Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-02 / 199. szám
XII. ÉVf. 193. SZÁM. 5 Eltemettél! a szébelyiiidi véres szerelmi dráma zsidá áldozatait A súlyosan sebesült leányt sikerül megmenteni as életnek Hogyan történt a tragédia? (SaékelyMd, augusztus 31. A Keleti Újság ki küldőt tudósítójától.) Ragyogó napfényes reggelre ébredt szombaton Székelyhid, ahol az emeberek most a pénteken lezajlott rettenetes tragédia árnyékában élnek. Az uccákon már kora reggel csoportokba verődnek és úgy tárgyalják az eseményt. A kettős halottas háznál is minden csendes. A földön fekvő halottak feje felett már nem égnek a gyertyák, az este meggyujtottak az éjjel kialudtak s szombat éjjel lévén, a zsidó ritus értelmében nem gyújtottak újat. Hozzánk szegődik a meggyilkolt szabó sógora: Földvári Zoltán, aki elkalauzol ahhoz a szomszédos házihoz, ahol a négy Weisz árvát könyörül étből elhe lyezték. Megtudjuk közben, hogy a megsebesült Weisz Ilonkát a reggeli gyorsvonattal beszállították Nagyváradra a zsidókorházba. Sérülése nem halálos, és remélik, hogy épen hagyhatja el a kórházat. A vérfürdő története A szomszédos házban ott találjuk a négy árvát, a húsz éves Weisz Erzsébetet, a tizenhét éves Sándort, a tizennégy éves Lacit és a 11 éves Magdát. Weisz Erzsébet halotthalványan ül és egész testében reszket a rettenetes események hatása alatt idegsokkot kapott. Mellette ül a beesett szemű kis Magda és Sándor, aki sírástól csukló hangon, de összefüggően mondja el az eseményt: — Délután félhárom lehetett. Apám, Ilonka nő vérem és én bent dolgoztunk a műhelyben. Egyszerre csak belépett a nyitott üzletajtón Kerekes, rendesen köszönt és becsukta az ajtót. Eljöttem — mondotta — hogy tisztázzuk a dolgot. Nekem nincs semmi tisztázni valóm, maga becsületrabló, takarodjék ki innen, vágott vissza apám. Kerekes azon ban közelebb jött, apám abbahagyta a vasalást és ki akarta tuszkolni az embert. Ekkor már megvillant Kerekes kezében a kis revolver, célzott és Ilonkára lőtt. A golyó Ilonka vállát érte és a következő lövést Kerekes apámra adta le, aki egyet lépett az ajtó felé. Még láttam, amint apám összeesett és azután kiszaladtam az udvarra. Anyám, Erzsi nővé rém és Magda húgom jöttek be a lövések zajára. Alig értem ki az udvarra, elhangzott a harmadik és negyedik lövés s pár pillanat mnlva anyám támo-ly gott ki a folyósóra, ahol összeesett. — Még anyuka előtt kiszaladtam én — veszi át a szót a kis Magda és láttam, hogy Kerekes kiró hant anyuka után. A kúthoz ment, keresztbefeküdt és a revolverrel mellbe lőtte magát. A községben ezer féle verzió kering, de tény, hogy Kerekes, többeknek leveleket irt. Közvetlenül c gyilkosság előtt küldött leveleiben többeket meg fenyegetett azok közül, akikről azt hitte, hogy Weiszék pártján állanak, vagy hogy részük volt a leány menyasszonyságában. Egyik másik levele ben ilyen kitételek vannak: — Végzek a zsidókkal. Minden becsületes ke reszténynek az volna a kötelessége, hogy kiirtsa a zsidókat. Éljen Cnza! Néhány peronyi járásra Székelyhid főutcájától, a Mészárosutoábau van a Kerekes szüleinek háza, akikkel egy fedél alatt lakott. A ház tornácán nyol can ülnek, Kerekes édesapja, édesanyja, felesége, aki egy szőke, szép, kékszemü fiatal asszony, mellette az egyik kisleánya és páran a rokonok közül. Beve zetnek egy szobába, ahol ravatalon fekszik a rém dráma hőse. Az özvegy szivbemarkolő erővel mondja el, ahogyan ő látja az eseményeket. — Szegény szerencsétlen uram 1918-ban 19 éves korában vett engem feleségül. Két kis leányunk van, a Micike, aki itt áll, 10 éves, és Ilonka, aki 8 éves. Jó magyar emberek vagyunk, az uram hűségesen szolgált, mint rendőr. Három évvel ezelőtt elvesz tette az állását. Volt vagy 20.000 lej megtakarított pénzünk és elhatároztuk, hogy az uram kitanulja a szabó mesterséget. Először Geszti szabómesterrel állapodott meg, azután az utcán találkozott Weisz- szal, akivel meg is beszélte, bogy két év alatt kitanitja a szabómesterségre. A két év eltelt s az uram ekkor elhatározta, hogy elmegyünk Szalontára és ott próbálkozik szabómühellyel. Közben a két Weisz kisasszony gyakran látogatott el hozzánk és én min dig szívesen fogadtam őket. A férjem azonban mind hanyagabb lett. Nem sejtettem, hogy miért teszi. Különben itt van egy levele, a/mit az uram már a bujdosásából, Marosvásárhelyről irt. Ez .mindent megmagyaráz, ez a levél végrendelet is. Édes MariskámI Édes drága Gyermekeim! És következik egy mély és borzasztó titok, ame lyet se az élők, se a halottak nem engednek meg nyilvánosságra hozni. Az özvegynek a szeméből csorog a könny, amikor a levelet olvassa. „Marosvásárhelyen is Aradon is kerestem a Marost, hogy vége legyen a szenvedéseimnek, de egy éjjel azt álmodtam, hogy Te meghaltál. Erre elhatároztam, hogy hazamegyek, mert féltem, hogy csakugyan igaz... . — Ma egy hete, szombaton este csakugyan meg is érkezett. Péntek reggel korábban kelt fel mint én Odajött az ágyamhoz és többször megcsókolt. Én délelőtt 10 órakor kimentem a mezőre, az uram a két kis lánnyal itthon maradt. — Mit csinált apuka ezután, — kérdezzük Micikétől. — Odaült a varrógéphez és hét levelet irt, — mondja a kis leány. Aztán elment. A kapuból is visszanézett és csókot intett. Többet nem láttuk. — Csak tegnap este, amikor itt az udvaron mos ták a holttestét, — mondja Kerekes édesanyja. Az özvegy veszi ét a szót. — A kisleányom vette észre s amikor félhárom tájban hazajöttem én is észrevettem, hogy a varrógépen az egyik újságpapír szélére a következőket irta: „Kerekes József. Ma végzek a zsidóval. 