Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)

1921-01-05 / 3. szám

2. oldal Szerda, 1921 januárius 5. amelyek utat törnek maguknak, akárki is pró­báljon elébük állani. Hiába fogja kimondani egy kaszinótársaság, hogy ő a magyar szerve­zet és az egység érdekében mindenki más némuljon el. Az egységet nem lehet csak ki­mondani, de a valóságban kell megteremteni, mert különben a való meg fogja mutatni ön­magát. S aki nem igyekszik a szétválásnak és meghasonlásnak minden útját elzárni, az kö­veti el a legnagyobb baklövést és a legsúlyo­sabb bűnök egyikét a magyar nemzettel szem­ben. Minden népképviseletnek a népből kell kinőnie, de nem a .népképviseletnek látszatok­kal palástolt meghamisításával. A kaszinózás és klikkszerü törekvések számára nem alkalmas ez a terület, ahol az életfeltételek fejlődési ga­ranciák, nagyszabású programmok és kemény küzdő erők biztosítása képezi még az ezutáni feladatokat is. Harcos és erőteljes egyéniségeket és tehetségeket kell kiküldeni — de nem fehér- kesztyűs találkozásokra, hanem — az első vonalba. Bulgária bízik a balkáni szövetség létrejöttében Sztambulinszky bolgár miniszterelnök Buka­restben — Harc a Várnégyszögért és ki­járatért a tengerhez — A sévresi béke revíziója (Kolozsvár, jan. 4.) A görög bonyodalmak na­ponta éreztetik hatásukat egész Keleten. Románia, mint a keleti államok előőrse, nem nézheti meg­gondolás nélkül az eseményeket, melyek mikénti megoldása számára is vitális érdekekkel esnek latba; a görög alkotmányéletben történt változások tág teret nyitottak a szomszédos államok uj politikai orientációján is és elsősorban Bulgáriának nyitotta fel a szemét, mely türelmetlen hangon kéri vissza Thráciát és az antant lapok szerint, a sévresi szer­ződés revíziójával sikerülni is fog neki. E kérdés a Dardanellák ügyével áll szoros kapcsolatban egy­részt, másrészt pedig azzal, hogy Bulgária ten­gert akar. Bulgária mai helyzete a gazdasági kibontako­zás szempontjából szinte elképzelhetetlenül nehéz. Ez idő szerint teljesen el van zárva a tengertől. Vasúti hálózata megrongálódott, csaknem olyan rossz állapotban van, mint a romániai CFR. A Duna sem jelent ma közlekedési lehetőséget, mert be van fagyva. E körülmények indították arra Bulgáriát, hogy Szófia katonai köreiben népgyüléseket tart­sanak a sévresi béke revíziója érdekében és hogy egyhangúlag követeljék vissza Thráciát. Bulgária ma válaszúton van. A bolgár lapok szerint Szovjetoroszország is tárgyalásokat kezdett Bulgáriával és hogy a kommunista érzésű balkáni állam egyelőre nem tárgyal Oroszországgal, arra világit rá, hogy Bulgária alkotmányos utón is hisz garettára, nyakon csípi, pödör egyet az üres végén és rágyújt és beszél és hömpölyög, hogy dagadna meg, gondolom magamban keservesen. — Na már most — bugyogja magából — én mint intelligens ember igy szólok magamhoz; tp telekkönyvi ember vagy Albert, okos embernek tart mindenki, rágd meg alaposan a dolgot. Nem igaz? En instéllom, akármilyen dolog legyen az, előbb megrágom. Itt van, hogy csak egy példát említsek ez a Klemezeu kérem alázatosan. Az újságok igy, úgy, de változtat ez valamit a dolgon ? Tessék csak alaposan egy kicsit utána gondolni és aztán meg­felelni, változtat ez valamit a dolgon ? ... Azt fogom mondani, hogy csepeg a vízve­zeték a konyhában, Annát idegesíti, nem tud tőle aludni és hogy megyek és elintézem ezt a csepe- gést. Aztán