Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-17 / 76. szám
Vasárnap, 1921 április 17, Ezután a törvényjavaslat részletes vitájára tértek át és hosszabb tárgyalás után 67 szavazattal 11 ellenében elfogadták. A szenátus ezután ratifikálta a nemzetközi munkaegycaaényről szóló javaslatot. Vallomások a Tisza-pörben Vádlottak kihallgatása a budapesti fötár- gyaláson (Budapest, április 16. Saját tud.) A Tisza- gyilkosság pőrében a vádlottak kihallgatását folytatták a büntetőtörvényszéki főtárgyaláson. A vallomások, bár érdekes forradalmi élményeket adtak elő, a vád bizonyítására nem szolgáltattak uj adatokat. A vádlottak közül a legegzaltáltabb idegzetű Gaertner Marcell kihallgatása következett pénteken délután. Gaertner Marcell vádlottat hallgatták ki ezután. A7. elnök kérdéseire elmondja, hogy október 31-én délelőtt az utcán zajos csoportok izgatott lármáját hallotta. Hallotta, hogy a tömeg azt kiabálta és követelte: — Meg kell ölni Tiszát! — Meg kell ölni Lukachichot 1 Elhatározta, — mondja a vádlott — hogy értesíti Tiszát a tömeg e fenyegetéséről s ezért ment c-1 a Hermina-uti Tisza-villéba. A kaput tárva-nyitva találta. A foyerben azt a kérést adta elő, hogy négyszemközt beszélhessen Tiszával. El is mondotta Tiszának, hogy az utcán katonákból álló csoportok mit kiabálnak, hangosan ordítják, hogy meg kell ölni őt, Lukachichot és a tábornokokat. Kérte Tisza Istvánt, hogy gondoskodjék személyének a biztonságáról. Tisza nemcsak megköszönte az értesítést, hanem kérte is, hogy interveniáljon a katonák között érdekében. Körülbelül déli egy órakor távozott a villából. Fegyveres katonák nem voltak ott vele. Gaertner e vallomása után megkezdődött a Lengyel László vádlott kihallgatása, aki az elnök kérdésére azt mondja, hogy nem érzi magát bűnösnek, a Tisza meggyilkolásáról csak a lapokból értesült. Hüttner vezette fel őt a Károlyi-párt helyiségébe. Csernyák tagja volt a nemzeti tanácsnak, látott erről szóló igazolványt nála. A Károlyi Mihály bécsi útja után Csernyák egyszer azt mondotta előtte, hogy Tiszát, Szterényit, Lukachichot és még másokat le kel! tartóztatni azért, nehogy ellenakciót csináljanak és hogy igy védjék meg őket a tömeg dühének fenyegetéseitől. Azon az értekezleten, vagy olyan értekezleten, amelyen Tisza megöléséről tanácskoztak, nem volt jelen. Nem veit részt a Lovass-féle vívóteremben tartott értekezleten sem. December első felében külföldi propagandáidra ment Csernyákkal s csak jóval később tért vissza Nyíregyházára, amely akkor román megszállás alatt állott. Amikor a gyilkosság vádja felmerült, onnan ment fel Budapestre, hogy a vád alól magát tisztázza. Tagadja, hogy a gyilkosság előkészítésében része lett volna. Egyszer a rendőrség épülete eiőtt találkozott és beszélgetett Hüttnerrel, akitől megkérdezte, nem tudja-e, kik tették el láb alól Tiszát. Kitérő választ kapott s azt az impressziót nyerte, hogy Hüttnemek tudomása lehetett a dolgokról. Nem tud arról, hogy a vádlottak közül valamelyiknek része lenne a gyilkossághoz. Tagadja, hogy hallotta volna Doqót dicsekedni. Ha tudomása lelt volna ezekről, már bejelentette volna. Vágó Wilhelm Jenő vádlott kihallgatása következett ezután. Állítja, hogy semmi része nincsen a gyilkosságban. Á Károlyipárt körhelyiségében sohasefn járt. Az Aszto- riában egyszer volt, október 30-án. Akkor Fényes Lászlótól kapott pár száz koronát élelmezési célokra. Kéri Páltól nem kapott megbízást arra, hogy megtudja, otthon van-e Tisza vagy nincsen. Nincsen tudomása arról, hogy Kéri beszélte volna rá Dobót a gyilkosság keresztülvitelére. Elnök figyelmezteti, hogy a vizsgálat folyamán másképen vallott. Vádlott megismétli mostani vallomását és megmarad mellette. Elmondja, hogy a miniszter- elnökségen egyszer Pogány József rámutatott a Tisza falon függő olajképére és ezt mondotta: — Gondoskodtam arról, hogy ez az ember ne láthassa meg önmagát, e képet. Előadja továbbá, hogy