Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-07 / 67. szám
Csütörtök, 1921 április ?. IfiecmaMMfe 3 oldal — Ámde ebben keservesen csalódtak. A Németországgal kötőit fegyverszüneti szerződés első feltétele volt a háborút felidéző dinasztia eltávolítása. Ausztria-Magyarországga! szemben erre nem volt szükség, mert a dinasztia elmeneküli a bécsi és budapesti forradalom elől. A békekötéseknél az az erkölcsi szempont vezetett, hogy azok, akik a világháborút okozták, trónjaiktól váljanak meg. Habsburg Károly mégis megkísérelte a visszatérést. Tudvalevő, hogyan történt. Nagyon valószínű, hogy amikor a svájci ellenőrzés alól kisiklott, egyik ismert egyén kalauzolása alá jutott, aki annak idején a külön osztrák béke érdekében közvetített. Felkiáltások: Bourboni Sixtus! Take Jonescu : A volt király álarc alatt érkezett meg s titokban. Nyilvánvaló tehát, hogy többen segédkeztek e műveletnél. E percig az a meggyőződésem, hogy Horthy kormányzó nem tudott semmit megérkezéséről. Ismétlem, hogy eddig a percig. Az a tény, hogy husvét vasárnapján a volt király nem maradt Budapesten, azt igazolja, hogy közte és a kormányzó közt semmi megegyezés nem lehetett. Megígérték, hogy távozni fog. Nyilvánvaló, hogy magyar földön való maradása zavarokat idézne fel; a,magyar kormány tehát teljesíteni fogja kötelességét. Bizonyos dolgokat forma szerint kijelenthetek: Ezek elseje, hogy nem törjük meg ÍV. Károlyt a magyar trónon. — Ami az erre vonatkozó eszközöket illeti, azok lehetőleg békés, diplomáciai eszközök legyenék; mert azt hiszem senki sem kívánja, hogy a végső szükségességet kivéve más eszközökhöz nyúljunk. Hozzáteszem még, hogy e tekintetben Románia a volt monarkia örököseivel egyetértőén jár el. Az intézkedésekre nézve ezek az örökösök meg fognak állapodni. A lengyelek bukaresti meghatalmazottja közölte, hogy a lengyel kormány is tiltakozik Károly exkirály visszatérése ellen. Ez erkölcsi nyereség azzal az álommal szemben, hogy Magyarország a Kárpátokig terjeszkedhessek ki. Még azt is kijelentem — fejezte be —, hogy mindaz, amit a kis antant cselekszik, a nyugati hatalmakkal, Franciaországgal és Angliával egyetértőén történik. — Hát Olaszország? — szólott közbe valaki— Mivel az öröklő államokról beszéltem« Olaszország is ezek közt van. Az eseiieg szükséges teendőket ezekkel kell megállapítani. Végül kifejtette Take Jonescu, a diplomáciai közbelépést teljesen elegendőnek véli; majd kiemeli, hogy Romániának okos román külpolitikát kell követnie, mert három olyan állammal van szomszédságban, amelyekkel számolnia kell. Bár ezekkel való viszonyai végleg szabályozva vannak, mégis célszerűnek véli a Romániával hasonló érdekkel biró szomszédállamokkal minél szorosabb kötelékeket tartani fenn. Bízik benne, hogy minden nehézségen jó sikerrel fog az ország átevezni. megölték. Meg akik engem is megöllek. Mert szép a mázas kancsó, jó éra van, de a kancsóra, tudod lelkem, hogyne tudnád, a mázból csak a fényesség jön, ami méreg van benne, az a kezemre gyűl és az én húsomba marad. De még az én húsomba sem marad, neki még az sem elég, hogy lepusztitsa; a fiam testibe is áthúzódott. Hidd el mán nékem, ezért született félkegyelmen, golyhón, a szerencsétlen. Ő nem tudja szegény, borult eszivel, de én mondom neked, oka van annak, hogy ő agyonverdesi azt, amit én csinálok. Olyan okoö dolog az, amit ő mivel, hogy nékem megáll rajta.az elmém, meg a szivem belényiial. Olyan igazságot teszen, mintha biró esze vóna az ü idétlen golyvás feji'oen. Ez a biró mondja, hogy a fiú csak törje össze, amit az aptya ostobán csinál, régimódra. Nekem is igy kellett vóna tennem. De én tovább csináltam úgy, ahogy az én apám is rosszul csinálta, semmit sem okultam, ezirt nékem bűnhődni kell. Lelkem, ha ő követ vészén és összetöri amit én csinálok; hagyd csak, mert ehhez néki jussa van. Én tudom, hogy jussa van, mert én úgy érzem, mintha minden követ az én fejemhez verne. Bér széjjel is ütné már egyszer! És amikor elkezdi azt a hülye nevetist, én tudom, hogy nem is eszelős nevetis