Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)

1921-01-12 / 7. szám

4. oldal. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmrnmmHmammmeaam—a A horvát képviselők megtagadták a hüségesküt (Becs, jan. 11.) Zágrábi jelentések szerint a Radfcs- és Korosec-párt és a bunyevécok meg­tagadták a hüségesküt a Karagyorgyevics-dinasz- liától. A szociálista párt elhatározta, hogy ellenzékbe megy át. A kormány helyzete súlyos. (Dtü.) * * Változások az angol kormányban (London, jan. 11.) Lord Millner lemondása bi­zonyos. Helyét Amery ezredes, gyarmatügyi állam­titkár foglalja el, akinek utódja Chamberlain lesz, Montagu pedig Egyiptom kormányzói székét kapja. Valószínűleg lord Vaite, az admiralitás első lordja is lemond. (Dtü.) Szélhámos járásorvos Eltűnt, mert a diplomát nem tudta felmutatni (Arad, január 11. Saját tud.) Bemard Shaw, a kiváló angol szatirikus, aki nem egyszer vette éles toliéra az orvosokat és tudományukat, bizonyára hálás anyagot találna az alábbi történetben, amely mulatságos jóizüségével is jellemzően tükrözi a szomorú erdélyi közegészségügyi állapotokat. Egy nagystílű szélhámos orvosi képesítés nélkül, a ha­tóságok félrevezetésével Aradmegyében körorvos­nak csapott fel és a megye legnagyobb és legné­pesebb járási székhelyén, Nagyhalmágyon egy évig praxist folytatott, kezelte a betegeket, akikre — és itt volna szükség Bemard Shaw szatirikus tollára — kitűnő hatással volt gyógyítási módszere. Kisebb operációkat is végzett jó eredménnyel, ojíásokaí előszeretettel alkalmazott, mert azokért többet szá­míthatott fel a pénzes falusi parasztoknak. Egy év alatt tekintélyes vagyont gyűjtött a köpenicki csoda­doktor, aki végül mégis csak rajtavesztett szélhá­mosságán, de mielőtt letartóztatták volna, nyomta­lanul eltűnt. Kobliszeg Emil — igy hívják a köpenicki dok­tort — egy évvel ezelőtt megjelent az aradmegyei tiszti főorvosi hivatalban, előadta, hogy magyaror­szági menekült orvos, aki álláshoz szeretne jutni. Kapva kaptak az ajánlatán, mert Aradmegyében állandóan nagy orvoshiánnyal küzdenek. A nagy- halmágyi járást bízták reá, noha orvosi diplomát nem tudott felmutatni, de elfogadták mentségül azt a kifogását, hogy okmányait Magyarországon hagyta s igy csak utólag lesz módjában igazolni orvosi képesítését. Az elegáns, rokonszenves külsejű férfi egy csapásra meghódította a reá bízott megyei járás népét. Rendelője állandóan tele volt betegekkel, akik elragadtatással beszéltek a kitűnő doktorról. Sikerei növelték vakmerőségét s ez okozta vesztét. Néhány hét előtt vérhasjárványt fedezett fel a falu­ban, bizonyára azért, hogy megijessze az embere­ket és szaporítsa pacienseinek számát. Arra nem számított, hogy hozzáértő emberek fognak kiszállni a hely színére a járvány ellenőr­zése végett, akik megállapították, hogy Kobliszeg doktor ur tévedett: a „vérhasban“ szenvedő bete­geknek egy kis gyomorrontásnál egyéb bajuk nincs. E súlyos tévedés arra indította a nagyhalmágyi doktor felettes hatóságait, hogy érdeklődjenek a diplomabemutatás késedelmének okai iránt. Talán ebből a kellemetlen helyzetből még kivágta volna magát a zseniális szélhámos, de pechére magyar- országi ismerősei is felhívták régebbi viselt dolgaira az illetékes körök figyelmét. A nagyhalmágyi áldok­tor kifinomult szimatjával megérezte, hogy itt mér befellegzett neki, szépen indult orvosi karrierje de­rékon törött: angolosan tovább állott. Tudósítónk kint járt Nagyhalmágyon, a köpe­nicki doktor betegei között, akik még ma is két­ségbe vonják, hogy Kobliszeg nem volt orvos. —- Semmi panaszunk nem lehet a doktor urra — mondják a betegek — ha nem jól éreztük ma­gunkat, alaposan megvizsgált bennünket és az or­vosságai