Keleti Ujság, 1921. február (4. évfolyam, 22-41. szám)

1921-02-01 / 22. szám

Olaj—Kolozsvár, 1921 * ÜTßGfcf * februártus 1

ÍV. évfolyam * 22 * szán

Előfizetési árak:

Egy hónapra

.............25'— l,el

Negyedévre . ..... 70*— „

Félévre ........ 130*— *

Egész évre

................. 240'— „

Egyes szám éra 1 Lei

Politikai napilap

Felelős szerkesztő: ZÁGONI ISTVÁN

megjeleníti m ináén reggel Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Unió-utca 3. szám. Telefonszám: 664.

Közleményeink utánnyomása tilos

Készülődés a portorosei konferenciára

Lloyd George vissza akar térni a

konferenciáról

A bukaresti papirospanama a parlamentben

A választójog uj terve Uibaigazifás az adókról A debreceni templommerénylet

hatásai

Poríorose és London

Állítólag békeállapot az, amiben a nagy háborút végigvérzett európai népek élnek az ötrendbeli békeszerződések aláírása óta. Állítólag megszűnt az ellenségeskedés állam és állam között, megnyíltak' ‘a határok, a betemetett lövészárkok felett sínek kígyóznak és közvetlen vonatok dübörögnek Osztende és Bukarest között. Megindult szellemi kincsek és anyagi

1

‘avak kölcsönös kicserélése csak úgy, mint, iát esztendővel ezelőtt, mikor állítólag még szintén békeállapotban éltünk. Mindnyájan tudjuk, látjuk, magunk bőrén éreznünk kell azonban, hogy mindez nem egyéb, mint gigászi szemfényvesztés s ha legnagyobb jóhiszeműséggel valaki úgy is hinné, hogy a súrlódások és vergődések csak az átmenet, vagy a kezdet nehézségei, fel kell világosítani azt a tisztábban látóknak, hogy magaámitásnak és önálta- •iásnak esett áldozatul. Itt nincs béke én nem is lehet béke mindaddig, mig a világot kormányzó földi hatalmasságok csak más eszközökkel, de folytatni kívánják azt a fegyveres háborút, mely hat esztendőn át rombolta és pusztította Európát és elsodort visszahozhatatlanu! fel sem becsülhető anyagi és szellemi értékeket, sőt a kevés meglevő erkölcsi tőkét is teljesen elpazarolta.

Mi sem bizonyít emellett jobban, mint az a tény, hogy mindeddig győztesek és legyőzőitek nem ültek le egyenlő jogokkal egyazon táblához, hogy a világ talpraállitásán közös jószándékkal munkálkodnának. Eddig minden

I Kiegyenlitődés

R. W. Emerson (A „Keleti Újság“ forJitása)

Gyermekkorom ófa állandóan kisért a vágy, hogy írásban foglalkozzam a kiegyenlítődéssel. Mindig s már igen fiatal koromban is úgy éreztem, hogy ebben a dologban az élet előttejár a teológiának s a nép tájékozottabb a papjainál. Annyira megkapták érdeklődésemet e tanítás alapját kitevő jelenségek, hogy álmaimban sem szabadulhattam tőiül?. A mindennap adja élénkbe mindent kezünkben a szerszám, kosarunkban a kenyér, az uicán az üzletek, a lakóházak, a farmok, a mindennapi köszöntés, a legközönségesebb vonatkozások, hilel és adósság, a karakter ereje, a különböző emberek természete és az adományok, melyekkel a icrmé3zet megajándékozta őket: mind egy-egy adat a téma felépítéséhez. Úgy láttam, hogy mindezekben az emberi dolgokban egy isteni sugár, a világ lelkének egy örökkévaló tevékenysége mutatkozik meg szabadon és menten az átöröklés legkisebb nyomától és úgy tetszett, hogy az emberi szív egy minden! elárasztó szeretet befogadására volna képes, amely mindig megvolt, tehát ma is létezik és bal is. Es az kapott meg legfőképen, hogyha ezt a tanítást szavakra tudnánk lekottázni, ha csak körülbelül is szavakba át tudnánk önteni a ráismerés homálybavillanó pillanatait, melyekben az igazság olykor felfedi magát; vezérlő csillagát ta’álluk volna meg legsötétebb óráinknak, mely megvilágítaná utunk el-elvesző ösvényét, hogy el ne tévedhessünk soha.

