Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-23 / 217. szám
Székely sző — székely testvérekhez! Irta: Oyörgfy József parlamenti képviselő Szégyen, de megmondom, hogy a nyári terhes gazdasági munkák alatt az újságok és egyéb Írások az asztalomon összegyűltek s igy a sepsiszentgyörgyi eseményekről a futólag megtekintett hírlapi cikkekből előre csak azt jegyeztem meg magamnak, hogy a Székely Nemzeti Muzeum ötven éves fennállásának emlékét ünnepli meg s az EGE gazdasági kiállítást rendez a székely termelő és teremtő erő dokumentálására. Én, mint szintén székely s mint a marosmenti székelység parlamenti képviselője is, .természetesnek találtam, hogy el kellett oda mennem. Midőn az emlékünnepély lezajlott s a hivatalos üdvözletek között nem hallottam a Maros- és Aranyosmenti székelység testvéri köszöntő szavát, úgy éreztem, hogy itt valami hiányzott. Ezt akartam jóvátenni. Mint székely testvér s mint a távolabbi székely testvérek hallgatólagos megbízottja rokoni látogatóba érkeztem ide s a marosmenti székelység meleg testvéri üdvözletét tolmácsoltam a három székely szék székelyeinek. S mivel az ilyen rokoni találkozások alkalmával a rokonok egymás buját-ba- ját és reménységét is szeretik megismerni, az irányban is üzenetet Vittem: a szemek néma pillantásából olvastam ki azt s nem tudom, hogy szavaim megfelelők-e tolmácsolni. Nyissátok ki sziveteket s akkor olyannak fogjátok találni, amilyen szívből jövők azok. Röviden, szárazon az izenet igy szólna: „Hegyeink kopárak, egyre kopárabbak, nem jut már legelő mindannyiunk juhának; erdőink gyérülnek, mindennap gyéritik, nem jut már a fánkból kunyhót építeni, tüzet gerjeszteni a keletről fúvó fagyos szelek ellen; szántóink soványok ,s napról- napra fogynak, nem jut ki már kenyér sok éhező szájnak; holnap-holnapután az is meg fog lenni: engedéllyel tudjuk csak vizünket Inni. És mi mégis, vagy éppen azért in egyre égőbb szeretettel fordulunk a verejtékünktől sós, életadó földhöz, az apák vérétől ázott ősi röghöz. Mezőink visszhangja idegenül csendül, tornyaink harangja but-bánatot hirdet, iskoláink padján ismeretlen szó kél. És mi mégis vagy talán azért is egyre buzgóbb hittel védjük anyáikról ránk szállt szent szép örökségünk: vallásunk és nyelvünk. Ha térdeink már-már roskadoznak az emésztő küzdelmek terhe alatt, leborulunk az édes anyaföldre s imádkozunk a megváltó szavaival: — Uram, ha reánk' tetted, adj erőt is, hogy hordozhassuk a kereszted. S az imádságtól megfrissült erővel megyünk az elénk szabott utón egyenesen tovább. Megszegett nyakkal és összeszoritott fogakkal álljuk a reánk mért szenvedések zuhogó záporát: megtörhetünk, de meg nem hajiunk, mindent elveszíthetünk, de semmit el nem alkuszunk.“ Ez a rokoni üzenete a marosmenti székely testvéreknek s nem kérünk rá választ, nagyon jól tudjuk, hogy nem lehet egyéb az, minthogy nálatok is már nem olyan fehér, de annál sósabb a kenyér s mégis, ti is kiátkozatlan szeretettel véditek a kalásztermő ősi földet. Ti sem értitek meg kis gyermekeiteknek az iskolában tanult köszöntő szavát, de annál törhetetlenebb hittel véditek és ápoljátok az édes anyai szót. Ez a ti válaszotok az én marosszéki székely testvéreimnek, akik hadd hallják és tudják meg, hogy küzdelmekkel terhes életsorsában osztályos társai még számosán vannak, ez a tudat acélozza meg erejüket, erősítse meg hitüket a kálvária utjának végigjárhatására, melynek töviseit a most jubilált muzeum a többi régiségek közé fogja elhelyezni. S hogy ez mielőbb bekövetkezzék, annak egyetlen feltétele, hogy mind az öt székely szék székelysége s az egész magyarság betontömb szilárdságú testvéri közösségben egyesüljön. A svájci, olasz és hcJand sajtó védik a kisebbségek érdekeit A feketeszakállas perzsa fenség, ki a Népszövetség ezévi közgyűlésén elnökölt, megnyitó beszédét néhány egészen bölcs mondattal fejezte be. „Uraim, — mondotta, — ősi igazság az, hogy az emberi dolgoknak legszilárdabb alapja a szokás s miután önök itt a béke szokását űzik, nagy és hasznos dolgot müveinek...