Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-31 / 62. szám
4. eléd «awawa iS kortárs naplója Az európai világnézet csődje E cikk nem egyéb, mint amit a zenekonzervatóriumok nyelvén „auftakt“*nak neveznek. Nem uvertur, mert a nyitányok rendszerint magukba foglalják a rá következő darab vezető szólamát és visszatérő motívumait. A világnézés képe nem alakult ki, nem szögek hiányoznak, még az állásfák sem biztosak, sőt a fundamentum is inog. Nem én buktam meg, az európai világnéze's bukott meg. Az európai ember szeme került a dolgok asztigmatizmusába, az európai gondolkodás fordult kátyúba, az európai emberiség jelenti be a csődöt. Megbukott a „kultúra“, mert mivel tudja ez az emberiség a Bentham elvét jobban megvalósítani, mint sok száz év előtt ? Megbukott a fejlődés, mert lényegében mi a különbség a között, hogy a neolith korabeli előd kőbaltával, a mai ember pedig ismétlő pisztollyal végez ellenfelével. Megbukott az „intellektualizmus“, mely csak azért találta meg a megismerés ablakát, hogy a végtelen titokzatosság nagyobb térségébe nyisson. Megbukott az „individuálizmus“, melynek hangsúlyozott formája csak a boldogtalanság páfránybokrait tenyészti, a „teknika“, mely a szociális nyomor melegágya (a görög ember reggeltől estig egyéb dolog htjján vitatkozhatott az agorán, a mai ember pedig a könyökét is ledolgozza), a „gazdasági rend“, melynek mai szervezettsége a fokozatos osztályellentéteket termeli ki, a „bolsevizmus“, mely a kanális anarkiáját tette a legális kizsákmányolás fölé, a „determináció“, az „indetermináció“, megbuktak az „izmusok“^ szóval; a világháború intellektuális csődbe kergette"* Európát. E ténynek elismerése nem pesszimisztikus. Csupán felismerése annak, hogy uj tájékozódás után kell néznünk, hogy a világháború lezárt egy önmagát a szélpattanásig felhsvitett korszakot, hogy valami újnak kell jönnie, mert a régi már nem tarthatja magát és még ha bolsevizmus jönna is, akkor ez a bolse- viznrus nem lőhet a régebbi idők embereinek ideologikus megfogalmazása és ha a reakció jönne is, akkor ez a reakció is formai összetételében egészen más, mint a letűnt korok reakciós eszmeáramlata. A lélek forradalmi átalakulásokon megy keresztül és az emberiség történetében nem ez az első esői. Ez: a vergődés kiút után s magyarázata annak, hogy művészet, bölcselet, tudomány, sőt vallás is egészen uj alapokon próbál modus vivendit találni az európai ernber számára. Az intellektuálizmus, a teknikai csőd eredményezte a nyugati áramlatok javarészét, az aktivista világnézetet, bizonyos tekintetben az expresszionizmus és a rousseaui „retournons á la nature“ megfogalmazását, a dadaizmust is, melynek ősapját a művész primitivesülő kísérleteiben látjuk meg először. A filozófia, igy James pragmatizmusa, mely tisztán praktikumot keres, a Bergsoni filozófia, mely az intellektua- lizjaust az intuitivizmussal helyettesíti, mind az európai koponya kísérletei, »de legeurópaibb filozófia a divatos Einsteiné, a teljes „relativizmus“, melynek most kellett megszületnie, amikor az emberekből törvényszerűségek, igazságok, ideálizrnus hite jóformán teljesen kiveszőben van. Az európai kultúra: a relativizmusban kulminál. Ezzel szemben az ázsiai kultúra: az abszolutizmus kultúrája. Legyünk tisztában azzal, hogy az ázsiai kultúra is: kultúra, van olyan erős, olyan megnyugtató, olyan szociális, mint az európai. ; Mert a kultúrák minémüségét nem a vacuum