Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-25 / 218. szám

essssami XII. EVF. 218. SZÁM. Kilenc kisebbségi zenetanár kálváriája Szatmáron Amikor a vármegyei prefektus is személyi gyűlölettől eredőnek bélyegzi meg a városi tanács határozatát — Bendiner Nándor igazgató nyilatkozik a zeneiskola csúfos bezárásáról (Szatmár, szeptember 23. Saját tudósítónktól.) Az erdélyi magyar kultúra, sőt helyesebben: a minden nemzeti szem­ponton feliilálló romániai kulturtörekvések- kel szemben megmutatkozó hatósági harcra mi sem jellemző jobban, mint a szatmári városi zeneiskola botránya. Szatmár zene­konzervatóriuma hires az egész vármegyé­ben. Élén Bendiner Nándor áll, az európai hirii zongora-művész és a román kormány által egyetemi tanári rangban kinevezett igazgató és pedagógus. Bendiner Nándor évtizedes munkásságával egy zenei oázist teremtett Szatmáron, konciliáns, européer modorával pedig a szatmári társadalom minden körében, nemzetiségre való különb­ség nélkül a legnagyobb népszerűségre tett szert. Most ezt az iskolát egyszerűen bezár­ták. A városi tanácsnak állítólag nincs rá pénze, hogy fentartsa. De az igazi motívum nem ez. Hogy mi, elmondja nekünk maga Bendiner Nándor, aki alkalmat adott a Ke­leti Újság munkatársának, hogy bepillant­son a szatmári zenekonzervatórium-ellenes hajsza boszorkánykonyhájába. Bendiner Nándor nyilatkozik Mielőtt az iskola bezárásának közvet­len előzményeire rátérnék, szükségesnek tartom, hogy az intézet történetét röviden ismertessem: Az iskolát a Szatmár-Németi Dal- és Zeneegyesület 1902-ben alapította. Városi kezelésbe való átvételét tulajdonképpen már a magyar imperium idejében kimon­dotta. A városi kezelésbe való átvételt az uj imperium idején egy uj városi tanácsi ha­tározat ismét kimondotta és az átvételt a Kultusz és Művészeti Minisztérium 18107— 1922 8z. rendeletéi végső fokon is megerősí­tették. E határozatok és rendeletek, melyek egyúttal a tanári kar kinevezését és végle­gesítését is tartalmazzák, a vezetésem alatt álló intézet Magna Charta-ját alkotják, amelyet további miniszteri rendeletek csak megerősítettek. Az iskola átvételével, amikor a város egyúttal minden ellenszolgáltatás nélkül a zeneiskola nagyértékü vagyonát i* birtokba vette, kötelezettséget, vállalt a fentartási költségek viselésére is. Hangsúlyozni kell, hogy ez a kötelezettségvállalás a város ré Rádión sok pénzt keres, ill takarít meg, ha gépvétel előtt, vagy ha van gépe, használat közben rádiókőuyveket olvas — Néhányat felsorolunk' ADORJÁN: Raaió ABC-------------L 68­. 160 rádiöfölvevö kap­csold» — — —— — — u 186'— HA LOG : Rádiótelefon - — — — — „ 82 — Rádiókészülékek szerelése 6» számítása - — — — — . 136'— „ Erisiálydetektoros rádió­készülék — - — — — — „ 96 — UORVÄTä . A rádióamateiiT kézi­könyve — — —------„ 170 — MENDE: A rádiótelefon —------— . 119 — MOLNÁR i A rádiótelefon elmélete és yyak. ismertetése, fve. 238, kötve - -------------„ 292 — TÖRÖK ; á rádió kézikönyve. — _ , 136 — A könyveket LEPAGE könyvkereskedés szállítja utánvéttel. - Rendelje azonnal Lepage-tAI, Cluj. széről tudatosan történt, a legapróbb rész­letekig kidolgozva, mert a város a zenekul­túra fejlesztése érdekében áldozatokat kí­vánt hozni. Megjegyzem, hogy az intézet tanárai, akiket a miniszter nevezett ki, sőt véglegesített mint köztisztviselők tagjai a központi nyugdíjpénztárnak s ebben a mi­nőségben védi őket az Unifikációs törvény, a tisztviselői törvény, sőt az oktatásügyi törvény is. Jogi lehetetlenség tehát hat év után ar­ról beszélni, hogy jogerős miniszteri rende­letekkel kinevezett és véglegesített 9 tanárt máról-holnapra elbocsátani lehessen. Megindul a hajsza az iskola ellen Egy kicsinyes emberekből alakult klikk, részben a vezetői iránti loyalitásból, részben talán hozzánemértésbŐI, avagy ke­vés intelligenciája folytán mindig keresett a vezetésem alatt álló iskola ügyeiben kifo­gásolni és elgáncsolni valót. Nem mulasz­tott el egyetlen oly alkalmat sem, hogy a kis ügyeket tengeri kígyóvá fújja fel. A vörös posztót természetesen úgy a magam, mint a tanerők nagyrészének kisebbségi mi­volta szolgáltatta. Igyekeztem minden al­kalommal a rosszindulatú támadásokkal szemben védekezni s vezettem tovább az in­tézetet legjobb tudásom és lelki ismeretem szerint. A szatmári városi tanács 1928 decern bér 28-án