használtak. Nem is tudjuk megérteni, hogy nem ért a mesterségéhez. — Kobliszeg egy világfi műveltségével rendel­kezett, aki nem is volt a mi kis sárfészkünkbe való, — mondott az álorvosról véleményt a nagy­halmágyi intelligencia egyik tagja. Hanseros Imre nagyhalmágyi gyógyszerész szintén csak jót tud mondani az áldoktor „orvosi működéséről“. — Meggyőződésem, hogy Kobliszeg, ha nem is végzett orvos, de rendelkezik némi orvosi gyakor­lattal. A receptjei szabályszerűek voltak, melyeken nem látszott, hogy laikus irta. Valószínűnek tartom, hogy Kobliszeg a háború alatt mint ápoló szerezte orvosi prakszisát, amelyet most kamatoztatni próbál. Sokat mesélt nekem arról, hogy a háború kitörése Angliában érte, ahol előbb internálták, aztán annak ellenére, hogy „orvos“ volt a Suez-csatornán cir­káló hadihajók egyikére osztották be betegápoló­nak. Alighanem innen ered orvosi tudománya. A gyógyszerész még elmondotta, hogy az ál­doktor társaságáért valósággal versengés folyt a nagyhalmágyi intelligencia közt, mert mindenkinek imponált Kobliszeg nagy műveltsége. HÍREK vvo Gidóffalvy islwán halála Egy negyedszázad óta szerepelt a kolozsvári magyar közélet minden megnyilvánulásában a Gidófaluy István dr. neve. A politikai küzdelmek­ben is, de főképen és tulajdonképen a szociális tevékenységek terén. Huszonöt év óta élt Kolozsvárt. A maga erejé­ből, a maga értéke és érdemes munkássága alap­ján helyezték őt ide királyi közjegyzőnek s Kolozs­várt töltött évei csak növelték és szélesebb körre terjesztették’ iránta azt a szeretetek amelyet nemes és értékes emberi tulajdonságaival mindenütt meg tudott szerezni, ahol csak megismerték. Csupa szivjóság és emberszeretet volt. Az em­berekbe vetett hite s ebben törhetetlen optimizmusa még a háború szörgyü évei alatt sem csökkent s ha akadt valami, ami szomorú homályt vont egy időre e fényes hitére, az élete utolsó félévében a maga sorsa volt. Már-már úgy látszott, hogy lelket­lenül kitaszítják pályájáról és abból a környezetből, melyhez huszonöt év ezer emlékszála és sokféle értékes kulturmunkája kötötte. De mintha a sojs jutalmazni kívánta volna hitét : itt is megadta neki azt, hogy a jobb emberi belátás megkímélte őt a rázkodtatástól s most a halál megváltotta minden szenvedéstől. Gidófalvy István Kolozsváron állásánál és egyé­niségénél fogva sokféle társadalmi és egyházi moz­galom tényezője, sokszor lelke és igen gyakran megindítója volt. Különösen a közgazdasági és szo­ciális munkásság volt kedves foglalkozása. Már Kolozsvárra is ilyen érdemei segítették. Szászrégeni közjegyzősége alatt egész sorát szervezte meg a marostordai hitelszövetkezeteknek, hogy a falusi népet kivonhassa a városi bankuzsora karmai kö­zül és takarékosságra szoktathassa. Működése si­kerrel járt s nehány év múlva Kolozsvárra kerülve, az itteni szövetkezetek megalkotásában is oroszlán­része volt. A szövetkezeti eszme terjesztésében la­pokban, folyóiratokban, önálló füzetekben és köny­veiben egész a világháború kitöréséig állandóan dolgozott s e téren egész Erdélyből fölkeresték s igénybe vették tanácsait és támogatását a gyakor­lat emberei is. Másik kedvenc munkaterét az egyházi életben találta meg. Szászrégeni közjegyzősége idején a görgényi református egyházmegye jeles papságával élénk szellemi életet teremtett. Háza találkozóhelye lett a vidék legértékesebb embereinek. Ebben az időben kezdődőit Szabolcska Mihállyal kötött állandó meleg barátsága is. A görgényi egyházmegye egyik gondnoki állásával megtisztelve jött Kolozsvárra s itt is élénk szerepet vitt a református egyházban. Szász Domokos püspök egyik legmeghittebb embere volt s különösen a Szeretetház megalkotásában fáradozott tollal