Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-26 / 219. szám
XU. BVF. 219. SZÁM. Újabb földfoglalásra készülnek a mócok A mölki apátság birtokának elfoglalására Margíttára csőditett 400 móc felbujtó! ellen megindult a bűnvádi eljárás — Eddig több mint félmillió lej kárt okoztak a felbujtók (Nagyvárad, szeptember 24.) Nehány héttel ezelőtt országos feltűnést keltett, hogy Margittán, mintegy 460 főből álló móc-cso- port Jelent meg és mindenféle előzetes bejelentés, vagy törvényes eljárás betartása nélkül egyszerűen birtokba akarta veni a mölki apátság és gróf Shibenberg környékbeli birtokait, amelyeket az agrárreform rendjén tulajdonosaiknak megmaradtak. Vonatokon, kocsikon, autóbuszokon jöttek férfiak és asszonyok. Az első csoport, mintegy hetven ember, augusztus 9-én késő este érkezett, de a többiek is megjöttek reggelre. Gherlan fő- 8zolgabiró azonnal tudomást szerzett jövetelük céljáról és azonnal jelentést tett telefonon még az éjszaka folyamán Maiorescu megyei prefektusnak, aki a hajnali órákban Nagyváradról Hargittára érkezett. Reggel a mócok felkerekedtek és a hatalmas tömeg megindult a főszolgabíróhoz. A prefektus a főszolgabiróság udvarán összegyűjtötte őket éa felvilágosította, hogy törvényellenes, amit akarnak és hogy félrevezették őket. A vezetőket kihallgatta s vallomásaikról jegyzőkönyvet vett fel, amelyet mindannyian aláírtak:. Azután megnyugtatta őket, hogy ügyü két a kormány elé tárja és üggyel-bajjal haza juttatta a földfoglaló mócokat. „Domnul advocat Harseann“ Az eset .rendkívül feltűnést keltett és úgy a hatóságok, mint Margittá lakossága tudni akarták, hogy ki vezette félre a mócokat és inditotta útnak. Alighogy az első turnus megérkezett Margittára, feltűnt, hogy a mócoknak margittai ismerőssük van. Kivétel nélkül egy nevet emlegettek: „Domnu advocat Harseann“, aki margittai ügyvéd. Amikor aziránt érdeklődtek, hogy miért keresik Harseanut, egyhangúlag azt válaszol ták, hogy egy Petrucer nevű volt tanító irta nekik, hogy Harseanu ügyvédnek küldjenek pénzt, mert az ügyvéd Bukarestbe akar utazni, hogy kisajátítási ügyüket megsürgesse. Többen voltak, akik a felszólításra 500—500 lejt küldöttek. Egyébként is költséges kirándulás volt a mócokra nézve a margittai föld- foglalás, mert az itt elköltött pénz összege és az utazási költségek, mintegy 360.006 lejt tesznek ki. A bonyodalmak, illetve a népvándorlást másfelől az a körülmény okozta, hogy a legfőbb agrárbizottságtól, amelyhez kérvényt nyújtottak be még 1924—25-ben, hogy a mölki apátsági birtokot a részükre sajátítsák ki, — mai napig a kérvényre semmiféle választ nem kaptak. így természetesen akadtak, akik a mócok ügyével visszaéltek és amint értesülünk, súlyos anyagi károkat okoz tak nekik. Semmiféle jogi fogantyujok nem volt. Sem azokba a falvakba, ahol laknak, sem más hatósághoz kérésükre válasz nem érkezett, részükre Margittán egyetlen holdat sem sajátítottak ki, amennyiben ez az agrártörvény alapján jogilag lehetetlenség is volt, Bűnvádi eljárás iÄ prefektus maga is tisztában volt, hogy a mócokat felültették és alighogy visszaérkezett Mar gittéről Nagyváradra, a felvett jegyzőkönyv és egyes nyilatkozatok alapján megindította a nyomozást, hogy a tömeg ide- bolonditásáért kit terhel a felelősség. Megbízható helyről nyert értesülésünk szerint a nyomozás első stádiuma befejezést is nyert és a prefektus a jegyzőkönyvet