Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-23 / 217. szám

XII. ÉVF. 217. SZÁM. •y/ot. Nyílt levél Manin Gyula mmisastereliiftk úrhoz a deaméri telepes hirtok elvétele és a foldkisajátitások revíziós vissza­élései ügyében Miniszterelnök Ur! Ha nem ringatnék magunkat abban a jóleső re­ményben, hogy a mai kormány a kisebbségi kérdést és par excellence a magyar kérdést a balkáni meg­ítélés mély pontjáról nyugateurópai horizontok felé akarja irányítani, ha kormánynyilatkozatokból nem vettünk volna tudomást arról, hogy a kormányelnök ur rezaimje Románia és Magyarország közötti poli­tikai és gazdasági feszültséget az erdélyi magyarság vezetőin keresztül akarja eloszlatni és a lelkek bé­kéjét megteremteni, akkor nem választottuk volna a nyílt levél formáját. De a kisebbségi sors örök op­timizmusa, ami Maniu Gyula előtt nem ismeretlen, egy speciális magyar sérelem ügyében felbátorított arra, bogy a miniszterelnök úrhoz közvetlen, pat­riarchális hangon forduljunk. Országi-világ tudja ma már, hogy az elhibázott romániai földbirtokreform az erdélyi birtokos osz­tályt kétszeresen sújtotta. Más volt a földosztás az ókirályságban és más Erdélyben. Ez az agrárreform a polgári egyenlőség elvét kirívó módon megcsufol. ta, mert a magyarlakta területeken nemcsak a föld Bzétdarabolásában volt szigorú, hanem a földosztás végrehajtásában is. Ma már tagadhatatlan, hogy Er­délyben a háború utáni agrárpolitikát a bosszú és a gyűlölet irányította és annak rejtett célja volt a magyar földbirtokosság tönkretétele. Miniszterelnök Ur! Hosszas ellenzéki harcai közben, amely felé a magyarság széles rétegei nagy rokonérzéssel néztek, volt ideje és alkalma minder­ről meggyőződést szerezni. Nem kerülhette el a fi­gyelmét az a borzalmas viviszekció, amelyet a kö­nyörtelen erdélyi agrárreform végzett az erdélyi bir­tokos osztályon. Annak a magyar földbirtokosnak, aki a modem belterjes gazdálkodásra volt felkészül­ve. levágták a kezét., lemetszették a lábát, midőn gazdasági és egész életberendezkedése alól kihúzták a földet. De nemcsak egy hatalmas, konzerváló erő­vel bíró osztályt döntöttek koldus sorsba, hanem a többtermelés problémáját is évtizedekre elhantolták és megvetették az alapját annak a borzalmas gazda­sági krízisnek, általános drágaságnak és nyomornak, amit ma ennek az országnak minden rétege fájdal­masan érez. Mindez azonban nem volt elég Miniszterelnök Ur. Ma ismét a Damokles kardját akasztották az er­délyi földbirtokosság feje fölé. Hangzatos jelszavak alatt a politika ismét munkába látott és Erdély meg­maradt földbirtokain, ahol a földreform már egy­szer végigsöpört, ismét munkába fogtak az agrárre­vizorok és a féligmedelig bebeggedt sebeket újból fel akarják tépni. Indokokat keresnek a revízióra, de csak ürügyeket találnak és hisszük, hogy a kormány intenciói ellenére az izgalmaknak olyan hullámzását korbácsolják fel, ami nem lehet célja 'a mai kor­mánynak. íme egy eset Miniszterelnök Ur, amely a maga •peciális vonatkozásaiban megdöbbentő példája an­nak, hogy miképpen akarnak jogos tulajdonától meg­fosztani két magyar birtokos-egzisztenciát, akik Dezméren valóban olyan mintagazdaságot rendez­tek be, amely az agrárreform intencióinak minden­ben megfelel. A magyar lapok már hasábokon ke­resztül ismertették a Szász-testvérek a dezméri bir­tokának az ügyét. A kormány jóindulatáról tesz bi­zonyságot, hogy a hírlapi cikkek hatása alatt bi­zottság szállt ki, amely a helyszínén győződött meg arról, hogy a Szász-testvéreknek igazük van. Csak pár ecset, von ássál vázoljuk fel a dezinéri birtok történetét. A Magyar Földhitelintézet Orszá­gos Szövetségétől még 1918. év május 13-án megvá­sároltak 500—500 hold földet középbirtok létesítésé­re. Ezért eladták kissármási birtokukat és 1918. szeptember 30-án 400 ezer arany koronát, a fennálló jelzálogkölcsön levonásával ki is fizettek. A telek­könyvi átírás a közbejött forradalmi viszonyok miatt csak 1919. január hó folyamán történhetett meg. Tagadhatatlan tehát, hogy 1918. május havában a birtokvételre formális jogszerzés történt és az 1918. szeptemberi vételár lefizetésével pedig a Szász, testvérek részére a birtokjog teljessé vált. A Szász-testvérek a kormányzótanács VTL dek- rétje alapján a birtok megvételét igazolták, de az Írások elvesztek. Sőt, az igazoló iratokat a szakmi­niszterhez is benyújtották, de itt is az okmányok eltűntek. Mindkét tényt tanukkal lehet igazolni. Nyilvánvaló tehát, hogy a vételár kifizetése az im- perium változás előtt történt, tehát