és munkával egyaránt sokat. Egy- ideig főgondnoka volt a kolozsvári reí. egyházköz­ségnek s utoljára haláláig a református theologiai fakultásnak is. De ezeken kivül résztvett szívvel, tettel, áldo­zattal minden magyar társadalmi munkában. Azon­ban sohasem volt elfogult ember sem egyházi, sem nemzetiségi tekintetben. Mindenütt a munkát tartotta igazi értéknek s ezt különbség nélkül mindenütt és mindenkinél megbecsülte. A szegény embert meleg szeretettel támogatta. Szegény ügyfeleknek ingyen végezte a boldoguláshoz legszükségesebb közjegyzői munkát is és irodájában a régebbi években mindig nagyobb személyzetet tartott, mint amennyire múl­hatatlan szüksége volt, hogy becsületes munka után ezzel is megélhetést és támogatást nyújthasson. Régi háromszéki székely családból származott. Demokrata gondolkozásának életelve volt: minden­kit annyira becsülni, amennyire értékével reá­szolgált. Külső életpályáját röviden a következőkben vázolhatjuk: Nagyszebenben, 1859-ben született, hol hasonlónevü atyja akkor a kir. főkormányszék tisztviselője volt. Édesanyját, d’Andreé Matildot, az egykori hires batizi kőedénygyár igazgatójának leá­nyát ott veszítette el. Atyja Kolozsvárra helyeztet­vén, Gidófalvy István itt, a református főgimnázium­ban kezdte, majd Budapesten folytatta és végezte középiskolai és egyetemi tanulmányait. Fiatalon, 26 éves koréban nevezték ki Szászrégenbe köz­jegyzőnek, hol nőül vette nagyborosnyói Bede Idát, kivel 36 évet élt boldog házasságban. Innen jött Kolozsvárra s itteni huszonötéves működése össze­forrott a város és ennek magyar társadalma 25 éves múltjával. Közszeretet és becsülés vette körül. Betegsége érelmeszesedés és ebből származó vizkórság volt. Már régebben gyengélkedett, de csak az utolsó negyedévében fogyott az életereje. Ezelőtt négy nappal feküdt le végleg s tegnap dél­után félöt órakor halt meg. Temetése ma délután 3 órakor lesz a lakásáról. A boldogult emlékére, gondolkozásának meg­felelően, a kolozsvári református szeretetház javára koszorumegváltási alapot létesitnek. Ehhez eddig hozzájárultak: őzv. Gidófalvy Istvánná, ifj. Gidó­falvy István és Etelka, dr. VályiGáborné, dr Künnle Tivadar és felesége, dr, Bodor Ferencné, dr. Gidó­falvy Béla, Czecz Rózsika, Pataky Sándor és fele­sége, dr. Barabás Béla és Kelemen Lajos 10Ö—100. összesen 11ÓÖ lejjel. — Megint nincs utlevélkönyvecsí. e. A közön­ségnek még mindig emlékezetében var, hogv nem­régiben hónapokig kellett várni az útlevél kiéiliíá- sára, mert nem volt nyomtatvány. Az utlevél- könyvecske-mizériát akkor rendezték és pár hétig rendesen ment a munka. Most hogy a prefektura átvette az útlevél kiállítását, tőle független okokból ugyan, de újra felmerült az utlevél-nyomtatványhiány, Napok óta küldik el az embert a hiva'alból azzal, hogy várjon, mig nyomtatvány érkezik. A prefektura sürgönyileg fordult Bukarestbe könyvecskékért, de még ezideig semmi intézkedés nem történt. m — Rendelet a tartalékos tisztekről. A buka­resti lapok értesítése szerint a hadügyminiszter a tartalékos tisztek pontos és állandó ellenőrzése végett elrendelte, hogy 15 napon belül a tartalékos tisztek jelentkezzenek a hadkiegészítő parancsnok­ságnál, amelynek területén tartózkodnak. A rende­let szerint postai levelezőlapon tudatni kell az illető vezeték és keresztnevét, születési idejét, rangfoko­zatát, a csapattestet, melyhez tartozik. A hadkiegé­szítő kerületek nyomban bevezetik a tiszteket az U.. L. G. nyilvántartásba, melyet szabatosan kei! vezetni. E rendelettel kapcsolatosan a városi katonai ügyosztályhoz fordultunk, ahol a következőket mond­ták : E rendeletről mi nem tudunk még semmit. A tisztek nyilvántartását a hadkiegészítő