Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-07 / 203. szám

jcamg/jafe

XII. ÉVF. 203. SZÁM.

B lülíalM felvonulása Genta az európai kisebbségi konferencián

Négymillió katalán várja Spanyolországban helyzetének jofobra- iordulását — A spanyol kormány a barcelonai világkiállítás költségeit a katalánokkal fizetteti meg

(Genf, szeptember 5.) A most lezajlott kisebbségi kongresszusnak legérdekesebb figurái kétségte- Itnü’ a katalánok voltak. A katalánok e kisebbségi konferencián nagy felkészülségükkel, hatalmas apparátusokkal, delegációjuk nagy számával úgy hatottak, mintha nem iis kisebbségiek, de többségiek lettek volna. Genf egyik legnagyobb szállodájában, a Hotel Metropolban külön irodát állítottak fel, külön előadó termet rendeztek be, külön sajtó szolgálatot tartottak fenn és az ő égiszük alatt zajlott le az európai kisebbségi újságírók egyesületének alakuló közgyűlése is.

Ne higyje azonban senki sem, hogy talán azok a delegátusok, akik a konferencia lezajlása alatt szerény penziókban húzódtak m g és a három napos konferencia lepergése után azonnal hazasicltek — harmadik osztályon, mert bizony a legtöbb kisebbségi delegátusnak nem telik luxuriozusabb életre — irigykedéssel néztek az előkelő fegyvertársakra, akik közül nem egy saját autóján járta a várost és külső attitűdjeiben is megéreztette, hogy egy a vagyoniakban még mindig hatalmas nép közösségéhez tartozik. A katalánok ugyanis a kongresszus legbuzgóbb munkatársai voltak, a németek, zsidók, magyarok mellett állandóan a harc első vonalában állottak, propagandájukkal a legszélesebb körök figyel mét nemcsak a saját dolgukra tudták ráterelni, de magát az általános kisebbségi kérdést is behelyezték az ilyen kérdések iránt nehezen érdeklődést tanúsító politikai közvélemény homlokterébe. A katalán delegáció vezére J. Estelrich, gumi rugékonyságu figurájával, szemének sötét rajongásával, frappirozó orátori képességével és emellett nagyszerű jogi tudásával rendkívül szolgálatokat tett az egész ki- se.bbségi kongresszusnak. Jogi gondolkodása hajszál- éles, pedig nem is jogász, hanem vezetője egy nagy barcelonai könyvkiadóvállalatnak. Ez a foglalkozás azonban nem zárta ki, hogy Estelrich e kongresz- szuson két brilliáns jogi munkával is ne szerepeljen. Egyik most megjelent könyve: a „La Question des minoritás et la Catalogue“, a másik testes kötet pedig az általános kisebbségi jogi rendezés gyakorlati lehetőségeit öntötte formába. Mellette a katalán kisebbségek másik kitűnősége, Masfferer, a barcelonai jogi akadémia elnöke, egyetemi tanár, egy csendesebb temperamentumu öreg ur, akinek kisebbségi jogi munkái basonlóképen a kisebbségi jogi irodalom legjobb termékeit revclálják.

