Kelet-Magyarország, 2017. december (74. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-27 / 300. szám
2017. DECEMBER 27., SZERDA 8 Karácsonyi történetek KELET Csodanapló: Panna legszebb ajándéka Szerzőnk lapunk idei karácsonyi pályázatának nyertese. NYÍREGYHÁZA. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kislány, akit Pannának hívtak. Ez a kislány egy szerető családban élt édesanyjával és nővérével. A hűvös ősz elteltével beköszöntött a tél, és ezzel együtt a december is. A hónap elején, mint ahogy szokás az iskolában és otthon is, nagy izgalommal várták a Mikulást. Panna a suliból egy édességekkel telerakott csomaggal lépett be a házba, ahol anyukája nagy lelkesedéssel fogadta. Ő is szerette volna átadni ajándékát, így a kezében tartogatott mikuláscsomagot átnyújtotta kislányának. Egyetlen egy ajándékot talált benne Panna, ez pedig a kívülről egészen csajosnak, de mégis igényesnek tűnő, vastagabb füzet volt. Hirtelen elmosolyodott és megölelte az anyját. Ez volt az a füzet, amit már oly' régen szeretett volna, amibe leírja a mindennapjait, amit úgy használ, mint a felnőttek: igazi naplóként. Panna már ío éves volt, az iskolában kitűnő fogalmazásokat írt, tökéletes ajándék volt ez számára. Már az első napon használatba is vette. Nevét gyöngybetűkkel beleírta a füzet első oldalára a legszebben fogó tollával, majd lapozott egyet és elkezdte írni, ami éppen megszületett a kisiskolás agyában. „Kedves Naplóm! Juhász Pannának hívnak, io éves vagyok, negyedik osztályba járok. Ezt a füzetet anyukámtól kaptam mikulásra, és elhatároztam, hogy mindennap beleírom, hogy mi történt velem. Van egy nővérem, őt Virágnak hívják, sokat szoktunk játszani. Anyukámat nagyon szeretem, apukám sajnos kicsi koromban meghalt egy autóbalesetben, biztos őt is nagyon szeretném. Az iskolában elég jó tanuló vagyok, sok barátnőm van, köztük Eszter is, aki néha át szokott jönni hozzánk. Egy kisvárosban élek, van egy kutyám, akivel sokat foglalkozok. Imádok kint lenni az udvaron. Ha felnövök, állatorvos szeretnék lenni. Kedves Naplóm, most muszáj befejeznem az írást, hazajött Virág, és szeretnék játszani vele egy kicsit. Remélem, nem haragszol. Holnap jelentkezem. Puszi: Panna.” Amint befejezte az írást, éjjeli szekrényébe tette naplóját és egyből testvéréhez szaladt, elújságolta neki újdonsült ajándékát. Virág lelkesen fogadta testvére örömteli beszámolóját. Nagytakarítás Panna másnap végig izgatott volt az iskolában. Próbálta megfigyelni a fontosabb dolgokat, amelyek majd bekerülhetnek aznap este a naplójába. Néhány információt sikerült is megtartania a fejében, amíg leült az íróasztalához és elővette a füzetét. „Kedves Naplóm! Ma az iskolában sok minden történt velem. Kaptam egy ötöst természetismeretből és dolgozatot írtunk történelemből. Szerintem jól sikerült. Ma minden osztálytársamtól állandóan azt hallottam, hogy mit kapott tegnap. Amanda például, aki előttem ült, szünetben hátrafordult hozzám, és megkínált abból a csokikülönlegességből, amit az apukája hozott neki külföldről. Egyébként finom volt. Eszter pedig egész nap arról mesélt, hogy milyen vicces társasjátékot kapott az apukájától, este alig tudták abbahagyni a nevetést. Ekkor egy picit elszomorodtam, hiszen én nem tudtam azzal dicsekedni a többieknek, hogy mivel lepett meg apukám. Nekem nincs apukám, ezáltal nincs tőle kapott ajándék sem. Kedves kis Naplóm! Neked mondom el csak, azt hiszem, most érzem ezt először. Hiányzik apukám, szeretnék vele találkozni, szeretném, ha mindennap játszana velem, ha itt lenne mellettem, ha nekem is hozna ajándékot mikulásra. Tudom, hogy leheteletlen kérés ez, de én nem szeretnék mást karácsonyra, csak azt, hogy találkozhassak vele és megölelhessem. Puszi: Panna.” A következő napok hóeséssel teltek, Pannának volt mit írni a naplójába. Sokat mentek ki az iskolaudvarra, hóembert építettek, hógolyóztak, rengeteget nevettek. Igazi téli hangulat volt, közeledett a karácsony. A városban sötétedéskor kigyúltak a fények, hangulatos volt ilyenkor sétálni. A szokásos karácsony előtti nagytakarítást Virág és Panna közös szobájában mindig Virág végezte. Ez most sem volt másképp. Takarítás közben pedig Panna éjjeliszekrénye is sorra került. Kinyitva rögtön meglátta a naplót, és kíváncsiságának nem tudott nemet mondani - fellapozta azt. Először lelki- ismeret-furdalása támadt az olvasás miatt, de csak addig, amíg el nem jutott ahhoz a részhez, amit Panna második napján írt bele. Virág elérzé- kenyült, de azonnal tudta, hogy mit fog ajándékozni karácsonykor testvére számára. Visszahelyezte a