1929. augusztus 30.“ Azonnal Weiszékhez rohantam, de akkor már késő volt. A család zokogása közben hagyjak el a házat. A Weisz házaspárt szombat este a osillagok feljötte után temették el. Csaknem az egész falu ott volt a temetésen. Kerekes József holttestét vasárnap délután 5 órakor temetik el a református egyház szertartása szerint. És ezzel a temetéssel lezárul egy olyan rémdráma, amelyet csak maga az élet tud produkálni. Megkezdett© tanácskozásait szövetségi tanács ötvös Béla. nép* (Genf, augusztus 31.) Az angorai perzsa követ elnöklete alatt ma megnyílt a népszövetségi tanács ötvenhatodik ülésszaka. A hágai konferenciát összehívó hatalmak és Románia fődelegátusai a mai megnyitó ülésen helyettesekkel képviseltették államaikat Ezen az ülésszakon a tanács tárgyalni fogja a fegyvergyártás ellenőrzésére készített javaslatokat, a mandátumbizottság jelentését, .a Saar-vidéki kölcsön ügyét, a lengyel felsősziléziai német kisbbségek helyzetét és azt a javaslatot, amelyet a tanácsülések számának évi négyről háromra leszállítása ügyében a főtitkársághoz benyújtottak. Ezután megejtik a választásokat a nem állandó tagsággal biró és az ülésszak befejeztével a tanácsból kiváló Chile, Lengyelország és Románia helyére, mely után kezdetét vo- szi az ötvenhetedik ülésszak. Románia helyére Jugoszlávia kerül. Beavatott helyen nem tartják kizártnak, hogy Lengyelországot újraválasztják tanácstagnak, mig a cfélamerikai tanáestagsági hely utódlása tekintetében még nem alakult ki vélemény . Az arabok felgyújtották Safet város zsidónegyedét (Lottdon, augusztus 31.) Jeruzsálemi jelentések szerint Palesztinában nyugalom van s csak szórványosan fordulnak elő kisebb lövöldözések. Safetben, ahol tegnap ösz- szetíizések voltak, a helyzet még mindig nyugtalanító, mert a segélycsapatok kissé elkésve érkeztek. Az arab bandák a város zsidó negyedének főutcáját felgyújtották. A halottak száma kilencre, a súlyos sebesülteké húszra emelkedett. ^ & a -.«műi A keleti határvonalon sincs újabban semmi nyugtalanító momentum. A repülőtevékenység tovább tart, de a katonai parancsnokság lemondott arról, hogy bombavető repülőgépeket állítson be a gyülekező arabok támadásainak elhárítására. Jeruzsálemben tegnap a hatóságok őrizetbe vettek busz arabot, akik tiltott gyűlést tartottak egy iházban s az eddigi megállapítások szerint újabb akciók részletkérdéseit beszélték meg. A csapatszállitások még nem értek véget. Ma is újabb megerősítések érkeztek a kikötőkbe. A csapatparancsnokságoknak és a karhatalmi osztagok vezetőinek utasításba adták, hogy fegyverhasználatot csak végső esetben rendeljenek el. A sziriai határvonalra is erősítések mentek, hogy a katonaság teljesen felkészülten várja a fegyveres bandák esetleges betörési próbálkozásait. (Newyory, augusztus 31.) A newyoxki zsidóság tegnap este újabb népgyülést tartott, amelyen tiltakozott a palesztinai pogromi ellen. A gyűlésen Borah szenátor is megjelent és nagy beszédben foglalt állást az eseményekkel szemben. Borah szenátor sajnálkozással állapította meg, hogy a palesztinai kormány tétlenül nézte az események lezajlását és semmit sem tett, hogy megakadályozza a vérengzéseket. Borah azzal az ünnepélyes kéréssel fordult a washingtoni és a londoni kormányhoz, kezdjenek közös akciót Palesztina rendjének és nyugalmának helyreállítása érdekében. A két kormánynak közös programmot kellene kidolgoznia, amelynek segítségével a további vérengzések és zavargások megaka- dályozhatók lennének. Hoover elnök üzenetet intézett a Maddi- son Square-on megtartott cionista népgyü- lés résztvevőihez, amelyben kiemeli, hogy az angol kormány a palesztinai zsidó lakosság védelmére minden intézkedést megtett, úgy, hogy további aggodalmakra most már nincsen ok. (Casablanca, augusztus 31.) Az egyik ca- sablancai kocsmában az elmúlt éjszaka francia matrózok és marokkói zsidók között véres verekedésre került a sor. A matrózok és a zsidók a palesztinai eseményekről vitatkoztak s a vita hamarosan, annyira elfajult, hogy általános verekedés kezdődött. A harc késsel és tőrökkel folyt s négy súlyos sebesüléssel végződött. Mind a négy sebesült a matrózok közül került ki.