Gyermekkori vágyam valóra váltását nemrégiben egy templomi prédikáció is megerősítette bennem. Egy pap ~ különben tiszta hitéért nagyra tartott ember »—■ fej egelle a megszokott modorban az utolsó ftéipí fanót. Onnan indult ki. hogy az

antanthatalom csak a maga restaurálására gondolt a szomszédos központi állam erőinek elsorvasztása árán. S hogy ez a módszer milyen kártékony és mennyire gyökerében elhibázott, nem kell másra rámutatnunk, csak a világ mai képére, hol egyforma teher alatt vo- naglanak győző és legyőzött államok népei és ez az állapot nem a háború, hanem a béke- szerződések következménye, amelyek nem számoltak a fejlett idők követeléseivel és a hajdani Balkán színvonalára rántották vissza a kuituréletet.

Kérdés most már, hogy szabad-e felujongó örömmel fogadnunk Portorose és London uj konferenciáit, melyek látszatra szakítást Ígérnek a békediktálás kátyubajuíott politikájával s amott a dunai népeket, emitt a nagyhatalmak képviselőit ültetik össze, győzőkkel és legyőzőiteket első közös tanácskozásra, közös sebek heggesztésére, elvadult állapotok közös rendbehozására? Kérdés, hogy haladást jelent-e ez a lépés, vagy előbbi lépések kényszerű következménye csak, mely nem vezethet kibontakozásra már csak azért sem, mert azóta a viszonyok is legalább annyit haladtak hátra, mint a diplopmácia előre?

Nem nehéz jóslásokba bocsátkozni, mert tudvalevő, hogy mindkét konferencia alatt a békeszerződések retrográd szelleme és megkötései képezik az alapot és ebben a szellemben, ezek. közt a korlátok közt mozgó bármilyen jószándéku tanácskozás csak játék a népek türelmével, melyek — győzők és legyőzőitek egyformán — ketrec rácsai közé bezárt fenevadak a békekötések óta, holott kívánnának lenni dalolva dolgozó épitőmun- kások, kik egymás keze alá készítik a téglát s egymással vetélkedve emelik a Testvériség nagytemplomának falait.

Haladásról csak abban az értelemben lehet szó, hogy már két esztendő múltán egymás mellé terültek a hadakozó felek, hogy a viszonyok parancsa hamarabb tette ezt rájuk nézve kötelezővé, mintsen azt a maguk jószántából tették volna. De a szó nemes értelmében vett

Ítélet ne«j e világon teljesedik be, hogy itt az istentelenek éiedményekeí érhetnek el s a jók itt szerencsétlenek, boldogtalanok lesznek, de az értelem és az Írás erejével bizonyította, hogy majd a jövő életben mindkét fél elveszi a maga megillető jutalmát. A hívők minden megütközés nélkül fogadták ezt a tanítást. Amennyire megfigyelhettem, a hall gatóság az istentisztelet befejeztével szétoszlott anélkül, hogy a prédikációra valamelyes megjegyzést tettek volna.

Lássuk csak, mi is az értelme ennek a tanításnak? Mii akart avval mondani a pap, hogy a jók ebben a világban boldogtalanok? Azt jelentse ez, hogy emberek minden erkölcsi alap nélkül itt házaknak, jószágoknak, hivataloknak, nagyszerű üzleteknek, szőnyegeknek, ruháknak és mindenféle luxusnak juthassanak birtokába, mialatt a szentek nyomorban és megvetésben élnek? És teszik ezt ama vigaszíalásadta reményben, hogy majd odaát e'égtétel adatik nekik ugyanazokban az élvezetek- ken — bankrészvényekben, briliiánsokban, vadpecsenyében, vagy pezsgőben, melyekei itt nélkülözni voltak kénytelenek? — Ennek kell lenni ama bizonyos kiegyenlítődésnek, mert micsoda volna különben? Vagy netán azzal lennének kifizetve, hogy imádkozhatnak és dicsőítő énekeket zenge- dezhetnek, hogy szerethetnek és megalázkodhatnak? Nos, ezt most is megtehetikI A laikus ebből az egész iantéfelből joggal vonhat le ilyesféle következtetési: ránk odaát épen olyan jó napok kell, hogy virradjanak, mint amilyenek most csak a bűnösöknek jutnak ki. Vagy ezt ad absurdum kiélezve: ti ma vétkeztek, de előbb-utóbb mi is csak fogunk vétkezni, mosl ugyan még nem értünk hozzá, da érteni fogunk holnap s hogy ez nekünk ma ném sikerült, majd revansot veszünk érte holnap,

Ennek a hamis felfogásnak az a rettenes félreértés az alsDja. hoev a gonoszok eredménveket érhaladást nem a viszonyok diktálják rá a vonakodó vezetőkre, hanem a vezetők járnak elől a fáklyával és nem várják be, mig csőddel fenyeget az élet, hogy esetleg cşak akkoi lépjenek akcióba, mikor már minden becsülete? erőfeszítés hiábavaló.