a bűnvádi eljárás megindítása végett áttette a nagyváradi ügyészséghez. Ilyen előzmények után kerül előtérbe a mócok által hangoztatott Harseanu ügyvéd neve, akinek szerepét a vizsgálat van hivatva tisztázni, ö volt az, aki kijelentette, hegy addig nem nyugszik, amíg a mölki apátság birtokát teljesen ki nem sajátítják. Ez a Harseanu Alxandru dr. egyébként igen érdekes ember. Pár évvel ezelőtt még posta- tisztviselő volt. Amikor a postától kilépett, i segédbirónab nevezték ki és az agrárreform végrehajtása idején, már mint segédbiró működött Margittán. Mivel a bírói vizsgát nein tette le, ettől a tisztjétől is ineg kellett válnia, mire licenciával ügyvédi irodát nyitott. Poltikailag egyformán volt liberális és nemzeti párti. Mondanunk sem kell, hogy magas összeköttetésekre szokott hivatkozni. Megbízható közhivatalt betöltő, előkelő állása margittai űrtől értesülünk, bogy valóban meglevő összeköttetéseit arra is felhasználta, hogy az igényjogosultaktól megvett egy 76 holdas szántóföldet, azzal biztatva őket, hogyha kisajátítják a mölki apátság birtokait, akkor kapnak helyette másikat, mert addig nem nyugszik, míg a kisajátítást keresztül nem viszi. TJjból izgatják a mócokat Említettük, bogy Maiorescu prefektus megígérte a mócoknak, hogy jelentést tesz felettes hatóságának és kérni fogja, bogy amennyiben jogos igényeik vannak, úgy a törvényes kereteken belül elégítsék ki azokat. Végül felszólította ,hogy az ügy elintézéséig rendben, nyugodtan térjenek baza. A mócok tényleg haza is tértek a hegyek között eldugott kis falvaikba és heteken kereaztöl nem hallatszik lemmi hír újabb mozgolódásukról. Megbízható forrásból nyert értesülésünk szerint azonban a bihari havasok alatt még mindig nem ült el a nyugtalanság. Akadnak egyesek, akik gondoskodnak róla, hogy a nép járatlanságát a törvényben kihasználják. Ha a hatóság különösebb gondot fordít a mócoklakta vidékek izgalmának okaira, könnyen kiderítheti, hogy az egyébként békés emberek nem maguktól kerekedtek fel a margittai honfoglalásra. Határozott tudomásunk van, hogy az első mcgmozdnlásban is nagyrésze van egy Todea nevezetű elcsapott erdőőrnek és Mihlet Josif nevű községi írnoknak. Ezek az emberek a bihari havasok alatt fekvő falvakban szervezik a mócokat, pénzeket vesznek fel és biztatják, hogy lia törik-szakad az övék lesz a mölki apátság margittai birtoka, bár tudják, hogy ehez semmiféle törvényes jogcím nincs. Hiábavaló volt a hatóságok figyelmeztetése az első kudarc után sem nyugszanak, hanem a jóhiszemű embereket újabb bajokba igyekeznek belehajszolni. Aláírásokat és pénzeket gyűjtenek össze az újabb akciókra. Hozzávetőleges számítás szerint eddig is több, mint félmillió lej kárt okoztak az amúgy is szegény sorsban levő mócoknak. Ezt a körülményt figyelmébe ajánljuk a hatóságoknak és az ügyészségnek. Lehetetlennek tartjuk, hogy a nép jóhiszeműségével visszaélve egész vidék lakosságát anyagilag és erkölcsileg súlyos helyzetbe hozzák felelőtlen elemek. Sürgős lépésekre van szükség, hogy a hatóságok a felelőtlen agitációt megszüntessék és a felizgatott népet megnyugtassák. Ezt követeli a törvényesség és ország konszolidációja. az A dévai vizsgálóbíró lemarházta s Budapestre küldte a tanukat, mert a folyosón magyarul beszéltek (Déva, szeptember 24.) Brutális és súlyos inzultus érte a magyarságot Ivanescu dévai vizsgálóbíró részéről. A