A katalán kisebbségi kérdést a mi közönségünk csak nagyon felületesen ismeri. Az első pillanatban egy mondva csinált mozgalomnak látja, holott a jog. elismertetésért küzdő katalánok száma a négymii. liót is meghaladja és igy a katalánok Európa egyik legnagyobb lélekszámú kisebbségének tekinthetők. Katalán kérdés mindig volt és sajnos, úgy fest a dolog, hogy még sokáig lesz. A katalán probléma az aragoniai különállóságnak a spanyol ál Iám testbe való felszívódásával kezdődik, de volt idő', amikor teljesen elaludt. A század elején azonban újra fellángolt. 1917 ben a katalánoknak sikerült egy négy vármegyére kiterjedő autonómiát hizlosilani a maguk számára és a mozgalom már azon az nton volt, hogy kiverekszik magának a legideálisabb értelemben vett kultur és közigazgatáai autonómiát. Primo de Rivéra azonban uralomia kerülte után azonnal feloszlatta a katalán nemzeti szervezeteket, betiltotta az összes katalán iskolákat, kiparancsolta a katalán idiómát a spanyol közigazgatásból, megtiltotta a katalán zászló használatát és súlyos béklyókba verte a katalán gazdasági életet. A katalán napi sajtót megszüntetnie azonban nem sikerült, viszont olyan ccnzuraállapotot teremtett meg, amely majdnem száz százaléks mértékben akadályoza meg a katalán nemzeti kérdések megtárgyalását. A katalán lélek elhallgattatása azonban nem mehet köny- nyen. A barcelonai nemzetgyűlés felfüggesztése után bebörtönözték a katalán nemzeti tanácsosokat és a lelkészeket, akik katalán nyelvén tettek fogadalmat. A spanyol diktatúra még a katalán művészetet sem kímélte meg. A barcelonai városházát tizenkét óriási katalán tárgyú falfestmény ékesítette. Primo de Rivéra egyszerűen levakartatta a freskókat, és olyan propaganda festményeket festetett helyükbe, amelyek a katalán-spanyol összeolvadást, a katalán behódolást glorifikálják. És ez az elviselhetetlen helyzet az utóbbi években sem javult. Még ma sem szabad katalán nyelven előadásokat tartani, a katalánoknak ma sincsenek politikai jogaik, a kinevezésen felépült parlamentben és helyi önkormányzatokban nem ül egyetlen katalán érdekeket szivén hordozó képviselő sem. Persze vannak Katalániából származó többségi vclleitásu képviselők, ezeket azonban a katalán lakosság csöndes bojkottja kiséri.

A katalán ember nem forradalmi természet. Barcelona hires arról, hogy gyűjtő helye az ibériai félsziget forradalmi elemeinek és nemcsak a szin- dikálisták, az anarchisták, de a diktatúrával nem rokonszenvező elemek is erről a vidékről vetik fel a forradalom csóváját. A katalánoknak hét-nyolc pártárnyalata van, de ezek közül egyik sem tartja helyesnek az összeesküvési módszereket, a bombavetést, e bét pártárnyalat között nincs szélsőséges munkástörekvés, a katalán mozgalom nem ismeri sem az anarchizmus, sem a bolsevizmust. Tisztán legális eszközökkel, -jogi érvekkel küzdenek a katalán vezérek, mindvégig a lojalitás alapján állva és épen ez a nyugodt harci mód teszi számukra lehetővé hogy még ma is él a katalán mozgalom.

De hát miben áll a katalán mozgalom és a spanyol nép között fennálló különbség, amelynek létezését spanyol nácionálista körök, különösen az uniona patriotica állandóan kétségbe vonják 7 Először is a faji alkatban. A spanyolok a történelem folyamán jobban keveredtek az arabokkal, mint a katalánok és ennek biológiai ismérvéi ma is kielemezhetek. Azután a nyelvi különbségben. A katalánok más nyelven beszélnek, mint a spanyolok. Nyelvük közelebb áll az olaszhoz és a franciához, mint a spanyolok neylve. A spanyol megérti a katalánt, de a katalán nem érti meg a spanyolt. Riválitás áll fenn a katalán gazdasági és a spanyol gazdasági élet között. A katalánok azt mondják, hogy őket Madrid gyarmatnak tekinti: Barcelona dolgozik, Madrid csak kizsákmányol. Az a tény, hogy Spanyolországnak leggazdagabb ipari vidéke,, katalán nyelvterületen van, Spanyolországnak leghatalmasabb városa az a Barcelona, amelynek egymillió lakosából legalább kétszázötvenezer katalán. És végül észrevehetően nagy a különbség a két nép között, a történeti hagyományokban is. A történelem két egymástól teljesen különböző lelki típust épitett ki, amelyek nem értik egymást és fájdalom, nem is akarják érteni egymást.

Érdekes, hogy a spanyol kormány a világkiállítást mégis Barcelonában rendezte meg. Ennek fő oka, katalán magyarázat szerint, hogy a spanyol kormány a világkiállítás reprezentációs költségeit a katalánokkal akarja megfizettetni. Barcelona egymaga kétszázmillió pezetát ad a kiállítás költségeire, ez pedig olyan teher, hogy a város évekig fogja nyögni. A spanyol kormány másik meggondolása, hogy a kiállítást ott kellett megrendezni, ahol lehetett, ahol anyag volt rá, ahol áttekintést lehet találni a spanyol nemzeti gazdaságról — és a történelemnek külön tréfája, hogy Spanyolország önmagát legjobban épen katalán területen tudja reprezentálni.

