Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-09 / 205. szám
ismeri az hîsfrekvesţicia (ransffor.sátoriÎ Legegyenletesebb erősítés, legtisztább vétel. : Ing, $. Jaeţendcrf Bucureşti. Strada Doamnei No 10. Cernăuţi Strada Mărăşeşti No. 10. A ..KELETI UJSAG“ vasárnapi melléklete BBBMKMMMMMBBiBBflfl—BMMMB’ «ri» MM»,:1, MSiúiíí XII. EVF., 205. SZAKi A Jubileum, amiről szó rari, ez ősszel készül Amerikában, de többé-kevésbbé érdekelhet mindenkit, mert az ünepelt, melynek születésnapját a nemzetközi V/aggon Lits Társaság nagy ceremóniákkal készül megütni, nem más, mint az étkezőkocsi. Hatvan esztendővel ezelőtt, 1869-ben indult el az első ilyen „kerekes kocsma“ New-York és San- Franeisso között, nagy port verve fel széltében- hoss/ában. s bő viccanyagot adva a kabaréknak, humoros lapoknak, amik alaposabban kifigurázták a vonton való étkezést, mint ma a Zeppelinek potyautasait. Ezt az első waggon-restaurantot, melyen a luxusutazás a newyork—san-franciscoi szakaszra 173 dollárt tett ki, hálóhellyel együtt, amit hasonlóképpen ekkor indítottak el legelső kísérletül — a new- yorki közlekedésügyi múzeumba fogják most elhelyezni, diazes márványtáblával, melyen le lesz szögezve, hogy a huszadik századnak reprezentáns eszköze, legfontosabb szerve: a vonat • Nem a hajó, amely kényelmes, minden komforttal és technikával felszerelt ugyan, de nehézkes és lassú; nem is repülőgép, Zeppelin, mely gyors és fürge, viszont szűk, hiányos berendezésű és tömegszállitásra egyelőre alkamaltlan, hanem: a vonat, a modem, hosszú, karcsú, feliérsinü expresszvonat, ez az acélból és fából összeácsolt mestermü, H. G. Wells időgépe, mely lassanként úgy összezsu- goritja a földgolyót, hogy idestova zsebrovághatjuk mint egy játékalmát. Benne az étkezőkocsi, kivilágított ablakkockáival; villanyfényesen, ragyogóan, mint egy bálterem. Valami izgalmas és állandó ünepélyesség illata árad á képből; szép nők, gazdag emberek, drága bőröndök, — távolságok, országhatárok, exotikus szépségek... ingerlő ellentéte mindannak, ami a hétköznapi' élet. Együgyű áhítattal, szájtátott elfelejt- kezéssel hányszor láthatsz előtte utasokat, éjszakai pályaudvarokon, ha az induló párisi, vagy ostendei expresrczel egyidejűleg fut be a nagykátai személy... vegyesvonatok és vicinálisok utasait, akik a para- dicss íből kirekesztettek tehetetlenségével lesnek be az ablakokon, a konyha keskeny ajtaján, melyből kit'"'remük a fehérinfulás szakács pocakja, amint isteni nyugalommal cigarettázgat... Különös, tarka világ ez, különös furcsaságokkal telitott, azines akvárium, mely tükrös csillogást vill'anőn veti lakatlan hegyek közé, falja a távolságokat, rejti a világ minden típusát, minden nyelvét, megcsörrenti mindenféle pénzét s apró asztalkáin vörös selyemlámpák lobognak, mint egy-egy tüzelő szív... Alattuk, az utasok nemzetközi társasága Hgv ül, mint egy család. Este van, vacsorázgatnak. Legszélsőbb demokrácia ; egy cigány, egy király. A sarokasztalnál a rosszmájáról és gőgjéről hires politikus elégedetten dől hátra és szívja vaskos havannáját. Végigevett hat fogást s most szótlan emésztéssel méláz maga elé, mintha egy napos ká- véházterosszon ülne s kivételesen rendben találná a világot. Szőke amerikai nők hosszú onyx-ssipkákat villogtatnak karcsú kezükben, skótsapkás, szal- maszinkeztyüs fiatalurak jeges Old Scotch Whiskyt, méasárga Henessyt szűrésűinek. A ventillátor melodikusán zug, ezüst teríték, kristály az asztalokon... a tükörüvegeken túl hegyek és erdők, tavak és tengerek, városok, alagutak, hidak moziszerü, Paramount víziói... sport és autó és yacht és páknás promenád... talán csak fantázia és kéjgáz ez, havi száznyolcvan pengős entellektüel-barátom, talán nine» is ilyen valóság, ilyen életstilns, csak az étkező ablakán keresztül. EtkésőSocsi. Miniatűrben egy-egy ország couleur locale-jai- nak ujjlenyomata. Kóstoló nemcsak a koszt, hanem a modor és báziszabályok intimitásaiból, mintha a felhőkből hirtelen