Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-01 / 198. szám
10 XII. ÉVF. 198. SZÁM. KjgjtnUrsßCc KÖZGAZDASÁG A romániai szeszipar válsága megoldásának módjai Irta: MESSER ELEMÉR szeszgyáros (Szászrégen) A szeszipar válságának utolsó két esztendejében szinte az összes érdekkörök részéről számtalan cikk jelent meg a lapokban és számtalan emlékirat adatott be a különböző minisztériumokhoz. Ezek a cikkek és emlékiratok majdnem kivétel nélkül abban merítették ki érveléseiket, hogy reámutattak arra, hogy a szeszipar válságából milyen óriási költségvetési károkat szenved az állam. Szerény nézetem szerint az állami költségvetés ügye nem a szeszgyárosok kizárólagos és közvetlen ügye, ezért — amint illetékes helyről egyszer már hallottuk — nem kell, hogy a szeszgyáros feje fájjon. Ez leg- elsósorban ügye és baja a pénzügyminiszternek, aki az egész országnak, sőt most már — a külföldi kölcsön következtében — az egész külföldnek is felelősséggel tartozik. Nekünk, szeszgyárosoknak egészen más szempontból kell ezt a kérdést elbírálnunk. Az a helyzet ugyanis, hogy a mi szerzett jogainkat, a mi vagyonúnkat és kenyerünket minden kártalanítás nélkül egyszerűen konfis- kálták, nekünk éppen ennek a sérelemnek az orvoslását kell követelnünk tekintet nélkül az állam költségvetésére. Az utóbbi hetekben alkalmam volt különböző kategóriákhoz tartozó, igen komoly és higgadt szeszgyárosokkal eszmét cserélni, valamennyien belátják, hogy az eddigi érvelés e tekintetben nem volt helyes és ezzel az érvvel továbbélni teljesen meddő dolog. Mert ha a pénzügyminiszter a lefolyt két év alatt sem hajlott erre az érvre, ezután sem fog. Azokat a véleményeket is hallottam ezektől az igen komoly uraktól, hogy a szeszipar megsemmisítése alkotmányunkba ütközik, tehát be kell indítani a kártérítési pert a kincstár ellen. Ugyanezekből a körökből azt is hallottam, hogy arra való tekintettel, hogy a szesziparnak több mint 80 százaléka kisebbségi kezekben van, az orvoslást, mint kisebbségi kérdésben nem a belföldön kell keresni. Nem célom, hogy e két nézetet biráljam és propagáljam, habár egészen tagadhatatlan, hogy mindkét nézetnek igenis meg van a komoly alapja, amely felett igenis lehet gondolkozni. Célom inkább egy utolsó kísérlet, egy közvetítő javaslat volna, amelyet elő kellene terjeszteni a kormánynak, hogy végre vala- hára szint valljon. A mai helyzetet az ókirályságbeli bortermelők, a podgorenik küzdelme szülte, akik politikai hatalmat képviselnek, amellyel „Transsylvania“ I Bünk Részvénytársaság. 1 CLOJ-KOLOZŞVÂR. Str. (Sáncai) Samui) Mica (voll Rózsa-utca| I szám. j|| Telefon: 10—15 és 8—06. Alapittelot:: 1872. évben. Sí Elfogad betéteket 1 Leszámítol váltókat I Minden bankügyletet legelönyö- 1 sebben végez. Fiókintézetei: Torda. Marosujvér. Gyűlnie- hérvár, Maroshéviz, Ditró, Gyergyószent- miklós, Csíkszereda, Csikszentmárton. Kéz- jgg divásórhely. Kirendeltség: Aranyosgyéresen. |p szemben — amint látjuk — a kormány teljességgel tehetetlen. Akármilyen nagy politikai hatalmat képviseljenek azonban a podgorenik, egyebet nem kívánhatnak, mint a saját, jogosnak vélt érdekeiknek kielégítését. Mert ha ennél is tovább mennének, akkor anarchistákká és kommunistákká válnának, akiket a kormánynak meg saját pozíciójának feláldozása mellett is