“ Ugyanezt el lehet mondani arra a munkára is, mit az évcnkint összeülő kisebbségi kongresszusok a kisebbségi jogrendszer érdekében elvégeznek. Ha semmi egyebet nem csinálnának, mint — azt, hogy ülésezésükkel hozzászoktatják a világot a kisebbségek létezésének gondolatához, már ezzel is nagy utat tennének meg. S e rövid beszámolónak nincs is más célja, mint megmutatni, hogy ennek a feladatnak egyre ki- adósabban megfelelnek. A legjobb eszköz erre a sajtószemle. A teljes anyagot ma még át sem lehet tekinteni. Ami azonban a már rendelkezésre álló lapokból kitűnik, az is mutatja, hogy az ezévi kisebbségi kongresszus az eddigieknél is nagyobb figyelmet és nyilvánosságot élvezett. Amikor ezt mondjuk, kizárólag a semleges és a szemben álló népek sajtóját tartjuk szem előtt, a szenvedőén érdekeit nemzetek nyilvánosságának érdeklődése természetes jelenség. A sorban első helyen a svájci sajtót kell megemlitenünk. Igaz, hogy a svájci lapok számára, minden ami Géniben történik többé-kevésbé hazai ügy s a hírszolgálatuk ezekről az eseményekről is egyszerűbb. Azonban mégis az a tény, hogy az összes vezető genfi, zürichi és baseli lapok fázisról fázisra teljes részletességgel ismertették a kisebbségek parlamentjének tárgyalásait nagy fontosságú, mert széles nemzetközi körök e lapokból szerzik be genfi tájékozódásukat. Különösen ki kell emelni a svájci lapok hozzászólásaiból a Journal de Geneve vezércikkét, melyben Wiliam Martin többek között ezeket Írja a kisebbségi kongresszusról: „Ez a kongresszus, mely kezdetben, — úgy látszott, — lehetetlen feladatra vállalkozik, bizonyos büszkeséggel tekinthet vissza végzett munkájára. Mert ez a kongresszus az — s ebben alig lehet kételkedni, — mely a nyilvánosságnak és a Népszövetség közgyűlésének figyelmét felhívta a kisebbségi problémára, melyet a kormányok szívesebben elaltattak volna...“ A továbbiakban Martin részletesen is reámutat a kongresszus sikereire s ha azon a véleményen is van, hogy az uj népszövetségi év a kisebbségek szempontjából eseménytelen év is lesz, mégis annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez a szerv hivatását még távolról sem töltötte be. Az érdeklődés terén második helyen a holland sajtó következik. így például a Nieuwe Rotterdamschse Courant két hoaz- szabb cikkben is foglalkozik a genfi kongresszussal s azt teljesen a kisebbség szempontjai szerint tárgyalja. Igen érdekes az olasz sajtó beható hírszolgálata. Két cikk is fekszik előttünk: az egyik a római Corriere dTtalia-ban, a másik a milánói Secolo-ban jelent meg. Mindkettő tulajdonképeni állásfoglalás nélkül ad hirt a kongresszusról. A Secolo pedig még külön megemlékezik a kisebbségi újságíró szervezet megalakulásáról s megjegyzi, hogy ennek a szervnek nagy szerepe lehet a ma ellenséges népek kibékitése terén. Ez a hang annál érdekesebb, mert éppen olaszországi kisebbség képviselője, az egyik szlovén delegátus mutatott reá a kongresszuson arra, hogy a kisebbségek szenvedéseik legnagyobb részét az uszító többségi sajtó lelkiismeretlenségének köszönhetik. Csodálatosképpen ez évben francia lapok is akadnak már, melyek tudomásul veszik a kisebbségi jogköveteléseket: a párisi Le People és a nizzai Claireur hasábjain találtunk hiradásokat a kongresszus tevékenységéről. Még érdekesebb az a jelenség, melyet a kisebbségi kongresszusnak a római II Messagero tulajdonit. „A kisebbségi kongresszusnak azt a törekvését, — Írja, — hogy a kisebbségekkel terhelt államok politikáját befolyásolják, teljes siker koronázta. Mi sem mutatja jobban ezt, mint a pánlengyel kongresszus Varsóban, a magyarok világkongresszusa Budapesten, a német kisebbségek tanácskozása münehen- ben és a svédek összegyűlése Mariabanban, melyek mind csaknem ugyanarra az időre esnek s arról tesznek tanúságot, hogy az az ideológia, melyet a genfi kisebbségi kongresszus testesit meg, a többségi államok körében is erősen hódit.. A megszokás tehát, melyet a perzsa fenség idézett, valóban terjed, sőt könnyen meg is lehet, hogy gyümölcseit csak az eljövendő nemzedék fogja élvezhetni. Dr. Sulyok Istváv Hidraulikusan sajtolt, csiszolt és fényezett mároánpizailipadló és falburkolásra min- IammI»-J. den színben és mintában IdţJUsVafi. gyárt Németh Ákos oki. építészmérnök Târgu-Mureş, Str. Principele Carol 7. márványmozaiklemezgyára Ni
