Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-06 / 202. szám
XII. ÉFF. 202. SZÁM. r KÉumWwfú 3 Macdonald hatalmas beszédben mutatott rá, hogy a kisebbségi kérdés megoldásától függ a béke fenntartása Bejelentette Anglia csatlakozását a döntőbíráskodáshoz és ismertette a palesztinai eseményeket Kottát ~üi bármilyen hangszerre gyorsan, pontosan és legolcsóbban Temesvárról, az ország zenemüközpontjától kaphat: Móra ve tz-tőt (Genf, szeptember 4.) A népszövetségi közgyűlés nagy feszültséggel várt első meglepetése Ramsay Macdonaldnak, az angol miniszterelnöknek beszéde volt. Az óriási reformációs terem utolsó helyig zsúfolva volt. Délután fél öt órakor nyitotta meg a gyűlést. Guerrero elnök és közli, hogy az uj népszövetségi palota ünnepélyes alapkőletétele szombaton délután Lsz. A következő percben Macdonald lép a szónoki emelvényre, hatalmas tapsvihar mellett. Úgy a delegátusok, mint a közönség hangosan ünnepük az angol miniszterelnököt. Majd néma csend lesz és Macdonald beszélni kezd. Halk hangon kezdi, de később egyre nagyobb tűzzel robbannak ki mondanivalói. Igazabb és őszintébb szó alig hangzott el a Népszövetség előtt. , Macdonald beszél Az angol miniszterelnök Németországnak a Népszövetségbe való belépéséből indul ki és rámutat, hogy ettől a pillanattól kezdve változás állott be a világpolitikában. Majd ismerteti a mnnkáskormány alapelveit. Leszerelés és kötelező döntőbíráskodás, ez beszédének két vezérmotivuma. A fegyverkezések helyett most a leszerelésnek kell jönnie. Az államok biztonságát nem a fegyverkezés és nem a katonaság adja meg. A biztonságot csak a leszerelésre vonatkozó államszerződések önkéntes elfogadásával lehet garantálni. Midőn bejelenti, hogy Anglia hajlandó még a népszövetség folyó ülésszakán aláimi a hágai jegyzőkönyv kötelező döntőbiráskodá3Í záradékát, a közgyűlés mint egy ember, kitörő' lelkesedéssel ünnepli az angol miniszterelnököt. Bejelenti, hogy a jövő héten visszavonják a megszállott rajnai területről az angol megszálló csapatok első részét. Az angol csapatok elhagyják a német területet, hogy sohase térjenek többé oda vissza. A kisebbségi kérdés Ezzel kapcsolatban a kisebbségi kérdésre is rátért. A kisebbségi jogvédelemmel a népszövetség súlyos kötelezettséget vállalt. Európa nemzeteinek szellemi fokát az fogja mérni, hogyan oldják meg ezt a problémát. A kisebbségi probléma sohasem fog eltűnni, mert a nemzetiségek rétegeződését nem lehet eltüntetni. Macdonaldnak ez a kijelentése nyilvánvalóan annak az elméletnek cáfolata volt, hogy a kisebbségeket be lehet olvasztani az uralkodó többségbe. — A kisebbségi probléma megoldásától függ a béke fenntartása és a többségi nemzetek helyzetének biztosítása is, — folytatta Macdonald. A nemzetek amelyeknek kisebbségi jogokat kell biztositaniok, nemzetközi felelősséget vettek magukra. A palesztinai események Ezután a palesztinai eseményekről beszélt. Sajnálkozással állapította meg, hogy & palesztinai vérengzéseknek rengeteg áldozatuk volt. Palesztinában nem arról van szó, hogy konfliktus tört ki a mohamedánok és a zsidók között, hanem egyszerűen arról, hogy bizonyos elemek mindenáron zavargásokat szítanak. Az angol hatóságok nem tesznek különbséget keresztények, zsidók vagy mohamedánok között. Feladatuk az, hogy fentartsák a rendet és gondoskodjanak arról, hogy ilyen események ne ismétlődjenek meg. A falu népe felháborodásában felakasztotta az elfogott rablógyilkost, aki borzalmas kegyetlenséggel megölte és kirabolta kenyéradó gazdáit (Kaposvár, szeptember 4.) A somogyinegyei Zieh községben Häslingen János koreai márosnál körülbelül egy éve szolgált Lang Ferenc föld’mives, aki Jászberényből került) Zichre. Szerda reggel Häslingen a korcsmában foglalatoskodott, amikor Lang nekironi tott a a nála levő kalapáccsal fejbe vágta, azután pedig, noha a kalapácsütés már megölte a hatvanegy éves embert kétszer késsel is hátbaszurta a föld- rebukott testet. A bestiális gyilkos ezután bement a Haslin- gen-házaspár szobájába e az ott még a» ágyban fekvő asszonyt is fejbevágása a kalapáccsal. Az asszony elvesztette eszméletét, közben azonban, amíg Lang a szobában kutatott ► ► ► ► ► ► ► magához tért és kiabálni kezdett. Lang ekkor egy kötéllel megfojtotta, majd pedig összeszedte a szerencsétlen korcsmámé minden értékét és menekülni próbált. A szomszédok azonban már figyelmessé lettek az asszony kiabálására s Lángot menekülése közben elfogták. Elhatározták, hogv népitéletet hajtanak rajta végre és fel is akaisztották az egyik fára, ahonnan azonban, még mielőtt meghalt Tolna, az öregebbek tanácsára levágták és átadták a csendőrségnek. A gyilkos kihallgatása alkalmával elmondotta, hogy már régóta készült erre a tettére. Nagyon nyomorúságos helyzetben