Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-16 / 211. szám
16 A „KELETI UJSAG“ vasárnapi melléklete Xíl. ÉVF„ 211. SZÁM A nők gazdasági és háztartási oktatása Dániában Most, mikor az Erdélyi Gazdasági Egye* sülét nemes buzgósággal gazdasági tanfolya* mot, terménykiállitást rendez, a gazdálko* dók számára érvényesülési lehetőségeket mutat, a Falu fejlesztésének a módját fa* nitja, nem lesz érdektelen egyef*másf tudnunk Dánia gazdasági életéről, mely e te* kintetben mintaállam s éppen mi, sokat tanulhatunk tőle. — Dánia kicsi ország. Maga a törzs* állam csak 38.969 O klmtr. A hozzátartozó szigetek közül, ha Islandot említjük még meg, mert a többi rész hómezőkbe nyúlik bele. A lakósok száma a 3. j-.- 000 körül van, — a lakott részeken egy négyzet kilómé* térré 71—72 lakos jut, tehát az európai országok között a legsűrűbben lakottak közé tartozik. Maga az ország sok bajt állott ki egy* másután így a jobbágyság felszabadításával, a tagosítással, az udvarok és nagy parasztbirtokok {elaprózódásával, — a Schles* vig*Holsteini veszteséggel és mindennek a gazdasági válsága ugyancsak próbára tette az állam életerejét. Minden nehézségek a gazdák tömő* rülésével és szervezkedésével győzedelmeskedett. Előállottak a kontrol-egyesületek és két évtized alatt megváltoztatták a mező- gazdaság képét s ma a termelésben, a termények értékesítésében a közvetítő kereskedelem kizárásával nagyszerű eredményeket értek el. Régebben csak a férfiak ilyen irányú képzésére fordítottak gondot. Ma a legintensivebben az asszonyok, a lányok háztartási és gazdasági képzésével is alaposan tőrödnek. Nagyon helyesen, rájöttek arra es elsosort^an a dán asz— szonyok, hogy kár a nőkben levő értékes erőket felhasználatlanul hagyni. Családjuk, fajuk érdekében munkába kell állítani azokat. Hogy a munka azonban a kellő uj éräe^gHa-^SBBggijLT: I ii.'. iTm írssm elfogyasztani, bár jobb szerettem volna, ha a xneghántás élvezetét nekem engedték volna át. Azt azonban sejtettem, hogy a ham: italian indiai étkezés legalább körülményeiben más Kell, hogy legyen. Hát persze, hogy más is volt. Az ősei szokásaihoz hiven ragaszkodó indiai először is a földre ül keresztbe font lábakkal. Az ételét máztalan cseréptányérból eszi, amelyet használat után eltör, hogy újra elő ne kerülhessen. Ha olcsóbban akarja betölteni vallása ama parancsát, amely szerint az ételéhez, evőeszközeihez másoknak nyúlni nem szabad, akkor széles és sima banánlevelet térit maga elé, arra önti az ennivalóját. De ami őt minden más rendű és fajbéli embertől megkülönbözteti, az azon egyszerűsége és természetessége, hogy késül is, villául is meg kanálul is az öt ujját használja. Nem a tenyerét, ezt jól meg kell értenünk; annak mindvégig tisztának, kell maradnia az ételtől. Csak az ujjait. Mai napig is azt tartom a legcsodálatosabb emberi teljesítménynek, ahogy ezek az indiaiak a lét is fölmártják az ujjhegyeikkel. Én az effajta étkezés ellen a tisztaság nevében emelnék tiltakozást. Hiába öblítik le kezeiket evés előtt, a körmeik alatt mégis sok nem megenni való anyagot visznek a szájukig az evőeszközök ezen esküdt ellenségei. Annál inkább meglepett, hogy az indiaiak is a tisztaság nevében ragaszkodnak ehhez a szokásukhoz. Igaz ugyan, hogy számukra a tisztaság vallási s nem egészségügyi fogalom, amelynek értelmében nekik tisztább, ha a saját udvarukon ásott, állott esővízzel telt gödörből isznak, mint hogyha elfogadják egy utazó angol friss vizzel megtöltött kulacsát. Nem szabad azonban azt a benyomást keltenem, mint hogyha az indiainak nem volna érzéke a tisztaság iránt. Rokonszenveznünk kell az ő helyzetével. A forró égövi nap izzasztja. a szárazság lehelete, a por pedig könyörtelenül belepi a