Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-03 / 47. szám
o m Ga/—Kolozsvár, mi * Csütörtök * március 3. 47 * szánt Előfizetési árak: Egy hónapra . 25’ — [jei I Félévre . . Negyedévre. . 7U"— „ i Egész évre Egyes 7 ISO"— Lei 24.T- . PoHükai 'és közgazdasági napilap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Str. Memorandului 3. — Telefon: 664. Közleményeink utánnyomása tilos • ■ Vádat estietek Irta Janovics Jenő .Hallja maga! ha nem engedelmeskedik, ekkor majd háíraerc lesz és kifelé I“ Ezeket a gőgös, de annál rosszabbul fogalmazott sorokat nem Shakespeareből citálom. Shakespearenál — aki csak egyszerű szinész volt — sokkal hatalmasabb ur : Vidrighin Stan, Temesvár mindenható főpolgármestere, mondotta Róna Dezsőnek, aki csak szegény aradi magyar színigazgató aki nem vétett sem a törvények, sem az államrend ellen, csak épen annyit mert halkan és alázatosan megjegyezni, hogy neki jogerős szerződése van az aradi színház bérletére, amelyet miniszteri rendelet is biztosit számára, ha tehát neki télviz idején egy hónapra ki kell költöznie bérletéből s más városban kell játszania, akkor valami kis kártérítésre tarthat igényt, mert különben százhúsz tagú társulatával együtt katasztrofális csődbe jut. E görnyedt aiázatosságu esedezésre hozta meg a Nagy ur: Vidrighin Stan főpolgármester azt a klasszikus és megfellebbezhetetlen ítéletet, amely ez irsom élén ékeskedik. Nehogy azonban e közlés folytán baja essék annak a sorsüldözött magyar színigazgatónak, sietek leszögezni azt a tényt, hogy a főpolgármester ur maga mondotta el nekem — fölényesen mosolyogva — szó szerint ezt az épületes történetet akkor, amikor én a magyar szinészegyesület képviseletében interveniáltam nála, Hogy a temesvári magyar színészet kérdését Goga A messziről jött látogató Irta Gyallay Domol os Lassan mendegélt Gergő végig a falu közt. Néha unott, csendbe lankadó hangon eifujta hivatalos nótáját: .Hallgassatok a szóra —tizet ütött az óra 1“ , Nagy hiba volna azt gondolni, hogy Gergőben mindig ilyen lagymatagon munkálkodik a lélek. Van ám neki erős. szép zengedelemmel szóló hangja is! Csakhogy Gergő ezt a szebbik hangját a falu derekán* szokta elővenni, amikor a Küküllő hidján átmegyen. Mert ott aztán van értelme szép kacskaringósan eizengedezni a tiz órát. Ott hallgatnak is a szóra I .. . Ott a kiáltás után a bel soron felpattan egy kis abiak és egy vidám fehérarcu, kövérkaru, kis menyecske vinii ki beiőle. Özvegy Varga Istvánná, született Kádár Anikó. Fölgerjed és megszivesedik anna“. a látásáért az ember hangja, kivált az ilyen háza-suló fiatalemberé. Farkas Gergő átment a Küküllő hidján és köszörülgetni kezdte a torkát. De hirtelen csak elakadt a leheleíe. A menyecskénél világ vólí, az ablakok kacéron ragyogtak ki az éjszakába, mint két tűzben égő, hamis szem. A fénysáv átvágott az utón és egy kptloves szekeret világított meg a pézsitos utszélen. A lovak serényen ropogtatták az eléjük tett zsák tartalmát. — Né, te né, csak nem a havasalji szenes I jött el 7 — dobbant nagyot a Gergő szive. A botját hónaljéból harciasén jobb kézre kapta, q fejét fölvetette és elindult á pirosió ablakok felé. Bizony, a havasalji ember ült odabenn a tulipános ládán. Mégpedig nem szennyes ingben s kormosán, mintha szekerességből jönne — egy párszor úgy szólt be a menyecskéhez itató miniszier rendeletéinek, koncessziójának és intenciójának alapján rendezze. S én megvallom, hogy megdöbbenve s effuló hangtalansággal hallgattam el a má- zsányi súlyú kultúrpolitikai érv kalapácsütése után Nem tüdtám felelni reá: S mondott még mást is a főpolgármester ur: Amikor bátorkodtam fölemlíteni, hogy Sebestyén Géza csak azért távozott el társulatával Temesvárról, mert ő, mint a város főpolgármestere, írásban biztosította őt, hogy az őszi idényre visszatérhet, azt a feleletei kaptam, hogy igenis adott ilyen Írást Sebestyénnek, amelyben azt is kijelenti, hogy mindenben készségesen rendelkezésére fog áliani, de tudta, amikor azt az Írást adta, hogy aki repatriáltatja magát, az úgysem térhet vissza soha. Ez az uj morál is annyira főbeütött, hogy képtelen voltam kivénhedt és idejétmúlt tudósok és filozófusok