Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-03 / 65. szám
% tervezi a r.émctországgal szemben foganatosított megtorló intézkedéseket. Bizonyos, hogy azok Németországra igen súlyos gazdasági következményekkel fognak járni. Pártok harca Vasárnap, 1921 április 3. Fontos tanácskozások — A be!« poétikai heüyzet (Kolozsvár, április 2. Saját tud.) A politikai porondon a budapesti puccs hírei természetesen nagy változásokat okoznak. Károly visszatérése beláthatatlan következményekkel járhat s a belpolitikai harcokban is eltolódásokat okozhat. Maniu Gyula és Mihalache visszaérkeztek Bukarestbe s ott rendkívül fontos tanácskozásokat folytatnak az illetékes körökkel. Komolyan számolnak a lapok a kormány távozásával és koncentrációs kormány alakulásával is. Â kamara mai iiiéss fonna Dragu interpellációt intézett a közlekedésügyi miniszterhez, kérdve, hegy akkor, amikor a hadsereget békeállományba helyezik, miért marad továbbra is érvényben a vasút militarizá- lésfl. Az interpellációra Valeanu válaszában kijelenti, hogy a vasút miiiiarizálásának továbbra való érvénybenmaradása a rend érdeke. Popok a máramarosi prefektus 'visszaéléseiről beszél, kérve a kormány sürgős intézkedéseit. Ezután a Habsburg-kérdés tárgyalására tértek át. Az erre vonatkozó híreket lapunk más helyén közöljük. Ä román-orosz béka megkötése felöl Révaiban husvét után indulnak meg a tárgyalások. Akkor fog elutazni Füsti vezetése mellett a román delegáció is, amely egyelőre az anyag előkészítésével foglalkozik. A R. T. 1. bécsi jelentése szerint Francia- ország és Csehszlovákia szerződést kötöttek, mely szerint Csehország megszállja Bécset, ha az április 21.-iki népszavazás a Németországhoz való csatlakozás mellett döntene. A szövetségesek ugyanilyen defenzív megállapodásra jutottak Lengyelországgal, . Romániával s Jugoszláviával is, amely államok az osztrák-magyar monarkia és ja német monarkia visszaállítása ellen kötelesek lennének Fegyverrel beavatkozni. A „Le Temps“ erre vonatkozólag megjegyzi, hogy a magyarok és osztrákok szomszédainak garanciákra van szükségük e népek részéről jövőjük biztosítása szempontjából. Az „Adeveru!" jelenti, hogy az amnesztiára vonatkozó rendelet készen van. Hozzáteszi, hogy a napokban meg is fog jelenni; intézkedései pedig nagyon tágkörüek lesznek. Fenntartással közli a lap azt a híresztelést is, hogy a közönséges bűnösökre nézve igen tágkörü lesz az amnesztia ; ellenben a politikai vétkesekre vonatkozólag keskeny határok közé szorul. Egyes lapok szerint azok, akik az állam biztonsága elleni vétkek miatt vannak elitélve, kimaradnak a megkegye'mezendők köréből, igy áüitólag nem fognak amnesztiában részesülni, akiket az álta lános sztrájk alkalmából Ítélt el a hadbíróság. „Fölemlítjük a hirt — mondja az „Adeve- rul" — mivel forgalomban van; alaposságában azonban kételkedünk. Nem hisszük el, hogy az amnesztia-rendelet minden eddigi gyakorlatot fejtetőre áliitona. Eddigelé t. i. a megkegyelme- zésnél elsősorban a politikei okokból elítéltek jöttek tekintetbe. Ha vannak olyan elítéltek, akik az illetékes tényezők jóakaró figyelmét érdemlik meg, ezek különösen a politikai vétkesek lehetnek ; mert bármi legyen is elkövetett bűncselekményük, ennek alapja mindenkor valamely világnézet deliktuma.“ „Különösképen pedig — végzi be az „Ade- verul“ — az általános sztrájk miatt clitáltekre nézve minél hamarább meg kell jönnie az am- nesztiánnk. Az elítéltek számszerint nincsenek sokan, de oly cselekmény miatt érte őket megtorlás, amelyben sokezer ember vett részt cselekvőén és erkölcsileg valamennyien szenvednek amazok büntetése miatt; az a tény pedig, hogy őket továbbra is fogságban tartják, a munkások nagy tömegében állandóan fenntartja az elcgü- letlenséget és izgatottságot. Ellenben az amnesztia ki fogja békiieni a lelkeket és azt eredményezi, hogy a dolgok a maguk rendes kerékvágásába fognak jutni. Nem hisszük, hogy a kormánynak szándékában állana épen azokat hagyni ki az amnesztiából, akiknek megkegyel- mezése közérdek és sokkal szükségesebb, mint a közönséges bűnösök szabadonbocsátása.