a gyilkosság estéjén egy őrmerter jelent meg az Asztóriában, azzal a kijelentéssel, hogy ő ölie- meg Tiszát. Az őrmestert akkor őrültnek mondották. Csak most utalják ki a tisztviselő-fizetéseket Az erdélyi likvidálóbizottság ülése — Mihályi miniszter távirata a miniszter- elnökhöz (Kolozsvár április 16. Saját tud.) Mialatt Bukarestben a tisztviselők küldöttsége erélyes akciót fejt ki, hogy sikerre vigye az állam alkalmazottainak ügyét, az erdélyi tisztviselői kar a legnagyobb gazdasági válsággal küzd, aminek egyszerű oka az, hogy fizetéseiket még most sem kapták meg. Hogy ez mit jelent a tisztviselőkre nézve, kik elsejéről-elsejére tengetik keserves életüket, vagyonfeleslegeik nincsenek, azt felesleges bővebben magyarázni. Es megérthetjük ennek az állapotnak súlyos erkölcsi jelentőségét: a kiéhezett tisztviselő, kinek nincs pénze, hogy gyermekei számára kenyeret vegyen, valóban nem lehet elég erős arra, hogy presztízsét kellő eréllyel megőrizze. Ugylátszik, hogy az a mélységes elkeseredés, mely általános az egész tisztviselői karban, gondolkodóba ejiette az erdélyi államtitkárok tanácsát is. Tegnap délután ugyanis ad hoc értekezletre gyűltek össze a kolozsvári állam- titkárságok vezetői. Az értekezlet tárgya a tisztviselői fizetések kiutalása volt. Mihályi Tivadar dr. elnöklete alatt folyt le az értekezlet, melyen Manailla, a pénzügyi vezérigazgatóság igazgatója Péntek óta általános sztrájk van Angliában^ Semmiféle forgalmi eszköz nem működik, minden szállítási munka szünetel. A villamossági munkások sztrájkja folytán Londonban — ha beköszönt a sötétség — egyetlen lámpa sem gyulád ki. Ezek azonban csak külsőségek. A helyzet lényege az, hogy sem a bányatársaságok, sem a kormány nem találta meg azt az alapot, melyen a sztréjkolókkal megegyezésre lehet jutni. Ez a körülmény adja meg az angliai általános sztrájknak a kiszámíthatatlan fejlődést. Most már nem a tárgyaló felek állanak egymással szemben, akik még kialkudhatnak egymással valamit. Két erőcsoport áll egymással szemben, akik közül mindegyik elmondott már minden elmondhatót. Most már csak az erőpróba van hátra. A kormány minden eszközt meg fog ragadni, hogy a sztrájkolókat kimerítse és megadásra kényszerítse. A sztrájkolok viszont tudatában vannak annak, hogy egyáltalán nem is kell cselekedniök, karjaik keresztbetevése olyan csapás, melyet Anglia nem tud elviselni. Ezt a kormány éppen olyan jól tudja, mint a sztréjkolók. Éppen azért a legnagyobb higgadtság mellett sem érheti be a türelmes várással. Várni annyit jelent, mint megbukni. De ha Lloyd George meg is bukik, utána nem jöhet olyan valaki, aki csak annyit hozzon, mint ő. Többet hozni pedig csak az tud, aki hajlandó: vagy a szénbányászok munkabérét fizetni és a bányák deficitjét fedezni. Ez azonban nem maradhat többé csak a szénbányászokra szigetelt megoldás, az egész ipar területén olyan következményeket vonna maga után, mely a magántermelés elvét automatikusan állami termeléssé alakítaná. Aki tehát avval jön, hogy megadja azt, amit a bányamunkások kérnek az annyi, mintha a bányák szociálizálásá- val, sőt a nagyüzemek fokozódó általános szociálizálásával jönne. A sztrájkolok éppen olyan jól tudják, mint Lloyd George, hogy követeléseiknek milyen messzeható következményei lennének. Nagyon jól tudják azt, hogy a kormány vagy enged és akkor a már leirt ut következik, vagy nem enged és akkor az erők végső összemérése következik, föl egészen a forradalomig. A sztrájk kitörésének első napjai külsőségeiben is forradalmi jellegűek voltak. Az uj tárgyalások tompították a sztrájk jelenségeinek forra- dalmiságát. Most azonban a sztrájk vonala külsőségeiben is megint a forradalom felé halad. Mindenesetre jellemző, hogy amikor a világ legnagyobb birodalma a maga legnagyobb válságát éri, olyan válságot, amely egyúttal a világ egyik legnagyobb válságát is jelenti, akkor Angliából alig fut ki egy-két távirat, mely