Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-05 / 201. szám
XII. ÉVF. 201. SZÁM. 6 Csők ironikuson A világot mindenfélekép magyarázzák. A világról és a benne élő emberről, intézményeiről és atmoszférájáról mondanak sok szépet és csúnyát, sok egyszerűt és komplikáltat. Miután rengeteget összeolvastam és éltem, az én külön Hegyemen, harmincöt évig, arra gondoltam, hogy már egyszer én is elmondom, milyen a világ. Mivel azonban sem Isten, sem a saját félreismeréseim nem áldottak meg a világunkban oly sűrűn előforduló Írói talentummal, én e világról nem magam festettem meg freskómat, hanem élvén Hegyemen rengeteg újság és papír közepette, azokból állítottam össze világképemet, melynek törmelékei a következők: Mikor a hegyről olykor lementem s az emberek közt jártam, sokat hallottam a szabadversenyről. Az emberek azonban nem tudtak meggyőzni a szabadver- seny mivoltáról. A szabadverseny lényegét akkor tudtam meg, amikor egy napon a következő hirt olvastam egy újságban; „Johannisburgból jelentik, hogy pénteken tartották meg a lichtenbergi kerületben a nagy verseny, futást az uj gyémántmezők felé, hogy a kincskeresők lccövekeljék a maguk területét, ahol gyémánt után fognak kutatni. A versenyfutásban huszonötezer ember vett részt. Huszonötezer ember állott fel két- mórföld szélességű vonalon és várták a jelt a startra... Régi szokás, hogy verseny dönti el, kié milyen terület legyen, ha uj gyémántmezőt találnak... Pénteken — mint tndósitónk jelenti — a gazdag gyémántásó társaságok képviseletükben hivatásos versenyfutókat állítottak a sorba, akik fölényesen verték a világ minden tájából összeseréglett szegény kincskeresőket.“ Ez tehát a szabadverseny. Miután a szabadverseny mibenlétével igy tisztába jöttem, az emberi történelemtudomány tanulmányozásába mélyedtem. Saját külön Hegyemről tartósan levonultam a lapályra, ahol a különböző történetmagyarázó iskolákhoz tartozó hisztorikusok nyüzsögtek — és hallgattam tanításaikat. A kurzusnak [ismét nem volt addig eredménye, mig egy elém került újságban a következőkei nem olvastam: „Kairóból jelentik, hogy a gizeki sirbaa legutóbb talált szarkofág felnyitása csalódást okozott. A történettudósok biztosra vették, hogy a koporsóban Hcterpberes királyné holtteste fekszik, Snofru- bater király feleségéé. Ez a király Krisztus előtt kétezer évvel élt s ő épitette a cheopsi nagy piramist. Kedden a kairói muzeum és az egyiptomi kormány képviselőinek jelenlétében felnyitották a szarkofágot, de a királyné múmiája, dacára a történetírók állításának nem volt benne“. A valóság tehát igy áll bosszút a történettudományon. őseimtől paraszt szívósságot örököltem. A» előbbi csalódások miatt tehát nem csüggedtem el és minden kitartó erőmmel az acél erejű tiszta logika felé fordultam. Ezeket a tanulmányaimat fent a Hegyen folytattam: tiszta légkörben, tiszta idegekkel. Nagy szorgalommal olvastam a különböző logí- kusokat. Már mindegyik tanításával tisztában voltam. Már tudam, hogy mi az abszolút logika és tudtam azt is, hogy melyik az induktiv. Csak azt nem tudtam, hogy mi ezeknek az értelme a valóságban* Egy újsághír ismét a segítségemre jött. Ez az újsághír minden homályosság nélkül közölte velem a titkot e kérdés felől. íme: „Budapestről jelentik, hogy P. F. 21 éves péksegéd Vay Ádám utca 26 szám alatti lakós az Erzsébet Ind közelében összeesett. A mentőorvos megállapította, hogy egy csomag dohányt evett meg és megivott reá egy csomag gyufafej oldatot. Az életuntat a mentők súlyos állapotban kórházba szállították.