visszajövök, egyenesen az asztalkához megyek és eltüntetem a szivart. — Fiam — szól rám a feleségem hirtelen — a szomszéd ur kérdi tőled, hogy változtat-e valamit a dolgon az, amiről az előbb beszéltetek. — Abszolúte semmit — felelem sietve. Miha ka ur diadalmasan vigyorog. — Tökéletesen igaz. Mert tetszik látni kérem igen szépen, ez most minden téren úgy van. Mit akar egy magamfajta becsületes ember manapság? Nem igaz? Töri magát, elsején fölveszi a fizetését és péssz! Mosás ennyi, e meg ennyi, az annyi, nincs igazam ? — Ennyi annyi — mondom szelíden, mintegy összefoglalván az általa elmondottakat. Megakad, rám néz, úgy látszik nem értett meg. De az is lehet, hogy rosszul mondtam. Sietve kijavítom magam: — Annyi ennyi. Vár, nézi a számat, belenyúl a fülébe, meg­rázza benne az ujját és ismét kérdően néz rám. — Csepeg a vízvezeték — mondom neki men­tegetőzve. Csepeg? — kérdi megdöbbenve. (Vége következik.) változásokat, melyekben való hitet a keleti francia angol ellentétek csak erősítenek. Sztambuliiiszky mi­niszterelnök utazását egy hatásos propaganda út­nak kell tekinteni. Sztambuiinszky Prágában, Var­sóban eredménnyel tárgyalt és a legközelebbi na­pokban Bukarestbe utazik. Itt kapcsolódik azután közvetlenül be az ügyekbe Románia külpolitikai magatartása. Románia állás­pontja a keleti kérdésben ismeretlen. A „Viitorul“ azt mondja, hogy nincs is. Az angol-francia ellen­tétek boncolgatásánál veti fel a kérdést, hogy vájjon ki fogja megoldani a keleti kérdés komplexumát és hogy kinek az oldalára álljon Románia, ha Francia- és Angolország között szakítás áll be. E kérdés azért fontos, mert konkrétumokba fogódzik. Stambu- linszky ugyanis azt mondja, hogy a Quadrilatéret vissza kell adni Bulgáriának és azt hiszi, hogy ez a mai körülmények között sikerülni is fog neki. Sztambulinszkyvel a „Dimineaţa“ varsói tudó­sítója beszélgetést folytatott,'melynek külön érdekes­sége van. Sztambulinszky ugyanis hisz abban, hogy sikerülni fog megvalósítani — ami egyébként az európai diplomáciának régi terve — a balkáni blokkot, helyesebben az összes balkáni államok szövetségét. Ha ez sikerülni fog — és Sztambu­linszky optimista—, úgy a vajúdó középeurópai ál­lamoknak olyan példát fog statuálni, mely hatással lesz a dunai államok föderációjának kiépítésére is. Az idevonatkozó beszélgetés igy hangzik: Mindenekelőtt kijelentette Sztambulinszky, hogy Bulgáriát felvették a népligába s hogy Bulgária leg­főbb törekvése lesz végleg szakítani Ferdinánd ex- cár németbarát politikájával. A lengyelországi útjáról szólva, ezeket mon­dotta a bolgár miniszterelnök: — Az orosz anarkia következtében Lengyelor­szág van hivatva, hogy a leghatalmasabb szláv ál­lammá kifejlődhessék. Ezért Bulgária Lengyelország­gal szoros baráti s főkép gazdasági viszonyokat akar létesíteni. Sztambulinszky kifejezte ama reményét is, hogy elvben már most sikerül e barátságos viszonyt megvalósítania; a többi teendő azután a szakértők kölcsönös eljárásától függ. Kmü'FiUFSJfú ______ megoldása Ha Románia támogatásával megkapjuk az Égei-tengerrel való összeköttetést, az égéi ki­kötőre nézve Románia részére is ugyanolyan jogo­kat biztosítanánk, aminőket Bulgária élvezne. Izgalmas ülésa kamarában Averescu és a szociálisták — Elnapolták a parlamentet (Kolozsvár, jan. 4. Saját tud.) Megírtuk, hogj a kamarában Torna Dragu szociálista képviseli leleplezéseket mondott el azokról a