Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-06 / 202. szám
; XII. ÉVF. 202. SZÁM. 1 A morenii pokol torkánál (cMoreni, szeptember 7. A Keleti Újság kiküldött munkatársától.) Száz napja már elmúlt, hogy a morenii szonda szakadatlanul ég. Mérnökök, műszaki szakértők, kuruzslók és hivatalos bizottságok tehetetlenül állanak az elolíhataílan tűzzel szemben. Az emberi elme és a modem technika minden csodája megtorpan az égő szonda előtt. A természet kifürkészhetetlen ereje szeszélyes diadalt ül az emberi tudás felett, amely íme még ma is csak pislákoló mécses a morenii szonda egetnyaldosó lángoszlopának a rejtélye előtt. Aki éjszaka, akár vonaton is, végigszá- guld a pfcfróleummezőkön, valósággal dob» benetes látványban van része. A vonat más- fél órán keresztül riadtan száguld a vérpiros szinü mezőn, amely fölé az égő szonda féléi* metes tüzlepedőt borított. Az utasok sápadt arccal merednek a .nappali“ éjszakába. Moreni . . Ennek a szónak egy idő óta félelmetes koloritja van. Bukarestből gyorsvonaton indulunk el egy kis regééi városkában, cBaicoi* ban es szállunk le. Itt keskenyvágányura ülünk. Három rozoga, düledező szerelvény indul el a beteg mozdony után. Este van, mikor a s,zomoru állomást magunk mögött hagyjuk. Északnyugati irányból hatalmas, az egész horizontot betöltő fénykéve világit. Hárman ülünk a világitatlan és mégis világos fülkében. Amiről a CJHţ megfeled» kezett, arról gondoskodik az égő szonda. Két értelmes arcú munkásember ül velem szem* ben. Az egyik megszólal: — A gyereket hazavittem. Frászt ka* pott. Nem birta a félelmetes morgást. A morgást a szondatüz szolgáltatja. — En sem birom soká, — mondotta a másik — a dübörgéssel még csak volnék valahogy, de sötétség nélkül, amiben már hónapok óta nem volt részem, nem tudok aludni . . . A kis kávédarátó alagútba szalad. Az égő szonda fénye még ide is behatol. Mikor kiérünk az alagútból, hirtelen előttünk áll Moreni, a háttérben pedig a hatalmas lángoszlop. Már látszik az égő szonda. A kis bányavároska a völgyben alattunk fekszik. Az utcai villany lámpák nem égnek, csak a házak ablakain kandikálnak ki a villanykörték égő szemei. Ahol éjjel-nappal világosság van Este 10 óra. A kis városka vérvörös fényben izzik. Nyomott, szikkadt hőség. Fojtó petróleumszag és ködszerü fűstréteg imbolyog a város fölött. A vonatról való leszállás után az az első impresszió, mintha az egész város égne, csak az előttünk álló komor házak állanak még sértetlenül. Száz nap hosszú idő, még a pokol kínszenvedését is meg lehet szokni. íme az egyik verandán kövér ur ingujjra vetkőzve újságot olvas a szonda fényénél. A kávéházban billiárdoznak és az utcán sétáló szerelmesek inkább a sötétebb járdákat frequen- tálják. Autóba ülünk. A szondatűz a várostól még három kilométerre van. Ahogy közeledünk a szondához, a pokoli sűvöltés és a hatalmas lángkéve mind nagyobb arányokat ölt. Néha a lángcsóva eltűnik, egy domb, egy ház, máskor egy előttünk elkanyarodó autó szakitja meg a folytonosságát. Előttünk az országúton egy ember sziluettje csaknem az égig magasodik. A füst és a fojtó petróleumszag egyre erősebb lesz. Az utszélen csendőrök posztóinak. A kísérteties fényben, néha óriásivá nő alakjuk. A szondától száz méterre csendőrőr járat állítja meg az autónkat. Nem szabad tovább menni. Az ut szélén komondorkutya kísértetiesen üvölt. Egész autótábor vesztegel itt. Az emberek csoportokba verődve nézik a szondatüzet, amely