olyan időben, mikor még senki, legkevésbbé a SzásZ-testvérek sejt­hették a történelmi változást. Nem akarták megká- rositani a román államot, hiszen később a kolozsvári telekkönyvi hatóság 1922-ben 6163 C. F. számú vég­zésével az átírást is foganatosította. Sőt, a Comisia de Ocol mindezt elismerte, de ek­kor jött a politika és a felsőbb agrárhatóságok a készpénzben kifizetett birtokot minden ellenszolgál­tatás nélkül állami tulajdonnak minősítették. Köz­ben azonban sok minden történt. Még a liberális kormány is belátta, hogy itt olyan jogsérelem esete forog fenn, melyet reparálni kell. Dezméren a Szász­testvérek messze földön hires miutagazdaságot te­remtettek. Az egyik kiállítás alkalmával néhai Fer­dinand király és a volt trónörökös magas látogatá­sukkal és különös kegyeikkel tüntettek ki a Szász- testvéreket. Tenyészállataik és mintaterményeik a román kitüntetéseknek egész sorozatát szerezte, meg. , Ez volt a helyzet még a hires magyarfaló libe­rális rezsim idején is, amely nem akart egy világra szóló jogsérelmet a párisi jóvátételi bizottság elé vinni. Ilyen viszonyok között nem hinnők, Miniszter­elnök Ur. hogy éretlen demagógia szolgáltasson ki­sérő zenét egy olyan aktushoz, amely a mai kormány békés szellemén, humanitásán és jogtiszteletén ki- küszöbölhetetlen csorbát ejtene. A dezméri birtok elvételével kapcsolatosan az itt következő tisztelet­teljes kérdéseket vagyunk bátrak a Miniszterelnök Ükhöz intézni: 1. Emlékszik-e Miniszterelnök Ur arra, hogy fo­lyó év tavaszán a Szász-testvérektől egy memoran­dumot vett át a dezméri birtok ügyében és azt át­adta a nemzeti parasztpárt egyik kolozsvári oszlo­pos tagjának és kiváló jogtudósának, hogy tanul­mányozza és tegyen javaslatot az ügy méltányos megoldása végett? 2. Van-e tudomása a Miniszterelnök Urnák ar­ról,, hogy mielőtt a kérdés tanulmányozása és a ja­vaslattétel megtörtént volna, Dobrescu földmivelés- ügyi alminiszter elrendelte a dezméri birtoknak bel­sőségestül és összes épületeivel való végleges átvé. telét? 3. Van-e tudomása Miniszterelnök Urnák egyet­len olyan esetről, amikor a telepest minden kárté­rítés nélkül egész birtokától és lakásától megfosz­tották volna, holott a dezméri birtok kifejezetten az 1911. évi XV. t. c. alapján létesített középbirtok, amit még akkor sem lehetett volna elkobozni, ha a vételár kifizetése, illetve a megváltás nem történt volna meg? 4. Értesült-e arról a Miniszterelnök Ur, hogy az 1925. évi párisi jóvátételi tárgyaláson a magyar állam képviselője a dezméri birtokot csak feltétele­sen jelentette be a jóvátételre, arra a nem remélt esetre, ha a birtokra vonatkozó jogügyletet Romá­nia jogerősen nem ismerné el? 5. Gondol-e arra Miniszterelnök Ur, hogy a bir­tok elvétele folytán a most folyamatban levő párisi jóvátételi tárgyalásokon az 1925. évi feltételes be­jelentés feltétlen bejelentéssé válik, ami nem keve­sebbet jelent, mint azt, hogy Románia jóvátételi számlája az elvett birtok ára fejében 16 millió lej­jel emelkedik? 6. Megengedhetőnek tartja-e az állam szomorú pénzügyi viszonyai mellett az említett nagy meg- terheltetést akkor, amidőn a rendes, szabályszerű kisajátítás alkalmával a dezméri nép földgényei ju­tányos áron kielégítést nyernének, amit bizonyít a birtokra vonatkozó elsőfokú kisajátítás is? Nem szeretnők hinni, hogy a Miniszterelnök Umálí ne volna szándékában a dezméri birtok kér­dését a jog, méltányosság és emberiesség szellemé­ben megoldani. Nem hihetjük, hogy a Miniszterel­nök Ur magas hozzájárulását adja egy olyan bír- tokelkobzási aktushoz, amely házából, földjéből, min­denéből kidob két magyar mintagazdálkodót. Ez nem volna méltó Maniu Gyula miniszterelnök úrhoz, aki a múltban mindig tanujelét adta emberies gondol­kozásának, kiváló jogérzékének és a magyar kisebb­ség megbecsülésének. De nem volna méltó a román néphez sem. Miniszterelnök Ur! Csak még annyit: az ügy végleges elintézése felette sürgős. Dezméren koncra éhes politikai brávók izgatják a földmivelő népet. A Szász-testvéreknek tehát nemcsak a vagyonbiz­tonsága, hanem az — életbiztonsága is veszélyben van ... Olajos Domokos üűgpárad! olvasdlnft szives tudomására hozzuk, hogy a közismert M.oraVétz timişoarai zenemükereskedő cég (Románia zenemüközpontja) az oradeai Pal­las könyvkereskedésben, egy zenemtííéra- katot létesített, ahol a szükséges zenemüve­ket az eddigi nagyváradi áraknál lényegesen olcsóbban árusítják. Kérjük a cimre ügyelni: Ferdinand király.-ut 1. Paílas könyvkereskedés

Next

/
Thumbnails
Contents