testét. Hiába fürdik meg naponta többféket megüsse, feltétlenül szükséges a kellő, alapos, célirányos oktatás megfelelő iskolákban. A dán asszonyok éveken át dolgoztak, bogy ez a képzés meginduljon, bogy oktatásuk a legmagasabb tudományos oktatásnak is megfeleljen. A rengeteg beadványnak, propaganda- utaknak végre ennek az évnek januárjában meg volt a kellő eredménye. Megnyerték a kultuszminiszter teljes anyagi és szellemi támogatásit, meg a községekét. A gazdasági és háztartási oktatás legprimitívebb kezdete a népiskolák felső osztályában van, bol mindenkire kötelező és minden más tárggyal egyenlő rangú. Fiatal lányok kiképzésére szolgál a háztartási gazdasági iskola. Ilyen, eltekintve a magániskoláktól, Dániában a kicsi Dániában tizenhét van, magában Kopenhágában bárom, két-kéf éves tanfolyammal öt-öt hónapos időtartammal, nevezetesen május— szeptember és november—március hónapokban. Ezekben az iskolákban a háztartási munkák minden ága sorra kerül gyakorlati utón, amellett gyermekgondozás és egészségtan ; majorság-tenyésztés és kertészet. Az állam fenntartási segélyt ad az iskoláknak, részben szegényebb sorsuaknak elengedi a tandijt. Körülbelül ezer növendék látogatja ezeket az iskolákat. Ezek mellett a kizárólagosan szakiskolák mellett rendeznek a legmagasabb gazdasági iskolák is kurzusokat. Látogatójuk száma 5—600. Vannak esti kurzusok, házi syok szamara is. Van Kopenhágában olyan szakiskola is, melyben házi alkalmazottakat képeznek, ki, kik állást óhajtanak kapni ezen a téren. Ennek az iskolának a létrejötte is egy asz- szony érdeme. 1907-ben alakult és ma már saját házában virul a szakiskola. Egyrészt, hogy jövedelmével az intézet fenntartásához hozzájárulhasson; másrészt, hogy a növendékek kellő betekintést, kellő gyakorlatot szerezhessenek önálló munkálkodáshoz is az ipari üzemekben, fenntart ez a szakiskola egy üzletet sütemények, mindenféle hideg fölvágotfak eladása céljából, fönntart egy étkezési helyiséget reggeli és ebéd kiszolgálással. Fönntart egy mosó- és vasaló intézetet is. Munkaágakként kurzusokat rendez. Nagy áldás egy ilyen intézet mindenkinek, légióként mindazoknak, kik a kenyérszerzés nehéz munkájára kell hogy határozódjanak. A kurzusok végeztével kiküldött bizottság előtt vizsgáznak a növendékek és hiteles bizonyítványt kapnak. 1928-ban 300 tanuló járt ebbe a szakiskolába. Ezek a növendékek fizetést is kapnak az üzemek számára és az üzemekben végzett munkájukért. A hivatásos szakiskolák között szóba jönnek még a tanerők képzésének iskolái. Itt a növendékeknek még egy egész évet kell fanulniok és azután valamely gazdaságban gyakorlatot szerezni legalább egy évig. Ilyen iskola három van Dániában. Ha ezt a képzettséget valaki megszerezte, részesülhet még két évi szigorúan tudományos képzésben az egyetem fiziológiai intézetében és a főző iskolában. Tanulnak: fizikát, biokémiát, anatómiát, hygieniáf, tápszerek és háztartási cikkek kémiáját, háztartási biológiát, néptáplálásí tudományt, polgári jogok és kötelességek ismeretét, gyermekápolást, sőt buíorművészet és építészeti ismereteket is. A kik igy a kéé évet végezték és valamely helyen egy évi gyakorlatot is szereztek, igen szép állásokat kaphatnak gyermek- telepeken, kórházakban, szanatóriumokban, mint vezetők, felügyelők, ellenőrzők. Ilyenformán a család közvetlenül és közvetve is értelmes szakmunkásokhoz jut, akik a család és faj anyagi jólétének emeléséhez nagy mértékben hozzájárulnak. Kívánatos, sőt szükséges, hogy a mi kicsi Erdélyünkben is uj utak nyíljanak meg, uj életlehetőségek a nők számára. Legalább 40,000 magyar nő van Erdélyben, akik tanulhatnának, dolgozhatnának a jelölt utón és igy gazdasági fejlődésünkhöz hathatósan