Keleti Ujság, 1921. február (4. évfolyam, 22-41. szám)
1921-02-17 / 35. szám
o I ESS Előlizetési árak: Egy hónapra .............25' -- Kei Negyedévre..................70 — , Félévre ..............130— . Egész évre .................240 - » Politikai napilap Felelős szerkesztő: ZÁGONI ISTVÁN Cluj—Kolozsvár, 1921 * CsŰtőttÖk * fabruárius 17 IV, évfolyam * 35 * szám Megjelenik minden reggel Szerkesztőség és kiadóhivatal: Unió-utca 3. szám. Telefonszám: 664. Elhalasztják a londoni konferenciát Románia kereskedelmi szerződése Magyarországgal Megkezdődnek a román—orosz béketárgyalások A magyar—osztrák tárgyalások Baithazár püspök és Giesswein pre- látus a liberálizmusért A magyar vasutaaság sérelmei Botrány egy színházi bemutatón Felakasztotta magát egy británista Törvényjavaslat a munkásrészesedésröl Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a munkaügyi miniszter a minisztertanács elé törvényjavaslatot terjesztett a munkásságnak az üzemek jövedelmében való részesítéséről. A régi királyságbeli nagyiparosok szövetsége már foglalkozott is a kérdéssel s bár tiltakozott az ellen, hogy megkérdezése nélkül akarják ezt a törvényt tető alá hozni, elvben hozzájárulását jelentette ki. Így tehát valószínű, hogy a nagyfontosságu reform megvalósul s megtörténik az első lépés azon az utón, amely a tőkés termelés fokozatos átszervezéséhez vezet. Ma már a kapitalisták józanabbul gondolkozó rétegei is belátják, hogy a kapitalizmus jógi formájában vissza nem állítható s minden törekvés* amely arra irányul, hogy a tőke kizárólagos uralmát biztosítsa a termelés fölött, egyenesen a katasztrófa felé vezet. Egészen uj gondolatot kell bevezetni a gazdasági életbe, azt, hogy maga a termék legyen a termelés célja, nem pedig egyfelől a profit, másfelől pedig a munkabér. Meg kell tehát találni azt a termelési rendszert, amelyben a tőkés jövedelmének a nagysága is kizárólag attól függ, hogy mennyit* és milyen gazdaságosan termel s a munkásság jövedelme is A gyilkos Irta Nagy Dániel Elnök; Vezessék be a vádlottat. Gyilkos (szép, fekete ember, a szemében mintha gyertyaláng lobogna, úgy tüzel a szeme). Elnök: Ismeri ezt a kést ? Gyilkos: Oh, igen nagyságos elnök ur. Azzal öltem meg Veres Rozáliát. A késnek a pengéjén egy kis belerágódott rozsdafolt van a baloldalán. Igenis ismerem. Eredetileg egy lengyel légionárius kapitányé volt, tőle kaptam, mikor Lembergben vendégszerepeltem. Valóságos remekmű. A hegye, pontosan két centiméter mélyen finom acél, lejjebb pántozott ezüst. A légionárius, ha jól emlékszem, orosz száműzetésből hozta, ahol tiz évet töltött. Elnök: Mit tud felhozni mentségére? Gyilkos: Semmitf nagyságos elnök ur. Az a kés, palakövön csiszolt kézimunka, finom és éles, mint egy vékony, kéktüzü villámsáv, könnyen beleszalad az asszony testébe. Nem tudok mentségemre felhozni semmit, nagyságos elnök ur. Elnök: Mondja el, mik a gyilkosság előzményei, milyen okok indították önt a borzalmas tett elkövetésére ? Gyilkos: Borzalmas tett? Hogy értsem ezt, nagyságos elnök ur ? Én nem emlékszem, hogy borzalmas tettet követtem volna el, ez e jellemzés — bocsánatot kérek a kifejezésért — engem nagyon meglep ... Nem, nagyságos elnök ur, én csak megöltem Veres Rozáliát; néni tettem egyebet. Elnök: Igen,' ön megölte Veres Rozáliát. Gyilkos: Úgy mondják, megöltem, mert talán egy félóráig álltam még mellette, mikor ő feküdt s mivel nem mozdult, nagyon valószínű, hogy megöltem. Elnök: A kést már erre a célra vette magához? Gyilkos: Nem. Dehogy. Ha tudnám, hogy súlyosbíthatom vele a helyzetet, szívesen váltanám ezt, szeretnék azonban igazságosan vallani; a lelkem megkönnyebülése olyan jól