Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-25 / 218. szám

4 MÉJusmUtoofo XII- tiVF. 218. SZÁM. Kolozsvár város közgyűlése ma kezdi tárgyalni az Erdélyi Szénbánya Rt.-nak a villamosmüvek átszervezésére vonat­kozó javaslatát (Kolowvár, szeptember 23.) Kolozsvár városi tanácsa ma délelőtti közgyűlésén veszi tárgyalás alá ai városi villamosmüvek átszervezéséről és jövőbeni vezetéséről szóló tanácsi javastatot. A közüzemek kommercializálásáról szóló törvény ketelezi ugyanis a városokat, hogy üzemeiket kereskedelmi alapon és kereskedelmi formák szerint, vezessék és a szükséges változtatásokat ez év végéig végre is kell hajtaniuk. Kolozsvár városának régóta vajúdó problémája a villanyárammal való ellátás, melynek eddigi anomáliái erre a télre is előre vetik árnyékukat. A jelenlegi villanyiizem csak nagyon szükreszabott korlátok között tudja ellátni a város villany szük­ségletét és ez a korlátozottság nemcsak a mennyi­ségben, hanem a minőségben is érezteti kedvezőtlen hatásait Nem titok senki előtt, hogy a város a hivatalosan feltüntetett 150 voltos áram helyett ténylegesen csak 110—130 voltos áramot szolgáltat és ezért a villanylámpák gyönge fénnyel égnek és a fogyasztók a lámpák normális világítási ereiének alig felét kapják meg. Amellett a város utcái vidé­kiesen sötétek esténként és ami talán a legfőbb baj, hogy a villanyáramban való =ziikölködés akadályozza egy évtized óta Kolozsvárnak megfelelő ipari centrummá való kifejlődését. ubit\9 J LLAi S 7 K U GYA U afapífofott Í$ípis3a Ezen a rendkívül káros helyzeten van hivatva segíteni a villanyüzem kommercializálási terve. A. törvény szerint megikvánt feltételekkel egyetlenegy ajánlat érkezett be a városhoz, az Erdélyi Szénbánya Rt. nagyszabású tervezete, amelyhez társult az Elektrobel néven ismert világ­tröszt és igy ez az ajánlat egyben a legtöbb garan­ciát és legnagyobb biztonságot nyújtja is. Ez az ajánlat vegyes ügyvitelü társaság alapítását java­solja a várossal együtt a törvény szellemében és igy a városnak teljes ellenőrzési joga és teljes haszon- részesedése lesz a villanyüzemből. Az Erdélyi Szén­bánya Rt. és az Elektrobel nlágtröszt, elfogadja a jelenlegi villanyüzemnek a minisztérium szakértői által történt felbecslését és a becsérték fele értéke erejéig készpénzt hajlandó hozni. Kedvező ez a fá­méra nézve, mert a jelenlegi berendezések és fel­szerelések nagyobb része már használhatatlan, ennek ellenére a villanyüzem évek óba nem amortizált és majdnem teljes beszerzési értékükben szerepelteti a leltárt. Az Erdélyi Szénbánya Rt. és az Elektrobel világtröszt ajánlata a legelőnyösebb megoldást nyújtja a vegyes rendszerrel a vállalat vezetésére, technikailag a legmodernebb megoldást vállalja és a városnak a részesedés mellett egészen a vétójogig terjedő ellenőrzést enged meg. Nem lekicsinylendő, hogy a, brüsszeli világtröszt, mely több mint 60 millió lej készpénz tőkét is ad, úgyszólván korlát lan hitellel rendelkezik és igy véget fog érni a pénz ügyi nehézségekkel járó vegetálás és ad hoc intéz kedéseknek az a rezsimje, mely eddig Erdély fő városának villanyárammal való ellátását jellemezte Angol kommunisták Oroszországba mentek, de kiábrándulva a szovjetből, hajmeresztő dolgokat mesélnek el az ottani állapotokról (London, szeptember 23.) A Daily Telegraf tudósítást közöl Crain és Rnn angol bányamunkások előadásáról, melyet oroszországi utazásuk alatt szerzett személyes tapasztalatok alapján tartottak. A két bányamunkás egyik kenti bányatársaság költségén járta meg Oroszországot s a vállalat haj­landónak nyilatkozott arra is, hogy amennyiben ki. elégítenek találják a szovjetnralom alatti munka, viszonyokat, családjaikat is vállalati