lepottyantam volna egy németangol-francia vagy olasz család ebédlőasztala mellé. Nagyjából mindenütt egyforma, részleteiben mindenütt különböző; ahány ház, annyi szokás. Passaunál még finom bécsi kávé, kalács, jó sa- vaäyuviz; Regensburg után már vékony szilvalé, Anischbrot és préselt nyúlós dzsemkockák, szürkék, zöldek, halványrózsaszinek, mint a radirgumi; szenvtelen Söbleimsnppék, melankolikus borjuvesé- sek, fád cigaretták, tarka kartonjaikban úgy csomagolva, ahogy futurista iparművészek nálunk a dísz- könyveket kötik. Mohén, türelmetlenül kapsz utánuk, pedig tudod, nyomukba se léphetnek a mi holmijainknak, de: uj szin, uj iz, uj Ízetlenség... egy- ügyü élmény, olcsó luxus, naiv romantika: étkezőkocsi... Behunyt szemmel meg lehet mondani, puszta menü után, merrefelé járunk? Kezdetnek meleg sonka, finálénak pisztáciafagylalt: Franciaország; Poulet de Bresse: Svájc; reszelt csokoládé a vajaskenyéren: Holalndia; Rote Krütze mit Vanilientunke, borzalmas piros szulz vaníliásodéval: Északnémetroszág; előételnek egy cikk sárgadinnye: Algir, Egyiptom; tengerirák: Belgium; kecskesült: Szicília; egész levelekben főtt, füizü spenót, amit tiz perce még tejszínes pürének kaptál: minden jegynél és vízumnál csalhatatlanabb dokumentuma, hogy elhagytad Domossolát: Svájcból . átléptél Olaszországba. Afrikában ugyanaz az intérieur, mint Európában. Különbség csak a pincérek: fehér vászonkaf- tános arabok, széles piros övvel, cilindermagasságu fezzel. Itt nem annyira az ételek izét kell megszoknod, hanem hogy fekete kezük nem hagy nyomot a tányéron. Bizonyos fokig illendőség, jólneveltség kérdése is: tudomást veszünk-e az étkezőkocsi gongjáról, vagy nem? Olaszországban — érdekes megfigyelni — előkelőbb bennszülött se igen kultiválja például a mozgó vendéglőt, az étkezésproblémát megoldva a kocsiba feladogatott cestino-val, ami nem más, mint papirtáskába gusztusosán bepakkolt teljes hideg vagy meleg ebéd-vacsora, szabályszerű evő-ivószerszámokkal, amikből egész raktárak tornyosulnak sokszor a hálókban és ülések alatt. Micsoda ettikettsértés lenne ugyanez Angliád ban! Itt a harmadik osztály se áll neki a zsíros papíroknak... s reggelit, ozsonnát bent is szervíroznak a fülkében, egyébként... Egyébként Bernhardt Shaw legújabb darabjában óriási sikert aratott egy nem is tulszellemes mondás, mely az angol étkezőkocsik egyhangúságát persziflálja, olyan visszhanggal, hogy az egész britt sajtó külön cikkekben ünnepelte. Tudni kell ugyanis, hogy mióta az a bizonyos newyork-sanfraneisooi wagon-restanrant megszületett, — tehát kerek hatvan éve — angol étkezőkocsi asztalára a legelsőtől elütő lunch vagy dinner nem került. Leves csak egyféle ismeretes. A legkülönbözőbb francia nevek alatt szed el eg, de mindig ugyanaz a sürü, ragacsos, barna habarék. Előételnek: az örökké egyforma főtt krumplijával — itt is csak a titulus változik. Következő fogás: ürücomb vagy rosztbif. Barackbefőtt, sajt. Jaj annak, aki megtörni próbálná a rendet és fellázadna e szolgálati szabályzatszerü törvény ellen. Érthető tehát a Shaw-aforizma sikere, mely az összes angolországi utasok szivéből tépve, igy hangzik: — Manapság minden úgy hasonlit egymásra, mint az étkezőkocsibeli ebédek. I M. E. Kedves Böske! A múltkor emlitetted, hogy sehol sem tudsz tartós harisnyám kai kapni. Próbáld csak meg egyszer a jo német márkával. hz. biztosan ki fog elégíteni, mert nemcsak végtelenül ruganyos és tartó*, hanem eiagans is és kellemes viseletű. Ezen világmárka azonban csak jobb szaküzletekben kapható. — Ne hagyd magad más gyártmányra rábeszélni, hanem kérj csak olya# harisnyát, amelynek kétszeres szegélyébejt következö védjegy van beleszöve . . >19X80 V G B fc Mariskád-COLOGNE ZSOLDOS TANINTÉZET «V Budapest, VII. Dohány-u. 84. Telefon: 414—47. Magyarország legrégibb és legjobb előkészítő tanintézete* (24- tanév). — Előkészít k©zépl£k®SaS RíagáíSWiSSgákra és érettségire felelősség melleit. Jubilál az étkezőkocsi
