Keleti Ujság, 1920. november (3. évfolyam, 254-261. szám)
1920-11-20 / 254. szám
PAlyaudvarttn is I Leu Ilk évfolyam * 254 ®B»ls (KoImesvAp)| 1920« • Szombat * nowemfeeí« 20, Előfizetési árak: Politikai napilap PtklőiI werbesstő: ZÁGQNI iSTVÁN Rgyes ára 1 Len Megjelenik minden reggel Sserkewtőséf s Unió-utca 3< Kiadóhivatal i UníÓ-utCa 3. Teldenazíra «04. KJilmtoyeiak utánnyomás» tilos ilnapalUk a magyar itemzetgyOiést A szétuirasatott klilSeoítmény kasz- uAJa Súlyos laonyadlalommá fejlődött m oseh-nésnat konfliktus Prágában Windischgräti kioktatja a magyarokat Teleki Pál loleplezéseket ígért ■aniu naoionalista pártja beolvad A repatriáltakat csak kflISnSs esetekben engedik át a határon A kisebbségek védelme A trianoni békét ratifikálták Bukarestben és Budapesten is- Itt bekebeleztek ezzel a tény* nyel minket, amott formaszerint is lemondottak rólunk. A két aktus Romániának és Ma- tyarországnak, tehát a két államnak eddig elintézetlen ügyére tette rá a pecsétet. Ok egymásközt elintézték a maguk dolgát, mi azonban, lekapcsolt részeken élő magyarok, ebbe az intézésbe nem szólhatunk bele, mi nem vagyunk állam, nem lehettünk tárgyaló fél. mi e két aktussal pusztán szenvedő szereplőiként vártuk sorsunk eldőlését jobbra, avagy balra. Sorsunk azonban még nem dőlt el a ratifikálás tényével, csak államjogi helyzetünk tisztázódott és ezzel sorsunk további intézése a mi villáinkra nehezedett. A bekebelezés ugyanis nem jelent beolvadást számunkra és nem is akar jelenteni, ezt a békeakta szövegezői sem követelik tőlünk. sőt nemzeti kisebbség cimen az uralkodó fajtól megkülönböztetnek és külön rendelkezésekben kötik ki fajtánk fennmaradásának biztosítékait. Ha tehát a román államba történt átkapcsolásunk a nemmagyarajku román állampolgárokkal bizonyos sorsközösségre utal is, van egy külön magyar sors Romániában, vannak biztosított jogaink és nemzeti evolúciónk előtt nyitott utat hagynak a békeszerződésnek az etnikai kisebbségekre vonatkozó pontjai. Minden szerződés azonban holt betű, Írott formalitás. A tartalmát nekünk kell kitölienünk élettel, nekünk é3 az államnak, ha lehet közös akarattal s ha szükségesnek mutatkozik elszánt erőfeszítések árán. Tisztában kell lennünk a kérdés fel vetődésénél azzal, hogy Románia mindeddig egységes nemzeti állam volt s épezért vezető politikusaiban nincs még kifejlődve az érzék a nemzeti kisebbségek kezelése irányában. Nekünk kell ezt az érzéket ébrentartani és méltányossá fejleszteni bennük, nekünk kell rámutatni előttük az útra, melyen haladva torzsalkodások és egyenetlenségek maguktól kiküszöbölődnek s a romániai magyarság alkotó energiái üdvösen kihasználhatók lehetnek a nagyobb közösségek száméra. Most ne rekriminéljunk- Most más a mi kötelességünk, melynek betöltésével megakadályozhatjuk azt is, hogy a jövőben rekriminá- dókra lehessen szükség. Most első tennivaló magunkat megtalálni, a rendelkezésünkre élló hatalom, jog és erőforrásokat felkufatni, latra vetni értéküket, majd csoportosítani valameny- nyit egy szilárd alappá, amelyről megindulhat teljes erővel önvédelmi akciónk s teijes súlyával nyomulhat az államhatalom mérlegének serpenyőjébe. Úgynevezett államalkotó faj voltunk eddig. Sorsunkat bizalommal helyeztük a budapesti kormányok kezébe s ezáltal hozzászoktattuk magunkat bizonyos függéshez és bizonyos támogatáshoz. E megszokás rabjai voltunk 8 kétségtelenül legnagyobb hatással életünk újszerű alakítására e megszokás elszakitása, semmivé tétele volt és van ma is. Legnehezebb megszokni nekünk is, akárcsak a szülei háztól az élet forgatagába