eleanerek, Pacific vasutak és automata büffék teszik ki, de az a lelki adottság, mely bennük formát talál. A kényelmi eszközök, a teknika, a gépi kultúra csak külső keretek, melyeknek nem célja az egyén boldogulása az emberek között, legfeljebb eszköze. A cél: lelki struktúrát hordoz és ily elképzelésben a kultúra : népek kiélési formája, mondjuk: az élet maga. A kultúrát sohasem szabad statisztikailag felfogni, mini egy előttünk álló valamit, de dinamikájában, mely maga a hajtóerő és elektromosság: Az élet és ennek megjelenési formája: a kultúra nem tűzhet ki maga elé más célt, mint azt, hogy hogyan adja a legnagyobb spámu ember legnagyobb boldogságát ? I Az európai kultúra ezt nem tudja adni. Ha módja volna hozzá, hogy ezt adja, akkor feleslegessé válna a mai emberiségnek e gigéntikus erőfeszítése jobb életlehetőségek után. Igyon fordult az európai szem Ázsia felé, hogy vájjon ők mit adnak? Ok hogyan csinálják, ők hogyan vergődnek ki problémáikból, hátha az ősanya érintése friss vttálítást sugározna ki számukra is ? Szemben az európai relativizmussal ott az ázsiai abszolút A mechanisztikus európai világnézet megsemmisíti az abszolút teret, időt, az ázsiai ember érzése kozmikus világérzés. Nem látja az időt, nem látja a teret, benn van az ,időben és a térben. Az ázsiai vallások a makro- kozmost a mikrokozmossal egyidejűleg veszik Csütörtök, 182/. mdnciw V. tudomásul. Az ázsiai ember megák az életet, valahogy centripetéltean könyveli el a maga számára, az európai kívülről látja, nem összefüggésében, centrifugálison. Az orientális emberiség számára mértékek és sulyok kihullanak. Az orientális ember masszákban él, gigantikus arányokat képzel el, isteneinek külső formái irreálisak. Ez utóbbi érzésviiágban él, ahol minden valóság, amit megél, ez előbbi a valóság szűkített világában, melyet intellektuálizmusa limitéi. Az európai embernek e nézés módjából nőt ki individuálizmusa, az ázsiai lólek kollektiv lélek. A japán ember magéról harmadik személyben beszél, az angol ember az „én“ szót „I Am“ nagy betűvel írja. Az európai nő nem takarja el az arcát, de a testét szemérmetesen beburkolja, a török vagy indus vnő a testét hagyja inkább szabadon, de fátyol nélkül nem jelentkezik. A testet nem takarja el az ázsiai nő, mert itt a kollektív hasonlatosságok nyilvánulnak meg, mig az arcát, mely különváltságának tükre, ejleplezi. Az európai ember nyugodtan Löki maga elől félre mozgásában akadályozó embertársát, az ázsiainak szent az ut porában heverő állat avagy erdőkben ordító oroszlán. Az európai ember meg akaija fékezni a természetet, az ázsiefi meg- békül a tarmészettel. Az ázsiai nem is akar, az európai ember akaratlendülete szabja meg világát. Wille zur Macht — ezt nem ismeri az ázsiai gondolkodás, mert determináltan nem ismerte fel a „felséges lázadás“ gondolatát. Az európai világnézetet a kis képzelő tehetségű görög néptől deriválják, mely Prométheuszt adott. Az ázsiai népnek nincsenek Prométheuszéi. Az európai ember Sisi- phus, ki hegynek gördit fel sziklát, az ázsiai ember szótárából hiányzik e megint csak görög fogalom. Az európai építőmérnök magas tornyot akar, az ázsiai építőmérnök magas tornyot ídf, nem is tud alacsony tornyot elképzelni. Ázsiában az egyén csoportban él, a kasztban. Az ázsiai ember magán berendezkedése tradíciókban épül ki és a tradíció tisztén szociális valami. Magánéletét a szokások szabályozzák, épen ezért nincs olyan