tartott ülésén az 1929 es költség- vetési óv előirányzását tárgyalta. Ezen az DDBBBBBBBBBBBBBBBjn m A deaviltei és vichy: ® ő elegáncia versenyeken § tiszta selyem Jtj I Három koronag harisnyát ® ^ aranyéremmel tűntették ki. j-jg ülésen a tanács a Zenekonzervatórium tan­erőinek fizetését csak 1929 szeptember 1-ig irányozta elő, ámbár ugyanakkor a dologi költségeket és a bevételi rovatban a beirási díj és tandíjbevételeket az egész költségve­tési évre, december Öl ig irányozta elő. Ez az ellentmondást tartalmazó és aa eddigi jogszerű gyakorlattal ellenkező ha­tározat rendkivül meglepett és azt nyom­ban megfelebbeztem a másodfokú és ellen­őrző hatóságokhoz: a vármegyei állandó választmányhoz amely ez év julius havában 2468—1929 sz. alatt helyet adott kérelmem­nek. A tanács nem törődik a felebbviieli határozattal Ezt a határozatot a városi tanács telje­sen figyelmen kiviil hagyta. Augusztus lü-én tartotta a városi tanács utolsó ülését, amelyen többek között a másodfokú ható­ságnak fenti döntését is a legrészletesebben le kellett volna tárgyalni, annál is inkább, mert a döntés törvénysértésekre mutat rá, amelyeket a városi tanács az első határozat­ban követett el. Ehelyett azonban kiilönál- lólag felvetették a zeneiskola megszünteté­sének ügyét és szavazás alá próbálták bo­csátani, hogy van-e egyáltalán szükség ze­neiskolára. A zeneiskola ellenes hajsza tulajdon­képpen az 1926—27-es tanévben kezdődött, amikor a tanári karnak előbb a városi tüze­lőfa-segélyt és utána a törvényesen megál­lapított 15%-os pótlék további folyósítását egész egyszerűen megtagadták. A zeneiskola-ellenes bajszára nézve ta­lán a legékesebb dokumentum lesz, ha szó­szerinti fordításban közlöm Szatmár vár­megye prefektusának 218—1927 ,sz. hivata­los jelentését, amelyet az iskola ügyében a Belügyminisztérium községi Vezérigazga­tóságához intézett: „Az ön 17240—1927. szept. 6 és 20785— 1927 nov. 1-én Satu-Mare városhoz intézett rendeletéit illetőleg tisztelettel jelentem a következőket : A városnak 6424—1927 sz. jelentése té­ves információkon alapul, ugyancsak a vár­megyei állandó választmány 7238—1926 és 248—1926 sz. határozata is, ezen jelentések következtében, melyek a Belügyminiszté­riumot tévedésbe hozták, a város egy 17240- 1927 sz. alatt 1927 szept. 6-iki dátummal rendeletét kapott a belügyminisztériumtól, mely a tendenciózus és hamis jelentések alapjáD hibás megállapításokat tett s igy hibás rendeletet adott ki, mely az összes előbbi miniszteri rendeletekkel és a zene- konzervatóriumot illető törvényekkel és szabályokkal ellentmondásban van. Ennek következtében a fent nevezett 20785 számú 1927. év november 1-én kell (2-ik) rendelet az első rendelet téves infor­mációin alapszik. Kérem, hogy mindkét rendelet azonnal sürgönyileg felfüggesztes- sék, mint olyanok, amelyek téves informá­ciókból, személyes gyűlöletből és politikából eredtek... A Zenekonzervatórium ügye véglege­sen el lett intézve a Belügyminisztérium 40410—1923 sz. május 25 és 49018—1923 jú­nius 25-én kelt rendeletéivel. Továbbá a Kultuszminisztérium 5516— 1926 dec. 20-iki rendeletével elismeri a Ze­nek onzervatórium összes jogait s igy a Kul­tuszminisztérium részéről is minden rend­ben van. Ami a 15%-os pótlékot illeti, melyről a folyó évi szept. 6-iki belügyminiszteri ren­delet szól, téves, mert 4 (négy) miniszteri rendelet által és Petrescu belügyminiszteri vezérfelügyelő ur ankétja által ezen ügy véglegesen el lett intézve.“ Azonkívül rámutat a jelentés arra a' tényre is, hogy ugyanaz a fórum, amely most bosszutámadást intéz az iskola ellen, előbb elimerte és minden tekintetben rend­ben találta az iskola ügyeit s csak később informálta „bosszúból, tévesen és tenden­ciózusan a minisztériumot“. ; Azt hiszem, hogy a fentiekhez szükség­telen kommentárt fűznöm. Avárosi tanácsot miniszteri rendelet feloszlatta és helyére időközi bizottságot' nevezett ki. Ez a bizottság az iskola meg­szüntetésére vonatkozó jogtalan és sérel­mes elsőfokú határozatra való hivatkozás­sal az iskolát egész egyszerűen bezárta és a tanév ezidei megkezdését teljesen lehetet­lené tette. A szóban levő elsőfokú határozatot még annak idején megfelebbeztem s bízom a felső hatóságok emelkedett igazságérzeté­ben és remélem, bogy a végleges döntés a tanári karnak elégtételt ad.

Next

/
Thumbnails
Contents