kisodort gyermeknek a magunk lábén járást, a magunk életének a magunk eszközeire utalt kialakítását. Pedig meg kell szoknunk és pedig őszintén, hátsó gondolatok nélkül, hogy önmagunkat kiemeljük a letargiából, hogy saját rendeltetésünket betöithessük, hogy azokat a célokat, amelyeket a magunk fennmaradása, a magunk jövője tűz ki, mentőix rövidesebben s mentői kevesebb felesleges rázkódtatés árán elérhessük. A békeszerződés jóvoltából különös külső paironusa is volna a nemzeti kisebbségeknek, tehát nekünk is, a Népek Szövetsége képében. Csak mcst értesítette a szövetség titkára az osztrák kormányt hogy a szövetség tanácsa átvette a garanciát a kisebbségi fajok, vallások és nemzetek fölött. Kötelessége is volt ezt tenni, hiszen a sainfgermaini béke kötelességévé tette. Tehát ama kicsinyhitüek számára, akik a bekapcsolt magyarságot külső támogatás nélkül gyengének tartják ahhoz, hogy a mega sorsát hathatósan intézni tudja, ime a külső támogatás lehetősége is felvillan- Íme, nem vagyunk elhagyatva, a világ népeinek társasága gondot visel ránk — érezhetik azok, akik a külső támogatásban megnyugvást találnak. Mi azonban óva intünk mindenkit attól, hogy újabb vérmes reménységekbe ringassa magát. Tudnunk kell és jó tudnunk, hogy van a hátunk mögött egy felebbezési fórum, de ennek értékét annyira túlbecsülnünk nem szabad, hogy ez rpajd minden nehézséget el fog hárítani érvényesülésünk ufjából. Hozzátartozik erőink számbavételéhez a Népszövetség számontartása is. De csak számontartása. A mi utunkat a magunk verejtékével kell kiköveznünk azokkal a kövekkel, amelyeket mi csákányoztunk ki a lehetőségek sziklatőmb- jéből. A kisebbségek valóban hathatós védelmét C3ak magúk a kisebbségek tudják ellátni. Jelszavunk legyen : segíts magadon, az Isten is megsegít és — talán — a Népliga is. Az oroszlán szereplése városunkban lit»: Sxmtimrei Jenő (folytatás és vége.) Az Ur azonban, aki a legvélrégosabb pillanataiban veazi pár1 fogáséba a benne bizakodókat, a direktor felé ia kinyújtotta segítő kezét. Feilegaza- kadást ktidfití. irtózatosat, mely valahol a hegyek közt végezhetett ieszcnyu pusztítást, minek következtében • fapiac mellett kanyargó patak száraz medre teabe ló éa elszánt folyammá duzzadt, eltze- kife'ta a hidakat, eiiöoörte a parti malmokat és eigénvvityilákat, a városon felüi pádig kiteflékzott a megszfikOlt mederből és a külső részeket egyetlen rohanó, veezett sodiu érré változatta Városunkban ezen ez éjszakén egy teremtett lélek le nem hunyta a «Remét. Hassdtak a villámok, recsegett, zengett az ég, mint végit élet napján • a vadul dü bőre« áradatot ia fullorditották a menazséria fene vadai, melyeket aéfraaiul, ketrecestül hátéra kapott a száguldó víz és vitte, dobte, hányta, sodorta a Maros felé. Ráadásul hajnaitéjban lövések ia eset tűntek bele a féktelen hangzavarba, ami végképpen teljessé tette a pánikot. Ciak késő -reggelre engedett fel valamelyest a telkekről e rettenetes feszültség. Az ég kiderüli és e kelő nép pazar bőkezűséggel szórta decüi« ara nyát az utcákra, kertekre. Az ár visszahúzódott a fapiacról és a cigány sorról, a fék levelén virgyőn győz edttogtek a legtisztább brilliáns szikrázó tüzé vei. A terméizet a diadal ma« ma éra ébrrd-s mn den pompájában (öldökölt, az emberek r-zonben eaak egyenként é« csak nagykésőre mer*»z«!