az. Engem csufpl valaki az ü nyomorék fejibül, a biró, aki benne van. És én azt hiszem ilyenkor, hogy tövestül kiszakad a szivem. Bárcsak mán kiszakadna... Az asszony semmit se felel. Százszor is hallotta már ezt a beteg, révült, mardosó beszédet. Nagy darab kenyeret szelt ezalatt fásult gondossággal, ösztönös asszonyi kézzel. Most megforgatja mindkét oldalát a kenyérnek a zsírral piruló hagymában. — Egyék egy kicsit — viszi az urához — jó! fog esni. igen jó szaga van. A fazekas felnéz rá a küszöbről megkínzott arcával, alázkodó, szenvedő szemeivel. Az aszÁSS az antjoS hányészszfréJSt Válságos a helyzet — Ms aogol gazdasági krízis sztrájkokat, bérszírájkokat rendeznek, de bérsztrájkjuk politikai sztrájkot is jelent. Nem is türelmetlenek, hajlandók egyezségekkel zárni a sztrájkokat, mert minden lépés előre: egy lépést jelent az államhatalom természetes birtokbavétele felé. Az angol Labour Party mint a britt világbirodalom megszemélyesítője: egész uj perspektívát jelentene a világpolitikában és az emberiség történeiében. Az angol bányászsztrájk — mely önmagában is félelmesen nagyszabású munkásdemonslráció — egyúttal világpolitikai esemény és látvány mindenki számára. Az ősszel lefolyt bányászsztrájk avs’al végződött, hogy a kormány kötelezte magát a bányatulajdonosokkal szemben, azoknak a pótlékoknak a fizetésére, melyekből azok a bányamunkások bértöbbletét kiegyenlíthetik, A pótlékok megadására felhatalmazó törvény március 31-én lejárt és az állam kénytelen volt beszüntetni a differenciák fedezetét. A kormány tehát kijelentette, hogy április eisejétől kezdve a bánya- tulajdonosok és munkásaik bérviszonya tiszián a két félre tartozik. A bányatulajdonosok nem akartak többet áldozni, mint eddig és az elmaradt állami hozzájárulást bérleszál- litással akarták pótolni. Viszont a munkások sem akartak veszteséget szenvedni, mert ez az őszi sztrájkot megelőző állapotba való visszaesést jelentette volna. Ezért az uj sztrájkot elkerülendő, egy 60 millió fontos alap létesítését kérték a kormánytól. Ebből az alapból előlegezték volna az eddigi állami pótlék elmaradása folytén előálló bérdifferenciát. Viszont az állami alapelőlegezések visszatérítéséről is akart gondoskodni a bányamunkások javaslata. Eszerint a bányatulajdonosok nyereségük arányában fizettek volna be egy közös alapra, melyből az állami alap előlegeit megtérítették volna. Ilyenformán a nagy jövedelraü bányák lehetővé tették volna a kisebb jövedelműeknek, hogy a munkabérek az egész angol szénbányászaiban ugyanazon a vonalon maradjanak. a bányatulajdonosok ragaszkodtak a bár- csökkentéshez, a kormány r.sm találta a munkások javaslatát teljesíthetőnek, erre kitört a sztrájk. A kormány, következetesén a maga álláspontjához, a két vitás félre bízza az egyezkedést, nem avatkozik magába a bérkérdésbe, csupán közbiztonsági intézkedéseket tett. Ami persze nem jelenti azt, hogy a kormány nem érvényesíti a legerőtéljésebben a maga befolyását. Horseaból jelentik a Díü.-nek: Az angol kormány nyolc kerületre osztotta fel az országot. A kerületek élére kormánybiztosokat neveztek ki, akik a sztrájk elfajulásának a megakadályozását és az élelmezés zavartalan menetét, biztosítsák. Londonban és más nagyobb városokban a sztrájk iránt nagy szimpátiával viseltetnek. Egyes kerületekben a helyzet komoly. Londonból jelentik: Lloyd George az alsó házban királyi üzenetet olvasott föl, amely egész Angliára, kihirdeti az ostromállapotot. A Román Távirati Irodának jelentik Londonból: Angliában a bányászsztrájk következtében a helyzet rendkívül komoly. A munkások kísérleteket tesznek a bányák megrongálására és elárasztására. A szállítási munkások kimondták a szimpátiasztrájkot. A hivatalos lap rendeletet közöl, mely meghagyja, hogy a kormány gondoskodjék a szénbányák és forgalmi vállalatok üzemének fenntartásáról, vegye azokat birtokéba. A rendelet széleskörű jogokkal ruházza föl a rendőrséget letartóztatások eszközlésére. Londonból jelentik A vasutasok több városban gyűlést tartottak, melyen foglab koztak