áthidalhatatlan ür szociális és magán léte között, mint Európában. Es mert a vallás ott törvénykönyv is, a társadalmi berendezkedések nem ütköznek össze egymással. Az ázsiai ember nem lehet tragédiának a tárgya, mert hiányzik életéből a tragikus összeütközés két megtenni valója között. Ázsiában az egyén minden oldaláról ugyanazt a viszonylatot mutatja, Európában az egyén minden egyes oldala más képet, arculatot tár elő Ázsiában nincs ellenmodés a dolgok között, Európában valami csak akkor igaz, ha ellenkezője is. Az ázsiai lélek szintétikus, az európaj ember számára felfedezték a spektrál és a pszihoana- lizist. Az ázsiai ember élete nem a születésnél kezdődik és nem a halálnál végződik, tehát nem fél, A sematizált Európa fél, mert csak addig él, amig saját akaratában él. Az ázsiai a sors akaratából él és a sors akaratából vész el a nirvánában. Az európai ember tudja a "halált, de nem hiszi. Az ázsiai ember e logikus distinkciót nem ismeri, számára hit és tudás egy: az európai embertől a tudás elvette a hitet és nem ad világnézetet helyébe. Az ázsiai embertől a hit nem vette el a tudást és a világnézet is megmaradt. Az ázsiai ember nem hisz a dolgok változásában, az európai csak abban hisz. Az európai azt mondja: a változót meg lehet változtatni. Ez a teknikai kultúra. És ez a meg- csinálási, akaratjelentőségü, szerkesztő, gyaluló, kultúra elvitte az európai embert az intellektuálizmus mai formájának összeomlásába. Ennek jelét, kétségbeejtő feszültségét látjuk a mai nyugati civilizáció eszmeáramlataiban. A minap jelent meg Spengler szenzációs könyve (Dämmerung der Menschheit). Ez a könyv a német intellektuálizmus csődjével foglalkozik és arra a megállapításra jut, hogy újból élőiről kell kezdeni mindent. E könyv csak szimptomája annak, ami a lelkekben végbe megy, amint hogy 8zimptomái a relativizmus, aktivizmus, dadaizmus, szimultantzmus, pointilizmus, expreszionizmus stb. stb. Ezeknek az irányzatoknak mind az a punktum seitens«, hogy meg kell menteni a rettenetes delugeből az európai lelket. És csaknem mindegyike oda konkludál, hogy az európai kultúrának magába kell olvasztani az ázsiai világnézetet. Az európai ember számára úgy mondják két lehetőség Ígérkezik. Választani az európai teknicizmus és az orientális emberiség között. Ha az előbbit választja, akkor a dolgok mai állása szerint civilizálésuk ebek harmincadjéra kerül. Ez utóbbit választani alakulnak nézetek és módszerek. Ismertetésükre visszatérünk. . I e. Ügyvéd SS alkalmazóit kt- kmsénlat 2636 utt a kiadóba kér A vasutasok sérelmei Az egységesítés nem hozott számukra helyzetjavuiást (Kolozsvár, március 30. Saját iud.) A vasúti tisztviselők státusának egységesítésével kapcsolatosan egy miniszteri rendelet érteimében a volt MÁV tisztviselőket, akik megmaradtak a CFR szolgálatában, mkadrálták. Az inkadrálás tulajdonképen annyit jelentett, hogy a MÁV tisztviselőket bevonták a királyságbeli vasuiasség státusban, vagyis ugyanolyan rangban és fizetési osztályban, mint, amilyenben a MÁV-ot szolgálták. Áz inkadrálások tehát megkezdődtek, az egyes üzletvezetőségek elkészítették a táblázatokat, amelyeket azután továbbítottak az illetékes fórumoknak. Eredetileg a CFR vezetősége úgy informálta a vasuiasságot, hogy azáltal, ha az egységesítés megtörténik a vasútnál is, biztosabban tudják ellátni mindazokat a tisztviselőket, akik a megszállás előtt a MÁV szolgálatában állottak. Természetes