Keleti Ujság, 1921. május (4. évfolyam, 100-109. szám)

1921-05-19 / 100. szám

Cin/— Kolozsvár, 1921. * Csütörtök * 19.

k

100

*

Ef&ea szám ára 1 L, Bucureetiben 1'50 Csehszlovákiában 1 Ck Hémetcrszágban 1 M.. Ausztriában 5 K.

Politikai és közgazdasági napilap

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Sít. Memorandului 3. — Telefon: 694.

Közleményeink utánnyomása tilos

Az utódállamok békehivatása

A Csehszlovákiával való román gazdasági egyezmény részleteiről természetesen nincsen semmi tudomásunk. Csak bizonyos külsőségeket tudunk. Többi között azt, hogy a mi szakértőink az egyezmény végett Prágában jártak és ott szívélyes fogadtatásra találtak. Aztán azt is tudjuk, hogy néhány nappal ezelőtt Hottowetz csehszlovák kereskedelmi miniszter visszaadta a látogatást, ugyanakkor alá is írták Bukarestben az egyezményt, Előkelő Vendégünk az aláírás után Brassóban is látogatást tett, ott elismeréssel nyilatkozott a város rendkívüli szép fekvéséről s végül a prefektus ünnepi lakomát is adott a miniszter tiszteletére.

Rá vagyunk utalva, hogy csak ezekből a külsőségekből következtessünk. Ezek szerint a két államban megvolt a szükségérzet is és megvolt a kölcsönös érdekfölismerés is, hogy egymással gazdasági egyezményre lépjen. Bizonyára a két állam közgazdasági vonatkozásainak egész nagy kiterjedését vették az egyezményben szabályozás alá, hogy miniszterjárás is szükséges volt a fontosságok összefoglalására. Es bizonyára ezt a nagy kiterjedést kellemesen és megnyugtatóan intézték el, hogy a külföldi miniszter urnák üdülő szórakozásra is alkalma és oka lehetett. Ezeket lehet kiolvasni a külsőségekből.

Ám ezeken a külsőségeken túl egyéb körülményekre is rá kell vetnünk a figyelmünket s ha mér az egyezmény részleteiről se előzetes, se utólagos tudomásunk nem lehet, legalább ama körülményekből vonunk némely következtetést. Olyan következtetést, amilyennel esetleg nyitott ajtókat döngetünk, de hát akkor annál készebb a mi megnyugtatásunk és a dön- getéssel ezt a megnyugtatást terjesztjük. Vagy nem nyitott ajtókat döngetünk s akkor érdemes volt szólanunk, hogy ezek a bizonyos ajtók kinyíljanak.

De mindjárt eleve meg kell állapítanunk, hogy a nyitott ajtók döngetése is ezúttal többet jelent a tárgytalanságnál, mert azt jelenti, hogy nem tudunk valamiről, amiről pedig az egész ország közvéleményének bőven kellene tudnia. Végtére is egy gazdasági egyezmény az ország minden kereső foglalkozású tagját mélyen érdekli. Az egyezmény rendelkezései és kilátásai alkalmasak arra, hogy kiki a maga tevékenységét másképpen csoportosítsa, számításait másképpen irányítsa, beszerzési és eladási lehetőségeit más szemmel lássa s mindezekhez képest némely iparkodásával felhagyjon és némely más iparkodásra vesse magát. Hát a magánéletnek s a magánélet közérdekű kibontakozásainak igy nem lehet megkapnia a maga szükséges tájékozódásait. Megkapja egy-egy benfentes, aki üzleti titokként kezelve, kihasználja ezt a titok- tudásét egész közgazdasági ágak megelőzésére, a megelőziéssel monopolisztikus helyzetek teremtésére és ezzel a monpo= lisztikus helyzettel sok komoly és régóta fejlett iparág megrontására. Azt nem is fejtegetjük bővebben, csak éppen úgy sejtetjük, hogy az eféle benfentességek köny- nyen dilletantizmus uzsorájába és kizsaroló könnyelműségeibe is juttatnak némely nem- zetknzigazdasági összeköttetést.

