Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-07 / 203. szám
6 'XII. VVF. 203. 'SZJM. îl pénzögj/ipzgaíó hivatalos nyllsfeaía ütőn iigszóiainah az éhező nppdíjosolt, pohhantaH, a nyomorgó tisztviselő, alti holéushént feönyo- Fögíieli jogos llletményelhórt (Kolozsvár, szeptember 5.) A Keleti Újság tegnapi számában egy hivatalos nyilatkozat látott napvilágot. Dr. Tartia, újonnan kinevezett yiénzügy- igezgató nyilatkozott arról, hogy a fizetések, nyugdíjasok és másnemű kincstári tartozások kifizetésénél némi nehézségek mutatkoznak. Még a múlt hónapra sem tudták a pénztárak kifizetni az illetményeket, mert a kincstár jövedelme megcsappant, csaknem félmilliárdos az adóhátralék és a kifizetéseknél átmeneti zavarok mutatkoznak. Megszoktuk, hogy Romániában felelős helyekről nyilatkozatok hangzanak el, amelyek ragyogó színben tüntetnek fel dolgokat és, ha a hivatalosság rózsaszínű függönyét szétbillentjük, akkor a sötét próza hűvössége csapja meg az arcunkat. Tegnap párnázott ajtók mögött, finom bőrfotöjbe sülyedve beszéltünk Tartia adminisztrátor úrral ezekről a dolgokról. Ma reggel nyolc órakor pedig a pénzügyi palota földszinti folyosóján sokkal ridegebb környezetben folytattuk az interjút. Ezeknek az apró interjúknak nem volt hivatalos jellege, de minden szó — rideg, szomorú valóságról rántotta le a leplet. Az adóhivatali pénztárak előtt rosszul szellőztetett, meglehetősen piszkos és elhanyagolt előcsarnokban sokszáz ember várakozik. Kik ezek az emberek, akik úgy néznek ki, mintha az anyagi jólét és a boldogság elhantolására gyűltek volna össze? Állami alkalmazottak. Tisztviselők, nyugdíjasok, rokakntak és azok özvegyei és árvái. Az arcuk sápadt, ruházatuk hiányos, és reményvesztetten várnak arra, hogy a fakorlátok mögötti pénztárak ablakain keresztül megkaphassák fizetésüket, sovány nyugdijukat és betevőfalatra sem elégséges rokkantsági illetményeiket. Nem kell megszólítani őket, önkéntelenül tör ki belőlük a panaszkodás. Egy koldus kinézésű anyóka könnyező szemekkel meséli a szomszédjának: — Harmadik hónapja várom a nyugdijamat, de csak hitegetnek, mert a nyolcvan lejemet (ennyi egy havi nyugdija) ma sem fogom megkapni. — Miféle nyugdijat vár? — tesszük fel halkan a kérdést. Először bizalmatlanul néz végig, aztán letörli könnyeit és megered a szó a szájából: — Dohánygyári munkás özvegye vagyok, a férjem nyolc év előtt tüdőbajban elhalt, egész nyugdijam havi nyolcvan lej. — Nyolcvan lej? — Igen, — mondja tétovázva, — mindössze nyolcvan lej, de három hónap óta várok a kifizetésre és mindig azzal küldenek el: majd holnap. Két árva unokám van, minden jövedelmük ez a nyolcvan lej, de ha koldulásra adnám a fejemet, hamarább összekönyörögném a nyugdijamat. — Én még május hónap óta nem kaptam ki egy bani fizetést, — mondja egy rongyos külsejű idősebb férfi, — minden hónapban három-négy napot itt töltök, de mindhiába. Attól félek, hogy elcsapnak a hivatalomból. — Mi Önnek a foglalkozása? — Sziguránca tisztviselő, vagyok. Nem akarok hinni füleimnek, de a mellette ülők jámbor íejbólintással igazolják, bogy igazat mond. Ekkor már valóságos ember-gyiirü vesz körül, ügy látszik, szokatlan ebben a környezetben, hogy valaki emberséges hangon meghallgassa az éhség és nyomorúság panaszszavait. Féllábu béna biceg elém. Az elmúlt jobb időkből csak hatalmas bajusza maradt meg, amelyet illemtudóan megsodorint és azt mondja: — Inspektor ur kérem, én két hónapja várok a rokkantsági nyugdijamra, mert, mint őrmester szolgáltam végig a világháborút, de hiába várok, mert az orrom előtt mindig becsapják a pénztári fülke ablakát. Ma