Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-19 / 213. szám
XII. TSVF. 213. SZÁM. laamB 7 Megkezdették az „Otthon-listák“ összeállítását A városi lakosságnak fontos érdeke, hogy ki ne maradjon a listákból Az uj közigazgatási törvény értelmében minden román állampolgárnak valamely községben községtagsággal kell bírnia. A község- tagság a régi illetőségnek felel meg. Most, hogy a törvény életbeléptetésének előmunkálatai meg kezdődtek, mindenütt hozzáláttak a községtagsággal biró lakosság összeírásához, azaz az otthon-listák összeírásához. Az otthon-lista alapja a régi községi választói névjegyzék, vagyis mindenkit, aki a régi községi választói névjegyzékben szerepelt, hivatalból felvesznek az uj otthon-listába és igy az illető község (város) területién illetőséget nyer. Tudjuk azonban, hogy ezekből a régi községi választói i-évjegyzékből sokan kimaradtak, tudjuk azt is, hogy a névjegyzékeket nem igazították ki lelkiismeretesen, ennélfogva a városi lakosság nagy része nem fog hivatalból belekerülni az otthon-listába. Minthogy pedig az illetőség megszerzéséhez mindenkinek fontos érdekei fűződnek, felhívunk mindenkit, saját érdekében gondoskodjék arról, hogy az összeírásból ki ne maradjon. Azoknak, akik a régi községi választói névjegyzéken szerepelnek, nem kell jelentkezniük. Azok azonban, akik nem tudják biztosan, hogy a régi listában benne vannak-e, a városi tanács által kihirdetett határidőig feltétlenül jelentkezzenek. Kolozsvárt a polgármesteri hivatal 20. számú szobájában szeptember 25-ig lehet jelentkezni. A jelentkezés alkalmával mindenki vigye magával állampolgársági bizonyítványát, legyen kezében a rendőrségi bejelentő cédula, amely igazolja, hogy legalább egy éve lakik a városban, mutassa be adóbizonyitványát, (magántisztviselőknek és alkalmazottaknak elegendő az alkalmazó vállalat által fizetett 4%-os adó igazolása) amellyel igazolja, hogy adófizető polgára a városnak. Mindenki követelje felvételét, ha nem akarja kitenni magát a későbbi vegza- turáknak. A községi tanács elismerése kiterjed az otthonlistába beirt polgár nejére és a szülőkkel együtt lakó gyermekekre is. Nagyorosza puszta árát, amelynek a döntőbíróság által megállapított értékét Magyarország dollárokban kifizette Romániának, az állam még mindig nem utalta ki Nagyszalontának Nagyszalonta, szeptember 17. Kikül- | dött tudósítónktól.) iSzalontán a határ közvetlen közelében az emberek még fokozottabban érzik a gazdasági élet romlottságát, mint bárhol. Nagyszalontának pedig nem is oly régen még virágzó ipara és kereskedelme volt, mezőgazdasága meg éppen hires volt. Iparát és kereskedelmét egyre jobban tönkreteszi a tiz év óta tartó lehetetlen kormányzati rendszer, mezőgazdaságát pedig szinte évről-évre sújtják az elemi csapások. Azt hangoztatják a szalontaiak, hogy azért nem tud a város haladni, azért nem tud építkezni, azért nem tudja a város részére munkákat végzett iparosokat fizetni, mert nincs pénze... Nincs pedig ama egyszerű oknál fogva, hogy az állam tartozik a városnak 62 millió lejjel, amely a trianoni békeszerződésre vezethető vissza. Nagyszalonta városának ugyanis az imperiu m változás előtt volt egy óriási kiterjedésű földbirtoka, a híres és gyönyörű Nagyoroszi-puszta. Gyönyörű, hatalmas sik terület 32 228 hold és 1.465 O-öl kiterjedéssel, amelyből 273 hold szántóföld, 1.462 hold legelő, kaszáló és erdő, 1.223 hold TI. osztályú legelő és 270 hold és 1.465 D-öl szikes, adó alá nem eső terület. Ezt a nagy darab földet, amely a magyar Zsadáuy község határáig húzódik, az 1926. évi január, április és május havában Nagyváradon és Nagyszalontán összeült magyar—román vegyes bizottság, illetve a párisi döntőbizottság mint oszthatatlan területet Magyarországnak Ítélte, amiért Magyarországnak megfelelő árat kellett fizetnie Nagyszalonta város részére. A román—magyar vegyes bizottság annak idején heteken át tárgyalt az ügyben. Nagyoroszi-puszta legjelentékenyebb jövedelme volt Nagyszalontának, amely ennek jövedelméből tartotta fenn intézményeit, hozatta rendbe uccáit stb. A román—magyar vegyes bizottság például megállapította, hogy 1924-ben a birtok jövedelme 682,355.000 korona volt, amit a város teljes I egészében beruházásokra fordított. Ezeket a beruházási költségeket a magyar kormány terhére Írták, illetve a megállapított de beruházásokra forditott jövedelmet a magyar kormány nem igényelhette és a román kormány nem támasztott semmiféle követelést. A birtokon levő épületekre nézve létrejött a közös megegyezés, amely szerint a magyar kormány azokért 648,165.000 korona megfizetésére köteleztetett. Az élő és holt leltári ingóságok, felszerelések értékét a magyar bizottság 766,588.215 koronában állapította meg, mig a román bizottság evvel szemben az élő és holt ingóságoknak ter- mészetbeu való felosztását kívánta az egyezmény 5. cikkének 2. bekezdése értelmében. 