Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-09 / 205. szám
22 XU. ÉVF. 205. SZÁM. rA „KELETI ÚJSÁG" vasárnap) melléklete HÄ szempillákat, mf»lytözü szemekéi varázsol a YESSOIIE^íMA H.gypomi henna levelek1 öl vanmiun- dá^va. Abszolu ár al'i ö'l •• sókönnv nem visz- 'e. Kapható minden <?vó*v - tárban, droţyuer.aban cs illets^ertár* ban. Ha va'aho! nem volna forduljon .OJk’ iNhAlfchK- •- oz Timişoara. Amikor megint lejött, megszámolta a pénzt és azt mondta: Ez több mint száz márka. Adok magának tiz márka borravalót. — Igen, igen, hallja, akarok Önnek tiz márka borravalót adni. És odaadta nekem a pénzt, jóéjszakát kívánt és ment. Az ucca sarkán láttam megállani és az öreg, béna koldusasszonynak egy márkát adni. V. Mindjárt másnap este sajnálta, hogy nem tudja a pénzt nekem visszafizetni. Megköszöntem neki, hogy nem tudta. Bevallotta, hogy elverte. Mit lehet ehez mondani? Rabszolganő, mondotta nevetve. Maga tudja: a sárga hölgy. Miért nevezed a mi pineérlányunkat rabszolganőnek? mondotta egyik barátja. Te inkább vagy rabszolga, mint ő. Sört? kérdeztem és félbeszakítottam őket. Nemsokára rá belépett a sárga hölgy. T... felikelt és meghajolt. A nő elment mellette és leült egy üres asztalhoz, azonban mindjárt még két szé- i két fordított az asztal felé. T... rögtön hozzáment, elvette az egyik széket és leült. Két perc múlva ismét felkelt és igen hangosan azt mondta: Jó, megyek. És nem jövök sohasem többé vissza. Köszönöm, felelte a nő. örömömben alig éreztem a lábamat, a hiiffet- hez szaladtam és mondtam valamit. Minden bizony- ,nyal azt, hogy nem fog sohasem többé visszatérni. A ffípincér elhaladt mellettem és szigorúan rámszólt, de nem törődtem vele. Amikor a helyiséget tizenegyórakor bezárták, . T... elkísért a házam kapujáig. Ötöt abból a tiz márkából, amelyet tegnap adtam magának, mondotta. Mind a tiz márkát akartam neki adni, de akármennyire húzódtam, öt márkát, mint borravalót ; visszaadott nekem. És nem akarta ellenvetéseimet hallani. Ma este olyan vidám vagyok, mondottam. Ha megkérhetném Önt, hogy velem jöjjön föl; de csak egészen kis kamrám van. Nem megyek fel, mondotta, jó éjszakát. Elment. Megint elhaladt az öreg koldusasszony mellett, azonban elfelejtett neki valamit adni, dacára annak, hogy meghajolt előtte. Odaszaladtam hozzá, egynéhány garast adtam neki és azt mondtam : Ez attól az úrtól van, aki épen most ment el erre, az úrtól a szürke ruhában. Az úrtól a szürke ruhában? kérdezte az asz- szony. Attól, akinek fekete a haja, Wladimierztől. Maga a felesége? Azt feleltem: Nem. Az ő rabszolgája vagyok. VI. >* Egynéhány estén át egymásután sajnálkozott, hogy nem tudja nekem a pénzemet visszaadni. Kértem, hogy ne okozzon nekem oly nagy fájdalmat. Oly hangosan mondotta, hogy mindnyájan hallhatták és nevettek rajta. Gazember vagyok és gonosztevő, mondotta. . Pénzt kölcsönöztem ki Öntől és nem tudom visszaadni. Levágatnám a jobb kezeimet egy 50 márkás bankjegyért. Fájt nekem, amikor igy hallottam beszélni és azon gondolkoztam, miképen tudnék neki pénzt szerezni. De nem tudtam. Azt mondta továbbá nekem: Ha maga egyébként megkérdez, hogy megy a dolgom, igy... a sárga hölgy és a cirkusz elutaztak. Elfelejtettem őt, nem is gondolok többé reá. És mégis