Keleti Ujság, 1920. április (3. évfolyam, 90. szám)
1920-04-24 / 90. szám
KrzsTilţjSÂn Szombat, 1920 április 24 ■*** *«. **&*& 4. oldal A liberális párt jassii kongresszusa befejezö- döit, miután a párt uj statútumait megszavazták, A bánáti néppárt megalakítása céljából vasárnapra Lúgosra nagy népgyülést hívtak össze. (D. t. ü) Terjednek a sztrájkok Bukarest, ápr. 23 Gáláéból jelentik: Az államvasutak itteni raktárainak, valamint a dokkoknak személyzete sztrájkba lépett. A sztrájk Pitesiire is kiterjedt. A Marmarosch bank hivatalnokainak sztrájkja tart. A munkát a bankhelyiségben a főrészvényesek látják el, néhány sztrájktörővel. Románia külügyai Bukarest, ápr. 23 San-Remobó! jelentik: Lahovary, Románia békekövete ideérkezett és részívesz a békekonferencia munkádban. A Dardanella-vitában kifejtette Románia álláspont át Az eddigi álláspont az, hogy a Dardanellákat a középtengeri államok protekciója alá kell helyezni és azon államok protekciója alá, melyek a Dardanellákon érdekeltek. A király Bouri svájci követet külőnkihaüga- táson fogadta. y Averescu min:3zterelnök ma fogadta a Mor- noni vezetése alatt álló angol gazdasági bizottságot, mellyel megbeszélte Anglia és Románia jövő gazdasági összeköttetésének módozatait. A jugoszláv vasutassztrájk megszűnt, a! Szimplon újra közlekedik. (D t. ü.) Ausztria szövetséges köztársaság lesz Natn fett le a Németországhoz való csatia- kazásrői — Nemzőikéi kölcsön Ausztria íelsogélyezésére Kolozsvár, ápr. 23 Renner kancellár az osztrák nemzetgyűlésen beszámolt az ország falpraállitása érdekében folytatott tárgyalásairól. Az oszlrák kormány külpolitikájának most legfőbb reménysége a NépÜga, ennek segítségével reméli megvalósítani legfőbb óhaját, a német birodalomhoz való csatlakozást. Ennek elérhetésére Renner a béke- feliételzk pontos teljesítésével akar érdemeket szerezni. Renner expozéja Bécs, ápr. 23 A nemzetgyűlés mai ülésén Renner kancellár is felszólalt, aki kifejtette, hogy a koalíció legnagyobb érdeme az, hogy a polgárháborútól megmen'eíte Ausztriát. A külpolitikái a vonatkozólag ezeket mondotta : — A béke ratifikálása útin azonnal határozni fog a nemzetgyillés a népek ligájába való belépés felől, hogy az illetékes fórum előtt kifejezést adhassunk szivünk vágyának, hogy német anyaországunkhoz csatlakozhassunk. Míg a békerevizió megtörténhetik, az aláirt békét legjobb akarattal keli megvalósítanunk, hogy az egykori ellenségeket meggyőzzük, hogy az osztrák nép békeszetető s kivánja a népek kibékülését. E szellemben tettem meg utamat Párisba, Prágába és Rómába, kezdtem meg a tárgyalásokat Jugoszláviával, melyeket a közeljövőben Romániára és Lengyelországra is kiterjesztek.« A kancellár ezután kiemelte az olasz kormánnyal kötőit gazdasági megállapodások jelentőségét, egyben megköszönte Niítinek és az olasz kormánynak, mely késznek nyilatkozott, hogy a sanremoi konferencián mint Ausztria szükségének szószólója fog interveniálni. A kancellár még előadta, hogy a nemzetgyűlés feladata az uj választások előtt az adójavaslatok elintézése, valamint az uj alko'mány megvaló- sitása, mely szerint Ausztria szövetséges köztársaság lesz. (D. t. ü.) Nemzetközi kölcsön Bécs, április 23 A nemzetgyűlés tegnap tárgyalta második olvasásban a költség <?eíésh A vita folyamán Reisch államtitkár energikusan megcáfolta a bankjegylebélyegzésről elterjedt híreket. A sors- jegyköicsön eredményét kielégítőnek mondja. A külföldi kölcsönökre vonatkozólag közli, hogy