4 magyar bizottság azonban ekkor nem járult hozzá, annál az indokolásnál fogva, hogy azok a birtok tartozékait képezik és helyettesíthető ingóságok, amelyek pénzért bármikor megszerezhetők. De hajlandó volt a magyar bizottság kárpótlásul 39 ingó tárgyat természetben kiszolgáltatni, amit viszont a román bizottság nem fogadott el. Magának a nagv darab földnek értékelésére nézve sem jött létre megegyezés, mert a román bizottság ezt is felosztandó- nak tartotta, ellentétben a magyar bizottság álláspontjával, amely szerint azaz ingatlan nem osztható fel . A magyar bizottság a földterületet 12,564.500.000 koronára (kb. 62 millió lej) becsülte fel, amivel szemben a román bizottság 26,778,600.000 koronára, több mint mégegyszere- sére értékelte. Nem jött létre megállapodás a szalon- tai iskolák, kórházak telkére nézve sem, amelyek több mint 6 holdat tesznek ki, továbbá a gazdasági ismétlő iskola 45 hold szántóföldjére sem. mert a román bizottság nem tartotta megosztandónak, mig a magyar Bizottság pedig annak tartotta. Azokban a vitás pontokban, amelyekben a román—magyar vegyes bizottság nem tudott megállapodásra jutni, mint emtórokfob és meghfllés ellen jßanÄ r Msu mm* AUUitU lékezetes a Párisban összeült döntőbíróság határozott. A Párisi döntőbíróság határozata értelmében a Nagyoroszi puszta, a magyar bizottság értékelése szerint felajánlott 12564.500.U00 magyar koronáért megoszthatatlannl Magyarország birtokába jutott és Magyarország a jogerőre emelkedett döntőbírósági Ítélet alapján, ezt a horribilis összeget tényleg ki is fizette dollárokban Romániának. Ez az összeg persze Nagyszalontát illeti meg, de annak dacára, hogy a kifizetés óta jó idő telt el, Nagyszalonta, amely Nagyoroszi puszta elszakitásával elesett fő jövedelmi forrásától, még ez ideig egyetlen bánit sem látott az őt jogosan megillető pénzsnmmából. Az állam a fülebotját sem mozgatja, pedig már két vagy bárom esztendő óta a nagyszalontaiak fühöz-fához fordultak, de a váltakozó kormányok nem igen mutattak hajlandóságot, hogy Nagyszalonta jogos követelését kiegyenlítsék. Volt deputációzáa, memorandumozás, számos különféle közbenjárás, de minden hiába volt: a szalontai- ak legfeljebb Ígéretet kaptak, de pénzt nem. Amikor pedig a mostani kormány urar lomra került a remény mégis csak felcsillogott a nagyszalontaiak lelkében. Az történt ugyanis, hogy a nagyszalon- taiak megvásárolták, illetve visszavásárolták dr. Roxin Tódor nagyváradi ügyvédtől az okányi Schwarcz-féle birtokot, mert Szalonta város föld nélkül nem lehet meg és ennek a visszavásárolt birtoknak a vételárért 12 millió lejt nem a szalontaiak fizették ki, hanem a Nagyoroszi birtokért Magyarország által fizetett dollárokból az állam fizette ki Roxinéknak. Ennyit kapott Szalonta ez ideig mindössze a 62 millió lejből, de még körülbelül 50 millió lej oda van és a szegény szalontaiak is egészen oda vannak azért, hogy nem tudnak a pénzükhöz hozzájutni. Látva a hosszú huza-vonát és elhatározták, hogy ha a kormány rövid időn belül nem fogja követeléseiket kifizetni, úgy az őszi parlamenti ciklusban parlamenti felszólalás formájában fogják a kérdést az ország fóruma előtt nyilvánosságra hozni. A szalontaiak tehát most még csak halkan követelőznek, de ha röviden nem intézik el ügyüket ami a ropant nehéz gazdasági helyzetben levő városkának szinte létkérdése, ngy perrel fogják megtámadni az államot mindaddig, amig akciójuk eredményre nem vezet. ötvös Béla. Részvénytársaság Cin), Piaţa Unirii (Mátyás ttír-té*>)7. Fiókjait Dés, Dicsöszenlmárton GytiUfehér- vár, M.. Vásárhely, Nagyvárad, Temesváron Saját tőkéi 97 millió lej AffiHált intézeteit Tordaaranyosvirmegyel Takarékpénztár Rt. Tordán. Alsóíe- hérvármegyei Gazdasági bank és Takarékpénztár Rí., Nagyetsyed, Udvarhely* megyei Takarékpénztár Rt., Székely- udvarhelyen és Sz.-K eresztaron. Szászregenvidéki T akarék és Hitel Rt. Szászrégecbcn és Népbank Rt. Bánffyhunyadon Szamosojvár) Hitelbank R. T. Szamosa)váron! Beietekei elfogad! Beéteke; elfogad, minden banfîflgţleiei legelőnyösebben vágez. Engedélyezett devtzahely* Aroraktara a vasút mellett.