élt és az volt a szándéka, hogy a vérrel szerzett pénzen jobb sorsot biztosit magának. A MAGYAR SZÍNHÁZBAN csütörtökön, pénteken, szombaton, vasárnap és hétfőn NÓTA VÉGE Zerkovitz Bélának, a Csókos asszony, Muzsikus Ferkő, Árvácska, _______Eltörött a hegedűm szerzőjének legújabb operettje. ◄ ◄ < ◄ ◄ ◄ AZ ERDEI GYILKOSSÁG (12.) Irta: Csehov Antal — Mi lesz ott holnap? — Búcsú! Ott lesz mindenki s magának is el kell jönnie! Feltétlenül! Szavamat adtam, hogy eljön. Ne hagyjon hazugságban. Ha szavát adta, fölösleges volt kérdezősködnöm. Értettük egymást. A doktor, elbúcsúzva. felhúzta az elnyűtt köpenyegét és elhajtatott. Magamra maradtam. Hogy elűzzem kellemetlen gondolataimat, melyek már megmozdultak fejemben, az íróasztalhoz mentem s olvasgatni kezdtem a beérkezett Írásokat. Az első borítékban, melyet felbontottam, a következő levél volt: — Kedves Szeresa! Bocsáss meg, hogy zavarlak, de úgy el vagyok bámulva s nem tudom, kihez forduljak Hallatlan! Mikor te már elmentél, felébredtem a kanapén és sok dolgom hiányzott. Nem találtam a függőmet, az egyik karperecemet, meg egy táskámat, melyben száz rubelem volt. Panaszt akartam tenni a grófnál, de aludt, azért hát elutaztam. Hallatlan. Egy grófi ház, ahol úgy meglopják az embert, mint egy csapszékben. Mondd meg a grófnak. Csókollak. Szerető Tinád. Azt, hogy a grófi háznál tolvajok vannak, tudtam már régebben. Eltettem Tina levelét, hogy később majd előmutatom a többi bizonyítékkal együtt. Ismertem a tolvajokat. HARMADIK FEJEZET. Másnap reggel hat órakor vigan fütyö- részve és sétapálcámmal a fák leveleit csapkodva tartottam Tenevóba, a búcsúra, melyre meghívott Ivánovics Pável barátom. A reggel fenséges volt. Az erdő, a virradat fényében állva, csöndes, mozdulatlan volt, mintha lépteimre s a madarak énekére figyelne... A levegő tele volt a gyönge tavaszi zöldnek finom párázatával. Tele tüdővel szívtam magamba ezt a levegőt s elragadtatott pillantással nézve a messzeséget, éreztem a tavaszt, az ifjúságomat s úgy tűnt fel, mintha az ut szélén álló fiatal nyárfák s a szüntelenül zugó cserebogarak osztoznának ebben az érzelmemben. Urasági és parasztkocsik robogtak el mellettem. Mindannyiszor meg kellett emelni kalapomat s fogadni a köszöntést. Mindegyik fel akart venni, de jobbnak láttam gyalog menni és visszautasítottam minden meghívást. A kocsin járók közt volt Ferenc, a grófi kertész is, kék zakójában és jockey-sapkájában. Lustán nézet ueám álmos szemével és szalutált. Kocsijára egy kis vasabroncsos hordó, nyilván pálinkáshordó volt reákötve. Ferenc utálatos pofája s a hordó kissé megrontották a hangulatomat, de kedvem visszatért, mikor a hátam mögött egy nehéz kocsi dübörgését hallottam s megpillantottam benne uj ismerősömet, a vörösruhás leányt, ki két nap előtt a villámcsapásról beszélt velem, mely megölte az anyját. A csinos, a mosdástól még üde, mégis kissé álmos arc felderült s elpirult, mikor reámismert. Vigan intett felém s oly nyájasan mosolygott ream, mint csak nagyon régi ismerősökre szoktak mosolyogni. — Jó reggelt! — kiáltottam Olenkának. Egy mozdulatot tett a kezével s eltűnt a nehéz kocsijával, annyi időt sem engedve, hogy gyönyörködhessem kis arcában. Ezúttal nem volt vörösben. Nagygombos sötétzöld ruha és széles karimáju szalmakalap volt rajta, de nekem azért nem tetszett ke- vésbbé, mint első Ízben. Örömest beszélgettem volna vele hangosabban és hallgattam volna hangját. Szerettem volna a nap világánál nézni mély szemébe, mint akkor a villám fényénél. Kedvem lett volna kiemelni a nehéz kocsijából s megkérni, hogy tartson velem. Nem tudom, miért, úgy rémlett nekem, hogy szívesen megtette volna. Hét órakor a parasztszekerek és a deszkabódék közt a templomba tartottam. Bár korán volt s a mise még javában tartott, a levegő nagy lármával volt tele. A szekerek nyikorgása, a lovak nyerítése, a tehenek bőgése s a parasztgyerekek tülkölése összevegyült a lócsiszárok, cigányok kiabálásaival s a részeg parasztok kurjantásával. Mennyi tipus, mennyi sok vidám, elégedett arc! A nép özönlött a templomba, A kupola ormán levő aranykereszt csillogott a napfényben. Én is beléptem a templomba. A nép áhitatosan figyelt. A falusi szokás tiltja az istentisztelet bárminő megzavarását. Mindig röstelkedtem, valahányszor kénytelen voltam mosolyogni vagy beszélni a templomban. Sajnos, mindig ott találtam sok ismerősömet, kik mindjárt megszólítottak. Csak igennel vagy nemmel szoktam felelni nekik s nem volt bátorságom, tudomást sem venni a beszélőkről. Az ajtó közelében megpillantottam Olen- kát, ki rákvörösen állt a tömegben és tehetetlenül nézegetett jobbra és balra. Nem mehetett se előre, se vissza s olyan volt, mint egy csapdába esett kis madár. Mikor megpillantott,