tárgyalásokról amelyeket Averescu és Argetoianu kormánybalépésül- előtt Odesszában a szociálisták szélső balszárnyivá folytattak. A vádakra Averescu kitérő választ adót s a kamara legutóbbi ülésén az ellenzék par.ament bizottság kiküldését javasolta a vádak tisztázására A többség elvetette az indítványt s aparlamentber ezzel kapcsolatban heves szócsatákfolytak az el.on- zék és a kormánypárt között. Jelentésünk a következő: A szociálisták vádjairól (Bukarest, jan. 4.) A kamara ülésén Manii szólott hozzá a házszabályokhoz és elismerésé1 fejezte ki Petrovici iránt, aki azt hangoztatta, bog) szükséges az ország összes élő erőinek bizsum alapon való együttmunkálkodása. Ámde, amidőn « kormányra számítunk .. . (Erre nagy zaj és szóvál­tás támad a többség és kisebbség közt.) f", — A szociálistáknak a kormány ellen emel panaszait — folytatta Maniu — Grigorovici szenáloi is megerősítette. . . ™ (A töbBség ilyen szavakat kiált közbe: Olvass® el a Grigorovici nyilatkozatát... Amit mondott rá fogás és rágalom ... A botrány sokáig tart.) — Én sürgősnek tartom — mondja Maniu — hogy a kormány némely tagjának helyzete tiszta zódjék. Ezután Take Jonescu a kormány nevében kilo­— Mik lehetnek a Venizelosz bukásának követ­kezményei? — kérdezte a „Dimineaţa“ tudósítója. — A balkáni helyzetnek újabb és igazságos rendezése, — felelte Sztambulinszky. — Ennek első mozzanata volna Bulgáriának az Egei tengerhez való kijárása. Okaim vannak — tette hozzá, — hogy e tekintetben optimista legyek. A Balkán állandó békéjének biztosítására pedig két feltétel szükséges: 1. minden nép számára megnyissák az utat a ten­gerhez, 2. a kisebbségek jogai feltétlenül tiszteletben tartassanak. — Lehetséges volna-e a balkáni federáció ? — kérdezte a tudósitó. — Igen — felelte Stambulinszky, — ha az emlí­tett két feltétel biztosítva lesz. Létrejövetele nem is valószínűtlen. Jugoszlávia és Bulgária közt sok elválasztó körülmény forog ugyan fenn és Bulgária szívesen venné valamely szláv állam döntőbíró­ságát. Bulgária óhajtja az egyetértés megalapozá­sát, de Jugoszláviának nincs állandó kormánya, amellyel meglehetne állapodni. Területi helyreiga­zításokra is szükség van a tartós béke érdekében. Bulgária hálával venné, ha a szövetségesek véd­nöksége alatt létrejöhetne a szerbekkel szükséges megegyezés. A tudósítónak a kis antantot illető kérdésére ezeket mondotta Stambulinszky: — Nem hiszem, hogy a kis antant megvalósult volna. Azt hiszem, hogy csak Csehszlovákia és Jugoszlávia közt áll fenn bizonyos megegyezés. — És a Take Jonescu kijelentései — jegyezte meg a tudósitó — nem-e éppen az ellenkezőt bizo­nyítják ? — Nem hiszem — felelte lakonikusan a bolgár kormányelnök. Stambulinszky a román-bolgár viszonyokat ki- tünőeknek mondotta. Bulgária 1916-ban ellensé­gesen viselkedett Romániával szemben — úgymond — mivel 1913-ban Románia lépett fel ellenségként Bulgária eilen. Most aztán a bolgár nép úgy véli, hogy az ellentétek kiegyenlítődtek és rátérhetnek a régi barátságos hagyományok felevenitésére. — Van-e mégis valamelyes nézeteltérés a két állam közt — kérdezte a tudósitó — és ha van miben áll? — Nem nagy az ellentét — felelte Stambu- linszki — de tényleg fenn forog. Ez az úgynevezett várnégyszögre vonatkozik. Ügy gondolnám, hogy e kérdés barátságos megoldása mindkét országnak érdekében áll. Hozzátette, hogy ezt a kérdést egyéb­ként Bukarestben fel fogja vetni -. Más vitás kérdés nem is létezik a két ország közt. í-őt ezenkívül kijelentette, hogyha a várnégyszög kérdése barát­ságos megoldást talál, csak az ostobák folytatnának propagandát Dobrudzsáért. — És ha mégis akadnának, akik ilyen poli tikát csinálnának V — kérdezte a tudósitó. — Ezt lehetetlennek tartom — felelte Stambu­linszky —: sőt bízom a Romániával való komoly egyetértésben, amennyiben kísérletet fogok tenni Bukarestben támogatást szerezni törekvéseinknek, hogy az Égei-tengerhez kijárást kaphassunk. Kísér­letet teszek arról győzni meg Bukarestet, hogy Romániának is érdekében áll Thrácia kérdésének gásolta azt az eljárást, hogy több parlamenti ta« bírálat tárgyává teszi egyes minisztereknek a kor mánybalépés előtt vallott nézeteit. Nem lehet — mondotta — valamely miniszter ellen a kisebbscj kívánságára vizsgálatot indítani, hanem magának a miniszternek áll tisztében a parlament előtt felelni (A többség zajos helyeslésben tör ki, egyikül pedig ezt kioltja a kisebbségnek: „Ti farkasok csor­dája vagytok.“ — Az ellenzék hevesen tiltakozik és követeli, hogy a közbeszóló vonja vissza a sértést, mire Vuruclas képviselő kijelenti, hogy a „csorda' szót visszavonja, de a „farkast“ nem, mert ilyen nevek vannak. Petrovici odakiált, hogy dr. Lupu megváltoztatja majd a nevét.) — Hogyan képzelhető olyan miniszter — foly- tatta Take Jonescu — aki vizsgálat alatt áll és a miniszteri székben ül? Többen: Tasloanu is ilyen. Take Jonescu: Tehetnek bizalmatlansági indít­ványt s ha ez nem kap többséget, igyekezhetnek hogy azt máskor szerezzék meg. A többség bizalmat szavaz a kormánynak. Szavazás után újból Maniu beszél. Fejteget, Averescu tábornoknak a nacionálista- és a néppári közötti fúzióra vonatkozó állításait és a parlament­ben lefolyt nyilatkozatokkal igazolja, hogy a fúzióra nézve nem voltak tárgyalások. Averescut cserber hagyja az emlékezőtehetsége. Csak szó volt róla, de nem jutottak megegyezéshez. Ragaszkodik ahhoz, hogy amit mondott az helytálló és jóhiszemű volt. (Taps.) Hasonlóképen elutasítja Negulescu állítását, hogy a nacionálista párt Erdélyben a közrend és kormányhafóság iránti bizalmat zúzta volna össze Ne az ellenzéknek tulajdonítsa a kormány, hogyhe tekintélye hanyatlik. Szóharc Maniu és Goga között Goga Oktavián felel Maniunak és kijelenti, hogy Maniunak szüksége volt népszerűsége és ellenzéki küzdelme számára alapot teremteni. Amidőn a je­lenlegi kormány vette át a hatalmat, az ellenzék a Korona el en fejtett ki állásfoglalást, Mihalache tisz­teletlenséggel mondott le miniszteri állásáról, Vajda pedig olybá tüntette fel bukását, mintha az udvar­nak esett volna áldozatává. Vajda közbeszól: Nem panaszkodtam, hazug­ság és rágalom, amit mondasz. (Zaj, közbeszólások.) Goga folytatja, hogy milyen okok hatása alatt csatlakozott Averescu politikájához, elmondja, hogy az erdélyi nacionálista párt a maga kiáltványában a különállás politikája mellett foglalt állást és hang­súlyozza. hogy a néppárt nem követ osztálypolitikát. Maniu felelve Gogának, jelzi, hogy kénytelenek voltak a régi királyság túlkapásai ellen küzdeni, majd párhuzamot von a maga és a Goga eddigi tevékenysége közt. Végül Take Jonescu beszél a régi és újabb erdélyi politikáról. Á parlament üléseit ezután január 25-ig elna­polták. (Dimineaţa.) C semege és fűszeráruk legolcsóbban í PÁLMAI és FuRlS-cégnél kaphatók. 4 é

Next

/
Thumbnails
Contents