magáról, állásáról megfeledkezett biró funkciója teljesítése közben olyan hallatlan és bántó módon gyalázta meg a magyar anyanyelvet, amelyre példa kevés akadt. Hogy a felháborító eset világosan álljon mindenki előtt az alábbiakban közöljük a dévai törvényszék főel- nökébez 1929 szeptember 38-án benyújtott beadvány szószerinti magyar fordítását: „Elnök Ur! E hó másodikán alulírott dévai polgár Dubovszky Pál és Juhász Lajos társaságában be voltunk idézve a dévai vizsgálóbiró- sághoz, reggel 8 órára. Sajnos, azonban a biró ur csak 30 órára jött el s mi a folyósón magyarul tárgyaltunk hármasban. S a most megérkező biró ur magából kikelve ránk ordított: „Marhák, mit beszéltek magyarok itt Romániában vagytok, ha magyarul akartok beszélni, menjetek Budapestre.“ Az ajtónál aztán újból visszafordult és ismét ránk kiabált: „Disznóság, amit magok itt csinálnak" és újból lemarházott (románul ez a szó: Dubitoci). Miután egyenkint behivott, a legbrutáli- sabban kezelt bennünket. Mikor engem, mint tanút, kihallgatott, megkérdezte, hogy hol lakom. Miután megtudta, hogy vele szemben van a korcsmám, magából kikelve el kezdett ordítani, hogy milyen jogon engedem meg, hogy a korcsmában magyarul énekeljenek és beszéljenek. S azt is nehézményezte, hogy azok, akik a korcsmából kimennek, mind magyarul beszélnek. „Mi nem vagyunk Magyarországon, hanem Romániában“ s nem tűri, hogy magyarul beszéljenek s vegyem tudomásul, hogy emiatt üzletemet bezáratja Mindezért már károm ia volt, mert ígéretéi betartotta. Az illetékes hatóságnál ugyani* már intézkedett, hogy milyen jogon van éttermem és miért beszélnek és énekeinek magyarul. Déva 1929 szeptember 18-án. Kosen garten Vilmos *. k.‘* Meg vagyunk győződve, hogy a dévai törvényszék megtalálja a formáját a méltó elégtételnek és gondoskodni fog róla, hogy Ivanescu vizsgálóbíró ur viselje is eljárása következményeit. Felhívjuk rá azonban addig is ngy az igazságügyi miniszter, mint a kormány figyelmét, mert az még sem engedhető meg, hogy egy kétmilliós kisebbségnek legszentebb anyanyelvével kapcsolatban ilyen kifejezésekkel élhessen. Ivanescu nr elenyésző kis pont ahhoz, hogy ez ezer esztendős múlttal rendelkező népnek méltóságán, jogain csorbát ejthessen. De megengedhetetlen, hogy a kormány és Románia méltósága eltűrje ezt az inzultust. Hová jutunk, hogy ha bírói talárban az igazságnak és jognak falai között ilyen kifejezések hangozhatnak el, amelyek kimerítik a büntető törvény- könyv „tényálladékát“ magánjogi szempontból is. A felháborító eset beszél maga helyett. Nem kell külön megyjegyzést fűznünk j hozzá, nem kell rámutatnunk, hogy mit jelent ez az ország konszolidációja, az itt lakó népek békéje szempontjából, ha ilyen precedens előfordulhat. Tisztában van ezzel maga a kormány is. Az elfogult és elfajult sovinizmusnak káros kitörései sokkal többet ártanak, mint amennyit használnak a külföld felé irányított kormánynyilatkozatok. Ivanescu biró ur nem gondolta meg, hogy amennyire szándékában volt sérteni a magyar nyelvet, ugyanannyira bántotta meg a saját anyanyelvét és hazájának presztízsét. • .mrmEOLLLíLiOE3?3EIIlD BÚTOR c nags készletre való tekintettel mélyen leszállítót? árban Fischer Albert & Co cégnél Cluj, Calea Regele Ferdinand ói (o.'Ferencz Cózsef-ut). — Kőris baie Lei 35.000'— Oszlopos emelt fül- lu.ogu háló he; 20.000'—, Féltele háló excíifcus furnirral bei 25'OOOQ'—