Amerika, Anglia és Olaszország pozitiv Ígéretet tettek és semleges államokból is több értesítés érkezett, hagy rész vesznek egy Ausztria felsegiíésére irányuló nemzetközi kölcsönben. Az államtitkár még megjegyezte, hogy a külföldi tőke, mely most osztrák vállalatokba fekteti pénzét, biztosítékot akar arra nézve, hogy az elkövetkezendő nagy vagyonadók nem fogják suj'ani. A SZÁSZOK ÚTJA (l kisebbség! programra — Ili megge- beesxtusí követeinek — 8. maggar és német püspStiségkérdás — fi meg- gondolatiul! centralizáció dien Kolozsvár, ápr. 23 (Saj. tud.) A bukaresti parlamentben a szász képviselők szervezett és egységes blokkja volt az egyedüli, ameíy kezdve a parlamenti nyelv kérdésétől a közigazgatás problémájáig, öntudatos politikát folytatott. A parlament feloszlatásával nem szűnt meg a szászok politikai akciója és az uj helyzetben is tevékenyen veszik ki a részüket. A „Keleti Újság“ múlt számában ismertette a volt szász képviselők felhívását, mellyel a a választási akciójukat megindították. A németek szövetségének ogvik vezető embere. Roth Hans Otto dr. volt képviselő a „Keleti Újság“ munkatársa előtt érdekes nyilatkozattal egészítette ki e felhívást. A szászok tovább is erélyesen követelik a gyulafehérvári pontokban biztosított népjogok érvényesítését és ezek alapján két újabb akciót indítottak, amelyek a magyarságot is közelről érdeklik. Újabb akciójukban ugyanis a mai megyebeosztás megváltoztatását követelik és pedig aképen, hogy a megyék határai az egyes nemzetiségeket közigazgatási egységekben foglalják öss'e. A másik akció német püspökséggé kivánja a Csanádi püspökséget átszervezni, német püspökkel hz élén. Ezzel szemben a magyarsághoz tartozó katholikusok a oyulaíehérvári püspökséghez t rtoznának. Erről a kérdésről nem lehet még eléggé nyíltan írni s lényegbeli megjegyzéseinket későbbre tartjuk fenn. Le keli szögeznünk azonban minden es tre azt az evidens kívánságot, hogy minden szempontból a leghelyesebb volna ezt a kérdést a magyarokkal tárgyalni meg az. akció legelső lépéseinél. Nehogy úgy tűnjön fel a dolog, hogy a németek érdekeit kijátszhatják a magyaroké ellen, kiknek szintén szükségük van a Csanádi magyar püspökségre s akik ismernek olyan törekvéseket, amelyek bukaresii mintára olasz, vagy franc'a püspököket kívánnának Erdélybe és a Bánátba telepíteni. Dr. Rot'n képviselő érdekes nyilatkozatát a következőkben adjuk: — A németek szövetsége egy nép szövetsége kivan lenni és legjobban szeretnek a „nemzetiségek“ régi közjogi definícióit, amely német tót stb. nyelvű németeket, magyarokat. románokat külömbözteteít meg, teljesen kiküszöbölni. Népünk számára a gyulafehérvári Programm alapján a legteljesebb népi önállóságot követeljük. Követeljük pedig elsősorban kulturális tekir-teíben. Minden nép szabadon álldhasson fel iskolákat és az állam kötelessége, hogy a kulturális kiadásokat a befolyt adóból visszafizesse. A kisebbségi kérdés alapja természetesen a nyelv problémája. Mindenkinek joga k-Hl legyen ahhoz, hogy anyanyelvét, — a legkisebb fórumtól a legmfigssabbig. — szabadon használhassa. Ebből az következik, hogy az egyes hivatalok, akár a közigazgatásban, akár pedig a bíróságnál mindenkivel szóban, vagy kasban a saját anyanyelvén tárgyaljanak. — Hogy ezt a nyelvi princípiumot meg lehessen valósítani, a megyéknek uj beosztására volna szükség és pedig a nemzetiségi elosztódás alapján. Itt van például Nagykü- küllőmegye, ahol hatvankétezer szász él. A határ közvetlenül Medgyes