ötödiké van és háromtagú családom éhezik. Könyöradományokből gyűjtök annyit össze, hogy legalább a gyermekeknek jusson száraz kenyérre. Én a háborúban megszoktam az éhséget. Mikor kapjuk meg már a rokkant illetményeinket? ........................................................................... Nyomdák I FESTÉK Lepage-nái II Gyári lerakat Kolozsvár. — Kérjen árajánlatot. — Nem vagyok inspektor, — mondom, de zavarba.jövök és nem tudok megnyugtató feleletet adni. És a panaszáradat így tart egy fél órán keresztül. Itt mindenki sir és panaszkodik. Valaki azt mondja: a protekciósoknak van pénz, akik ismerik a hátsó bejárókat, csak minket hitegetnek és nem adják ki még azt a kis fizetést sem, ami bennünket megillet. Egy vállalati ember is megszólít: négy hónap óta várom, hogy csaknem egy évre visszanyúló tartozást a kincstár kifizesse, de mindhiába. A gyár csőd előtt áll, a munkásokat el kell bocsájtanunk, mert nem tudunk fizetni, ha a kincstár csak dolgoztat, de számláját nem egyenlíti ki. Rövid idő alatt a noticlapom csaknem megtelik (Kolozsvár, szeptember 6.) A kolozsvári törvényszék ma délelőtt kezdte meg Thellmann Mii y gyilkossági perének főtárgyalását, aki mint ismeretes ez év januárjában Beszterce főterén előre megfontoltan, két revolverlövéssel kioltotta Vlaica Julin dr. ügyvéd életét. Az ügy főtárgyalását már egy alkalommal megkezdte a törvényszék, azonban akkor a megidézett tanuk nagyszámának meg nem jelenése miatt elnapolták. A vádat dr. Tiplea államügyé&z, a vedel..__t dr. Caba, mig Vlaicu családjának képviseletét dr. Ghilezan látja el. Thellmann kihallgatásával kezdődik el a tárgyalás. Az 53 éves földmives ember kinézése nem árulja el, hogy az utóbbi idők — Romániában történt — legnagyobb port felvert gyilkosságának tettese. Értelmesen felel a hozzáintézett kérdésekre. Elmondja, Vlaicuval kötött kölcsönözi étének történetét, melynek folyamán habár 140.000 lejt kapott csak attól, egész vagyona elúszott. Beismeri, hogy már régen készült Vlaicuval végezni és az utolsó lökést tettének végrehajtására házának elárvereztetése adta. — Előrántottam revolveremet, céloztam és Vlaicu a következő pillanatban mindenért megfizetett — végezte be vallomását. Az első tanú Moldován Teofíl dr. besztercei főügyész, annak a véleményének ad kifejezést, hogy Besztercén a néphangulat általában Vlaicu ellenes. Mert ez nemcsak Thellmannt .hanem másokat is kiforgatott vagyonukból. A délelőtt folyamán több tanút hallgattak még akik a gyilkosság szemtanúi voltak. A délutáni tárgyalás első tanúja dr. Kriza végrehajtó. Több ízben vezetett Vlaicu követeléséenk behajtására végrehajtást Thellmann ellen, Thellmann egy Ízben azt mondta neki, hogy bár a pénzt kifizeti Vlaicunak, más utón végezni fog vele. Ezután Caba ügyvéd Thellmann védője azt kérdezi a tanútól, tud-e arról, hogy Vlaicu okira „jt hamisítva nyerte meg Thellmann elleni egyik perét. Tiplea ügyész kifogásolja, hogy a védő ilyeneket kérdez és kijelenti, hogy ha még ilyen eset előfordul, kérni fogja a védő szólásjogának megvonását. Dr. Marcu József egy másik végrehajtó elmondja, hogy Hanek Monor községi birója egy alkalommal midőn Thellmannhoz indult, figyelmeztette, hogy vigyázzon, mert revolvert tart magánál. Elmentem hozzá, a revolvert nem láttam, de Thellmann felhevülve azt kiáltotta, hogy le fogja lőni Vlaicut, aki tönkre tette egész életét. Caba védő jelentéktelen dolgokról kér fel- 'lá- gositá^t a tanútól, amely eljárás ellen az ügyész BC-ssoBBsaK reamaa panaszokkal, mindenki fizetési, vagy nyugdijkönyvecskét mutat, amikből megállapítható,hogy az itt kapott interjúk mindenben