Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-14 / 209. szám
10 SPORT •• Kehrling, Mishu, PonlieU, Aschner, Bánó Magyarország és Románia legjobb tenniszezői Kolozsvári A KAC tenniszszakosztályának agilis ve- aetősége nemzetközi versenyének megrendezése után most újabb nagyszabású tennisz- eseménnyel örvendezteti meg e sport hiveit. Sikerült lekötnie egy meghívásos, Davis Cup rendszerű mérkőzés kereteiben való részvételre a magyar bajnok Kehrlinget, Aschnert, állandó párospartnerét vagy Bánót, azonkívül Romániának nemzetközi viszonylatban is elismert kitűnő játékosát, Mishut és az idei román bajnokságot megnyert Poulieffet. Habár a mérkőzésnek nem sikerült a román szövetség hozzá nem járulása folytán megadni a hivatalos Bukarest—Budapest városközi mérkőzés jelleget, mégis lényegileg Románia és Magyarország két-két legjobb játékosa fog találkozni egymással szeptember 18-án, szerdán és 19-én, csütörtökön a KKE Magyar-utcai tenniszpályáin. Budapest ugyan hozzájárult ahhoz, hogy Kehrling és partnere, mint városuk hivatalos kiküldöttjei szerepeljenek Kolozsvárt, azonban az önálló román tei|niszszövetség elnöke, Caracos- tea ma délelőtt érkezett táviratában, melyben Mishu és Poulieff pontos érkezését jelzi, nem adta beleegyezését ahhoz, hogy a két legjobb román játékos hivatalosan képviselje a román főváros tenniszsportját. így TOR (Tennisz Club Román)-—Budapest kombinált jellege lesz a szenzációs tenniszeseménynek. A mérkőzések a következő Programm szerint fognak lefolyni: 18-án délután fél 4 órakor Aschner vagy Bánó—Poulieff, 5 órakor Kehrling—Mishu, 19-én délután 3 órakor Aschner vagy Bánó-Mishu, 4 órakor Kehrling— Poulieff, e mérkőzés befejezése után Kehrling Aschner, vagy Bánóval, Mishu— Poulieff ellen. Hogy az időjárás esetleges kedvezőtlen- ségei nehogy zavart okozhassanak a versenyek lebonyolításában, a KAC vezetősége már most gondoskodott arról, hogy egy pályát ponyvával borítsanak le. így eső nem zavarhat, mert annak elállása után rögtön lehetséges lesz a^ játék a ponyvával befödött pályán. Ujitást is hoztak be, amennyiben a közönség kényelmének biztosítására számozott ülőhelyeket fognak kibocsátani. A jegyeket elővételben is fogják árulni. Az elővételi helyeket közölni fogjuk. Marvalits, a legjobb magyar diszkoszvető vasárnap egy párisi versenyen indul, ahol Noel és Stenerud, a két kitűnő francia sulyatléta lesz ellenfele. Vasárnap délután osztrák—cseh válogatott futballmérkőzés kerül eldöntésre Bécsiben. A cselnek az osztrákok ellen akarják kiköszörülni a magyarokkal szembeni fiaskót és nagy előkészületeket tesznek csapatok sikeres szereplése érdekében. Szombaton és vasárnap a magyar úszók az osztrákokkal mérik össze erejüket. Az uszómérkőzés számai: 100-as hát, 200-as mell, 400-as gyors, műugrás, 100-as gyors, 4X200-as sprint és 3Xl00-as vegyes staféta. A hát- és mellúszásban, valamint a műugrásban az osztrák győzelem biztos, a sprintszámok győztesei a magyarbk, igy a verseny a 3X100-as vegyes stafétán fog eldőlni. Az okos ember idejekorán lép be a Munkások Rokkantegyletébe biztosítandó öreg nap jail. Beiratkozni lehet Guj, Str. Memorandului 23. (Unió) a hó első és harmadik vasárnapján délu'án. XII. ÉVF. 209. SZÁM. KÖZGAZDASÁG A megszervezett kalász Nyolcszáz buzafajta — Burjániriók és az államvasai