Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-12 / 207. szám

XII. EVF- 297 SZÁM. Erdélyi hadifogoly kalandos élete Afganisztánban, Amanullah véres udvarában és India poklában MÁSODIK KÖZLEMÉNY Fogságból-fogságba. — Szabadu­lás a börtön mélyéből — Afga­nisztán, a keleti országok réme — Királyi séta és vadászat gép­fegyverek és katonaság kísé­retében Vakmerő szökésünkért súlyosan meg- bünhödtünk. Egy hónapig a határszéli rend­őrök tanyáról-tanyára hurcoltak a sziklás havasok között Namangán városáig. Itt egy­hónapi várfogság után sikerült megszöknöm börtönömből. Azonnal jelentkeztem a hadi­foglyok kezelésére kirendelt szász nemzeti­ségű orvosnál, aki megvizsgált és beteg­nek minősített. Erre több panaszos fogoly­társammal : Morariu Demeterrel, Kovács János budapesti asztalossal, Szabó Miklós csendőrrel és két bosnyák gyalogossal együtt előbb a Krasznavodszki gyüjtőfog- házba, majd a Kaspi tenger mellé, Fort- Alexandrovszk büntetőállomásra szállitottak. Ford-Alexandrovszkban ismét nehéz várfogságba vetettek. Ebben a böjttel szigorított rabságban egy évig és három napig sínylődtem, ezután az orosz hadügyi kermány rende­letére visszavittek Turkesztánba. Innen végre egy éjjel fogoly társaimmal együtt a legkalandosabb utón, őreinket megveszte­getve, sikerült megszöknünk Afganisztánba. Afganisztánban 1916. karácsony estéjét Afganisztán leg­magasabb pontján töltöttük fázva és éhe­sen, mert ezen a vidéken veszedelmes hegyi rablók laknak és katonáink nem mertek élelmiszer után indulni. Végre hosszas bolyongás után eljutottunk Afga­nisztán fővárosába, Kabulba. Afganisztánt minden túlzás nélkül a keleti országok rémének nevezhetjük, mert lakosai irgalmat nem ismerő, em­beriességükből kivetkőzött, vérszomjas és bosszúálló fenevadak. Még ma is megvan bennük az ősi bestiális hajlam s oly nagy­fokú kapzsisággal párosul, hogy a gyermek az édesapját minden lelküsmeretfurdalás nélkül leüti, hulláját szikla mögé rejti, hogy ily módon egy-két rúpiát rabolhasson. Itt napirenden van, hogy a lakosok egy­mást üldözik 8 nemcsak az idegenek, ha­nem a bennszülöttek életét is állandó ve­szedelem fenyegeti, ha az est beálltával az uccára kimerészkednek. Saját uralkodójuk, az Emir is séta alkalmával gépfegyverekkel véteti magát korul. vadászatnál pedig rendesen egy ezred ka­tonaság és egy-egy gépfegyverosztag ki­séri a hegyek közé és vissza. A városokba érkező idegeneket ezer rabló szeme követi napokon keresztül, akik áldozataikat lépésről-lépésre megfigyelik g amikor ezek visszatérnek, alkalmas helyen meglesik s éhes tigrisek módjára megtá­madják őket. Brutális módon bántalmazzák, megölik, s megfosztják minden értékes tár­gyaiktól, sőt a ruhát is lehúzzák róluk. Ennek a véres és rabló országnak a fővárosában, Kabulban 1915-ig csak egyet­len középeurópai embernek sikerült állan­dóan megtelepednie. Érdekes véletlen, hogy ez az ember a magyar származású Fleischer Pál gépészmérnök volt, aki Kabulban modern gépgyárat alapított. A magyar mérnök gyárában ezidőben ágyút, fegyvert és lőszert gyártottak, de melléke­sen vas- és rézmunkákat, sőt kötött-szövött holmikat is készítettek. Az Emir Fleischer mérnököt később gazdagon megjutalmazva, gyárát birtokába vette, de amikor a mér­nök nagy vagyonával együtt India felé vette útját, hogy Európába visszautazzék, az afgán uralkodó felbérelt embe­rei hirtelen megtámadták, legyil­kolták és egész vagyonát elrabolták. Ez a szörnyű eset is jellemző az afgánok vérszomjas kapzsiságára és hálátlanságára. Az afgán törzsek rablóbandái nagy ká­rokat okoznak Indiában is, ahova gyakran törnek be, megtámadják a határszéli váro­sokat s az angol katonai raktárakat s az odavaló fegyveres erővel valósággal úgy harcolnak, mintha háború volna. Milyenek az afgán nők? — Afganisztán belsejét égbe nyúló szik­lák és hegyek teszik terméketlenné. Csakis a közbeeső völgyek és keskeny hegyszoro­sok müvelhetők meg. Az ország lakossága elég sürü, körülbelül hét és félmillió s a következő törzsekből áll: afgán, momán, vazir, kafir, kuisztán, pansiri, tira, mongol, gyadrán, dzsedidi, tagán, nizsdrási, urbán, turkomán, maláng, tatár, perzsa és kevés hindu. A legcsodálatosabb látvány, hogy a meredek érc- és márványhegyek között alig pár méter széles völgyecskén virágzó termő­földeket müveinek s itt még zöldelő búzát is láthatni a halványszürkés völgy Oázisa­ként. A kis birtokok körül árkot ásnak, ebbe vezetik le a havasokról száguldó pa­takok vizét s igy termőföldjüket mestersé­gesen öntözik. Az ilyen megművelt földek alkotják a falut, amely agyagházakból áll, a házak udvarán mindenütt eperfa látható. Az érett epret megszáritják, megőrlik s