Arra azonban a spanyol kormány nem gondolt, hogy Barcelona minden potemkinszerü átfestése dacára is épen a világkiállítással talál alkalmat a maga számára, hogy a katalán külön színeket és törekvéseket is kihangsúlyozza.

1. e.

Az ausztriai iparosok kongresszusa kimondotta, hogy csatlakozik a Heimwehrhez

(Bécs, szeptember 5.) Ausztria iparosainak egy nagy tömege szerdán nagygyűlést tartott, amelyen nagyjelentőségű határozatokat hoztak. A gyűlés többek között elhatározta és kimondotta, hogy az

ott jelenlevő egyesületek kötelékeibe tartozók valamennyien csatlakoznak a Heimwehr mozgalomhoz.

Ezzel a csatóakocással a Heimwehr egyetlen egy napon háromszáznyolcvanezer uj taggal szaporodott.

Egy kitünően informált francia lap szerint Temesvárt brutálisan botoznak a „magyar“

hatóságok

(Kolozsvár, szeptember 5 ) Eddig is sokan voltak a nagy nyugati államok népei között akiknek Európa Béccsel, esetleg Budapesttel végződött és azontúl Ázsia kezdődött. Ez a helyzet úgy látszik a békekötéssel sem változott, és hiába voltak nagy antant barátaink és ad notam „nagy antant“ alakult meg a „kis antant,“. A geográfiái tájékozottság ugyanaz maradt. Ha még magánembereknél esik meg ez, hagyján, de hogy egy világvárosi lap hasábjain jelenjék meg, hozzá francia barátunk, egy párisi lap hozzon ilyen hődületes ostobaságot,, akár tájékozatlanságból, akár magyar gyűlöletből, ez szinte elképzelhetetlen.

A UOeuvre című párisi politikai napilap augusztus hó 23-iki számának harmadik oldalán a legfeltűnőbb helyen a következő nagybetűs eimti cikk jelent meg:

Birw

J LL AT S Z E U GYÁR. afapí/o/oft &hr/jßarÄ

írajántjö-i

Q_

inom par^ómgk

'Tvonafáöóf béíiuft

PÚDERÉT «/ ,

JtâdGfâ KÖLNIVIZET

„Mit gondol erről a hirdetésről?“

Egy hivatalos hirdetés került elém, mely hirdetés néhány nappal ezelőtt jelent meg a Temesvári Hírlap magyar napilap hasábjain. Élvezzék zamatját:

„Augusztus 15-től kezdődően a temesvári női fegyház földszint 24. számú termében 13 órától 18 óráig az elitéltek testifenyitésénél részt vehetnek:

1. Tizennyolc éven felüli nők, akik a fegyház igazgatósága által kiállított látogatási engedéllyel rendelkeznek;

2. Minden magyair állampólgárságu orvosnő."

Az újság hozzáfűzi a hirdetéshez, hogy székek csak korlátolt számban állanak a közönség rendelkezésére, s ezért ajánlatos minél korábban jönni, nehogy a hosszú ideig tartó látványosságot állva kényszerüljenek végignézni.

Tehát minden pénteken, mintegy húsz személyt korbácsolnak meg.

Midőn ilyesmit olvasunk, úgy vagyunk, mintha taglóval ütöttek volna fejbe. íme, a látványos szórakozás, amiben a magyar hölgyeknek részük van, azoknak a magyar hölgyeknek, akiket eleganciájuk és kecsességük miatt gyakran hasonlitottak össze a pári- siakkal.

Tiszta dolog , M.S.

íme a mai temesvári fegyházigazgatóság, mint magyar hatóság. A cél kétségtelen: Üt ni egyet a magyarokon, bemutatni, hogy milyen barbár népség, miféle ország, ahol még a nők is igy szórakoznak. Mekkorát fog ütni „M S“ ur a saját fejére ha véletlenül megtudja, hogy Temesvár Romániához tartozik és kitűnő barátunk nem Budapestre, hanem Bukarestbe rúgott góit. G. M-