ma is levelet Írtál neki, mondotta egyik barátja. Ez volt az utolsó, felelt Wladimierz. A virágosassznynál egy szál rózsát vásároltam és a gomblyukába tűztem, a baloldalon. Éreztem lehelletét kezemen, mialatt felfűztem és majdnem képtelen voltam a gombostűt megerősíteni. Köszönöm! mondotta. Elkértem azt a nehány márkát a pénztárnál, amely még a javamra volt írva és odaadtam neki. Nem volt szóra érdemes. Köszönöm 1 mondotta ismét. Egész este boldog voltam, amíg Wladimierz hirtelenül igy szólott: Ebből a pénzből egy hétre elutazom. Amikor visszajövök, megkapja a pénzét. Amikor látta mozdulatomat, hozzátette: Magát egyedül szeretem! És megfogta a kezemet. Egészen meg voltam rökönyödve, hogy el akar utazni és nem akarja megmondani, hogy hová, dacára annak, hogy megkérdeztem. Minden, az egész kávéház, a csillárok és a sok vendég körülöttem táncolt; nem bírtam ki tovább és könyörögve megfogtam két kezét. Egy hét múlva visszatérek Magához, mondotta és hirtelen felkelt. Hallottam, amikor a főpincér igy szólott hozzám: Magát el fogják bocsátani. Miattam? gondoltam magamban. Mi baj? egy hét múlva Wladimierz megint nálam van! És azért köszönetét akartam neki mondani, megfordultam, de ő már elment. Kedves kis Bogaram I Veszély nincs, unalom van, döglünk már kéé napja ebben az istenverte állásban, mi* csoda piszok hely ez, a kadétot is elvitték hatvan kifóméfernyire, egy másik állásba, őt akarta az alezredes, bát, látod, eszembe jut az én édes kis bogaram, Írok neki szép bősz* szu levelet. Nem fog rajtam a kadét tanítása. Ha elveszíenők a báborut, azt mondja, azért lenne, mert nincs meg bennünk az egygondolat. Mindent a hazáért, a célért. Mentünk abba a fene rettenetes hófúvásba, mindig vigyáznom kellett a Grécyt a szaka* szávai, úgy ment azzal a csomó emberrel, az tud ütemet tartani, távolságot tartani, — mindig yigyázni kellett, bogy el ne szakadjon az El, — ilyen egy tartalékos hadnagy, intelligens ember! No mondom, kadét, ilyen hófúvásban is egy gondolat bánt íége4et ? Egy gondolat, mondja, főhadnagy ur. O azt mondja, azért veszítjük el a báborut, mert a tisztikar feledékeny. Mert azt mondja, ba menetelünk esőbe, akkor szidjuk az esőt: át vagyunk már ázva, nem szívesen megyünk. Hamar keresnénk pihenőt, ledülnénk, mindjárt a férőhely jár a fejünkben, éjszakai szállás Hófúvásban dettó. Ha kellemetlenség ér, akkor csak az a gondunk, hogy kitérjünk előle. Ha pihenés, vagy nincs ütközet, ak* kor kinek a szeretője jár az eszébe, kinek az anyja, kinek a kávéházi kaszirnő, jó evés, ivás, vagy még roszabb. Ahelyett, hogy mindig azt gondolnánk, előre, előre, hív a kötelesség. Azt mondja, nézd főhadnagy ur. az életben is azért nem jut előre a legtöbb ember. Ül a munkájánál otthon és dolgozik. Jön a barátja, gyere, azt mondja, a kávéházba Elfelejti, hogy a munka azért van, hogy a célt elérjük vele, péjjzf, vagy hivatalt, vagy előrejutást — elmegy a kávéházba, elvesz a rengeteg idő, amit hasznosra lehetett volna fordítani. Vagy azt mondja, itt van a csúnya ember. A csúnya ember is mindig szép lányok után szaladgál. Vagy ba nem is szaladgált, összekerül szép lánnyal az életben és szeretné meghódítani. Nem megy, mert csúnya ember, a lány tudni se akar róla. Megesik