Keleti Ujság, 1921. február (4. évfolyam, 22-41. szám)

1921-02-24 / 41. szám

I oldal. íottók! Eszébe jutott-e egynek is, hogy ön­mega ellen fordítsa fegyverét? Pedig talan csak egyetlen egy 'emberélet is akár a Szajna, akár az Elba, akár a Duna, akár a Volga mellett is, többet ér, mint ezer pénz? Vagy ki engedné közületek ezer pénzért megvásárolni életét? Hogy Lucifer, mint Faust eladott agyvelejét, ilyen olcsón ki­szippantsa belőletek a létet? Mert nézzetek körül! Láttok-e mást, mint becstelenséget és csalást ? Nyakig ültök a világ mocsarában és mert fokról-fokra sülyedtetek abba, nem érziíek, hogy posványt esztek, posványt isztok, hogy posvány a lég­körötök . . . Agyvelőtökben, mint az esti szélben az aeolhárfák hangja, rémlik néha valamely más időnek emléke: mikor a be­csületesség volt intézményes és a becs­telenség a kivétel. És már abban a nagy­szerű korban is példabeszéddé éret! az igazság: — A nagy tolvajokat futni hagyják, csak a kicsinyeket csípik ei, hogy bebizonyítsák az állam és a társadalom becsületességét ! Mit szóljatok akkor most? Vagy talán ti azt hiszitek: Az éíiam támasza, íaipköve. A tiszta erkölcs és az igazság! Met/ ha megdől, Róma elvész cs rabigába görnyed . . . Miért mondjak még mást? Vagy talán ti nem látjátok, hogyan lopnak, hogyan csalnak ? . . . Vigyázzatok ! Mialatt itt egy becsületes ember koporsójánál áliío' talán zsebeitekben kotorászik a lopás és csalás ? Mert az állandóan űzött műveletek végül olyan finomságra tesznek szert, hogy testet­lenekké válnak. Hol mondhatnám méltóbb helyen ezeket a szavakat, mint egy becsü­letes ember koporsójánál, aki sikkasztó volt és ezért önkezével vetett véget életének ? Mert ti talán a félelmet látjátok megnyilvá­nulni ebben a cselekedetben, de én azt mon­dom erre: — Ez az ember nem találta ma­gái többé az életre méltónak és ezért ön­kezével vette magának a halált. Mert ha félelem volna az az ok, akkor öngyilkosok hekatombáinak kellene heverni a közpiacokon! És hajezer pénz halált jelent, akkor hány halállal haljanak meg a becs­telenek ? Haláluknak akkor nagyobbnak kellene lennie, mint minden emberi képze­let ! Haláluknak olyan nagynak kellene lennie, mint a Gaurizankár, melynek csúcsait még nem látta senkisem . . . E!hisziíek-e most már nekem, hogy ez az ember fehér volt és gyermeteg, mint az áldozati bárány? Hogy proletár létének ne­hézkes formáiban olyan tisztaság lakott, mely szétrepeszteíte szűk formáit. Ez a ka­tasztrófa olyan nagy, hogy nyomorult korunk visszafejlődött érzései között alig tudunk fölvergődni arányaihoz . . . Ne sírjatok! Egy emberi katasztrófát láttatok. Ha tudtok: szülessetek újra általa! Aki dicsérni jöttem a halottat és nem temetni, fölkiáltok most Î Beiétek zugok, mint a vihar, agyvelötökbe csapok, mint az égi háború! Mert utolsónak egészen rendkívüli nagy szót akarok mondani nektek, akik körülálijáíok a halottat: — Látjátok ! Egy becsületes ember! (- I -) Giesswein és Andrássy programmja (Budapest, febr. 23. Dtü.) A magyar nemzet­gyűlés mai ülésén nagvfontosságu beszédet mon­dott Giessweiri .Sándor, aki a kormányprogramm vitájához szólott hozzá. Beszédében követette, hogy a szociálisíákai kapcsolják be a nemzeti munkába. Köveíejte továbbá a közszabadságok s legelsősorban a sajtószabadságnak a biztosítását, mert amig ez meg nem történik, mindaddig sö- , tétnek látja az ország helyzetét. Andrássy Gyula gróf bejelentette, hogy csatlakozott a keresztényszaciálístákíioz. Belépett a pártjukba, — mondotta — amelynek programmja megegyezik a saját véleményével. Az a meggyőződése, hogy gazdaságilag erős, tanult társadalmat kell nevelni. Erősen alkotmányos ér- résü kormányt kíván és harcot kell indítani a * korrupció ellen. Sürgősnek tartja a felekezeties íu&Késok letörését. A kormány programmját tá­mogatja. Kavarodás a kisebbséyB állam­titkárság miatt Újból kiéleződtek a román pártok