esik. A kést rrem arra a célra vettem magamhoz ... A szinfüggővé tétessék a saját munkájának eredményétől, üzemének jövedelmétöl. Mert a mai helyzetben egészen ellenkezőleg áll a dolog. Itt csak érinteni akarjuk, hogy manapság a tőkés profitja elsősorban nem attól függ, hogy műszakilag mennyire produktív az üzeme, hanem a kereskedelmi konjunktúrák kihasználásában való ügyességétől. Vannak olyan piaci helyzetek, amikor a tőkésnek éppen az az érdeke, hogy mennél kevésebb legyen a termelése, mert az adott pillanatban ezáltal tud több profitra szert tenni. A hitelhez, a nyersanyaghoz, az energiához, a szállítási eszközhöz nem tud minden tőkés egyenlő feltételekkel jutni s azok, amelyek kedvezőbben férnek ezekhez a termelési eszközökhöz, mo- nopoliszükus helyzetet foglalnak el a piacon, diktálják az árakat, tehát olyan járadékprofithoz jutnak, amely független a termelés vezetésében kifejtett munkájuk értékétől. Ez ma a többtermelés legfőbb akadálya, mert a tőkések nem az üzem műszaki tökéletesitésének nehezebb utján akarnak profitot elérni, hanem a pénzügyi és kereskedelmi cselszövések könnyű módszereivel. A termelésnek ezt a legnagyobb akadályát csak egy okosan és tervszerűen keresztülvitt szocializálás döntheti le, amely visszaállítja a verseny szabadságát s a tőkésnek érdekévé teszi, hogy mennél többet és jobbat termeljen s biztosítja a fogyasztás érdekeit anélkül, hogy az, egyéni kezdeményezés és kockáztatás nagy- tebbtermelő tényezőit ki" vonná a közgazdaság gépezetéből. S a munkásság is úgyszólván teljesen in- differens ma a termeléssel szemben. Neki sem érdeke, hogy többet termeljen, mert ő mennél több bért akar csak épugy, amint a tőkés is csak ménéi több profitot. S amint a tőkés elsősorban a tőkések különböző társulásainak segítségével véghezvitt manipulációkkal akarja a mennél több jövedelmet elérni, úgy a munkás is szakszervezetének segítségével végrehajtott házban olyan szerepem volt, amihez kés kellett, ilyen, finom kés, azért volt nálam. Előadás után a zsebembe tettem, az utcán találkoztam Veres Rozáliával, a kés a kezembe akadt s beleszurtam a testébe. Nem durván, oh, nagyságos elnök ur, én nem vagyok brutális férfi. Csak úgy két ujjal dobtam a szive felé és befutott a testébe. De nem csoda ez, hiszen a Veres Rozália bőre olyan volt, mint a fehér selyem, nem csoda ez. Á Veres Rozália ruhája, nagyságos elnök ur. vékony batiszt volt, simuló, mint a fátyol, a kés könnyen átfúrta. Elnök: Bánja-e a tettét ? Gyilkos: Nem. Rá sem gondolok, nem foglalkozom vele. Elnök : Miért sir akkor ? Gyilkos : A kis fiamat sajnálom, ezérj sirok. A társadalom szívtelen, önző, rhi lesz ebből a kis fiúból ? Elnök: Maga már előbb otthagyta a családját, akkor nem sajnálta ? Gyilkos: Akkor nem. Érthetetlen, de nem sajnáltam. Akkor még nem volt üveges a Veres Rozália szeme, akkor más kötötte le a lelkem. Elnök : Szerette ? % Gyilkos: Azt hiszem. Hivott az apró piros szája, a fehér vékony nyála, ami a piíos ajkát fényesítette. Hivott, sikoltott utánam, nem bírtam uralkodni magamon. Maga is művész volt szintén és hozzám járt. Az ajkét simogatta a hegyes kis nyelvével, a fehér fogait rámcsillogtaíta s úgy nézett rám a szemét beárnyaló haja mögül, mintha mindig esdekelt volna. A rövid, vékony ruháján átvájt a szemem, láttam a tiszta parfümös húsát, a lába rózsaszínét és egyszer megfogtam a kezét és * a szájára forrasztottam a szám. Elnök, ur kérem, Veres Rozália szép asszony volt, remegtem, ha előttem állt és mindig kész lettem volna -térdre borulni a lába előtt. Különösen a csókja óta. Ezt a melegséget nem tudtam , elfeledni, a szivemen ült, kábított, mindig éreztem. Arra kértem