avval az indítvánnyal, hogy azonnal lépjenek sztrájkba. Ezt az indítványt elvetették, mert (Kolozsvár, április 6. Saját lúd.) Anglia egy nagy gazdasági komplexum, mely a fejlettségnek olyan fokán áll, hogy minden gazdasági kérdés elsőrendű politikai, állami és társadalmi kérdéssé lett. Elsősorban áll ez a széntermelésre, mely egyrészt az angol ipar alapját teszi, másrészt a bányászszövetségben egyesült munkás tömegeknek politikai erejénél fogva az angol politika súlypontjába esik. Minden eltolódás itt borotvaélre állítja az állam és a társadalom mai egyensúlyai. Csak néhány hónappel ezelőtt zárt le Lloyd George kormánya egy bányászsztrájköt, melyből Lloyd George már csak a tekintély látszatával iparkodott menekülni. Ha most újra beszüntetik az angol bányamunkások a munkát, ez Anglia beteg gazdasági életére vall. Az angol munkapiacon lezajlott uzembeszüníetések, a gyapotipar krízise, az óriási munkáílanság mind a belső, súlyos lázra vallanak a győztes Angliában. Az angol bányatulajdonosok most megkísérelték leszállítani a munkabéreket: ez a legkritikusabb tünetek egyike. Mert ez a kísérlet nem jelent Angliában csak egy kapitalista fogást. Hiszen minden ilyen kísérlet a politikai hatalom mai megoszlásának a felborulására vezettek és romboló forradalom nélkül is az angol munkásságot teheti a britt világpolitika uraivá. Az angol politikában a Labour Partynak olyan hatalmas befolyása van, hogy egy sikeres bérharc, politikai’sikereinek nagy megnövekedését jelenti. Míg más országokban jelszavak és taktikák idézik elő a politikai váltógazdaságot, Angliában a politikai hatalom megoszlásának a formája mutatja a gazdasági harc állását. A bányamunkások bérküzdelme ezért mindig nagyjelentőségű politikai tény is. Az angol gazdasági és politikai élet evolúciója olyan helyzetet teremtett, melyben a munkásság nem forradalom, hanem termelő munkájának jelentősége szerint jut fokozatosan az államhatalom birtokába. Ha most mégis bányászsztrájk van Angliában — még pedig bérl.eszállitás miatt — ez a tuliparo- sodoü Anglia belső válságát igen tulfeszitettnek mulatja. Olyan korszaka ez az angol kapitalizmusnak, amikor a dolgok természetében rejlik már az, hogy maga a kapitalizmus idézi fel az eseményeket, melyek önmagét rombolják le. Az angol bányamunkások nem rendeznek politikai szony nem néz rá, csak nyújtja a hagymás kenyerei és formás, pirosíó arca kinéz az udvarra, cl a házak fölött, valahová a messzibe. Az ember feltartja a kezét — a részáradt agyagtól még jobban idétlen, földgyuró, nyomorékra dagadt, csúnya kezét- — és csendesen átveszi a nyújtott karéjt. Belé is harap, rágcsál is rajta, de izét nem veszi, nem is keresi. Csak rágcsál, jártaíja száját, Nagy, kopasz feje lóbálódzik és szemei egy- helyhcz ragadva néznek, mint a béka szemei. A túlsó sarokba néznek a szemei, de semmit se látnak. Kis orgonafa álldogál ott a sarokban és nyöszörgé! a tavaszba. Olyan vékony és görbe-gurba a kis fácska törzse, mint a pincében nőtt betegcsontu gyermek lába. És fenn — ahol elágadzik, a nyakénál — vastag dudorodás csu- nyálkodik, nedvét nyálkásan eresztve. Ványadt kis levélkéire száradt sárcsomók tapadnak, mintha csak ót ver boritná sápadt gyermekarcét. De két kis orgonafürt kékje, mint két ártatlan gyermekszem mégis kinevet az ótvaros arcú fácskáról, mert tavasz van, élet van és ő mégis csak fiatal és élő valaki. A pinceszoba lépcsőjén a kötélverő jánya, Marika jön fel az udvarra. Sovány lábára mezítelenül húzta a nagy cipőket, — jaj be vékonyak ezek a lábak, pedig nem is madárnak, hanem egy .jánynak a lábai. A kis orgonafához lopódzik Marika és gyorsan kitépi a két nevető kék virégszemét. Megáll, hogy a virágot hajába tűzze, mert tavasz van és mert ő jány és fiatal. De ott ül szemben a küszöbön a fazekas, kimeredt szeme a semmibe bámul. És odébb a földön Miska hempereg, fájós fejét kétkézre fogja és ordítva kacag az égre. Osszerándul Mariska ványadt kis teste. Rebbenve néz körűi és szalad vissza a pincébe. A nyeszlett két orgonaszálat is elvesztette.