teljes félelmetességé- ben bontakozik ki. A dübörgés most már fülsiketítővé vált. A szonda csövén irtózatos erővel törnek elé a gázok, amelyek egy méternyi magasságig kékes fényben vilióznak, de azután mindjobban szélesbedő, hatalmas lángoszloppá terjednek szét, amelyről a hivatalos vélemény az, hogy harmincnegyven méter magasságot érnek el, de erről a helyről az az impresszió, hogy az acélszürke ég pereméig lobognak fel. Ezt az óriásivá nőtt égő csipkebokorszerü lángoszlopot milliárd csillagszerű fényben izzó szikra veszi körül és még száznégyzetméteren kívül is ellepik az egész vidéket. Különösen megdöbbentő a föld mélyéből feltörő gázoknak a minden emberi képzeletet felülmúló expansiv ereje, amely eddig minden kísérletet megakadályozott, hogy az égő szondát le lehessen takarni. Azt a harangszerü burát, amit az első hetekben rá akartak bocsájtani, valósággal játszi könnyedséggel dobta a feltörő gázok ereje a levegőbe. A részben megolvadt és összetört szilánkok még ma is ott heveinek a szonda tövében. A hatalmas vasépitmény pedig elolvadva, össze-vissza hajlítva, széttördelve a tűz lábainál fekszik és a dolgozó munkásoknak még annyié sem sikerült elérniök, hogy a szonda vas vázát eltávolítsák. Innen az égő szonda körüli vidék gyászos feketeségben, mintha fekete drapériával volna bevonva, szomorú, döbbenetes képet nyújt. Több száz négyzetméternyi területen minden a tűz martalékául esett. Az addig zöld fákkal ékesített mező minden nyári pompája elégett, csak a fekete szikkadt, kopasz föld látszik és azt is irtózatos repedések szántják körül. Néhol szürke hamu és izzó parázs látszik. Az égő szonda pokoli zenéje pedig tovább harsonáz, ez az idegeket tépő kísérteties zene, egy pillanatra sem szűnik meg. Óránként milliókat érő nyers-petróleum lesz a tűz martalékává. Időnként a föld valósággal megremeg, mélyről jövő dörgés hallatszik és ilyenkor vulkánikus természetű kőtörmelékek röpülnek a levegőbe. Hogy keletkezett a tűz ? Egy műszaki mérnök, aki a napokban érkezett ki Bukarestből, tölcsért formálva kezéből, ordítja fülünkbe : a vizsgálat most állapította meg, hogy a szondatüz nem emberi vigyázatlanságból gyulladt fel. Ma már nyilvánvaló, hogy a nyolcvan méter mélységben működő acélszivattyu, amely a petróleumot szívta fel a föld mélyéből, valami vulkánikus lökés következtében röpült, ki a szonda csövén és az irtózatos erejű zuzódás következtében az acélcső szikrát fogott és ez okozta a szonda meggyulladásáí. Most építjük — mondotta — a harmadik alagutat, amely 200 méter távolságról és nyolcvan méter mélységben akarja megközelíteni a szondának a föld mélyében fekvő gázcsövét. Ez az alagút két irányból fogja megközelíteni az égő szonda gyökerét és talán ez lesz az utolsó kísérlet, amely a tűz elfojtására irányul. Nem sok a reményünk, hogy ez az uj alagút is sikerül. Attól félünk, hogy a földalatti petróleumgázak újból robbanást idéznek elő és csak uj emberáldozattal lesz gazdagabb a morenii tüzkataszti ófa. Ekkor valaki a hátamnál meghúzza a kabátom szélét. Hátranézek és egy egyszerű munkás int, hogy kövessem. Csakhamar kiderül, hogy egy háromszéki székely fiú, akit a sorsa az égő szonda mellé dobott, hogy vizíecskendővel állandóan locsolja a szomszédos szondákat. — Tessék utánam jönni, a másik oldalon jobban megközelíthetjük az égő szondát. A szonda szájánál Utána megyek, de akkor már az izzadtság csurog az arcomról és úgy érzem, mintha