Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)

1921-03-31 / 62. szám

I oldal.> :ccm'»rra* Igeiébe a bikés tefosrfáa «ebon a pins alá i?ak vágyott! alapot. A Felhalmozott árukkal való számitáaeknak is csak egy elintézésük lehat; az. Ka minden további nyerészkedő ssftaütás nélkül, minél gyorsabban szétoszt­ják a raagkopialtatott fogyasztók között s táplálják vele a munka izmait. Akkor még előállhat az a nagy és élénk forgalom, amely becsületes, rendes és nagyon kis haszonnal elégíti ki az áru tulajdonosát. Vagy esetleg hasznot se ad, de megmenti a tulajdonost az áru teljes elértéktelenedésétől. Es megta- nitje őt minden további időkre, hogy többet ér a sürü garas, mint az embertömegek bő­rének -a perverz nyuzása. A kolozsvári püspökség körül. A szenátusban Trancidasi benyújtotta a kamarában már elfogadott szakszervezetekről szóló törvényjavaslatot. Bogdan Dulca kijelen­tette az ellenzék nevében, hogy nem vesznek részt a püspökválaeztáson. Bálán metropollta felolvassa a kolozsvári ortodox püspökség fel­állításáról szóló törvényjavaslatot. Miron Cristea metropolila javasolja, hogy a püspökség neve: Révi és feleki püspökség legyen. Goga miniszter hozzájárul ehhez, mire a törvényjavaslatot to­vábbi vita nélkül 88 szavazattal 1 ellenében el­fogadták. Ezután áttértek a mezőgazdasági minisz­térium felállításáról szóló törvényjavaslat tár­gyalására. A javaslatot 75 szavazattal 11 elle­nében elfogadták. üastiaa és OFaiiaeiu Heves harc a kormány ellen — A belpolitikái helyzet (Bukarest, március 30. Saját tud.) Az ellen­zék passzivitása még egyre tart. Most már az az egy ellenzéki képviselő sem megy el a kamarába, aki eddig naponként felolvasta a távolmaradás} bejelentő deklarációt. Az ellenzék és a kormány­párt köaött egyre feszültebbé váiik a helyzet, úgy­hogy alig van remény a megegyezésre. A kamara legutóbbi ülésén a görögkeleti püs- pökválasztés felett folyt érdekesebb vita. Nikole- ami azt javasolta, hogy a választáson csak a régi királyságbeli görögkeleti vallásu képviselők vehessenek részt, minthogy az egyházak még nin­csenek egyesítve. Take Jonescu a kormány nevében hevesen tiltakozott az ilyen javaslat ellen, amely — ugy- ond — újabb határvonalat jelentene Erdély és românia között. Ezután Cocea emelt szót a jassii egyetemen lévő bosszarábiai hallgatók letartóztatása miatt, akiket bolsevista agitécióval vádolnak a hatósá­gok. Panaszolja, hogy Besszarábiában rosszul bánnak a néppel s nem kímélik meg a szellemi munkásokat sem. Az interpellációra Argeíoianu azt válaszolja, hogy a letartóztatásokat bírói hatóságok rendel­ték el. Ha a diákok bűnösök, akkor szigorú bün­tetés vár reájuk, ha nem, szabadon fogják őket bocsájtani. Cocea reémutat, hogy Németországban még mindig vannak román hadifoglyok. Take Jonescu Ígéri az ügy megvizsgálását. Azután éttérnek a petróleum belföldi mono­póliumára vonatkozó törvényjavaslatra. Cocea a javaslat ellen beszél és csatlakozik Sterenak és Dukának erre vonatkozó kifogásaihoz. Angelescu előadó válaszol a javaslat elleni kifogásokra. volna ezen már itt átesni, mint odahaza a Bog- dariék röhögése között... Végre