Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-07 / 203. szám
SÄ* C Iaj-Kolozsvár, 1929. sieptembtr 7. SzOBlbat ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Seerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08, 6-94 és 3-64. XII. évfolyam 203-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGONi 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Őszi katasztrófa A nagyvárosban, a nagypolitikában kevés szó esik arról a katasztrófáról, ami kezdi megtörni a falu népének lelkét. Baj van, nagy baj, aminek az előjeleit is kevesen akarják észrevenni. Erdélyi hetivásárokon már huszonöt lej egy véka zab s a gabonatőzsde-árak kimutatásai minden gabonane- müre alacsony összegeket mutatnak ki. fii- szén jó volna, ha igaza volna annak a ielil- letes, hozzá nem értő kávéházi kézlegyintésnek, amely azt hiszi, hogy most az életmód általános javulása, a drágaság lecsappanasa fog ebből következni. De nem ez jön, hanem ennek az ellenkezője. A pénztelenség tűrhetetlen esztendői után még kibirliatatlanabb pénztelenség. A nyomor, mi megindul a legszegényebb falunak a széléről és terjed veszetteb bül, feltartóztatliatatlanabbul a súlyos járványkórságoknál, magával ránt nagy gazdaságokat, ' felborit olyan-amilyen eddigi hitelviszonyokat. A gazdasági életmenetnek a romlásban is ugy-ahogy megfeszített egyensúlya kibillent úgy, hogy a legnagyobb zavarok várhatók. A vidéki hetivásáron huszonöt lejért ad el egy véka zabot a falusi ember, mert itthon nincsen pénz a vásárlásra, a külföldi piacokon pedig, hol az amerikai termelés amúgy is leverte az európai mezőgazdaság eddigi érvényesülését, utolsók vagyunk. Az agrárreform nagy hibáival lerontották a romániai gabona minőségét, a magas vasúti tarifával, a szállítási bizonytalanságokkal, az illegitim jövedelmek élvezőinek harácsolásával megdrágították innen a szállítást, az elmúlt esztendők kiviteli illetékei, az országgyilkoló vámpolitika kiszorította Romániát az európai piacoknak a közeléből is. A megbízhatatlanság, a korrupció hire elfordította innena vevőnek a figyelmét. A termés külföldi értékesítése, a piackeresés az amerikai konkurenciával nagyon szürke korlátozott lehetőségek között nagyon régen beindított, precízen szervezett külkereskedelmi tevékenységet igényelt volna. Amit most kezdeményeznek, most vesznek munkába, ami hitelt a gabona- kiszállitás finanszírozására megszavaznak, mindaz már elkésett. A dobrudzsai nagybirtokokról, a regáti uradalmakból a Feketetengeren és a Dunán sikerülhet még valamit kiszállítani s az itthoni árak alakulását kétségtelenül ez is befolyásolhatná, de a kereslet hatalmas lendületére már aligha van kilátás. Amikor huszonöt lejért méri a vásártéren a gazda a zabnak vékáját, akkor sok minden kell, hogy az embernek eszébe jusson. Először is az, hogy száz véka eladó zabja kell, hogy legyen annak, aki ebből akar télire egy pár csizmát venni magának. A száz vékát el is kell, hogy tudja adni s akkor sem jutott lábbelire az iskolás gyermeknek belőle, vagy akármelyik más családtagnak. Az erdélyi kisgazda pedig hol tudna termelni keskeny földszalagján ilyen nagy mennyiségeket, a saját házi szükségletén felül1? Az erdélyi falusi gazda most szeptemberben kellene, hogy megkezdje fizetnivalóinak, adósságainak, adótartozásainak a rendezését. A buszonöt- lejes zabárak mellett, a gabonatőzsde 540— 555 lejes búzaár kimutatása mögött a falu életének tragikus összeomlása kezd lejátszódni. A gazdaember nem veszi meg a csizmákat, amiknek az árait nem tudja kiárulni s az iparos és kereskedő munkanélkülisége, forgalompangása fokozódik. A pénzintézetek nem kapják meg a gazdáktól őszi befizetésre Briand Is hitvallást tett a béke eszméje mellett Az Európai Egyesüli Államok gondolatát felvetette és beígérte, hogy a jövő évi közgyűlés elé fog konkrét javaslatot terjeszteni (Genf, szeptember 5.) A népszövetségi közgyűlés ülésének első szónoka Hymans belga miniszterelnök volt, aki az évi jelentés vitájának keretében elismeréssel szólott a népszövetségnek a béke megszilárdítása iránt kifejtett tevékenységéről. Ezután részletezte azokat a feladatokat, amelyek még a Népszövetségre e téren várnak. Szerinte elengedhetetlen, hogy a békét a jövőben ne csak jogi vonatkozásban biztosítsák, hanem büntető szankciókat is alkalmazni kell a békepontokkal szemben. A háború Hymans szerint csak így lesz véglegesen kiküszöbölhető, ha a támadó fél tudatában vau annak, hogy a világ összes népeinek békeakaratán kívül szembe találja magát a nemzetközi areopag megtorló intézkedéseivel is. Hymans a továbbiakban a gazdasági ellentétek kiküszöbölnének szükségességét hangoztatta. Le kell bontani a vámsorompókat s ha a népszövetségi kezdeményezés e téren sikereket mutathat majd fel, akkor tényleg el lehet