Van egy biztató reménység, de ezt mi nem az összeülő diplomaták személyében és azoknak az emberiség iránt táplált jóindulatába vetjük. Van egy reménység, amelyet valóra válthat ez a közös tanácskozás, hogy a kívülről jövő nyomás hatása alatt az éppen együtt tanácskozók szeméről letépi a hályogot és akadhatnak köztük egész emberek, akik maguk állanak a tömegfeszültség élére és odakiáltják : elég volt a komédiából, a kapukon kivül maradt élet élni akar és mi azért ülünk itt együtt, hogy mindenki számára, legyen az állam vagy polgár, megteremtsük az élet lehetőségét.

Álom ez és utópia, de haloványan reménykedni lehet talán benne, hogy Portorose és London magukra eszmélnek, eltérnek a tárgytól és hozzáfognak az egybegyűltek a béke- revizió üdvös munkájához. Komoly antantdiplomaták és tudósok: Nitti, Keynes és Normann Angell tekintélyük mindén súlyával, számokkal, adatokkal érvekkel és az emberi elme egész arzenáljával rámutattak már, hogy Európa megmentését itt kell kezdeni. Talán — hátha ráeszmélnek végre azok is, akiknek módjában van tettbe önteni az elméletet és átvezetik a világ népeit a börtönketrecekből a vállvetett munka napsugaras, szabad mezőire.

Líoyd George vissza akar vonulni

(Budapest, jan. 31. Saj. tud.) Párisi lapok értesülése szerint Lloyd George ultimátumot intézett a párisi konferenciához, melyben kilátásba helyezi a visszavonulását. Jól értesült francia körökben megegyezést várnak. Briand uj tervet dolgozott ki, mellyel lehetővé akarja tenni Németországnak, hogy egész adósságától kölcsön árán megszabaduljon. Egyébként az aníaníkonferencia a német kártérítések ügyének tanulmányozásával külön bizottságot bízott meg.

beinek el s hogy itt a földön igazságszolgáltatás nincsen. A pap vaksága abban áll, hogy adottnak vette a publikumnak alacsony értékskáláját a férfias eredményekről, ahelyett, hogy szembeszállva megrögzöítségekkel, az igazságon keresztül próbálta volna meggyőzni és felvilágosítani . hallgatóit, hogy a lélek jelenvaló, hogy az akarat mindenható és ezen az alapon állította volna fel a jónak és rossznak, a sikernek és csalódásnak egyedül helyes mértékét.

És ugyanaz az alacsony felfogás érvényesül mindenemü vallásos cselekedet kezelésében. Hasonló tanokat hirdetnek az írók, ha elvétve rokontárgyakhoz nyúlnak. Azt hiszem, hogy a mi teológiánk az általa üldözött babonát csak külsőségekben múlja felül, de lényegben nem. Szerencsére áz emberek jobbak, mint a teológiájuk. És a nvn- dennapi élet rácáfol ezekre a hazugságokra. Minden nemes és magasröptű lé'ek jóval elébevág ennek a tanításnak saját tapasztalataival és olykor a többiek is megérzik, hogy' hamis, csak bizonyítani nem tudják ezt. Mert az emberek alapjában böl- csebbek, mint gondolnák és amit minden hátsó gondolat nélkül meghallgatnak a szószékről, vagy az iskolák katedráiból, ha társaságban hallanák ugyanazt, valószínűleg legalább hallgatólag kételkednének benne. Ha egy nagyobb társaságban szóba hozza valaki az isteni törvényeket és az előrelátó isteni gondviselést, a fejtegetést fogadó hallgatásból a megfigyelő elég világosan kiolvashatja a hallgatók elégedetlenségéi, de egyben arra- való képtelenségüket is, hogy saját felfogásuknak hangot adjanak.

Néhány tényben akarnám ebben és a következő fejezetekben felvázolni a kiegyenlitődés követte utat s ha sikerülne a legkisebb ivét is utána rajzolni ennek a körnek, magam volnék a legboK

A act a KK