Tehát ha esetleg nyitott ajtókat döngetnénk is, egy azért már eleve bizonyos. Az, hogy ez a döngetésünk a közgazdasági élet szabályozásaira ráborulo ismeretlenséget és bizonytalanságot is döngeti. É3 út már nem dönget nyitott ajtókat.

A távoli körülmények azonban, amikre még célozni akartunk, összefüggenek Cseh- sz’ovákiának a kisantant létesítése körüii fáradozásaival. Illetve összefüggenek e fáradozásokról s azok eredményeiről való bővebb tudomásainkkal. Ez a kisantant a béke-szerződések uj államalakitásainak a védelmére létesült, közös védő és dacoló szövetség az uj államhatárok tökéletes meg- kövesitésére. Az uj középeurópai elrendezkedés belső öntudatának a mindenünnen való összecsoportositása. Egyúttal folytonos készenlétben állás, hogy különösen a volt osztrák-magyar monarhia régi határai se kísérletként, se valóságként vissza ne járhassanak. Hogy minden ama régi hatalmi csoportosulásra emlékeztető megnyilvánulást úgy a kisantant államának a gyürüzeté.n belül, mint azon kivül is eltávozfassanak. Különösen a gyürüzeten belül legyen szisz- tematikus elfojtás.

Mindenesetre az önfenntartásnak erős gondolatai vannak ebben a nemzetközi képződésben. De meg kell jegyeznünk rá azt a legnagyobb aggályunkat, hogy ezeket a gondolatokat a negatívumok túlságosan nyo- masztóakká teszik. Nem-tevés, megakadályozás, védekezésekre való feszültség, a középeurópai gazdasági és politikai rendnek ideges önmagába zárkózása, ajkakba harapó fogszoritások, — ime ezek a kjsantant megteremtő és fenntartó hangulatai. És Csehszlovákia vezet benne, hogy ennek a politikai koncepciónak mindenben megfelelő gazdasági szövetkezéseket is létesítsen s ezzel megelőzze az utódállamok világkonferenciájának kiegyenlitőbb hatásait. Kész tényeket akar, amik esetleg kész gúzsokként fognak hatni.

Hát az ide való fejlődés az, amit szerencsétlen visszafejlődésnek kellene minősítenünk s amitől féltjük közgazdasági életünket. Amúgy is a világ nyugati felében erőbe szökkent az az irányzat, mely a véd- vámokkal és elzárkózásokkal akarja az egyes államterületeket körülhatárolni. Ez a háborús hasznok szerzésének a félelme, de semmiesetre se* olyan mozdulat, mely a beteg emberiségre gyógyiíóan tudna hatni, Ez a háborúnak más formában való folytatása. Ezzel szemben Középeurópa s abban különösen az úgynevezett utódállamok nyilteszü és- nyiltszivü meglátással észre kell hogy vegyék a maguk békehivatását. Azt, hogy nekik úgy egymással szemben, mint Balkán állapotainak műveltté emelése érdekében

A szegény, a gazdag meg a varázsló

Példázat.

Irta Kertész Mihály

Csúnya, esős, hideg idő volt s a szegény ember mezítláb csoszogott a nedves, sáros aszfalton. Vékony, mocskos ruhája, melyen kifoltosod- fak az évek, cafatokban lógott didergő testén és a kíméletlen, csípős, ködhurcoló szél keresztülmart a lenge rongyokon, mitől még a könny is kicsordult a szegény ember szeméből. Éhes is volt a szegény ember, mert vagy három nap óta száraz kenyérhéjnál egyebet nem rágtak vacogó fogai s a gyomránál csak a doiiényzacskója volt üresebb. Pedig az étkezésről is lemondott volna egy pipa dohányért. Hogy még egy ded törkölyt is ihasson, arra már álmában sem gondolt, holott a szegény embernek is szabad álmodni azt, amire ébren áhítozik . .. Szóval fázott, éhezett, szomjazott a dohányfalan szegényember, azonban ... azonban mégis elégedetlen volt sorsával.

— Istenem, — didergőit ki belőle a keserűség — de kutyasorsot juttattál nekem osztályrészül! Milyen jó is lenne gazdagnak lenni. Akkor bizony volna jó melég ruhám, tele- gyomrom, tömött erszény duzzadna a zsebemben, finom szivar füstölögne a számban, meg egy kis itókára is telne ... És ha találkoznék egy ilyen magamfajta nyomorúságos teremtéssel, Dizony, nem tűrném, hogy fázzék, éhezzék, szomjazzék, hanem felöltöztetném, megvendégelném, dúsan megajándékoznám . . .