a világgal az eseményeket közölné. A félhivatalos 8 oldal is részt vett. Az államtitkárok értekezlete Manailla előterjesztése után úgy határozott, hogy a tisztviselői alapfizetéseket azonnal kiutaltatja és táviratban kéri a kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a tisztviselői illetmények hátralévő részének kiutalása iránt is. Ma délelőtt Mihályi Tivadar dr. elnök hosz- szas megbeszélést folytatott Cosma dr. főügyész- szél és Pop dr. miniszteri tanácsossal, akik az igazságügyi kar tisztviselőinek elkeseredéséről referáltak. A megbeszélés eredményekepen Mihályi Tivadar dr., aki eddigi működése alatt is mindent megtett a tisztviselők érdekében, táviratot intézett Averescu tábornok miniszterelnökhöz. A távirat beszámol arról az elkeseredett hangulatról, mely általános nemcsak az igazságügyi, de az egész adminisztrációs karban és az alapfizetés sürgős kiutalásét kérte. A távirat hangsúlyozza, hogy amennyiben a tisztviselők nem kapják meg a fizetéseiket, úgy ez igen súlyos következményekkel járna. A tisztviselő kérdésnek, — mely egyike a legfontosabb napi problémáknak, — szomorú megnyilatkozása a fizetések késedelmes kiutalása, Általános felfogás szerint ennek a legfőbb oka az erőszakosan bevezetett központi állam- számviteli rendszer, mely ellen most mér egyes törvényhatóságok központi választmányai is felemelik tiltakozó szavukat. A tisztviselők fizetésének követelt rendezéséig is mindent meg kell tenni, hogy elsején pontosan megkapják fizetésüket. Ennek pedig egyedüli módja a mai viszonyok között az, hogy visszaállítják a régi rendszert és a központi kiutalványozás helyett az adóhivatalok fizethessék ki a fizetési könyvecskék alapján a tisztviselőket, mint, ahogyan a múltban is történt. Reuter-ügynökség megkísérelte három nap egymásután félrevezetni a világ közvéleményét, amikor azt jelentette, hogy megegyezésre van kilátás. ^ Ugyanakkor sikerült azonban a „Daily Herald“-nak„ az angol munkások balszárnyi lapjának jelentést eljuttatni a kontinensre, mely közölte, hogy a megegyezésre nincs kilátás. Volt okunk a „Daily Herald“ híréhez tartani magunkat, mert ez a lap volt az, mely az egész bányászsztrájkot kellő megvilágításba helyezte, aráikor rávilágított arra, hogy tulajdonképpen nem is sztrájkról, hanem kizárásról van szó. Ez a beállítás később megerősítést nyert, amikor a sztrájkolok és a kormány utolsó bé- külési kísérletére került a sor. Lloyd George ekkor felpanaszolta a munkásoknak, hogy még a szivattyukezelők is otthagyták a gépeket. A munkásság vezérei ekkor azzal válaszoltak a miniszterelnöknek, hogy nincs ok a vádra, mert hisz a bányatulajdonosok április elsején az ösz- szes bányamunkásokat és az összes szi- vattyuszemélyzetet is kizárták. Úgy hogy a világ legnagyobb sztrájkja, a világ- termelés legsúlyosabb krízise és — úgy lehet — fordulópontja, munkás kizárással kezdődött. Arra már vannak jelek, hogy a sztrájk nem marad meg a passzív rezisztencia medrében. Egész Anglia katonailag megszállott terület és a fölvetett kérdésnek békés utón való megoldhatatlansága túl feszíti és kiszámíthatatlan eseményekké paltantja a tömegek kedélyét. Az angol hírszolgálat konok elzárkózása dacára is tudnia kell a világnak, hogy sorsában most a legnagyobb esemény játszódik le, mely döntő jelentőségében föíér a világháborúval. Ideiktatunk egy elkésett táviratot, melyet az események most már túlhaladtak, mely mégis bevilágító erővel bir. A távirat szerint Uoyd George, hogy a vasutasok és a dokkmunkások sztrájkját feltartóztassa, hajlandó volt a bérkérdésben a bányamunkások álláspontjára helyez-, kedni. De ekkor Thomas a szövetség nevében azt válaszolta, hogy békés megoldásról már nem lehet szó. Tudni kell, hogy Thomas volt az, aki minden erejével a hármasszövetség sztrájkja helyet! a béké3 kiegyenlítés hive volt. H világ legnagyobb sztrájkja Anglia legsúlyosabb napjai — A békés megoldás lehetetlen I
