Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-27 / 220. szám

XU. BVF. 220. SZÁM.-asMeatanagna Wsgmi?tei& Erdélyi hadifogoly kalandos élete Afganisztánban, Amanullah udvarában és India poklában Săngeorsan Lázár óradnai i erdész folytatja hadifogságá­nak kalandos történetet. A hüllen asszony megrendítő tragédiája. — Három testvér ki­végzés®, mert nem nyugodtak meg az ítéletben Két nappal később szomorú tanúi vol­tunk, egy másik fiatal afgán asszony bor­zalmas kivégeztetésének. Ez a keleti szép­ség hasonló bűnt követett el, férje hűtlen- # ségen érte egy egészen fiatal 17 éves afgán" szerelmesével és azt hitte, hogy az asszony újszülött gyermeke a tiltott viszony gyü­mölcse. A bűnös asszonyt kilenc hónapos csecsemőjével együtt zárták be a sirpurti siraiomházba, ahol a sze­rencsétlen nő öt hónapon át nehéz rabbilincsekben sínylődött egészen az Ítélet kihirdetéséig. A fiatal csábitót az Emir ötévi súlyos börtönre és ötezer rúpia pénzbírságra Ítélte, az asz- szony ellen pedig halálos Ítéletet hozott, amit férjének kellett végrehajtania. Ahol a férj végzi ki az asszonyt. A kivégzés napján, a szépséges afgán nő mellett bosszuállásrakész férje haladt, utána rengeteg néptömeg. A férfi oldalán nem függött kard, amiből a tömeg azt kö­vetkeztette, hogy bűnbánó feleségének a végső pillanatban meg fog kegyelmezni. A halálra Ítélt nő útközben hangosan sirt és egyre ölében vitt ártatlan kis gyermekét csókolgatta. Megható jelenet volt. A kis csecsemő, gyönyörű mosol ygóarcu kis bar­na gyermek, gömbölyű karjaival átfonta zokogó anyja nyakát és arcocskáját anyja arcához szorította, közben többször össze­vissza csókolgatta édesanyját. Nemcsak nekem és bajtársaimnak, ha­nem a tömegben haladó asszonyoknak és férfiaknak is megindult a szivünk erre a drámai jelenetre. A szomorú vesztőhelyre érve, a nő szoptatni kezdte gyermekét, a a gondtalan kis csecsemő pedig jóllakva, édes anyjával játszadozott, akinek forró könnyei áztatták a kis csecsemő arcát és göndör fürtéit. A vesztőhelyen, ölében a kis csecsemővel, térdre hullott a szerencsét­len nő és könyörögni kezdett az urához: — Bűnös vagyok. Nagy bűnt követ­tem el előtted és Isten előtt. Nem vagyok reá méltó, hogy bocsánatot nyerjek tő­led, de mégis kérve-kérlek ártatlan kis gyermekem nevében, ne végezz ki, hagyd meg az életemet, hogy drága kis fiamat felnevelhessem. Eszküszöm Istenre, hogy te vagy az apja ennek a kis csecsemőnek, gondolj a jó Istenre és ne tépd le a gyer­meket kebelemről, ne juttasd idegen ke­zesre ártatlan fiacskádat! Könyörgöm, büntess meg más módon, a legszigorúbban, a saját belátásod szerint, tégy velem, amit akarsz, mindent eltűrök, csak hagyd meg nyomorult életemet! A megcsalatott férfi rideg válasza a* volt, hogy nem bocsát meg, mert az Isten is úgy akarja, hogy a bűnös az életével bűn­hődjék. ÖTÖDIK KÖZLEMÉNY Erre a nő görcsös zokogásban tört ki, majd fölemelte kis csecsemőjét és csókok­kal halmozta el. Az ártatlan kis gyermek keservesen sirni kezdett, a férfi két kar­jával utána nyúlt, és elkérte a gyermeket anyjától. Az asszony görcsösen szorította melléhez kis fiát, kétségbeesve tekintett férjére, és újra könyörögni kezdett: — Az Isten nevében kérlek, ne ölj meg, hagyj életben, hogy felnevelhessem kis fiamat, ne juttasd árvaságra és nyo- moróságra az én és a te gyermekedet! A hóhér kér kegyelmet. A szív facsaró jelenetre maga a bandi- ván (hóhér) is megindult és háromizben is kegyelmet kért a férjétől a bűnös asszony részére. A kegyetlen férj azonban semmi- szin alatt sem akarta éleiben hagyni felesé­gét. Megfogta a kis gyermeket és erővel kiragadta az asszony karjai közűi. Erre uz anya és kis gyermeke hangosan sirtak és zokogtak, az afgán néptömeg pedig a földre hajolt. Asszonyok és férfiak köve­ket markoltak fel és a halálos Ítélet végre­hajtására készen várták a férj első intését. A férfi gyermekével az ölében hajolt le a földre és nagy darab követ vett a kezébe, majd megparancsolta feleségének, hogy ül­jön le. Az asszony zokogva engedelmeske­dett és két tenyerébe temetve arcát, várta a rettenetes halált. Ebben a pillanatban a férj eldobta az első követ. a néptömeg körében a bismilla (ima) mo­raja hallatszott és pár pillanat múlva hatalmas kőhal­maz jelezte csak, hol nyugszik az ártatlan árva kis gyermek édes­anyja. Ennél a borzalmas agyonkövezésnél is, mint minden hasonló kivégzésnél, mindenki minél nagyobbat és minél többet iparkodott NINCS NINCS csupán ST.ept. 20-fcó! okló- ber iO-í^ olcsó kiárusítás a HELIOS kölölfáruíiáslban Gyermek harisnya tiszta cérna ­........ .............. SSleitölfeljebb Gyermek iskola pulóverek 189 „ „ Női gyapjú mel ények ... 103 „ „ Férfi gyapjú pulóverek ... 2SS „ Férfi ingek puplin eiővel már ­...............................193 „ Jó női harisnyák .............. 36 „ „ hérti scckhi már .............. 16 „ „ Győződjön meg vétclkötelezett- ség nélkül, hogy legolcsóbban csak a vásárol Cluf, Főtér 7. szám. Farkas-sstofeorral szemben. a halálraítéltre ütni, mert az afgánok Ko­ránja azt írja elő, hogy aki nagyot üt a bűnös vagy a pogányra, annak összes bűnei megbocsájtatnak és a mennyország­ban első helyet biztosit magának. Tolvajok sorsa. Az afgánok szigorúan büntették a tol­vajokat is, ezeket ugyan nem Ítélték ha­lálra, hanem szabadságvesztés büntetésre, vagy abból a városból, ahol loptak, más városba száműzték. Ilyen ítéletet hozott a darbár 1917. julius Iá én bárom afgántest­vér ellen, akik Kabulban különböző lopá­sokat követtek el. Az Emir a három test­vért a fővárosból három különböző városba száműzte azzal a szigorú paranccsal, hogy ezekből a városokból sohasem szabad többé eltávozniok. Amikor a darbáron felolvas­ták az ítéletet, a bárom testvér rövid gon­dolkodási időt kért. Ezután mindhárman az Emir elé léptek s«mélyen meghajolva arra kérték az uralkodót, hogyha már száműzi őket Kabulból, engedje meg, hogy az ország bármely városában együtt ma­radhassanak. Az Emir erre elkomorodott, maga elé hivatta a fegyveres őrséget és a parancsnoknak azt a határozott utasítást adta, hogy a három testvért, mivel nem nyugodtak meg az Íté­letben és mindenáron együtt akar­nak maradni, vigye ki azonnal a vesztőhelyre és mind a hármat tüs­tént akassza fel, hogy örökre együtt maradjanak és soha többé ne válljanak el egymástól, így is történt, a hóbér a kegyetlen Ítéletet nyomban végrehajtotta. Ugyanezen a napon tizenhat .rablánc- rafüzött afgánt vezettek a darbár elé erős fedezett mellett. Ezek a rabok Kabul fő­városától nagyobb távolságban a vidéki la­kosságot azzal áltatták, hogy értenek a ku- ruzsláshoz és olyan gyógyító erejük van, hogy a vakoknak vissza tudják adni a lá­tóképességüket. A nép hitt a kuruzslók- nak és rengeteg ember kereste fel őket, mert Keleten általában sok a vak és bete- gesszemü ember. A kuruzslóknab rövid idő alatt igen sok páciensük akadt, ezek közé azonban sok vakságot szimuláló atyafi is keveredett. Ezek a szimulánsok valóban csakhamar visszanyerték látóképességei­ket, de a gyógyíthatatlan szembetegek to­vábbra is vakok maradtak. A ravasz ku- ruzslók, akik csak busás jövedelemre spe­kuláltak, erre azt mondták, hogy a gyó­gyíthatatlan vakok halálos bűnt követtek el s ezért az Isten nem hallgatja meg a kö­nyörgésüket. Amikor az Emir erről a nép- bolonditásról tudomást szerzett, kottvalik utján tüstént maga elé idéztette a tizenhat kuruzslót. A vidéki lakosság nagy tömeg­ben kísérte el a foglyokat a fővárosba s már-már lázadásba tört ki az eset miatt. Az Emir, hogy a népet a csalásról meggyőzze, egy Kabulban lakó vakembert vezetett a darbár elé és kijelentette, hogyha a ku- ruzslók ezt a vakot is meggyógyítják, ak­kor semmi bántodásuk nem lesz, sőt gazda­gon mgjutalmazza őket, de ha nem sikerül a gyógyitás, akkor keservesen megbiinhőd- nek. A kuruzslók megijedtek az Emir ha­tározatától s nem mertek vállalkozni a gyógyításra. Erre sorba állították mind a tizen­hat bűnöst, a bandiván szálanként kitépte a szakáinkat s az Emir pa­rancsára tizenhat különböző város­ba száműzték a csalókat, kuruzslás utján szerzett vagyonukat pedig elkobozták. Gara Ákos. Ha jó, elegáns és tarlós dpHf &Narf eszközöljön próbavásárlást a ► IROST IKEGRYILT I KlUPIPn CIPOJtRUHáZBfIR ► CLUS, Pi8T8 UütiRií 28. S2ÁIH fiLäTT.

Next

/
Thumbnails
Contents