mellett visz el s igy elszakítja © szomszédos megyében egy tömegben élő húszezer szászt. Ugyanez a helyzete a magyaroknak Kisküküllőmegyé- ben, ahol a megyehatár az egy tömegben élő magyarságot két részre osztja. A cél tehát az, hogy a megyék egységes népterü- lekt képezzenek Ha a nemzetek együtt vannak, úgy az egyes kisebbségi kérdéseket könnyebben meg lehet majd oldani, ami elsőrangú állami érdek. — A közigazgatásban természetesen a gyulafehérvári határozat érvényesítését követeljük, amely határozottan kimondotta, hogy minden faj a maga kebeléből választja meg tisztviselőit. Ezzel szemben a feloszlatod kormányzótanács a megyei tisztviselők kinevezésével keresztülhúzta ezt az elvet. Ragaszkodnunk kell tehát ahhoz, hogy a megyei és városi tisztviselőket maga a lakosság válassza meg és pedig a nemzeti autonómiák érvényesítésével. — A másik fontos akciónk különösen a svábokra vonaikovik: ez pedig a katolikus egyház népi alapokra való helyezése. Ugyanez történt most Csehszlovákiában. A sváb nép német püspökséget követel magának Temesváron, ©melynek élén természetesen német püspök állana. Ezzel parallel természetesen a gyulafehérvári püspökség magyar jellegét is lehetne biztosban'. — Ami a választásokat illeti, a szász kerületekben többségünk biztosítva van. Különben a politikai életben bennünket nem a pártok, hanem az alapelvek irányítanak és igy ezzel a többi román pártokkal való helyzetünk is megvan határozva. A Maniu- és Averescu-párt küzdelmét a románság belügyének tekintjük; az egyik párt nacionalistább akar lenni, mini a másik. Igen fontos momentum azonban az, hogy a román nemzeti párt a gyulafehérvári határozat zsiránsának vallja magát, mig Averescu a nemzetiségi kérdésről még nem nyilatkozott. Termé zetesen nem lehet célunk, hogy a választási küzdelemben azokat üssük, akik a gyulafehérvári határozatok melleit tesznek la vallomást. A parlamenti életben természetesen az aktuális helyzet adja meg állás- foglalásunkat. Mi feltétlenül kitartunk a gyula- fehérvári határozatban megnyilatkozó alapelvek mellett. Roth-Hans Odó dr. a magyarokkal való együttműködésről igen óvatosan nyilatkozott. — Természetes — mondotta, hogy mikor a kisebbségi elvek érvényesítéséről van sző, minden kisebbség akciója minden külön megálhpodás, vagy szövetkezés nélkül parallel lesz egymással. Más kérdésekben az aktuális palit kai helyzet mutatja meg, hogy milyen viszonylatba kerülnek egymással a kisebbségek. A különféle nemzeteknek az államban való teljes egyenjogúságáról vallolt . elvünk gyakorlati következtetése, hogy nrm „a nemzetiségek pártját“ akarjuk a jövőben sem létesíteni, hanem arra törekszünk, hogy minden nemzet önálló külön néppártot alakítson. — A magyar parlamentben nem ismerték el a nemzetiségeket. A mi célunk az, hogy az állami életben a nép, — legyen ez magyar, német, riithén — mint egész szerepeljen, mely teljesen egyforma jogokat élvez, mint ahogy a kötelességekben is egyfoimán veszi ki a részét. Az „államnyelv“ és az „államvallás“ meghatározások meg kell hogy szűnjenek, meri mi nagyon jól tudjuk, hogy , ezek mit jelentenek az állam éleiében. j — Külömben az aktuális politikai kérdéj sekben ismerik állásfoglalásunkat. Hibáztatjuk ezt a luísietett centralizációt, amelynek a románok ép úgy megisszák a levét, mint a többiek. Á szociális reformok, különösen az agrár-reform kérdésében, más felfogásunk van, mint a kormányzótanácsnak volt és különösen az agrár-kérdés megoldását hibáztatjuk.