mondani, hogy a nemzetközi együttműködés e fóruma gyakorlati téren is jelentős sikereket aratott. Briand beszéde Hymans beszéde után Briand emelkedett szólásra s hitvallást tett a béke eszméje mellett. Utalt arra, hogy a népszövetség tiz óve áll fenn s ezt a tíz évet a béke biztosítása érdekében jól kihasználta. Időnkéit voltak súlyos és szinte leküzdhetetlennek látszó nehézségek, de az a páratlan erkölcsi erő, amely a népszövetségi gondolatban rejtőzik és az a bizalom, amelyet a népek beléje helyeztek, átsegített a válságos problémákon. Briand rámutatott a locarnoi és párisi szerződésekre, amelyek a népszövetségi ideológiában jöttek létre s elősegítették a népek közötti viszony barátságossá alakulását. A farneia miniszterelnök ezután arról beszélt, hogy a népszövetségi egyezségokmány nem zárja ki a háború lehetőségét. Szerinte a népszövetség nem volna méltó nevéhez, ha arra törekednék, hogy a háború elitélésén túl a háborút meg kell akadályozván pénzösszegeket s a pénz piaci forgása az eddiginél is jobban megbénul. A stabilizált lej nívóját pedig tartania kell az államnak, a külföldi kölcsön hitelezői könyörtelenül ülnek az államkasszánál, várva a lefogható bevételeket. A fausi nép nem tud a bu- szonötlejes zab árából adót fizetni, a kormánynak könnyítéseket kell a számukra adni, de valahonnan be kell hoznia az igy elmaradt bevételeket, amelyeknek terhét rásózza az iparra, a kereskedelemre. A csizmának, az iparcikknek ezért nem esik az ára a gabonáéval párhuzamban. S a csizmát nem lehet eladni. Az ipari termelésből, a kereskedelmi forgalomból élő társadalmi réteg semmit nem nyer a buza árának mostani alacsony nívójából, amely a maga lezuhanásával lenyomta a mérlegnek egyik szárnyát, vele szemben felcsapta a másikat. A falu katasztrófája magával ránt mindent és mindenkinek csak szomorúsága kezdődik belőle. Hogy mi lesz a kivezető ut abból, hogy huszonöt lej egy véka zab a hetivásáron aia és ha ez nem volna lehetséges, a támadó féllel szemben a megtorlás eszközeit kell foganatban léptetnie. — A hágai konferencia — mondotta Briand — számos esetben állott nehéz helyzet előtt, de a végső siker nem volt a beavatottak szemében sohasem kétséges, mert az ott megjelent államférfiak valamennyiét áthatotta az a tudat, hogy a konferencia kudarca visszavetné az európai konszolidációt és súlyos csapás lenne a népszövetségi gondolatra is. — A leszerelésnek eleget kell tennünk — igy folytatta tovább a francia miniszterelnök — mert erre a népszövetségi egyezségokmány kötelez bennünket, de ez a probléma szorosan összefügg a biztonság problémájával. Remélhető, hogy az előkészítő értekezletet közelebbről összehívhatják s akkor e tekintetben is gyakorlati megoldás lesz. Azután áttért az Európai Egyesült Államok tervére. amelyet szenzációképen vártak, de nem lett szenzáció. Kifejtette, hogy az Európai Egyesült Államok gondolata nem uj. Filozófusok és gyakorlati politikusok több ízben is foglalkoztak lehetőségeivel. Mindenesetre hallatlan előnyt jelentene Európának a gazdasági, politikai és szociális szolidaritás érzésének együttműködési alapon való kiérlelése. Briand annak a reményének adott kifejezést, hogy a jövő évi közgyűlés elé már valamilyen konkrétabb javaslattal jöhet. A francia miniszterelnök beszédét azzal zárta, hogy rámutatott a népszövetségnek az ellentétek békés szabályozása körül kifejtett tevékenységére s hangoztatta hogy több esetben ugyancsak e nemzet közi areopág érdemének tudható be, hogy egymásnak szegezett ágyuk továbbra is némák maradtak s visszafordultak. Régebben az államok konfliktusok esetén kizárólag fegyveres erejükre apelláltak, most ennek a mentalitásnak vége szakad. Üldözni kell azt, aki még mindig a háborúk csiráját akarja a népek között elvetni s a jövő nemzedék lelkét meg kell óvni a háborús pszichózistól. és ezrekbe keiül az a pár csizma, amit nincsen kinek eladni, nem lehet tudni. Az igazi gazdasági szakértő tartózkodik a jóslásoktól, aki jósol, az csak találgat és nem szakértő. Egy azonban bizonyos: a kibírhatatlan adóterhek mentőkötele nem bizonyult elegendőnek és alkalmasnak, hogy az egyetlen eszköz legyen, minden másnak a kizárásával, az államháztartás stabilitásának megmentésére. Mert a polgárokból áll az állam s a polgári lét megnyomoritása nem erősiti az államot. A polgári lét veszedelme, felborulással fenyegeti minden pilanatban az államháztartás menetét. A falu áldozatául esett a búzaárak lesüllyedésének. a termés elértéktelenedésének. 3 a falu magángazdaságainak katasztrófája általában lerántotta a munka értékét. A polgárnak józannak kell lennie most, összeszedni minden erejét, gyűjteni ami pénze van s a takarékosság az egyetlen mód, amivel valami biztonságot adhat egzisztenciájának. _____ . . , . . Mai számunk 12 oldal