egy reménysugár! Csomós Tóni észre­vett®, hogy egy jóképű, hódításra termett fiatal­ember kisérgeti a feleségét a fürdőig, meg onnan vissza. Megörült a dolognakI Megbújt az ese­mények hátterében, ki nem lépett volna, hogy elriassza a léptél a madarat. Egyszer mégis úgy fordult, hogy a fiatalem­ber bemutatkozott neki. Elmondotta, hogy teoló­giát végzott Debrecenben és mint nevelő van itt egy földbirtokos családjánál. Csomós Tóni elszontyolodva tért haza. — Teológus? Ez ugyan nem fogja megszök­tetni a feleségemet... Másnap a fiatalember a sétányon csatlako­zott hozzája. — A kedves leánya Annuska kisasszony ott­hon van ilyenkor? — kérdezie. Csomós Tóni meghökkenve kiáltott fél. — A leányom?... De hirtelen ég? világosság gyűlt elméjében, az öröm átcikázott valójában. — Ja a leányomat tetszik érteni... az ara­nyos kis Annuskámat? — ismételte meg a kér­dést bugyborékoló jó kedvvel. — ő kérem ilyen­kor otthon van és olvas. Imádja a könyveket... Fölvillanyozva tért haza a sétából, kedves beszédes volt a feleségéhez, még az arcát is megcirógatta. — Annuska, lelkem, maga nagy hamis... Egy napon eléfogta Annushát. — Szivecském úgy veszem észre, Csekme ur melegen érdeklődik maga iránt. — Mit akar ezzel mondani 7 — lobbant föl Annuska nagy haraggal. — Én tisztességes asz- szony vagyok.., — Először is nem asszony, szivecském. Csek­me tur is leánynak tudja, az én leányomnak __ — Érzékenyre változott a Csomós Tóni hangja. — Miért nem adnám Annuskám, ha egy napon Csekme ur megkérné a kezét és én megtehetném a magamét a maga boldogságáért... Az ellenzéki népgyüléssn — mint röviden közöltük sok ezer polgár vett részt s nagyszámú paraszt- és munkás de­legátus is. A terem, a folyósók és az udvar is zsúfolva voltak. A gyűlést P. Bujor nyitotta meg s előadta, hogy azért hívták össze ezt a gyűlést, hogy tanácskozzanak a demokrácia védelméről az oligarklkus túlkapások ellen. (Felkiáltások: Jilo- vóba a kormánnyal!) Debrescu szenátor az ilfovi ügyvédi kamara elnöke szólalt fel ezután s a legélesebb hangon vádolta a kormányt intézkedései miatt. Utána Jorga vette át a szót, akit óriási tapssal fogadott a közönség. Majd Vajda Sándor szólalt fel és Jorga nagyérdemeit méltatta. Végül Lupu elmondotta, hogy a választá­sáról való hazaérkezése alkalmából ötven hadi­özvegy várakozott rá, hogy meábdakolják, mi- képen kaphatnának földet. „De Garoflid nem tartja lehetőnek, hogy földhöz jussanak. „Mások is fordultak hozzám ezzel a kérdéssel — mon­dotta — „Nem feleltem nekik, úgy amint kellett volna, t. i. hogy állítsák be ekéiket a tányér- nyalók földjeibe és szántsanak maguknak, amennyit a szemök lát.“ A gyűlés a következő javaslatot fo­gadta el: A március 27-én összegyűlt fővárosi pol­gárok, a parasztság és munkásság képviselői meghallgatva a nemzeti ellenzék vezéreinek be­szédét és tudomásul véve a küzdelmet, melyet a kormány egyes tagjaira nézve kiderített vissza­élésekkel szemben folytat, amit az egész kor­mány fedezni kivan, valamint tudomásul véve, hogy a nemzeti ellenzék által javasolt demokra­tikus reformok komoly végrehajtását megakadá­lyozza a kormány; tudomásul véve továbbá a