hozzájárulhatnának. Kovács Dezsődé. ísa szőr (még pedig ruhástól), annak hatása csak egy rövid félólára terjed ki. Könnyebb a békának tisztán maradnia, mint neki, mert a béka, ha neki úgy tetszik, akár ki sem jön a vízből egy nap. Minden ház kiegészítő része a fürdőkamra. Kőmedencében gyűjtik meg a vizet, amivel, mellette állva, magukat tetőtől talpig lelocsolják. Egy széles korsó alakú fületlen rézedény minden indiainak elmaradhatatlan fölszerelése, mint az amerikainak a fogkeféje. Állomásokon különös látvány, amint a kocsikból tömegesen leugrálva fehér ruháju, barna testű indiaiak a kút felé tartanak, mindegyik kezében szorongatván a csillogó rézkorsót, amelyből iszik s amelynek segítségével mosdik, sőt fürdik. Amilyen különleges az evés, éppen olyan szokatlan a hálás is Indiában. Városokon a házak általában két-három emeletesek s lapos tetejüek. Ide húzódnak föl éjjelre az aludni vágyók. De nem csak azért, mert ott fenn a kósza szellők valamit elvisznek a tűrhetetlen forróságból, hanem azért is, hogy feljebb kerüljenek, mint amilyen magasra a szúnyog repülni tud. Az éjszakának ezek a vékony pénzű, kellemetlen hangú muzsikásai! A nyugati turista a malária bacillu- soktól tart, amelyeket ők hordoznak. Az indiai ettől még nem fél (bár hivatalos hirdetmények váltig próbálják őt megijeszteni); ő a szúrástól irtózik. Egyet még hajlandó volna eltűrni, de a helyettes elégtétel tana ( hogy tudniillik elegendő volna, ha álmából boszusan fölébredve csak egyet csapna agyon, ami által a többi: is megváltaná) még ismeretlen a szunnyogok előtt. Így hát ha kénytelen nyugalomra az a! sóbb régiókra térni, az ágya fölé hálót feszi ki s ügyel arra, hogy amíg a csücskét óvatosai fölemeli s alája bebuvik, egy is oda be ne sza baduljon. Én er.néi különbet gcndcl'.am k; Olyan szunnyoghálót választottam, hogy ajtaj. is legyen: s azt az ajtót aztán én soha alaposa: össze nem akasztottam. így lett az a háló valóságos szunnyog-csapdává, mert mig a befelé vezető utat több egyednek sikerült megtalálnia, a kifelé vezetőt egynek sem, s reggelre éhenhalt mindahány. (Ezt az egy történetet, valamennyi közül, kérem fönntartással fogadni. ) Calcuttában létem alatt nem volt sokáig alkalmam s szükségem arra, hogy éjjelenként a szunnyogháló izgató előkelősége alá vonjam magamat. Már a harmadik nap szobát készítettek számomra a bráhmó asrám harmadik emeletén s oda már csak a legkivételesebb esetben került föl egy szunnyog s az is annyira kifáradva, hogy tőle tartanom már nem kellett. Annál több jelt adtak magukról a varjak! Ezek a szép hanganyaggal Indiában sem rendelkező madarak olyan szerepet töltöttek be ebben az óriási városban, mint az ebek Konstantinápoly ban. Ők voltak a városi tanács ingyenes sze méthordói. Magam is rendesen velük takarít tattam el a banánhéjjakat s a körtecsutkákat tekintve, hogy a ház körül sem szemétdombot sem szemétládát fölfedeznem nem sikerült. Indiában asrámnak hívják mindazokat az épületeket, amelyekben többen abból a célból élnek együtt, hosszabb vagy rövidebb ideig, hogy magukat valami nemes célú életre előkészítsék. Nem merem az iskola szót alkalmazni, mert nyilvánvaló, hogy az ennél egyrészt több, másrészt kevesebb. Engem ehhez a calcutta-i asrámhoz felejthetetlen emlékek fűznek. A Brahmó Samaj egyik legtiszteletreméltóbb lelkésze vezette, akinek nemcsak az arca, a lelke is krisztusi volt a szó legnemesebb értelmében. Ö volt az én atyám s elöljáróm amig Indiában tartózkodtam. Szegényesen élt, de ő még úgy s adakozni tudott. Nap-nap után, amint a városból a szállásomra tértem, az asztalomon ott ■.árt a tálca s rajta a tányérokkal lefödött tá- yérok. Így vendégelt meg mindennap egy in- iiai apostol a szeretet vendégségével.