össze keli törnie. Ha kutatom, hogy tulajdonképen mi az érdeke, illetve mi lehet az érdeke a bortermelőknek, abszolút objektív gondolkodás után annak a megállapítására jutok, hogy ők nem kívánhatnak semmi egyebet, mint hogy ter- melvényeiket jó árban és kényelmesen, minél kevesebb utánjárással értékesíthessék. Keresni kellene tehát utolsó kisérletkép az olyan lehetőséget, hogy a bortermelők ezen érdekei kielégítést nyerjenek teljes mértékben, amellett, hogy a szeszipar is fennmaradhasson és végül, hogy az állam érdekei is megvédettek legyenek. Azt hiszem, ha az összes szeszgyárak törvényesen arra köteleztetnének, hogy törzskontingensüknek bizonyos hányadát, — nem bánom akár felét is, — borból termeljék ki, mind a három tényező, tehát az állam, a szeszgyárosok és a bortermelők érdekei tökéletes kielégítést nyernének. A szesszé feldolgozandó bormennyiség percentuális hányadát évről-évre akár a pénzügyminiszter, akár a földmivelésiigyi miniszter állapítsa meg a bortermelők és szeszgyárosok meghallgatása után és pedig a bortermés és szeszfogyasztás nagyságának arányában. Ugyanilyen rendszerrel volna a bor átvételi ára is évről-évre megállapítandó. Gondoskodni kellene arról is, hogy minden szeszgyár, még a legtávolabb fekvő is egyenlő árban jusson a borhoz, ami megyénként megállapítandó fuvarrefakciákkal, vagy pedig a felállítandó olcsó elszámolási hivatallal, avagy létesítendő borát vételi és elosztó állomásokkal volna könnyen elérhető. Legfontosabb volna természetesen, a két szesznemnek adóját unifikálni és ennek megfelelően úgy a szesznek, mint a borpárlatnak adóját az ad valorem taxával együtt, egységesen 6000 lejben megállapítani, amely összeg körülbelül az átlaga volna a mai két adótételnek. Ha a borár átlagosan öt lejben állapíttatnék meg a termelő részére, mely ár az eddigi átlagárat jóval meghaladja, úgy egy abszolút hektoliter borpárlat ab szeszgyár kb. 7000 lejbe kerülne. Ezzel szemben a gabonából készült szesz kb. 3000 lejbe kerül, tehát a vegyes termelvény átlagban 5000 lejbe jönne. Ehhez hozzászámítva a 6000 lejt kitevő adót, kerülne egy abs. hektóliter termelvény 11.000 lejbe, melyet 12.000—12.500 lejért lehetne forgalomba hozni. Ilyen eladási ár mellett legjobb meggyőződésem szerint, még a mai gazdasági depresszió mellett is az évi fogyasztás elérné a 250.000 hektolitert (élvezeti célokra) annál is inkább, mert a feketeszesz elveszítené rentabilitását. önként érthetően megszüntetendők volnának a Garoflid-féle szesztörvény különben is céltalan rendelkezései, u. m. a regionális depók és a diluálási és aromatizálási kényszer. Felette fontos volna a gyümölcspálinkafőzés szabályozása is. ami az összes üstöknek bevonása és központi fözdéknek felállítása által könnyen és gyorsan volna elérhető. A borfeldolgozási kényszer nagyon természetesen csak a kontingenstermelésre volna. kimondandó, hogy az exkontingens szesz úgy az exportban, mint az ipari feldolgozásban versenyképességét megtarthassa A legszigorúbb intézkedések volnának életbeléptetendők annak meggátlására, hogy a terrnszszőlőkkel beültetett területek ne nagyobbittassanak, mert különben a mai válság két-három év múlva megismétlődnék, viszont azonban a békés és minden tényezőt kielégítő együttműködés hosszú évekre volna biztosított, ami főként a