édes pépjéből pogácsát készítenek, amit forró teavizzel csemegeként élveznek. Az afgán lakosság tunya és munkake­rülő. Keveset dolgozik s munkájának meg­felelőig rosszul is táplálkozik. Az afgán férfiak szegényes ruhájukban körülülik a tüzet, ahol korcsmázás helyett forró teaviz és tamburaszó mellett mulatnak. Ruhájuk rongyos és szennyes, úgyhogy az otthon ülő afgán olyan, mint nálunk a havasi pásztor, aki egyszer vált évente ruhaneműt. Az afgán nők külsőleg hasonlítanak a mi vándor cÁgányasszonyainkhoz. A turkomán és dzsedidi nők kivételével fedett arccal járnak, lábaikon lábravalót és bocskort viselnek. De ha arcukat véletlenül felfedik s az idegen titokban szemügyre veheti őket, szebbnél-szebb keleti típusokat, valóságos festői arcokat láthat közöttük. Érdekes, hogy az afgán nők sokkal erkölcsö­sebbek, mint a világ többi asz- szonyai, mert vallásuk szigorúan bünteti a házasság­töréseket, úgy a nővel, mint a férfivel szem­ben. A tévútra lépett nőt saját apja, anyja, fivére vagy nővére valóságos fanatizmussal üldözi és árulja el, mert koránjuk szerint a bűnös házastárs árulója nagy mennyei boldogságban részesül. Az afgán szülők alig fordítanak gondot gyermekeik nevelésére, akikben minden rossz hajlam meggyökeredzik. Egy alkalom­mal séta közben észrevettem, bogy egy há­rom és egy öt éves fiúcska összeveszett Kabul nyílt uccáján. A kiváncsi nézők szá­zával állták körül őket s ahelyett, b°gy szétválasztották volna a vásott kis fiukat, nevetve uszították a további veszekedésre, ami verekedéssé fajúit egészen a végkime­rülésig Városaik rendetlenek, uccáik szabály­talanok, elhanyagoltak és tisztátlanok. Dög­lött kutyák, macskák, lovak, rengeteg sze­mét s a félreeső helyek a nyilt uccán he­vernek és büzlenek heteken át. A néptömeg mindezt szó nélkül megtűri és nyugodtan gázolja keresztül. Kabulban nemcsak a kül-, hanem a belvárosban is veszedelmes a séta, mert az uccán fertőző betegségek csirái fejlődnek. Afganisztán kereskedelme a városokban elég virágzónak mondható, csak az áru­cikkek szállítása bonyodalmas és hosszas, mert mindent Indiából szállítanak teveháton s a karaván-út hónapokig is eltart. Ezért az importált áruk nagyon drágák, igy a ruhaszövetek, vas- és zománc-edények s az angol kereskedők alaposan ki is használják ezt a szállítási konjunktúrát. Az egész or­szágban a már említett Fleischer-gyáron kívül még csak egy nagy gyár van, egy cipőgyár, ahol azonban a tímár- és bőr- munkálatokat nagyon kezdetlegesen végzik. Ezt a gyárat az angol kormány ajándékozta Habibullah Emirnek, a hírhedt Amanullah apjának s ezzel az ajándékkal akarta meg­nyerni Anglia a vad Afganisztánt gazdasági céljaira. Gara Ákos. A kormány leiül vizsgáltat ja az adóleszállítások ügyét A pénzügyminiszter kör­rendeletét oocsátott ki, amelyben az adófel- szólamlási bizottság által történt adóleszál- litásoknak felülvizsgálatát rendelte el. A fe­lülvizsgálatokat a nagyobb vállalatoknál fog­ják eszközölni, ahol a kormány véleménye szerint az adófelebbezési bizottságok által igen jelentékeny adóleszállitások történtek, amelyek az állam költségvetését élénken érintik. A rendelet megállapítja, hogy a le­szállítások megfelelő és alapos megvizsgálás nélkül történtek meg és ezekre az egyszerű hozzávetőleges becslések szolgáltattak alapot. Az „ANKER“ Általános Román Biztosító Társaság Bucureşti, Calea Victoriei No. 1. T. bizlosijolfjainak tudomására hozza, hogv az 1929. szeptember hó 1.-én az „Anker" Ál­talános Romén Biztosító Társaság Bucureşti székhelyén. Calea Victoriei No. 1. az Ipar és Keres­kedelemügyi Minisztérium kiküldöttjének és a társaság bíztositottjainak jelenlétében sorsolás útié* amortizálta a következő népbiztosiiási kötvényeket, amelyeket a szerencsés feleknek készpénzben azonnal ki is fizettet. K. sz 71483 Gheorghe Tomescu Bucureşti, Str. Pălcov No. 49.---------Lei 50.000 ,, 80573 Erminia Tonciu Bucureşti, Sir. Vespasian No. 36. — — —• ,, 30 000 „ 20084 Saly Linck Iaşi. Sir. Sfl. Sava No. 6.----------------------------„ 20.000 * * * „ 36904 Udiczky Péter Timişoara, III. Str. Popescu No. 6.-----------„ 20.000 40170 Olimpia Străinul Cernăuţi, Manasteriska No. 420.------- — „ 20 0 0 Lei 140.000 A2 eddig kisorsolt amortizáll kötvények —------------------------------— - „ 4.43 1000 Lei 4.570.000 *** Ezen kötvénynek a dija nem volt a rendes időben befizetve és igy a húzás meg lett semmisítve. Helyette 9 jövő havi húzáson 1 kötvénnyel több lesz kisorsolva. A Népbizlosiiásra felvilágosításokat ad az intézel Cluji Aligazgatósága, Str Universităţii No. 3. Telefen 452. vol»roinl ez ország minden részében intézetünk képviselői.

Next

/
Thumbnails
Contents