“ Jassii jelentések szerint különben a letartóztatott kommunisták szabadlábrahelyezésük érdekében felfolyamoc'ással éltek. A törvényszék vádíanácsa ma foglalkozott a beadott felebbe- zássel, azt visszautasította és további vizsgálat- fogságba való maradásukat rendelte el. A bukaresti rendőrség ma nyomára jutott Markovit» Károly kommunistának, aki a jillavai fegyházból elszökve, a hadbíróság in contumaciam halálraítélt. Amikor a rendőrök Labo- ratorul-utcai lakásán ir.egjelenlek, két revolver- golyóval agyonlőtte magát. (Dtü.) Lapkiadó és Nyomdai Műint. R.-T. Erdély legnagyobb ff grafikai műintézete a a e o imsmi ÉRD ÉLV LEGNAGYOBB ZONGORA RAKTnRA. Megrendelésre hangotoi vidékre is küld. A Zeno- konzervatorium. az Opera, Martaimra és az összes áltatni intézetek bangolója, javítója és szállítója.:::: AV1TÓ-MŰHELY: CLUJ, Str.SAGUNA 14. [Y. BARTHA MIKLŐS-UJ 7. oldal. GYÓNÓKÖNYV © 9 0 Vér és arany A „Vossische Zeitung" húsvéti száma körkérdést intéz a beérkezett német írókhoz a következő elöljáró beszéddel: „E tökéletlen világban élni kell ahhoz, hegyez ember teremteni tudjon. Abból, hogy va'aki irodalmilag vagy művészileg dolgozik, bizonyos, hogy még nem a kész mű sikereiből él meg. így hát ha vajami másból él, kell, hogy megéljen, qem fogja-e ez megbénítani munkásságát. Az iró a mű számára é!, mégis máshonnan szerzi a kenyerét, itt a szellemi munkás a fő-főprob!émája.“ — „Elhatároztuk tehát, hogy művészeinkhez fordulunk, lennének kegyesek a húsvéti ünnepek alkalmából . .şib. stb. Thomas Mann azt mondja, hogy ő neki a kapitalizmus már a békeidőben 200 márkát biztosított havonta, melyből ő még cigarettái és füzetes kiadványokat is tudott vásárolni. E jövedelem nőtt, még ma is jól meg tud élni, épen ezért nem kívánja a szocializmust. — Ernst Jahn azt mondja, hogy a munka minden és hogy az iró ne kívülről várja a jutalmat, hanem találja meg önmagában. Alfred Döklin előadja, hogy ő ember, nem sintér s hogy rosszul táncol, de jói él és ha alaposan bevacsorazoü, Buddhát olvassa. Lesser Ury kijelenti, hogy nem igaz az, hogy a tehetség utat tör magának és a közönségnek fogalma sincs, hogy mennyit vergődik egy művészember. Paul Ernst, kinek egyébként egyes könyvei 100.000 példányt is megértek, 37. életévéig készült a költői pályára és addig újságírással foglalkozott. De hogy miképen kéne a felvetett szociális problémát két kézzel felemelni, arra sem a „Vossische Zeitung“, sem a jól táplált iró urak nem tudnak felvilágositásí adni. Üres közhelyek elmondása, mint a legtöbb körkérdés és hogy nem adnak a meginterjúvoltak értelmes választ, nem is lehet rósz néven venni tőlük. A jelenkor társadalma még tehetetlenebből áll e kérdéssel szemben, mint bármely kor, mert valljuk be, a tiszta művészetre sohasem mért akkora csapást a közönség, mint ma, az átalakulás, a gyors kiélés, a rapid ingerlékenység és idegesség idején. Apáink még képesek voltak regényt olvasni, sőt nem egy olvasó volt, aki a Rocambole ifjúsága 60 kötetes regényét is elolvasta, ami mellesleg szólva rémregény, de jellemző. A közönség ízlése az extravaganciát, a moziszerüí keresi, aminthogy egyidőben a borzalom fogta meg a nézőt könyvben, színpadon és még a pikturában is. A közönség ízlése nem haladt együtt az iró Ízlésével (érivén iró alatt, a szükségszerűen és determináltan művész!) és ennek egyik oka az, hogy ma a könyv, sőt a polgári művészet is elveszítette nevelő hatását és a közönség nevelését átvette az újság, a mózi, a népgyülés, a röpiraí és az eleven, közvetlen hatásokkal szemben az inkább' csendes szavú irás teljesen háttérbe tolódott. Az idegen: Csak nem Pestre megy az a bolond ? Erdődy: Ahogy annak Pestre kell menni egy pár miniszterért! Félóra sem telik bele, Feiség is itt lesz vagy két miniszterelnökkel. V. jelenet, Filmfelvétel. Autó robog az iváncsi országúton. Látszik á soffőr arcán a meglepetés. Holdfény, Kastélyhoz ér a jármű, meglepett kutyák ugatnak, majd öreg kulcsár baktat elé, szemeit dörzsöli, ugyancsak a meglepetéstől. ínterieur- f el vétel. Teleki kapkodja magára a ruháit. Látszik amint mondja