevesebbet, mint azt, hogy a jövőben minden közigazgatási hatóság panaszkönyvet köteles felfektetni, de ezenkívül elrendeli azt is, hogy kilenc nyelven megfogalmazott hirdetményeket ragasszanak ki, amelyek figyelmeztessék a közönséget arra, hogy bárkit sérelem ér, azonnal beírhatja azt a panaszkönyvbe s az illető hatóság feje a panasz felvételéről azonnal köteles a belügyminisztériumnak jelentést tenni. Az uj hirdetmények a közeli napokban jelennek meg s reméljük, hogy meg is lesz azoknak a sikere. A múltban, ha valakit sérelem ért, még a főnökhöz is a legritkább esetben mert fordulni, mivel attól félt, hogy előbb-utóbb elverik rajta a port. A romániai állampolgár az utolsó tiz esztendőben lassanként beletörődött a krisztusi elvbe: ha jobb oldalon arcul ütnek, tartsd oda a bal arcodat is. Most is attól félünk, hogy' a kilenc nyelvű hirdetmény meg fog jelenni ugyan, csak panaszosok nem akadnak, mert hosszú idő kell ahoz, amig a romániai állampolgár, különösen a kisebbségi állampolgár elvesztett öntudatát és önbizalmát visszanyeri és hitelt mer adni anank a régi tételnek, hogy a tisztviselők vannak a polgárokért és nem a polgárok a tisztviselőkért. Mindenesetre kíváncsian várjuk az uj belügyminiszteri hirdetményeket, amelyek az állam nyelvén kivül francia, német, olasz, angol, magyar, bulgár, török és szerb nyelven fogják a közönséget figyelmeztetni, hogy a tisztviselők kötelesek nyugateurő- pád modorban bánni a közönséggel. (Déva, szeptember 30.) A dévai iparkstuara tisztviselői — amint azt sokszor szóvá tettük — nagyon gyakran változtak. A kamaránál a vezérszerepet nem a munka, hanem a politika töltötte be s igy történhetett meg, hogy egyik napról a másikra teljes jogukban lévő ártatlan tisztviselők kerültek az utcára. Természetes, hogy a tisztviselők sem voltak restek, perrel éltek a kamara ellen s ezeket a pereket meg is nyerték. Legutóbb — amint azzal a Keleti Újság is részletesen foglalkozott — Herbay Eugen iparkamarai igazgató nyerte meg perét a kamarával szerűben, amelyet a legfelsőbb semmitő- szék Herbay elmaradt illetményeinek s a neki járó erkölcsi kártérítésnek a megtérítéseképpen 360.000 lei kifizetésére utasított. A kamara előző vezetői nem látták sürgősnek a dolgot s Herbay nem jutott a pénzéhez, amire a pernyertes igazgató végrehajtást kért a kamara ellen. A végrehajtás foganatosítását csupán a rezshn- változás akadál”ozta meg, amikor a járandóságra Herbaynak nagyobb összeget utaltak ki. A kamara vasárnap, szeptember 29-én megtartott választmányi ülésén is 125.000 leit utalt ki Herbaynak, mint elmaradt fizetését, azonban a teljes összeget még most sem kapta meg, úgy, hogy ha a tisztviselő akarná, a kamarát bármelyik percben végre lehetne hajtani. E nagy tételt Vulen Joan volt elnök köteles fizetni s úgy látszik, a kamara azért késlelteti annak a kifizetését. Vulcu Joan ugyanis személyében erkölcsi és anyagi garanciát vállalt annak idején Ru- sieckv Edgár főtitkárért, aki Herbayt törvénytelenül kitette állásából s aki ezenkívül több törvénytelen és szabálytalan dolgot követett el. Amint azt az elnöklő Dánila Glieorgke a vasárnapi gyűlésen is megemlítette, több kiutalás van minden approbáció nélkül, a Herbay perben tötbb bukaresti ügyvédnek utalt ki 40.000 leieket anélkül, hogy valamiféle felhatalmazása is lett volna, sőt a maga részére készített könyvek nyomási költségeit a kamarának számolta el, úgy, hogy összesen több mint félmillió lej kárt okozott a kamarának. I Select Mozgó lg „DIANA“ Ma és holnap utoljára 13 Főszerepben: OLGA TSCHFCHüWA §s és AD * RPRT v. S^HLbTlON gg Jen: Jülsro^ői fcszonyratlií Főszerepben: Wladtair Gajdarow AZ ERDEI GYILKOSSÁG (29.) Irta: Csehov Antal Szegény, nemes madár! Az a repülés az életébe került. Elődömnek, Poszpelovnak édesanyja megfizettette magának az egész berendezést, sőt még azokat a fényképeket is, melyek eléktele- nitik lakásomat; csak a papagájt engedte át ingyen. Emlékszem reá, hogy Finnországban való utazása előtt sirva töltötte az éjszakát szeretett madaránál. Kétrve kért, hogy visszatértéig tartsam magamnál azt a madarat. Megfogadtam neki