égyszer, szökjön meg velem, ő azt mondta szamárság, neki férje van, nekem feleségem hatalmi lépések által igyekszik egyre több munkabért kiharcolni magának. Mind a két fél eljárása érthető, emberi és direkt utón meg nem akadályozható; csak éppen a termelés vallja kárát, amely teljesen pang a több profitra és több munkabérre — de mind két fél részéről mennél kevesebb termelő munkára — való törekvések között. S amint a szociálizá- lásnak az a célja, hogy lehetetlenné tegye a tőke számára az improduktív utón való, tehát munkanélküli jövedelmet, úgy a munkásrészesedésnek a bevezetése — amellyel az üzemek igazgatásában és ellenőrzésében való részvétel is fogalmilag együtt jár — azt a célt keli szolgálja, hogy a munkásság érdekeltté legyen üzemének jövedelmében, tehát elsősorban ne. bérharcok utján, hanem fokozottabb és gazdaságosabb munka által igyekezzék életstan- dardját növelni. A javaslat ellen csak két tábor emel kifogásokat. Az egyik a tőkéseknek egy maradi rétege, amely elvileg irtózik minden ujitástól s azt hiszi, hogy az állam erőszak-szervezete utján még régi kiváltságait is vissza fogja szerezni. Ezek nem hajlandók egyetlen reformra sem, amelynek következtében naponta csak egyetlen havannával is kevesebbet szívhatnának s egyetlen karáttal kisebb brilliánsot viselhetnének. A kapitálistáknak ez a nem nagyobbik rétege különbén sémivel sem vesz részt a produktiv termelésben s profitja nem a vállalkozói munka tisztes jövedelmének felel meg. csupán a munkanélküli jövedelem megszerző sére fordított látszatmunkának a hozadéka. Az ő siránkozásukkal tehát nem kell törődni, mert nélkülük épenolyan jól, sőt jobban lehet termelni. És nem kell törődni a másik szélső tábor lármájával: a bolsevisták tiltakozásával sem, mert ők éppen olyan erőteljesen ellenzik ezt a javaslatot, mint a szélső reakciósok, ők viszont azt állítják, hogy nekik csak egyszerre Ekkor hagytam el a családom, — őmiaiía. Tudtam, hogy nyomorban hagyom őket, de — ő akarta. A feleségem nem bírta el a nagy csapást, mérget ivott s én a temetésére se mentem. Veres Rozália akarta. A kis fiam difteritiszben feküdt, Veres Rozália nem tűrte, hogy meglátogassam. Nem volt zsarnok, csak piros, nedves ajka volt és ha a számhoz értette, legyőzött. A napokban úgy beszéltük meg, hogy elhagyja az urát és megszökik velem. Még akkor éjjel. Este a színházban volt, egy férfi ült mellette. Mikar a színpadon voltam, nem beszélt vele, mintha idegenek lettek volna. A kulisszák mögül láttam meg, hogy a férfi a kezét szorongatja s hogy összebújnak néha. Előadás után szökve távoztak. Az ura nem volt a városban, valószínűleg előlem szöktek. Csakhogy én utánuk merítem, láttam hová mennek. Hajnal felé jött le a férfi lakásáról s én, mint a kisértet' álltam, a fogaim összeverődték, az arcom láz égette s mikor ki akart kerülni, a kést kivettem a zsebemből, magasra emeltem, a szive felé dobtam és ő összeroskadt. A városban még csönd volt, a hajnal rémitő nagy csöndje ölelte át, néztem, rámeredt a szemem, némán o’ «ütött; az ajkam véresre rágtam, aztán elsuhan.e melőte . . Azt hiszem megöltem, valószínűleg. * * * Elnök: Megnyugszik az Ítéletben ? Gyilkos : Két év ? Ó, nagyságos elnök ur, nyörgöm . . . nem tudok belenyugodni, olye volna meghalni. Miért nem akasztanak fel ? vés ajka itt van, a melegségét itt érzem nálok, ha a lenge ruhájában belibben és véres lesz a ruhája? (Elviszik, éjjel kiabálni kezd, ho ötét fel, mert megőrül a Veres Re Másnap ápolók jönnek érte, kénysze nak rá s egy csukott zöld kocsin, szónyi ajktól. kisérve, bevonul a házába. Éjjel véres ruhát lát, átlá' finomat, mint a fehér selyem f / van a ruhán ...) £