költségen utánuk küldi. Erre azonban nem került sor, mert a két munkás visszatért és jelentették, hogy a viszo­nyok rosszabbak, mint Angliában. Az előadás során a Vét munkás, akikről a Daily Telegraf azt állítja, hogy meggyőződéses kommunisták, ismertette a határátlépés körülményeit. Előadták, hogy a szov­jet közegei először bebörtönözéssel fenyegették meg őket, majd utóbb látva, hogy fenyegetésekkel sem­mire sem mennek, más hivatalnokok kedvezmények kilátásba helyezésével igyekeztek őket megnyerni, holott az ő szándékuk a tárgyilagos látás és az igazságról referálás volt. A két munkás számos bányaüzemben megfordult s olyan munkahelyeket is látott, melyekről el sem hitte, hogy bennük emberi munka folyik, mert, a legminimálisabb egészségügyi követelménye­ket sem látták biztosítva. Egyes bányák sziik- iáratu lyukaik, ahová csak csúszva lehet bejutni s a munka Is igy folyik. Valósággal csodaszáinba megy, hogy a munkások e borzalmas viszonyok kö­zül élve tudnak a felszínre kerülni. A munkaidő ilyen rémes helyeken is hat-nyolc óra és a munkadij nyomorúságos. Van néhány üzem, ahol a munkások csaknem teljesen ingyen dolgoznak, mert a szovjet­kormány szociális célokra lefoglalta a bérek jelen­tős hányadát. Külön leszerelési tárgyalások indultak meg a franciák és az olaszok között (Páris, szeptember 23.) A Chicago Tri­bune genfi tudósítójának közlése szerint a francia és olasz népszövetségi delegációk kö­zött tárgyalások indultak meg a tengeri le­szerelés kérdéseiről. A két kormány adta a megbízásokat a tárgyalások beindítására, mert óhajtandónak tartja, hogy a januári konferenciára a két kormány közös frontot alkosson. A megegyezés ellenében Franciaor­szág nem fogja továbbra is követelni, hogy hadiflottája erősebb legyen az olaszénál. A lap szerint a két delegáció a cirkálók kérdé­sénél kezdte meg a megbeszéléseket s a mai nap folyamán a torpedórombolók és tenger­alattjárók kérdéseivel folytatja. BEJÁROM Â KEREK VILÁGOT (S923— t&2S) Irta: ISaliizs Ferenr A másik Isten népe (2) Istenek bolondjai A tündöklő holdfényben, éjszaka Valahonnan fölhangzott az első dal. Isten legkorábban kelő szerelmeséé. Mindjárt társa akadt. Mire az ég pereme megvilágosodott. Zengett, az egész páros. Aki Indiában az istenével különös jó vi­szonyba akar kerülni, az írem várhatja meg, hogy reggelenként őt a nap ébressze föl; annak még hajnalódás előtt hozzá kell kezdenie az imádkozáshoz. Énekelni fog a legszíveseb­ben; esetleg megelégszik azzal, hogy mély gon­dolatokba merül. (Ez utóbbival én isf gyak­ran meg lettem volna elégedve, különösen amikor a szobatársam legédesebb álmomból riasztott föl az előbbivel.) Sihasem felejtem el az első éjszakámat Daccában. Hajnal felé egy­szerre elszállt az álom a szememről. A szúnyog­háló ezüst-csipkeként tündöklőit a hola- fényben; kísértetiesen zenélt ezer éhes szúnyog. Akkor valahonnan fölhangzott az első dal. Isten legkorábban kelő szerelmeséé. Mindjárt társa akadt; a város másik végéről szállt felém az újabb fohászkodás. Mire az ég pereme meg­világosodott. zengett az egész város s száz külön hangon a maga külön örömét száz külön hivő énekelte. A bráhmó, vagyis az indiai egyistenhivő, inkább elmélkedéssel kezdi a napját; az én haj­nali álmomat igy mi sem zavarta meg az asrámban. De a reggel el nem telhetett anélkül, hogy a közös istentisztelet hangfoszlányai hozzám föl ne szűrődjenek. A márvány pael- lóju mandirban puha szőnyegeken üitek a fehér szakállas öregek s a csupasz állu ifjak (egyéb fajtájú ember Indiában alig akad, mert a leg­többen nem merik megnöveszteni a szakállu­kat addig, ameddig meg nem bizonyosodnak arról, hogy az, ha kinő, fehérre nő). Egyikük fönnhangon imádkozik, majd