tehát, hogy a tisztviselők abban a reményben, hogy az inkadrálással állandó és biztos állásba jutnak, örömmel támogatták az igazgatóságot a beiktatások munkájába. Annál nagyobb volt a meglepetés a hivatalnokok körében, amikor az inkadrálás munkálataival egyidőben az igazgatóság hirtelen megváltoztatta a fizetéseket és pedig ahelyett, hogy az 1920-as budgetben előirányzott fizetéseket utalták volna ki, 1920 októbertől kezdve a 40—60 százalékkal kisebb 1919. évi fizetési séma szerint fizették ki az aíkaimazoítakat. Az alkalmazottak összessége érthető módon megdöbbenéssel utasította vissza a vezérigazgatóság e tervét, azonban tiltakozásuknak még annyi eredménye__ sem volt, hogy a rendeletet revízió alá vették "volna. 1919-ben egy tisztviselőnek a (S0 százalékkal magasabb 1920 októberi fizetéssel szemben — a királyságban 500—755 lej havi törzsfizetése volt, mig egy jogtanácsosnak, ki okleveles ügyvéd, 715—1105 lej havi gázsit utaltak ki. A CFR igazgatósága tehál ahelyett, hogy a növekvő drágasággal arányosan emelte volna a fizetéseket, csökkentette azokat. Az egyébként is rosszul fizetett alkalmazottak a csökkenteti fizetések miatt a legnagyobb nyomorba jutottak. Éheznek, tömeglakésokban laknak és néha hetekig nem esznek húst. A vas- utasság e helyzetének az eredménye már mutatkozik is, amennyiben az utóbbi időben a volt Máv. tisztviselők tizszázaléka repatriáltatta magát és ezeknek az állása majdnem minden esetben betöltetlen maradt. Az impérium átvétele után a CFR áivette a Máv. összes épületeit, műhelyeit és vonalait, egy rendeletet adott ki, amelyben fölhívta ez erdélyi vasutasságot, hogy maradjanak helyükön, mert az uj igazgatóság tiszteletben fogja tartani a régi szolgálati szabályzatnak a személyzetre vonatkozó részét (szóig. szab. 1—7. §). Ezek szerint a személyzet fizetését elsején kell folyósítani, de ezek a paragrafusok intézkednek a családi pótlék, a kamatmentes fizetési előleg, a háromszáznapos betegszabadság és a halálozási negyed kiutalása felöl is. A vasutasság egy része a szolgálati szabályzat 1—7. pontjainak a fenntartásában kellő garanciát látott, hogy állásában megmaradjon, az esküt letette és az eskütétel után megtudta, hogy a kibocsátott rendeletben tett hivatalos ígéretek betartására nem gondolt a kormány komolyan, mert alig három hónap leforgása alatt több hivatalos rendeletben tudomására adták a vasutasoknak, hogy bár még mindig tiszteletben tartják az 1—7 paragrafusokat, csak hogy elseje helyett húszadikán folyósítják a havi fizetéseket, a családi pótlékot nem utalják ki, a halálozás1 negyedet nem folyósítják, az egyévi betegszabadság helyett 90 nap szolgálatmentesség után el- bocséjtják még a kinevezett alkalmazottakat is. A régi és igen kedvező nyugdíjtörvényeket szigorú revízió alá veszik, végül pedig a budget csökkentésére elvonták a napi ötlejes élelmezési segélyt és eibocsájtottak eddig 1179 alkalmazottat. Az elkeseredett tisztviselőknek ma már tehetetlenül kell nézniük a bukaresti igazgatóság és a kormány ez intézkedéseit, amelyeket most betetőzött az uj kinevezési lista is. Ezeket a kinevezéseket úgy kommentálták, mintha előléptetések lennének, holott az uj kinevezések nem jelentenek egyebet, mint azt, hogy azokat a tisztviselőket, kiknek havi ötszáz lejnél magasabb fizetésük van, átírták a királyságbeli státusba. Az átminősiiések május elsején 'befejeződnek és amint ez megtörténik, mindazok a sérel/ \