“ Ez volna tehát a logika a valóságban. * Végül is meguntam a sokféle tanulmányt és elhatároztam, hogy az élet felé fordulok. Ekkoriban jártam a vidám helyekre és ültem hajnalokig füstben és zenebonákban. Barátaim azt mondták, hogy ezekén a helyeken tanulmányozható korunk jellemző tünete: a divat és az azt leghívebben kifejező divataberrációk. Ezek a kirándulások azonban nem értek Semmit. A világosságot megint csak egy újsághír gyújtotta ki agyamban. Még pedig ez: „Londonból jelentik, hogy Miss Salovay egy negyvenöt éves nyelvmesternő felakasztotta magát. Hátrahagyott levelében azt irta, hogy az az őrült gondolata támadt, hogy levágatja a haját és bubifrizurát fog viselni. Ettől fogva mindenkinek az arcáról gúnyolódást vélt leolvasni az ő rövid baja miatt s ez a lelki depresszió kergette a halálba. Ugyancsak Londonban történt, hogy egy pamutszövőgyár munkásnője levágatta a haját s mert kinevették, öngyilkos lett.“ j. Ez a divat: a világ és az emberek tükrében. — Ön á tények patboszáról érdeklődik, ugyebár, — kérdeztem attől a fiatalembertől, aki fejében a kor összes divatos müveivel beállított hozzám? •— Igen, — felelte a fiatalember. Az újságok nagy halmazából kihúztam egyet, odaadtam á fiatalembernek és ezt mondtam: — Olvassa! A fiatalember a következőket olvasta: „Ujzélandi jelentés alapján közli a B. 25. am Mittag, hpgy az ujzélandi rendőrségnek egy rettegett banditát sikerült elfognia. A banditát a törvényszék különböző vétségéiért összesen 96 esztendei börtönre Ítélte. A gonosztevőn — jegyzi meg a lap — valószínűleg Woronoff-féle fiatalító műtétet fognak végrehajtani, mert csak igy remélhető, hogy ki tudja tölteni a majdnem száz esztendei börtönbüntetést...“ — Nem bizonyos, — mondtam a fiatalembernek, — hogy ez a hír igaz. De nem is azon múlik, hogy igaz-e, vagy nem. A lényeg az, hogy ebben a hírben is, mint a többiben benne van ez a valami, amit Goethe alta iróniának, a mély iróniánk nevez. Ez az ujzélandi hir, Ugyanúgy, mint a többi, ennek az iróniának a megszólalása. A valóság ugyanis nem csak patetikusan, hanem ironikusan is beszél. Csak oda kell figyelni... (G. G.) Zészlódlsszel várja Németország a diadalmas Zeppelint (Berlin, szeptember 3-) Friedrickshafen ünnepi zászlódiszt öltött. Az utcákat és tereket girlandokkal díszítették fel. Már újra megindult az idegenek áradata a város fölé. Jönnek Autókon, repülőgépeken és különvo- natokon, mert tanúi akarnak lenni a Gráf Zeppelin hazaérkezésének. Több különvonat futott i>e már Svájcból és Ausztriából is. A léghajó érkezését Friedrichshafenbe ma éjszakára, vagy holnap hajnalra várjákA léghajó-épitőmüvek éjfél óta állandó öszeköttetésben van a Graf Zeppelinnel. A léghajót az Azorok körül időveszteség érte, mert viharzónákat kellett kikerülnie. Erős ellenszelek is voltak s igy a léghajó ezen a területen tiz óra alatt mindössze kilcncszáz kilométer utat tehetett meg. Az európai szá-í razföld eléréséről még nem érkezett a légi' kikötőhöz jelentés. A léghajó megérkezése után ünnepi reggeli lesz, amelyre kétszáz meghívót bocsátottak ki. Résztvesznek rajta az amerikai és japán követek is. (Friedrichshafen, szeptember 3-) Az ideérkezett idegenek száma meghaladja a hetvenezret. Fedél alá juttatásuk érdekében több tömeglakást és sziikségbarakot építettek, amelyek ma már elfogadhatók. RE O Win«» yrrrr-rysŢTia^mmmmtrm B Egy negyed évszázad haladás és kitartás eredményezte a tura automobilok és teherkocsik mai fényes teljesítményeit. A REO által behozott számtalan tökéletesítést mindenütt átvették a többi gyárak. A két darabból álló radiator (a radiator és a radiator kerete) a REO kísérletezéseinek volt az eredménye. Hasonlóképpen a száraz tömésü ambreiázs s az alváz közepén való átvitel. REO volt az első, mely az ellenőrzési készüléket a vezető helyének a közepére tette, az első, mely bevezette a villamos indítást és gyújtást, mint a teherkocsik standard felszerelését. A REO vezette be a Pneuk használatát a teherkocsiknál és első volt, amely ballon boritást adott a túrakocsik fakultativ felszereléseként. Az óvális kama- ráju radiátort és kilóméterjelző készüléket az átvitelen első Ízben a REO vezette be az automobil világba. A RÉO volt elsősorban az, mely bevezette a spiral bevel gear axle-t (spiral íonatu géptengely). íme tehát a REO, mint a technikai haladás úttörője. — Képviselő: ELBE. CLUJ Strada Memorandului ^-Jt