éneklésbe kezd. A többiek nem tartanak vele; a közös ének­lést az indiaiak nem ismerik, hanem a kezeikre fűzött apró réztányérokkal kisérik a diadalmas iramban előreszáguldó himnuszt. A zene meg­árad. amint a pengő érc ütemes ujjongása szárnyat ad neki. Nem szomorúság, hanem bol­dog ‘öröm dicséri itt az Istent, amint az illő is az ő gyeremkeihez. A tökéletlen hit jajgat és fél, mert félreismeri saját magát s félreismeri e világ valóságát. A bizonytalan hit keneteskedik, mert a formákhoz a bizonyosság reményében bár, de anélkül ragaszkodik, hogy azokat igazi tartalommal megtöltené; s amint letérdel, vagy föláll a templomban, titokban arra gondol; Vájjon nem csinálok-e bolondot magamból? Csak a tökéletes hid adja át magát a szent bizonyosság fékezhetetlen örömének. Mit törő­dik az. aki megtalálta az igazságot, azzal, hogy mások hogyan Ítélik őt meg? Meztelenül ugrik ki a fürdőkádból, mint Archimedes; vagy tán­colni fog a frigyláda előtt, mint Dávid! Mint az Üdv Hadseregének egyszerű lelkei, akik bandaszóval, táncos ütemű vallásos indulókkal járják be a várost, úgy lelkendezik ezek a szent arcú öregek is az ők mámoros, részeg imádsá­gukat. Minden évben egy néhányszor fölujit- ják a sankirtan szokását. Zászlók alatt, dobok­kal, réztányérkákkal fölszerelve elindulnak a város egyik forgalmas utcáján. Az utcasarko­kon megállanak. Egy, aki vezet, a legtekinté­lyesebb. legkomolyabb s szent fölhevülésében a legbolondabb öreg ember, odaénekli a bizo­nyosságát a járókelők elé; a társai szintén éne­kelve felelnek neki. Mind gyorsabban, mind vadabbul száll az ének. Egyszerre ég felé veti két kezét a szent öreg s megcsukló térdekkel táncolni kezd. Hát ezt kövessék püspökök, pa­pok s teológiai tanárok erre mifelénk! Ekkora legyen a bizonyosságuk, ennyire ragadja el őket is bár egyszer a hitük! A mai nyugati embernek azonban akár­mennyit is teológizál, annál sokkal ingatagabb, erőtlenebb a hite. Ez onnan is nyilván látható, hogy az arca nem szép, amikor imádkozik. Tánc közben, a szerelmi fölhevülés pillanatá­ban, még ha csúnya volna is különben, hóditoan széppé válik, mert szeretni, azt mi is tudunk. De az imádkozó Madonnák tündöklő szépsége hiányzik a templomainkból az ők hitükkel együtt. Merev, ijedt, kifejezéstelen arcok bá­mulnak reánk mindenefelől, kivéve természete­sen azt az esetet, amikor a legény a templomba azért megy, hogy a leányt nézze. Annál értékesebb a bráhmóknak ez az erőteljesre kifejtett hite, ha meggondoljuk, hogy mögötte nem valami mitológiákkal színessé, megrázóvá tett teológia, hanem értelmes, el­fogulatlan, körültekintő kritikával megalapozott világfölfogás áll! Ezelőtt száz esztendővel alapította a Brahmo Samaj-ot Raja Ram Mohun Roy, aki a szüleitől orthodox hinduizmust, az ;skoláiban mohamedánizmust tanult; ezenkívül pedig keresztény hittérítőkkel került korán érintke­zésbe. A hindu vallás legáltalánosabban el­terjedt alakja a nagyszámú, bálványokban ki­ábrázolt ütemek imádása volt, ami ellen a mohamedánizmus szigorú egyisten tana őt ha­mar föllázitotta. Mégsem az arábiai apostol hívévé szegődött, mert lankadatlan vágya, hogy az igazságot megismerje, közben arra vitte rá, hogy az Uj Szövetséget tanulmányozza egy baptista hittérítő társaságában, akit is rövide­sen unitáriussá térített s arra birt rá, hogy Calcuttában egy keresztény unitárius egyházat alapítson.. (E hittérítőt Ádámnak hívták; ezért beszéltek a társai hosszú időkig „Ádám máso­dik bukásáról"). Hamar meggyőződött azon­ban annak hiábavalóságáról, hogy Indiában, I amely országnak magának is gazdag vallásos I irodalma s különlegesen kifejlődött hagyomá­nyai vannak, egy idegen művelődés fogalmai

Next

/
Thumbnails
Contents