A varjak gyomra — Egy adag létért való küzdelem Előző cikkemben általános képét adtam Németország állami mezőgazdasági szervezetének; ma elmondom egy rövid séta történetét a dahlemi Biologische Reichsanstalt für Land- und Forstwirtschaft kísérleti telepein. Legelőször a gyümölcsösbe megyünk. „Gyönyörű vértetveket láthat,“ lelkendezik a laboránsnő, aki velem jött és bármennyire is hidegen hagy az álnok élősdi fehér vattafészke, mégis megértem őt. Dahlemben kétféle gyümölcsfa van, vagy beteg és akkor szándékosan van megfertőzve, vagy egészséges, de akkor meg nem szabad hozzányúlni még az árnyékába leesett féregrágta szoty- tyos körtéhez se, mert „Ertragsversuch“ alatt áll, valósággal grammra mérik le. a hozamát. S egy fiatal vegyészdoktor lelkesen mutat egy jólmegtermett, de teli szürke- folto« gyümölcsü körtefára: „Fusicladium“, mondja. „Ez a másik itt mellette már ki van gyógyítva.“ Valóban, rá lehetne írni, hogy gyógyultan elbocsáttatott, ha nem lenne földbegyökerezve a lába. De imhol egy harmadik fa. „Hát ez nem gyógyult?“ kérdem a doktortól. „A megevést illetőleg már igen, de még érdes a héjjá, kevesebbet kap érte a gazda. Ez a szer, amelyikkel kezeltük, bizony nem vált úgy be, mint ahogy a cége hirdette.“ Dahlembe magáncégek küldik kipróbálás és véleményeztetés végett a permetezésre való és egyéb vegyszereiket, trágyát, meg egyéb serkentőket. De az intézet se pihen: az idén nyolcszáz bnzafajtát arattak a kísérleti telepen. Apró, szinte félnégyzetméteres kockákban vetik ezt a sokféle gabonát, de egy-egy fajtát több helyen, egymástól messzi széjjelszórva. így kell, mert a dahlemi talaj, azonkívül hogy homokos, egyenlőtlen is és mindenáron el akarják kerülni a tévedéseket. Egy nagy, kőből épült csűrbe takarítják be épen a sokszáz fajta kévét: mindegyiken címbe van, a fajta és a hely pontos megjelölésével. Két asszony dolgozik itt s a ruhájuk, a nevetésük arató-melódia, — mintha otthoni képet látnék. Messzi a mezőn más emberkék mozognak sárga vetések közt, a zuhogó napban. Nyár. Egy-egy nagyobb búzatábla még nincs learatva, de ez is „Ertragsversuch“: sűrű háló borítja az egész táblát, teljesen el van zárva a madarak elöl. Ismét más helyen magas drótháiós melegházban, valóságos tömör kis ketrecben, más gabonafajta nő. De az igazi meglepetés akkor ért, amikor egy üveges melegházban százával láttam egymás mellett állni a virágcserepeket: mindben karcsú kalászok értek s a kalászokat egymásután rángatta ki a cserepekből és mérte le egy lehelletfinom mérlegen egy segédmunkás. Jegyezte egy irgalmatlan Ívbe. Zabtáblához érünk: benne van a fekete üszők. Dahlem oltotta bele. Burgonyaföldek: rákkal megfertőzve. Kukoricaföld, az is beteg. Minduntalan eszembe jut Strindberg kolléga, aki injekciókat akart beadni egy Mezőgazdasági Bank és Takarékpénztár R. T. CRi$—Kolozsvár, Plata Unirii 9 , Fiékirilézefeh: Dej—Des. Beclenn—Bethlen * Jibou—Zsibó. Zűlau - Zilah millió Lei. Saját tőkék 40 Foglalkozik a banküzlet minden égazatával. Átutalásokat bel-és külföldre legelőnyösebben és legpontosabban eszközöl. Engedélyezett devizahely gyümölcsfának s közben félt, hogy megcsípik és bolondnak tartják. De a mérgezett fát viszontláttam fent a szertárban: hatalmas fatörzs áll ott, teli gombával és rajta a felírás: „Vigyázat, mérgezett“! A szertáros azt mondta, hogy időnként kicserélik a fát, ha már nem olyan mérges. Egy keményre döngölt mezei utón keresztben, mint a talpfák, gyom-sávok, „Mi ez?