kincstár érdeke is. Az az áldozat, amelyet a szeszgyárosok a jelentékenyen felemelt íorgótökeszükség- lettel hoznak, kiegyenlítést nyerne éppen a békés együttműködéssel, amely a közelmúlt tapasztalatai után minden áldozatot megér. Sokkal jobbnak vélem a bormennyiséget a meglévő összes szeszgyárakban, semmint néhány, a borvidéken fekvő és még felállítandó gyárakban feldolgoztatni, mert ez az utóbbi rendszer olyan nagy apparátus felál« lilását igényelné, amely alig olcsóbb, mint a különben is csak részben megtakarítható fúr var, ezenfelül pedig bizalmatlanságra és dör- zsölödesekre adna alkalmat a gyárosok között, ami nem szolgálja az ügy érdekét. Továbbá az egyes gyárak kapacitásukat jobban használhatják ki és hozzájárulnának a munkanélküliség enyhítéséhez. Az államvas- ulakra is ráfér a bevételi többlet. Hogy a szeszipar válsága minden irányban és évtizedekre kifaatóan megoldassák, égetően fontos az is, hogy az egyénenkénti kontingensek, ai n. n. kvóták felosztása revízió alá vétessék és ennek folyományakép az erdélyi és bukovinai mezőgazdasági szeszgyáraknak létminimum biztosittassek, mert a mai felosztás égbekiáltó igazságtalanság, amelyet minden körülmények között orvosolni kell. Ismétlem, hogy bármily objektivitással vizsgáljuk a kérdést, meg kell állapítani, hogy a bortermelőknek mindennemű, még kevésbé jogos érdekei is kielégítést nyernek, ha részükre jó ár és kényelmes értékesítési lehetőség biztosittatik. Úgy vélem, hogy a fentiek által ez a lehetőség részükre intézr menyesen biztosítva volna. És ha a kormány ennek dacára sem akarná, vagy nem tudná, avagy nem merné a kérdést legkésőbb ez év végéig megoldani, akkor igenis én is azon vagyok, hogy most már nem marad egyéb hátra, mint a legradikálisabb eszközökhöz hozzányúlni. Bánsági gíbonotizsáe e fi a Leopold és Róna temesvári cég jelentése Temesvár, augusztus 30. Bánsági feladóállomásokon: Újbúza, 78 kg.-os, felsőbánsági 570—575 L Újbúza, 73—74 kg.-os, délbánsági 545—550 L Arpa 360 L Ótengeri 515 L Ujtengeri, nov.—dec. 330 L Zab 370 L üjlisztek: Nagymalmi, 30/70 beosztású 945 L Kismalmi 920 L Korpa promptra, zsákkal 290 L Nagyarányú iparkiállitáa és őszi lakberendezési vásár Budapesten. Az előző években rendezett őszi kiállítás és vásár arányait messze felülhaladó méretekben nyílik meg augusztus 31-én Budapesten a „Polgári Otthon" Lakberendezési Vásár név alatt rendezett kiállítás. A kézműipar e tárlaton vívja meg küzdelmét az európaszerte való elismertetésért. A kiállítás szeptember 15-ig marad nyitva és dús tárháza a remekbe készült ipari termékeknek. A kiállítás egységes és művészi elrendezése főleg Dálnoky-Kováca iparegyesületi igazgató érdeme. A kiállítást a kormány is támogatja és ennek bizonyitéka, hogy a kiállítás megtekintői számára a magyar vasutakra féláru utazást engedélyezett oiyként, hogy a visszautazás alkalmával bármely határállomásra is féljeggyel lehet utazni, tehát a kedvezményt az is igénybe veheti. aki Magyarországon keresztül utazik valahova, a Duna-Szövetség által a kiállítás rendelkezésére bocsátott igazolványok alapján pedig vizűm nélkül lehet utazni Magyar- országra és a vízumot utólag féláron adják meg Budapesten. A kedvezményekre jogosító igazolványok minden erdélyi és bánsági menetjegyirodában bárki által megszerezhetők,