szakadatlanul: Nem hiszem, nem hiszem, nem hiszem. Autó robog Telekivel, Sigrayval, Lehárral. Felírás: Egyikük sem hiszi. VI. jelenet. Szia az ismert püspöki szoba.' Voltak és Voltak. Püspök: Nini a Teleki! Teleki: Nini a Vass! Riiss: Nini a Telekit Az Idegen: A kedves Telekim! Mi újság a politikában? Csak egészen fesztelenül. Teleki; Ki az az ember ? Az emigránsok ázsoen provo kát őr ja ! Hordja el magát, ha mondom 1 Lehár, eltüntetni! Leltár'. Én 1916-ban esküt tettem őfelségének. Brdődy (odasug Vasasak): Nagyszerűen játszik ez a Teleki. Be fogom protessőlni aBurg- teaterbe. Teleki (kivágja az összes ablakokat, ordít): Felségnek el keli hagynia ezt az országot. Felséged tönkreteszi a valutát. Pusztuljon Innen, mc-rt jelenléte dögvész és kelevény. Én nekem fogalmam sincs, hogy merészkedett ide! Elfogom csapatni Lehárt, tlcsapom sz egész nyugati haíá-kordont. No de ilyesmi, mialatt én gyanútlanul vadászgatok Iváncsön: (Kezet csókol az idegennek. Fojtott kacagás a szobában.) A püspök: Az Istenért fiam csukd be ezt az ablakot. Tele lesz rögtön az egész város a hírrel... Teleki (rémülten): Én erre ebben a pillanatban nem is gondoltam, bajbocsát Eminenclád, de itt olyan dohos a levegő, muszájt egy kis huzatot beereszteni. Nem gombás itt a padló? Püspök: Aijg hinném. Teleki (Félre huzza az egyik slfonert): Hát ez itt micsoda? Egész gombatelep, " Andrdssy.Vázscnyi, Bethlen, Szmrecsdr.yí, Lingaucr (fejjel kiáltanak a padlóból, gombának vannak maszkírozva, kárban kiáltják:) Mi nem vagyunk itt, nem jöttünk ide, nem is tudjuk, hogyan nőhettünk mi ki pont a Mikes püspök padlójából? Véletlenül nőttünk ki. A húsvéti ünnepek alkalmából. És hogy meg vagyunk lepve ccc ... Az Idegen: Csak fesztelenül uraim. Mondják el a véleményüket, de egészen fesztelenül... (Getter halte. Künn nagy zaj.Lehár ágyúi százeggyet lőnek). Hírnök (táviratkihprdóÉ dreszben, remegő kezében sürgöny, pihegve szól): Mikes kegyelmes urat keresem, Mikes (átszeHemUften olvassa táviratot): Kérem tudatni Őfelségével, hogy Z;M császárné és királyné ismét egészséges fiúgyermeknek adott életet. Kabinetfőnök. Az Idegen (fölénnyel): Voita! így gondos- : kodik egy uralkodó népei jövőjéről. Privát. ‘ Az írást, ha csak nem a közönség Ízlésére appeliált, sohasem becsülték meg, de még ha olyan is volt, akkor se nagyon. Ma a szellemi munkásság pusztulását látjuk, csodálato3-e, hogy épen a legszabadabb szellemi foglalkozás pusztul el a korfelfogás morzsoló ereje alatt? Az iró mestersége olyan, hogy lefelé a minimum felé nincs határa a sülyedésnek és felfelé pedig limitálva van. Megköti először a közönség befogadóképessége, azután összetételének sivár nivója, a könyv előállításának drágasága, az újságok pél- dányszámának és terjedelmének csökkentése, a hatérzárlat, a cenzura, az értelmesebb olvasók megapadása, azoknak vagyoni összeomlása folytán, a megélhetésnek gondjai, a száz felé huzó lekötöttség, a cédularendszer, mely vesztett háború után a szabad mozgás és akaratkifejtés korlátozását jelenti és sok minden, hogy a pénz dé- monikus ereje még jobban lefojtsa a termelő erői, jármába hajtson minden gondolatot és az éhen- veszők táborába hajszoljon minden szellemi munka után megélő embert. „Harc a disznófejü nagy úrral“ és „Vér és arany“ — szüköl fel a dal a maga rettenetes kutyasorséban és bizonyos undor fog el bennünket, amikor a német kispolgárok „Vossisché‘‘-je föllélalja, hogy hogyan kéne megoldani korunk e nagy problémáját ? A megkérdezett német akadémikusok egy-kettőre elintézik e kérdést, de ha a földalatti Németországot, a mocsárba helyezett viiág értelmiséget kérdeznék meg, azok elsősorban úgy válaszolnának, hogy nem is válaszolnának. Csak megmutatnák sebeiket, kiégett koponyájukat és elvonulnának fenyegető precesszióban a húsvéti előfizetők szen- záciőraéhe3 tömege előtt. Vagi' még el se vonulnának. A nyomor az szemérmeies és gyűlöli a vásárt, csömört kap attól a perverz gyönyörűségtől, mely kiteríti őket a plebs elé. A nyemorusá- I gokat oda mellékeli, megfésülve és kiíiirdelve, a j stamm-kávéházban elköltött fekete kávéja mellé.