kormány rátermettségének és hazafiasságának hiányát, ami miatt a csatolt tartományok egysé­gesítése alkalmából vétkessé vált: A jég meg volt törve, most aztán bizalmasan beszélgethettek a dologról. Azt meg kell adni, hogy Annuska egy cseppet sem idegenkedett az eszmétől... Milyen jókedvű ember lett Csomós Tóniből! Nevetgélve sétálgattak Annuskával, ter­veket szőttek. A fiatalember kétségtelen jeleit adta, hogy komoly szándékai vannak. Csomós Tóni csak erre várt, ekszpressz-levelet irt haza a legjobb ügyvédnek: azonnal inditsa meg a váió- pört. Közös megegyezésből válnak, nagyon sür­gős a dolog. — Férjhez a^om a feleségemet — nagyszerű viccl — örvendezett Csomós Tóni. — Gondolom, pompásan mulat rajta Pali odafent.., Persze, sok nehézséget kellett legyőzni. A. gavallérnak nem szabad idő előtt megismernie a helyzetet. Ez mégis kiábrándító volna. Csomós Tóninek frissen váltott az esze, jobbnál-jobb ter­veket eszelt ki a baj megelőzésére. A költséget nem tekintette. — Addig, amíg meglesz a maguk esküvője, Pestre költözünk. Esküvő után amúgy is... Annuskának uj aggodalma támadt. — De mi lesz a mama szerepe? Hogyan lesz maga a papám és a mama a mamám, ha maguk ketten nem lesznek férj és feleség? Tyüh, hát ez csakugyan fogas kérdés! Erre a fordulatra nagyon elszontyolóaott Csomós Tóni. Gondolkozott, de bezzeg most nem váltott az esze,.. nem jelentkeztek a gondolatok. Azaz, hogy mindig csak egy gondolat jelentkezett. — Hát Annuska, én azt is megteszem a maga boldogságáért, feleségül veszem a mamáját.,. — szólt Csomós Tóni megadással. Egy óv múlva Csomós Tóni a veiénél nya­ralt, egy hajdúsági parókián. Az ambituson pipa­szó mellett eltűnődött a múltakon. — Okos ember volt-e Boros Pál? Ördögöt volt okos, nagy szamár volt... Mert ha már min­denestől a nyakamba akarta várni a famíliáját, olcsóbb áron is elérhette volna, mint a leánya föláldozásával. Elég jó bolondnak ismerhetett, hogy mindjárt az özvegyét ajánlja feleségül..; az Averescu-kormény politikáját rosszalja, teljesen helyesli a nemzeti ellenzék harcát és politikai álláspontjával teljesen azonosítja magát. Nem szűnik meg azt minden támogatásban ré­szesíteni, amig győzni fog és az oligarkia utolsó maradékait is szét nem töri a jelen kormány eltávolítása által. Az ellenzék — amint látnivaló — valóban a leghevesebb harcot indította a kormány ellen, amelynek állását megrendültnek tekinti. Igen jellemző a kormánypárti félhivatalos „îndrep­tarea“ hire arról, hogy Maniu Kolozsvárra való elutazása előtt hosszan tárgyalt Bratianuval és felajánlotta neki pártjaik együttműködését. Bra- tianu kijelentette, hogy kész fuzionálni a román nemzeti párttal. Maniu erre azt felelte, hogy csak az együttműködésre vonatkozólag van meg­bízatása. Ha létre jön közöttük valamilyen kooperáció, vagy épen fúzió, ez históriai bizo­nyíték lenne arra, hogy semmi sem elvekért, hanem csak a hatalomért történik ebben az el­keseredett harcukban. Ezzel a hírrel egészen furcsán ellenkezik Maniunak az alábbi nyilat­kozata, amit pártjának kolozsvári lapjában mond el a kővetkezőkben: Csütörtök, 1921. március 31* — Az ellenzék és a kormány