parancsnok­ság intézi, melyhez a jelentkező tartalékos tisz'ek benyújtották a román felvétel iránti kérésüket. Lehet, hogy a rendelet csak azokra a tisztekie vonatkozik, akik a román hadseregben már szolgáltak, illetőleg fel lettek véve. A hadkiegészítő parancsnokság majd módját fogja ejteni, hogy azokkal a tisztekkel közölje a rendeletét, akikre az vona kozik. Minden­esetre azt, aki még nem tudja, hogy tartalékos tiszt-e a hadseregben, vagy sem, e rendelet köze­lebbről nem is érintheti. — A kolozsvári román egyetem memoran­duma. Az „Orient“-ben olvassuk: A kolozsvári és a cernoviízi egyetem tanácsai fellebbezést intéztek a közoktatásügyi minisztériumba, hogy hasson oda, miszerint az egyetemek álfal kiállítóit oklevelek legyenek egyenértékűek a régi királyságbeli egyetemek diplomáival. E hir meglehetősen érdekes, mert eddig azt hittük, hogy Románia minden főiskolába egyazon joggal van felruházva. — Lengyel Menyhért Newyorkban. Budapest­ről jelentik: Lengyel Menyhért jelenleg Newyorkban tartózkodik, ahol egyik darabjának előadását készíti elő. Amerikai lapok nagy elismeréssel foglalkoznak a magyar Íróval, aki világszerte ismer! nevet szer­zett magénak színműveivel. Valószínűleg még ebben az évadban két darabját fogják adni a newyorki színházak, a Sancho Pansa királyságát és egy uj darabját, melynek Marion a cime. — A magyarországi tanítói kar kiáltványa a kormányhoz. Budapestről jelentik: A nagy szén­hiányra való tekintettel a fővárosi iskolák legnagyobb részében hetek ó!a nem tartanak előadásokat. Ez a hosszú szünidő a tanítóság amugyis siralmas anyagi helyzetére nagy hátránnyal van, azért a magyar ta­nítók és tanárok nemzeti szövetsége kiáltványt inté­zett a kormányhoz, amelyben gyors és gyökeres or­voslást kíván. A kiáltvány részleteit a cenzura nem engedte nyilvánosságra hozni, de hogy nagyon sú­lyos argumentumokat tartalmazott, azt abból követ­keztetjük, hogy Sipőcz polgármester, mint a „8 Órai Újság“ irja, azonnal egy és félmillió korona kará­csonyi ajándékot utalványozott ki a fővárosi tanitó- személyzet részére. — Szabadlábra helyezések a lakáspannmák ügyében. Néhány héttel ezelőtt az ismert kolozsvári lakáspanamák ügyében letartóztatták Szuhomer Már- gitot, dr. Barbu ügyvéd, volt lakásügyi kormánybiz­tos irodakisasszonyát és Szabó Józsefet, dr. Baibu irodavezetőjét. Az ügyészség elrendelte a három hónapos vizsgálati fogságot, de a határozat ellen a gyanúsítottak felfolyamodással éltek. Az Ítélőtábla helyet adott a felfolyamodásnak és a két terheltet szabadlábra helyezte. Az ítélőtábla ez intézkedése csak a vizsgálati fogságot szüntette meg, de az el­járás a két vádlott ellen tovább folyik. — A jogi oktatás rendje a kolozsvári egye­temen. A „Monitorul Official“ január 2-iki száma rendelelet hoz a joghallgatók tanulmányi és vizsga­rendjéről a kolozsvári egyetemen. Az eddigi négy éves jogi oktatás három évre redukálódik. Minden évben alapvizsgát kell tenni. Vizsgaidők júniusban, szeptemberben és februárban vannak. Fokozatok -. abszolutórium (megfelel a francia oktatási licencia- túrának) és a jogi államtudományi dokturátus. Az abszolutóriumot egy negyedik vizsga után adják csak ki. A doktorátus megszerzéséhez még két évi jogi tanulmány és minden évben egy doktori vizsga letétele szükséges. Doktor csak az lehet, aki az abszolutóriumot megszerezte. Minden tudorjelöltnek írásbeli értekezést kell összeállítani és egy bizottság elé terjeszteni. Az írásbeli értekezést ki kell nyomat- tatni és megküldeni az egyes művelődési intézmé­nyeknek. — Magyar-francia kereskedelmi kamara. Buda­pestről jelenti tudósítónk, hoav Chelard francia ke­Szerda, 1921. ja nudrius 12.

Next

/
Thumbnails
Contents