erkölcstanából feleletet adni reá. S e szomorú aradi és temesvári tárgyalások sok olyan kultúrpolitikai tényre vilá- gitotiak, amelygk kikivánkoznak a napi hírek szürke rovatából a számonkérés és felelősségrevonás e nyilvános szószékére. cseberért — hanem fehéren és nyalkán ki mosakodva. Ezt Ugyan nem nehéz megérteni. . . Gergő egy darabig mord arccal nézett be az ablakon. Az özvegy a tűzhely körül forgolódott, annak nem láthatta az arcát. De a havasalji mindegyre mosolygott és jókedvűen pödör- getie a bajuszát, mint akinek ugyancsak jól hámlik a iaárs ... Látván ezt, nagyon ■ megkeseredeit a Gergő szive. Szeretett volna bemenni a házba, odatelepedni a havasalji szenes mellé és elrontani a fényes kedvét. Föl s alá kezdett sétálni a ház tájékán, mint a künirekedt komondor a kerítés előtt. — Miféle színnel mehetnék be? — tusako- dott magában. Mert nagy kisebbség volna ám jó ok nélkül. leseikedőképen, megalázkodva bépironkodni! Szerencsére a falu tudja, hogy kit érdemesít hivatalra. Esze szokott annak lenni! Gergő is végül megtalálja a jó , címet a bemenetelre. A kapui becsapta maga után, hadd hallják azok odabent, hogy jön valaki. — Adjon Isten .j’estét! , — Adjon Isten Gergő! Hát te ... — nézett rá a menyecske huncut, szúrós szemmel. — Béboilottam, mert kénytelen voltam vele, kétszinkedett Gergői, Majd gangosán a havasalji ember felé fordult: — Atyafi, nem a kied sze kere áll odakünn ? — Az enyém. Mi baj véle ? —■ Csak annyi, hogy tilos az utszélen etetni. — Csak annyi ? — vette könnyen a szenes. — Megijedtem volt... — De onnét eltegye kied a szekerét, hallja-é ? —- fortyant föl Gergő hevesen. — No, no! Ki parancsolja ? — Én, a törvény embere! A havasalji ember jobban szemügyre vette Gergőt A kultuszminiszter mélyreható tárgyalások és érett megfontolás után úgy döntött, hogy Temesvárnak önálló magyar társulatra s öthónapos magyar idényre van joga, ezt Írásban ki is adta a megfelelő* szabályszerű koncesszióval, ám a temesvári polgármester, pápább a pápánál, fütyül a kultuszminisz-r- tér kultúrpolitikájára s kijelenti, hogy az „ő városában" nincs helye önálló magyar színtársulatnak, egyébként is legföljebb: háromhónapos magyar idényt tűr meg. A kultuszminiszter, szigorúan elrendeli.. hogy a magyar színigazgatók csak azokban j, a városokban működhetnek, ahová kor- rtiányhatósági engedélyük szól, ám a temesvári polgármester megparancsolja az aradi színigazgatónak, akinek csak Aradra szól a kormányhatósági engedélye, hogy menjen egy hónapra Temesvárra játszani, ahová, pedig más igazgatónak van játékengedélye a minisztertől. — Állá, íe vagy a bakteri , — Errefelé községi éjjeli őrnek hívják 1 — vágott vissza Gergő és méltóságosan fölemelte a fejéi, mini, a gynár az csőben. A menyecske közbelépeít. — Itt ugyan ne törvénykezzenek hallják-e! Nézzünk oda emberei 1 ... Te is okosabban tennéd, ha leülnél — kapta karon’ Gergőt és leültette a szenes mellé. Poharat vett elő és Gergőnek is iöltött a mézes pálinkából. Aztán a tűzhöz fordult: púpos, kövér pánkók sültek ott egy ( tepsiben. Messziről jött vendéget illik megírak- lálni. 8Ó Az emberek elköszönték a poharat, ittak lassanként beszédbe elegyedtek. inhv — Sok bolondot rendel a törvény öcsém,! — szentenciézott a havasalji. Már mért ne lefyşţijţg^ ilyen széles ut mellett etetni? ... , íV — Azt kérdezze kied a törvénycsináloldolT' hárította el magéról Gergő a felelősségije -) A metfyecske a pánkós tálat az erp^crójí ejé(' tette s maga is letelepedett szembe veljik,, 1 kodott és hallgatta a beszélgetést. Majij, szenes lovairól folyt a szó. , 0, i iq — Olyan két okos állatot nem ! — vetette magát a szenes. — Mi^gr' gLffieaafof gyesen eladom a szenet, hát föihámó^ó/rí'és ciha , állítom őket: „Gyi Tüzes, Betyárf^^f---- pedig beléfekszem a szekérbe ébredjek íiazáig. Nem kell azoknab^gyéplgzc --- A r\«cr\7 p«7A y/«n !' ——' H üoJ jimAOn 8S — A lónak nagy esze van Î Gergő. De a szenes nem akar csősegen. Akkora sincsen, mint az övének. neieket mondott el a saját lovgi mesebeli táltos buta kepest- . :A jlovnjunoltí. ayny» J.5b „ o/i /tuxiídj.1 íui&i, Gergő egy-egy szemével a menyecskerutk, s^pldalvásf .c^uf arcot csinált a szenesre. "