között súlyos viszály csak tünete a demokrácia és az oligarkia közt folyó harcnak. A politikai erő a széleskörű tömegektől származik; a román oligarkia és plutokráciá pedig a tömegek akaratával szemben kívánja a hatalmat gyakorolni. E célt azonban csak törvénytelen cselekedetekkel és erkölcstelen politikával tudja elérni, meghamisítva a nép valódi akaratát, tekinteten kívül hagyva a tör­vények világos rendelkezéseit, meg nem érdemelt előnyöket osztva ki a politikai barátoknak, min­den jó Ízlést félretéve. Cik szeretik a sötétséget és elkerülik a parlamenti ellenőrzést. Ebből szár­mazik a soha nem látott gyűlölet, amelyet a többségtől támogatott Averescu-kormány az el­lenzék iránt érez. — Az ellenzék az utóbbi időben szívós harcot indított az Argetoianu—Tas!oanu-féle gaz­dálkodás és törvénytelen protekcióosztás ellen, valamint a Garoflid—Averescu ama politikája ellen, hogy többmilliárdra rugó hasznot biztosít­sanak egész Nagyrománia lakosságának megter­helésével a nagybirtokosoknak az agrárreform alkalmából. Ilyen jellegzetes eset &■£ Argetoianu— Schuller-féle eléggé ismert ügy is s amelynél erőszakos eljárással és terrorral iparkodnak a kisebbséget elhallgattatni, önkényesen kizárták a kamarából az ellenzék öt tagját s köztük a parasztpárt vezérét, Mihalachet. — A parlamentáris gyakorlatot arculütő ilyen eljárás miatt a kisebbség kénytelen visszavágni. Csak két módozat kínálkozott: vagy teknikai obstrukcióval 'frazni ki a kizárás idejét, vagy szolidájitást vállalni a kizárt képviselőkkel és a távolléíükben tartott üléseket érvényteleneknek nyilvánítani. Az ellenzék az utóbbit tartotta a maga és a parlament méltóságával megegyező­nek. Az ilyen súlyos összetűzés a száz tagból álló szolidáris ellenzékkel nagyjelentőségű és a kormány és többség kormányzatra való képtelen­ségét tanúsítja. Igazolja, hogy a kormány erkölcsi és politikai tekintélyét elvesztette. A paraszípárt vezérének kizárása akkor, amidőn a parasztok legfőbb érdekeire vonatkozó törvényt tárgyalják, minden politikai belátást nélkülöző cselekedet. — Ennek első következménye, hogy ilyen többség és kormány nem vezetheti tovább a közügyeket. Az erkölcsi jogrenden helyrehozha­tatlan sérelem esett. Ez a kormány, amely felett a közvélemény Ítélkezett s amelyet már senki sem vehet komolyan, továbbra nem maradhat fenn. Tekintély nélkül nem lehet kormányozni. Az Argetoianu-féle erőszak után senki sem biz- hatik benne. Már csak az a kérdés: milyen kormány fog következni ? Nyilvánvaló, hogy csak a komoly demokrácia kormánya, amely bizo- nyára győztesen kerül ki ebből a küzdelemből. 32 magyar iró 6 novellával, 6 tanulmánnyal, 8, kis cikkel, 22 vers­sel, 1 regénnyel szerepel a „NAPKELET" impozáns száméban. Szentgyörgyi István kedves visszaemlékezést ir a Farkas-utcai színház­ról. A díszesen kiállított testes füzet ára 12 lej. Kapható mindenütt. BuTORTís zongorát SÄJAAZUTAT MAROSVÁSÁRHELYRE ÉS TEKINTSE MEG; SZÉKELY ÉS RÉTI ERDÉLYRÉSZI BÚTORGYÁR R.-T. BUTORTERMEIT Ra*. 617 Sárga kocsikenőcs, gépzsir. MFRnílfi' szappan és mindenféle növény- olajok vagon-tételekben kapható 4°«'

Next

/
Thumbnails
Contents