ellentétei — Oroszország kiadja Románia arany­készletét — Petala tábornok a kisebb­ségekről (Kolozsvár, febr. 23.) Bukaresti jelentéseink újabb részieteket közölnek arról a kavarodásról, amely a kisebbségi államtitkárság megszavazása körül történi. Azok a tárgyalások, Amelyek Ave- rescu és a federáció között a siker minden kilá­tásával indultak, most újból meghiusultaknak iekinjhetők Jelentéseink a következők: Románia aranya (Moszkva, febr. 23.) A szovjetkormány nyi­latkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy a németek elől Moszkvába szállított román arany­készlet s Mária királynő ékszerei érintetlenek. Kijeleníeite továbbá, hogy mindezeket vissza fogják adni Romániának. (Dtü.) Petala tábornok a nemzetiségekről (Szatmár, febr. 23. Saját tud.) A Cultura Po­porului itteni fiókjának alakulógyüiésén Petala tábornok nagy beszédet mondott. Célúi azt tűzte ki, hogy segítsenek a gazdasági életen, kiküszö­böljék a spekulációt. — Nem politizálunk — mondotta — mert az, amit politikának neveznek, nálunk rut üzérke­déssé fajult. A fegyvereket letettük, most már nem nézünk senkire ellenséges szemmel, ezentúl nem fegyverre! harcolunk, hanem a kultúra és konszolidáció fegyverével s hisszük, hogy itt is győzni fogunk. Az esti banketten, amelyen Ferencz Ágoston és Darabanih Miklós polgármesterek, valamint több magyar* is résztvett, Petala tábornok a Ro­mániában élő kisebbségekre emett poharat, kije­lentvén. hogy a kisebbségek iránt nem ellensé­ges indulattal kell viseltetni, hanem szeretettet kell a románságnak őket keblére ölelni. A kérdés természetesen az, hogy a gyakor­latban a végrehajtó hatóságok hogyan alkalmaz­zák az ilyen szavakat. A kisebbségi államtitkárság (Kolozsvár, febr. 23.) Mai számunkban rövi­den közöttük a nemzetiségi államtitkárság meg­szavazásáról szóló jelentést. Az érdekes kamarai ülésről a bukaresti tápok még a következő rész­leteket írják: Napirend előtt Berea képviselő azt kérdezte a kormánytól, van-e tudomása a Dobrudzsában folyó „nemzetellenes" propagandáról ? Argeíoianu azonnal felelt Berea kérdésére, kijelentve, hogy nem szándékszik elnyomni óz olyan propagandákat, amelyek g.z állam bizton­ságát nem veszélyeztetik. A nemzetiségi propa­gandákkal szemben a román propagandának kell ellensúlyozó akciót kifejteni. Nem barátja az el­nyomás és elhallgattatás rendszerének. Ezután ismét az uj államtitkárságról kezdet­tek beszélni. Camarasescu szerint a javaslat még csak általános vonásokban sem vázolja, hogy en­nek az államtitkárságnak mi lese az ügyköre; a helyett azt Ígéri, hogy mindent a kiadandó sza­bályzatban állapítanak meg. Jorga az ellen foglal állást, hogy törvény- és alkotmányellenes fogá­sokkal akar a kormány teljesen fölösleges állam­titkárságokat felállítani ás ezáltal a belügyi tár­cánál oknélküli költségeket okozni. Argetoianu azzal a kijelentéssel feleit, hogy az államtitkárságra nagyobb szükség van, mint arra a román iskolára, amit Jorga Parisban ala­pított. E szavakra óriási vihar töri ki. Az ellenzéki padokrgj Argetoianut éles támadásokkal illették — ti sértésekké) halmoztok et bennünket — kiáltott át Argetoianu az eüeneék felé — de el­fogadjátok az állam pénzét. Erre a botrány tetőpontját érte. Az ellenzéki képviselők a terem közepére tódulnak és köve­telik, hogy az elnök adja meg Jorgának a szólás- jogát, amit az elnök kénytelen volt megtenni. Jorga az ellenzék tapsai közepette vette fel Argetoianuval a szóhareot. tehát Argetoianu is tesz olyan parlament' Kijelentéseket, amelyeknek hatását nem lehet ^észrevenni a gyakorlatban. Látjuk az ellenkezőjét. P»* Csütörtök, W21. februárius 24. Egyezkedés Nyugatra agyarországról SÁNDOR TESTVÉREN UKOtt-i nürStt-, tüTMátali é» «Ar* « Caltw K««. VcnUbsanájr. j«sü6hek rak- lényt MLAt.) 18 (Páris, febr. 23. M. T. 1.) A „Temps“-ban Me­ran gróf kimerítő cikket ír a nyugaímagyaror- szégi kérdésről. A