eggyel, kettővel, hárommal; most már be kellene látnia, a csúnya embernek nem juthat szép lány. Juthat neki minden más ; siker, pénz, egyéb szerencse, szép lány nem. Ha erre mindig gondolna, sok keserűségtől, csalódástól, haszontalan busulástól menthetné magát. Pedig kevés van, aki ha a századik szép lánnyal találkozik, meg ne próbáljon tetszeni annak is. Ettől aztán gyűl a keserűség Elfelejti az ember az egygon- dolatot. Van abban valami, amit a kadét mond. Mennyit kapkodtam én is mindig : mindig elfelejtettem, ami kellett. Mi is fiam, hogyha olyan közönyös voltál hozzám mindig. Az kellett volna, hogy a közönyt valahogy megtörjem. De ne egyszer bánkódni, vn. Egy hét múlva, amikor haza jöttem, levelet találtam tőle. Olyan vigasztalanul irt, elmondta, hogy a sárga hölgy után utazott, hogy sohasem tudja nekem a pénzemet visszafizetni, sohasem, hogy a nyomor egészen megtörte. Azután megint aljas léleknek nevezte magát és a levél alá azt irta: én a sárga hölgy rabszolgája vagyok. Ma megint olvastam; de tegnap este, amikor haza jöttem, először olvastam. Kezemet tördeltem, azután leültem; lapos tányérommal a földet verteim, mialatt gondolkodtam. Talán nem gondoltam semmire, de minden úgy a fejemben zúgott és nem tudtam magamról semmit sem. Azután minden bizonnyal felkeltem és kimentem. Lent az uccasarkon, arra egészen pontosan emlékszem, az öreg koldus- »sszonynak egy garast adtam és azt mondtam: Ez attól az úrtól van a szürke ruhával. Tudja. Talán a menyasszonya? kérdezte.. Azt feleltem: Nem —r az özvegye vagyok. És ma reggelig az uccán kóboroltam. És most még egyszer olvastam, Wladimierz T...-nek hívták. egyszer fel se venni, egyszer a lcávéházba elmenni, egyszer a kafonai könyvekbe bele* bújni, hogy imponáljak, — valamit kellett volna csinálni. Most persze itt a háború. A kadét mindig azt mondja : egygondolat. Nekem most is a helytelen gondolat jár a fejemben. Nem a háború kizárólag, hanem legtöbbször Te, kis Bogaram. En egyszer azt elmondtam a kadétnak. Megkérdeztem tőle, ő mit csinálna. Azt mondta, itt most el kellene dönteni, mi fontosabb. Mi a fontosabb : te vagy a győzelem. Ha ezt a beszédet megballofta volna egy fölebbvaló ! Ha te vagy a fontosabb, akkor sok mindenről kellene gondolkozni Meg kellene falán tartani, kímélni kellene talán az életet, felhasználni boldogabb időkben, vagy éppen ellenkezőleg, kockáztatni kellene, érdemeket szerezni, hogy neked ez talán imponáljon ; ez talán még praktikusabb volna is, össze lehetpe kapcsolni az Úgy érdekét a magaméval. En nem tudom, hogy itt egészen őszintén beszélt-e. Abban igaza van, hogy a legelső a kötelesség, a cél. Győzni kell. A többi már másodrendű dolog, imponál nekem ez a pápaszemes, vékony fiú. Ez megteszi a dolgát. Példát lehet venni róla. Csak visszajönne, amig elkerülünk erről a piszok helyről. Ki a fenével lehet itt mással beszélgetni. A Grécyvel, akivel mindig csak mérgem van, vagy a doktor Nagygyal, aki mindig az orrát DISZKRÉT női bútordarab ű BIDET Minden hölgy számára nélkülözhetetlen•— Higiénikus, mosható, hófehér celluloidból — Kapható az őszszes egészségügyi szaküzletekben. valamint porcellán es üvegkereskedésekben. — „HERCULES“ Cetluloidárugyár ARAD Az egygondolat Irta: Peterdi István A férj levele