minden ruhadarab lángolna rajtam. Néhány perc alatt a szondát negyven méternyire közelítjük meg, a ruhája alól egy bőr védőlapot nyújt át és azt az arcom elé tartom. így is kibírhatatlan a hőség és idegtépő a szondatüz által okozott folyton erős- bődő robaj, nem is szólva arról a szikraesőről, amely valósággal elborít mindkettőnket. Innen már tisztán látszik a szonda szája. Csaknem egy négyzetméter szélességű acél- gyürü ez, amelyen a gázok és vulkánikus elemek kitörnek. A székely fiúcska a mérnököktől szerzett hallomás utján magyarázza, Eladó alig használt, 90 lóerős, 3 hengeres, legmodernebb Hille-rendszerü diesei továbbá kétrétű Graepel sikszita, hasábsziták, hidraulikus olajprés szivattyúval, mag- §| zúzó henger, 2 lokomobil. — Megkeresések H „Hille“ jeligére, Rudolf Mosse Oradea, kérek 1 VÁM ás líercskedeiial őrlésre bérén* efsseSS modern, 12 járatú malom, hozzá olajmalom, hidraulikus préssel, saját iparvágánnyal, 2 emeletes raktárral, tiszti lakások, istálló, kocsiszín, pékség, családi ókok miatt eladó, esetleg bérbeadó. — Komoly érdeklődők Írjanak „Kereskedelem“ jeligére Rudolf Mossé hirdetőbe, Arad. hogy akkor lesz csak igazán nagy a veszély, amidőn a szonda acélcsöve elkopik, összetörik. Akkor még az az eshetőség sem fog fennállani, hogy a szondafüzet kívülről el lehessen oltani. — Akkor lesz itt csak isteni komédia, mondja a székely munkás — ha a szomszédos szondák is meggyulladnak és a tűz fokról-fokra tovább fog terjedni. Mikor kiérünk az izzó hőségből, valósággal rosszullét fog el, ideges félelem rázza meg a testet és csak arra gondol az ember, hogy minél előbb ki innen ebből a pokolból. Az autó sietve kanyarodik ki az országúton a szonda tüzköréből és egy megrázó élménnyel gazdagabban hagyjuk el a petró- leummezőlcet, ahol a természet ismét megmutatta az embernek, hogy mindennél hatalmasabb . . . Olajos Domokos 9 Széli clp Nemzet! Muzeum emUliSnnepe A sepsiszentgyörgyi Székely Hét pro- grammjának a magva a Székely Nemzeti Muzeum jubileumi ünnepélye. A muzeum, a székelységnek ez a kulturközpontja fennállásának félszázados évfordulóját ünnepli. Az emlékünnep szeptember 15-én, vasárnap délelőtt lesz a muzeum-kertben, kedvezőtlen idő esetén a múzeumi épület gyönyörű dísztermében. Az ünnep előestéjén, szombaton este ünnepi hangversenyt tartanak a városháza disztermében. A hangversenyen képekben gazdag székely daljátékot adnak elő, a szereplőknek egész seregével, lányok, legények nagy csoportjainak a felvonulásával, gyermekseregnek a részvételével. A daljáték verseit Szász Béla irta, zenéjét Keresztes Károly. A székely dalárdák összkara szerepel. A muzeum igazgatósága a vasárnapi emlékünnepen csak azoknak a számára tud helyet biztosítani, akik a részvételüket szeptember 10-éig bejelentik. Bejelentéseket kérnek szeptember 10-éig a következő kérdésekre: ki óhajt az emlékünnepen résztvenni, ki kíván elszállásolást igénybevenni, milyen testületek, kik által kívánják a jubiláló múzeumot az emlékünnepen üdvözölni? Szombaton este ismerkedési estély lesz, vasárnap délben pedig közebéd. A székely képzőművészek kiállítása 12—16-ig lesz nyitva. A gaz-, dasági, néprajzi és ipari kiállítás ünnepélyes megnyitása 14-én délelőtt 11 órakor lesz.* Vasárnap és hétfőn este a brassói és kolozs-i vári Székely Társaságok tartanak előadó-! estéket a muzeum előadó termében. Könyvkötők I-a angol kiirif ifkiitiiwáez Lopásénál, gyári raktár, Cluj. — Kérjen mintát