becsületszavammal, hogy jól bánok vele és gondját viselem a papgáj- nak. Mit mondana az öreg nő, hu ezt tudná? Valaki halkan megkopogtatta az ablakomat. Óvatosan odamentem s egy villámsugár csakhamar megvilágította egy magas, szikár ember körvonalait. Remegett, úgy fázott. Kinyitottam az ablakot. — Ki van itt? Mit akar? — kérdeztem. — Én vagyok, Petrovics Szergej! — hallottam egy siránkozó hangot. — Magához jöttem drágám. A sötét árnyalakban, legnagyobb csodálkozásomra, barátomat, Ivánovics Pável doktort ismertem fel. A doktor rendszeres életet élt, éjfél előtt mindig lefeküdt, tehát szokatlanul ért a látogatása. Mi késztethette reá. hogy ellenkezésbe jöjjön szokásával s éjfél után két órakor, ebben a rettenetes időben, hozzám jöjjön? — Mit kiván tőlem? — kérdeztem s a pokolba kívántam magamban a váratlan ven- cl éget — Bocsásson meg, galambom... az ajtón kopogtattam volna, de Polikárp most bizonyára oly mélyen alszik, mint a halott. Klhaároztam, hogy az ablakon kopogtatok be. — De mit akar? — Úgy látom, haragszik ., de ha tjudná, mi történt, nem haragudnék oly csekélységért, mint az, hogy megzavarták az álmát. Istenem! Harminc éve vagyok már a világon s életemben ma vagyok először ily boldogtalan! Rémesen boldogtalan vagyok, Petrovics Szergej! — De hát mi töktént? Mi közém nekem ahhoz? Magam is alig állok a lábamon... nem nézhetek most. senkit! — Petrovics Szergej! — mondotta a „patkány", arcom felé nyújtva nedves kezét. — Édes barátom! És hallottam, hogy zokog. — Menjen haza, Ivánovics Pável! — mondottam rövid hallgatás után. — Most nem beszélhetek magával..- Félek a maga s a magam hangulatál ól. Nem fogjuk megénteni egymást... — Drágám! — mondotta a doktor rimán- kodó hangon — Vegye feleségül!-— Megbolondult! — mondottam, betéve az ablakot. A papagáj után a doktor volt a második, aki megszenvedett a hangulatomért. Nem hivtam, hogy jöjjön a szobába és becsaptam az arra előtt az ablakot- De a doktor nem ismerte a haragot. Két perc mfnlva, mikor megint villámlott. megpillantottam vendégem meggörnyedt alakját az ablak előtt. Szerencsére megmozdult a lelkiimérettem. Sajnáltam magamat, hogy a természet oly rossznak és kegyetlennek alkotott. Lelkem épp úgy kőből volt, mint a testein. Odamentem az ablakhoz és kinyitottam. — Jöjjön be! — mondottam. — Nem érek 'rá., drága minden pillanat. A szegény Nádja megmérgezte magát s nem szabad orvos nélkül hagyni., alig menthettük meg... S maga nem akar meghallgatni és be csapja előttem az ablakot!-** De hiszen él! — kiáltottam. — Hiszen él... Hogyan szólhat ily hangon ily szerencsétlenségről! Ki gondolta volna, hogy oly okos, finom leány öngyilkosságot követhet el, a miatt a züllött gróf miatt? Miért tette? Önszeretetből, csakis önszere'bői! Hogy megbüntesse magát, az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy feleségül megy ahhoz a grófhoz... Nem kellett neki se pénz, se rang... csak hihetetlen összetételét kellett kielégítenie... De egyszerre csak jött a felesége™ Kitűnt, hogy az a feslett bitang’már feleséges ember... — Meg fog hülni. — Ej, mit bánom én... azok a szemek, az a sápadtság! Szerencsétlen szerelmét megtetézte még ez a balul sikerült öngyilkosság... nagyobb szerencsétlenséget képzelni sem lehet. Barátom, ha van magában még egy szikra részvét, menjen hozzá. Szerette... Ha már nem szereti, mentse meg... Mi az ön szabadsága egy emberélethez képest?... Valaki kopogtatott az ajtómon. Megrázkódtam. A szivem összeszorult. Nem hiszek a sejtelmekben, de sejtelmem ezúttal nem volt alaptalan. — Ki az? — kiáltottam ki az utcára — Levelet hozok a gróftól, nagyságos uram! Megöltek valakit! Egy sötét alak közeledett az ablakhoz, szidva a rossz időt, s benyújtott egy levelet. Gyorsan világot gyújtottam s elolvastam a következőket : „Az Isten szerelmére, felejts el mindent a világon és jer ide tüstént! Olgát meggyilkolták! Elvesztettem a fejem s nemsokára megbolondulok. Barátod K. A.“ Olgát/meggyilkolták! E rövid mondatra megszédültem s elsötétült a világ a szemein előtt... Nem voltam képes bármit is gondolni, leültem az ágyra és lobocsátottam a két karomat. (Folytatjuk.)