cikk arra a következtetésre jut, hogy Nyugaímagyarország kérdését a bécsi és budapesti kormányok barátságos megegyezése kell hogy megoldja. Bécsi távirat megerősíti, hogy a nyugatma­gyarországi kérdésben 24-ikén kezdődnek a bécsi tárgyalások. A porosz választási eredmények A londoni konferencia első napja — Vens- zelosz köztársasági elnök (Kolozsvár, februárius 23.) A februárius 20-iki porosz választások eredményét most szá­mítják össze. Még e pillanatban nem lehet át­tekinteni a választások jelentőségét, noha buda­pesti távirataink nyomán az eddigi számarány ismeretes. Gerlach. ismert radikális képviselő nagyfontosságunak tudja a porosz választáso­kat, amennyiben erősen befolyásolja a Német­ország és antant közötti londoni tárgyalásokat. A tény azonban az, hogy a poios z választá­soknak külpolitikai jelentősége alig van, „ mert mint ismeretes, az összes pártárnyalatok — bele­értve a független szociálisíákai és kommunis­tákat is — a párisi határozatok ellen a leg­harcosabban fel vannak készülve. A választások mérsékelt érdeklődés mellett, a legnagyobb rendben zajlottak ie. Azt a hirt. hogy zavargások lettek volna, a német kormány hivatalosan megcáfolja. A választások ered­ményéből kidomborodik a tény, hogy a szociál­demokraták többségbe kerültek. A választások eredménye: 113 többségi szociálisla, 26 demokrata, 90 cenírumpáríi, 5? német néppárti, 73 német nemzeti, 28 független, 30 kommunista, 421 gazdasági párti. Beavatott körökbe« a porosz kormány lemondását várják. Ennek oka nem annyira a nemzetgyűlés or­szággyűlési többségi arányénak megváltozása miatt, mini inkább Poroszország és a birodalom egységének megbontása miatt történik. Köztudo­mású, hogy ßz egyes német államok összetétele más. Szászbrszág szélsőségesen kommunista, Bajorország ellenben reakciós. A birodalmi kor­mány átalakítása a legszükségesebb. Úgyhogy a szociáldemokraták nagyobb számarányban lép­nek be a birodalmi kabinetbe. Dacára annak, hogy a legtöbb szavazatot a szociáldemokraták kapták, úgy látszik, hogy a lefolyt választásokon ajóbboldal felé eltolódás ész­lelhető. Nem érdektelen, hogy például Berlinben 151 ezer munkás tartózkodott a szavazástól, ami mindenesetre feltűnő és meggondolást ér­demlő jelenség. A porosz események nem változtatják meg a londoni delegáció útját. A legközelebbi napok- j ban a külügyminiszter megérkezik Londonba. Németországnak 15 napot engedélyeztek, hogy megtegye észrevételeit a külömböző államoknak fizetendő kértéritésre vonatkozólag. A londoni konferencia megnyitó A konfe­rencia megnyitása előtt Briand, Lloyd George és Sforza hosszabb megbeszélést folytattak a német kérdésre vonatkozólag. Briand az angol néphez lelhivást intézett, amelyben kijelenti, hogy a szövetségesek között teljes az egyetértés és Franciaország váitozha- iatian elhatározása Németországot kényszeríteni a fizetésre és lefegyverzésre. A franciák még erőse« csörtetik a kardot. A# mérsékelt Briand ellenfele Poineare foglalkozik a „Temps“-ben a jóvátételt kérdéssel és Németországgal szemben* a legerélyesebb ellentállást követeli. Cikkét ezzé: végzi: Németország arcátlansága fölfelé menő vonalban halad. Ha a vonalat nera görbítjük gyorsan vissza, ei lehetünk készülve, hogy a legyőzőitek megalázzák a győzőket és a hóhérok kigunvolják a háború áldozatait. Azután előzetes tanácskozás volt a szövet­séges átiamok vezetői között a Desoring-streeíen Liöyd George elnöklete alatt. A konferencia meghallgatta a görög delegáció jelentését a kelet: problémától. A franciák, angolok azon fáradoz­nak, hogy a két török delegációt megegyezésre bírják. Mivel úgy Franciaország, mint Anglia Görögországot biáta meg a békeszerződés bizto­sításával. a görögöknek lesz joguk először beszélni minden olyan kérdésről, amely a sévresi béka revíziójára vonatkozik. Állítólag az athéni kor­mánnyal egyet értve \

Next

/
Thumbnails
Contents