megfelelnek a valóságnak. Itt nines hivatalos póz, nincs tussolás, niücs optimizmus, itt a rideg valóság ijesztőképe mered elénk. És a szerkesztőségünkbe érkezett panaszokból, amelyekkel az egész országból elhalmoznak, megállapíthatjuk, hogy nem csak Kolozsváron, hanem Erdélyben mindenütt hasonló a helyzet. Ide, az adóhivatali pénztárak elé hívjuk Popovici pénzügyminisztert és Tartia pénzügyigazgatót. Nincs az a kemény hivatalos réteg, amely pár perc alatt ne engedne föl a szivük körül, ha meghallgatnák, hogy aa állam eltartottjai milyen kétségbeejtő helyzetben vannak. A Maniu-kormány a demokrácia jelszavával vette át az ország vezetését, tehát jogosan elvárhatjuk, hogy elsősorban a kis-emberek, a szegény tisztviselők, nyugdíjasok és rokkantak sorsával törődjék. Mindaddig, amig az állami alkalmazottak, nyugdíjasok és rokkantak hónapokon keresztül hiába várnak arra, hogy legalább az őket jogosan megillető illetményeiket pontosan megkapják, — minden hivatalos nyilatkozat ellenére — nem beszélhetünk demokráciáról, csak egy rossz, korruptrendszer továbbvezetéséről, amelyben most is csak a kisemberek húzzák a rövidebbet. semmiségi panasszal él. Izsák Márton besztercei kereskedő kihallgatása közben, aki szemtanúja volt a gyilkosság lefolyásának, njabb incidens tört ki a védő és az ügyész között. Izsák ugyanis — a védő szerint — a törvényszék előtt pontosabban és bővebben mondja el a gyilkosság lefolyását, mint azt a rendőrségen csak kihallgatásakor tette. Caba ezt annak tulajdonítja, hogy a tanuk a folyósón kitanitották, amely feltevést az államügyész energikusan utasít vissza. A következő tanúval Monda Vasilieval Caba azt kívánja bizonyítani, hogy Vlaicu nemcsak Thellmann ellen, hanem mások ellen is uzsoráskodott. Az összeg azonban, melyről szó van — 400 lej — oly jelentéktelen és a körülmények, melyek közt Vlaicu azt behajtotta, ügyvédi körökben annyira elfogadottak, hogy a tanú meghallgatása igazán nem szükséges. Caba ragaszkodik kihallgatásának folytatásához, mire Linzmayer elnök felszólítja, hogy csak idetartozó dolgokat kérdezzen és ne térjen ki mellék utakra. Ghilezan magánvádló magából kikelve kiáltja Caba dr. felé: — Ön nem ügyvéd. Ön nem ide való. Nem engedhetem meg, hogy egy meghalt kollegám emlékét igy befeketítse. Caba dr. a sértésre semmit sem válaszolt. Hlanek János monori biró, aki állítólag az egyik végrehajtónak azt mondta, hogy Thellmann revolvert visel magánál, nem emlékszik erre a kijelentésére. Korosabb ember lép a birák elé, Rosea Pavel. Személyi adatainak bemondása után mielőtt még kérdéseket intéznének hozzája, szivére teszi kezét és lassú meggondolt szavakkal mondja: — Ha Thellmann nem ölte volna meg Vlaicut, én végeztem volna vele. Ghilezan dr. felpattan és követeti Rosca azonnali letartóztatását. A bíróság visszavonul, úgy dönt, hogy megin- dittatja az ügyészség által az eljárást Rosca ellen, aki kihallgatása folytatása során elmondja, hogy Vlaicu 5000 lej nekiadott kölcsönórt 30.000 lejt hajtott be rajta. Vele be is fejeződik az első nap kihallgatott tanuk sora és a tárgyalás folytatását péntekre halasztják. *Fomán, angol, francia, német, olasz, szláv stb. fordítások, levelek, kér* vények, per: rátok, tudományos, műszaki közgazdasági, irodalmi cikkek, stb. Másolások. sokszorosítások. Dr. Mandel fordító irodája, Str, Memorandului (volt Unió-ucca Ö.j  kolozsvári törvényszék megkezdette a gyilkos besztercei szász gazda bünperének tárgyalását, aki agyonlőtte Vlaicu ügyvédet Egyik tanú a tárgyaláson kijelentette, hogy ő is lelőtte volna az ügyvédet — Az ügyészség eljárást indított a tanú ellen