Amint igy kesereg, tervezget, — ime szembejön vale a «rázd«- •m’-'e»

Csaknem földig érő, finom posztóju, drága prémmel bélelt városi bunda takarta a gazdag ember kissé hízásnak indult testét, lábán erős, duplatalpu cipő volt, a cipőn pedig valódi orosz sárcipő fényeskedett . . . Csak éppen egészségi okokból ment a gazdag ember gyalog, hogy tudniillik. liissé lejárja azt a likőrös feketével befejezeti és gyümölccsel, hollandiai sajttal emészt- hetőbbé tett, tojásos gombával kezdett, erőle- vessel higitoít, francia mustárral Ízesített, kétféle pecsenyéből — pulyka volt az egyik, őzderék vadasan, volt a másik — felépített, Kaszfániából hozott meggyel bélelt rétessel édesített hatfogásos ebédet, melyet, hogy nem rég fogyasztható!! ei, legjobban bizonyítja, hogy szőke színű, vastag, szögletes szivarja még az arany-piros gyűrűig sem égett le . . .

Lassan mtent a gazdag ember s néha-néha visszatekintett, hogy a gummikerekü fogalja elég közel követi-e arra az esetre, ha meg* unván a gyaloglást, fel akarna szállani . ..

Szóval, a gazdag ember jól ruhézkodolt, nem érezte az őszi eső borzongató hidegségét, jól is volt lakva, a szivarja pompásan szeleit, fényes, gummikerekü, zártfogat gördült mögötte, a tárcáját ropogós bankjegyek kövéritették, azonban . .. azonban mégis elégedett és boldog volt.

— Istenem — Állapította meg lustán két kiadós szippantás között — egészen elviselhető ez az élet 1

Alighogy ezt elgondolta, mellette termett a szegény ember. Egy pillanatra találkozott a te* kintetük s csaknem hajszálnyira ugyanazt gondolta egyszerre mindakettő :

— No, ezzel is szívesen cserélnék ! — volt a

»Aóiívv **-> K«r ‘ í ' ifk

A gazdagé pedig:

— No, ezzel sem szívesen cserélnék!

A gazdag ember leolvasta a szegény arcáról a gondolatot, szivét őszinte szánalom töRötte el, megái lőtt a szegény ember előtt s a megindult* ségtól remegő, szelíd hangon szólott hozzá, imigyen:

— Nincs igazad, te szegény ember, ha cserélni szeretnél velem... Nem is sejted, hogy mennyi ezernyi gond nyomja az én fejemet. A gyáraimba rengeteg összeget fektettem be s éjjelnappal gyötör, kínoz a kétség, hogy nem veszi- tem-e el a tőkémet? Ezernyi munkás fizetéséről kell hetenként gondoskodnom, nagy adókkal nyomorgat az állam s abban a híszemben, hogy nekem nagy vagyonom van, mindenki csak hozzám fordul, tőlem kér, sőt fenyegetőzve követel, ez életem sincs biztonságban s a gond meg a félelem miatt éjjeleken át nem tudok aludni. Mig te?... Mi gondod van neked? Mitől keli félned ? Szabad vagy! Senkivel sem tőrődöi. senkinek semmi köze hozzád. Élsz, ahogy’ élsz, nekem pedig nyomorúságos életemet is a másokéhoz kell szabnom. Bizony, bizony, mondom neked, irigylésre méltóbb vagy te nálam.

Az iskolázatlan, tompa elméjű szegény ember azonban sehogysem é ' ' 'a meg ozóknt az Igazságokat, amelyek ezc. n a kristálytiszta, ragyogó szavakban kibrilliánscdríak s — mit lehetett mást várni tőle ? — mohó kapzsisággal ily oktalan szavakra nyílott szája:

— Ha úgy találod, ám legyen, cseréljünk f

Szánakozva mosolygott a gazdag a vesztét

akaró együgyű szegényen.

— Szívesen cserélnék, hidd el, csak a mód•<* » i Vv