“ kérdem. „Egy burjánitó szert próbálunk ki itt. Ahol nem lát gazt, ott permeteztünk a szerrel. Bevált.“ „Kit érdekel az ilyen fényűzés? bogy a kerti utón ne kelljen daraszolnia?“ „Hohó! hát a tenniszpályák? s a legfontosabb: az államvasut! A vasútnak érdeke, hogy a gyom ne verje föl a talpfák közét, mert nedvesít, rothaszt és azonkívül megnehezíti a talpfák vizsgálatát.“ Tudomásul vettem, hogy Dahlemben nincs igazam és itt mindennek fokozott jelentősége van. Méheshez értünk és már ©lőre fentem rá a fogam, hogy micsoda remek, mérlegen nyugvó kaptárokat fogok látni, — de itt is csalódtam. Dahlem csak beteg családokat nevelt; a rosszindulatú költésrothadás (a nyúlós) itt nagyon gyakori és ezt a szomorú betegséget tanulmányozzák ki. A méhész nem volt található, pedig szívesen barátkoztam volna vele; páréves méhészkedésem idejéből legutoljára a méhész-szószaporitást fogom elfelejteni. Az időjárás-vizsgáló állomáshoz érünk. Két hőmérő mélyen a földben, másik három közül az egyik egy csöppet a felszín alatt, a második ép a felszínen, egy harmadik hig- ganyfeje fekvőre elgörbítve móri a poros föld hevét. Üvegházon szigorú felírás: „Vigyázat, rákveszély!“ A burgonyával bajlódnak itt; belépni tilos. Tovább, mintha földbeásott katlanok sorakoznának: szintén krumpligyógya- szati kísérletek. Ne felejtsük el, Németországban igen fontos kérdés az, _ amelyet a krumpli egészségi állapota felől intéznek. Még egy csomó, részben folytonos permetezővel hütött, üvegházat látogatunk meg, ahol fehérköpenyes biochemikusok birkóznak maggal, földdel, hozammal. Azután visszamegyünk a laboratóriumokba. Legelőször a szertárakat nézzük meg. Állattani és növénytani szertárak vannak; érdekesebbek bármelyik múzeumnál. Dahlemben vizsgálták meg többek közt a vetési varjú gyomrát, hogy megállapítsák: kártevő-e vagy sem. Fölösleges mondanom, hogy rehabilitálták a varjakat. De a kivett gyomrok sorjában preparálva állnak a polcokon; a tulajdonosaihoz semmiféle igazság se segített többé. Viszont itt tudtam meg, hogy az erdélyi „héjja“-madár semmi más, mint a német Heier, amely tulajdonképen csak egeret, gyikot öl. Itt tudtam meg azt is, hogy egy cinke-pár évente szinte másfélmillió hernyót pusztít el és hogy ez mennyi kilóban (sajnos, elfelejtettem), meg hagy a veréb kártékony állat. A laboratóriumok kísérleteiről, sajnos, keveset tud meg az ember. Az egyikben a rázókészülékbe fogott hat üveglombik vetőmaggal van töltve s a csávázószer is bele van öntve: stopperórával a kezében figyeli a laboránsnő, hogy meddig elég. A mykológial laboratóriumban annyi tenyészet van a kém- lőesövekben felhalmozva, hogy az már szédítő s az állat-élettani kutatóintézetben a bu- vódarázs szaporításán mesterkednek. Ez az a darázsfajta ugyanis, amely a petéinek élő hernyókban keres búvóhelyet, minekfolytán kiváló szolgálatokat tehetne a kertgazdaságnak, ha tetszőlegesen lehetne szaporítani. Ezért a létért való küzdelmét megkönnyitik azzal, hogy nagyon kedvező életlehetőségeket teremtenek neki. De a kalauzom „lanyha" az eredményre: „Ha itt bent elkényeztetik a darazsakat, kint nem lesznek ellentállók. És a természet,