>ak kitenni lábukat a képűn, Szomszéd"'! szomszédra kerítéseken A> ée félig n>iot ablakéiból kukucsAlva adták egy másnak tud ul az éjszaka eseményeit. A vadak egytásze kitört a ketrecéből éa a oreodóráig megit diéta ezek ellen a hajtóvadáazetot. Részleteket is tudlak némelyek: a párduc nekiug- rott az egyik esendőm?k éa a váiába nsrapott. a tigrist az első lövésre elejtették, a majmok ott döglöttek a ketrecükben, amely valahol a vágóhíd téján megfeneklett s ugyanez a sors érte a iámét, a rókát, a két kis barna bocsot és a nyuiakat, melyek az óriás kigvó ete’ésére voltak szánva. A kígyó bélelt faládában lakott, azt nem tudni mi sors érte. A szegény elaggott, fogatlan oroszlánt sem találják, az biztosan megfulladt, amilyen gyámoltalan voii • val»hol a Maros hömpölygeii hullájával a ketrecet. Mindezekben délire a legóvato- «f bbak Ss megnyugodtak, az utcák benépesültek és •ok szemlélője maradi a menazséria földi maradványainak. Az igazgató pedig boldogan ulazolt fel Pestre, a biztosítást dijak kimentették az összes vizekből. Délután Vét órakor nálunk minden úriember az Emkében szokott tarokkozni feketeszó aellett. 4z éjszaka eseményei annyi témát aduk a kávédé«! beszélgetésnek, mint még soha. Mint férfiakhoz illik, a csendőrök és a fenevedak harcét vitatta persze keltő szakértelemmel. A közigazgatási gyakornok, ki régen készül Afrikéba egy kis oroszlán- vadászatra, élénken sajnálta, hogy ezúttal nem vehetett valami kis tréninget. Ugyan ne jérion a szád — torkolta le a főjegyző — micsoda oroazlánvadászet lett volna az, oroszlán nélkül? — De kérlekalásan — vetette ellen a gyakornok — a tigris, meg _ a párduc legalább eleven, élei erős. fiatal állatok voltak. Azt ez öreg orosz- léi)* leülhetné az öklével akárki, hiszen abba már cfak hálni járt a lélek. A közvélemény tehát megint ceak a szegény rovására alakult ki és nagyon sajnálták a „gyá moltalant", hogy nem ad »(ott me r neki a természetes halállal való kimúlás csendes jótéteménye. Az oroszlán épen akkor léped be a kávéháza jfón, A sörénye csapzott és a lepockái csupa sár. Olyan volt, mint Lear a negyedik felvonásban. Csak megállóit a nyitott ajtóban, csendesen, bámész szemekkel, mint valami robusztus bernáthegyi, mikor a gazdáját keresi. — Az asztal alatt elsőnek a közigazgatási gyakornok fűd el, teiméazeesan mind an zaj nélkül. A többiek szempillantás alatt követték példáját Egy nagy légy zümmögött az egyik ivlámpa körül. Etrv dákó koppanva bukott a billiátdasztal mellé. Jani, a pincér épen szembetalálkozo l a szokatlan vendéggel, kezében legyező formában a feketés tálcák Úgy is maradt abban a helyben. Á kanalak diszkréten zöröglek a csészék mellett. — Mint mikor behódolt város poigérm'sere tálcán nyújtja át a győztes vezérnek a város kulcsait. Ekkor — tzerencsére — az utcán elbí dűli egy itatóra hajtott tehén Az oroszlán szeme megvillant zölden, aztán hirtelen megfordult, összehúzó- doit mint a rugó és rettenetes ordítással rávetette megát e tehénre. A főtéri borbély ídrgsokVot kapott, egy uriesszony elájult s az utca olyan kihalt lett, mint a Gobbi sivatag. A sivatag királya eddig nyugodtan marcangolta a tehenet, majd hurcolni próbálta, nem bír* vele, ott hegyin az utca közepén s ügetve megindult a főutcán lefelé, ki a városból Jani, a pincér érezte elsőnek hogy elakadt vérkeringése újból megndul. Elerőlenedeíí kezéből csak most hullottak ki csörömpölve a tálcák. A többiek, kik az asztal alól a nagy lükörablnkon át látták az utcai jelenetet, erre lassacskán maguk is láthatókká vájtak. — Ki oszt? — kérdezte fehéren a közigazgatási gyakornok, — Mind'g az. aki kérdi — válaszolt a főjegyző a gyakornok szemek őzé nézve. — Meocvuíad a pakli — figyelmeztette percek múltával szel d lóakarattel az öreg megyei allevél- táros a nagy kórüUekiaíéssel keverő gyakornokot,