naplót a szekrénybe és folytatta a takarítást. Boríték a fa alatt A napok teltek-múltak. Óriási készülődés folyt Pannáék családjában is. Várták a nagy napot, az ünnepet. Szentestére a nagyszülőket mindig behozták a városba, együtt ünnepelték Jézus megszületését. Ez most is így történt. A vacsora után körülülték a szépen feldíszített karácsonyfát, és megajándékozták egymást. Amikor mindenki kibontotta a saját ajándékát, megköszönték egymásnak, akkor vettek észre még egy borítékot a fa alatt. A címzett Panna volt, a feladó pedig Ked vés Napló. Panna teljesen meglepődött, el sem tudta képzelni, hogy mit rejthet számára ez a boríték. Kibontotta és csodálkozva nézett a kezében lévő nyakláncra és a levélre. Először a nyakláncot nézte meg alaposan. Gyönyörű, ezüstszínű, kör alakú, kinyitható medál volt rajta. Panna gyengéden kinyitotta ezt és feltűnt benne édesapja képe. Ott volt előtte egy olyan fénykép az apjáról, amelyet még sohasem látott. Ezen a fotón boldog volt és nevetett. Halkan visszacsukta a medált és széthajtogatta a levelet. Panna a 10 éves gyerekhangjával, amelyben volt valamiféle elérzékenyülés, elkezdte felolvasni a levelet: „Kedves Panna! Sajnálom, hogy nem teljesíthettem a karácsonyi kívánságodat. Sajnálom, hogy nem tudsz találkozni apukáddal, hogy nem tudod őt megölelni. Tudom, hogy szeretnél vele játszani, beszélgetni és egész nap vele lenni, de sajnos ez már nem lehetséges. Ehelyett próbáltam neked egy olyan ajándékot adni, amely mégis különleges és csodákra képes. Hidd el! Ha ezt a nyakláncot felveszed, és csak alvásnál veszed le, akkor egész nap ott lesz veled apukád. Képzeld csak el! Osztálytársaid csak iskola után tudnak az apukájukkal találkozni, míg veled még az órákon is ott lesz, segít neked, bármikor ránézhetsz és megmutathatod mindenkinek, hogy ez az én hős apukám, aki mindig itt van velem. Remélem, hogy örülsz neki. Puszi: Kedves Naplóm.” SEBŐK EDIT A napló tökéletes ajándék volt a 10 éves Panna számára ILLUSZTRÁCIÓ: INTERNET Pista bácsi, a bárányhús és a jó házi bor FOTÓ: INTERNET „A nagypelyhekben hulló havat morcosán fújta az öreg arcába az északi szél.” Nyírbátor. Advent utolsó napjaiban, karácsony előtt történt, hogy Pista bácsi a faluhoz tartozó, de attól mintegy öt kilométerre található tanya mellett dolgozott, ahol az akkori termelő szövetkezet tekintélyes juhásztelepe volt. Már éppen hazafelé készülődött, amikor egy nyájat éppen a szállásra terelt az egyik ismerős juhász. Meglátta Pista bácsit és szóba elegyedtek.- Te, Jóska! - kezdte az öreg egy cseppet sem kertelve.- Rendezhetnél nekem egy kis bárányhúst, mert nagyon szeretem, na meg itt a karácsony is! A juhász értett a szóból.- Hát, idefigyelj Pista! Meg fog sántulni egy bárány, az elnök úgy sem veszi észre. Egy bárány ide vagy oda... Meglesz a hús, de hozzál nekünk ki ide a tanyára egy demizson bort, mert neked jófajta borod van! Ezzel az üzlet nyélbe is üt- tetett. A karácsony előtti napon Pista bácsi megtöltötte a demizsont jó házi borral, felhúzta a meleg bőrcsizmát, „Poharazgattak, beszélgettek...” de mielőtt nekiindult volna a hosszú útnak, suttyomban, hogy a felesége meg ne lássa, még megivott egy jó pohár bort, majd felvette a nagykabátját - amelynek a zsebébe jókora szatyrot dugott a bárányhúsnak - kesztyűt húzott és nekivágott a gyalogúinak. A nagy pelyhekben hulló havat morcosán fújta az öreg arcába az északi szél. Kisvártatva a kutyák ugatása jelezte, hogy megérkezett a juhászok tanyájára. Kopogtatott az öreg annak rendje-módja szerint bebocsátást kérve, majd benyitott. Meleg kézfogással fogadták Pista bácsit, aki bizony útközben többször elgondolkodott azon, hogy nem az ördögnek fog-e tartozni ezzel az úttal, de amikor belépett a juhászok szálláshelyére, melegség járta át a lelkét is. Az egyszerű, de a nyíri akáctól hatalmas meleget adó kályha tetején meglátta a Totyogó birkapörköltet és megérezte annak bódító illatát. Megnyugodott, tudta, hogy megsántult egy bárány. Megkínálták Pista bácsit egy jámbor korty házi pálinkával, majd elkezdték kóstolgatni a bort. Négy juhász lakott a tanyán, na meg most ott volt Pista bácsi és az ünnepi hangulatban egy demizson bor. Poharazgattak, beszélgettek, szóba jött a katonaság, a fiatalkori huncutságok, és amire észrevették, kiürült a demizson. Jó érzéssel és kedvvel pakolták az öreg szatyrába a megígért bárányhúst, s boldog karácsonyt kívánva köszöntek el egymástól. Pista bácsi kezébe vette a teli szatyrot és az üres demizsont, s elindult hazafelé. Szaporán szedte lábait az öreg, aki csakhamar azon vette észre magát, hogy a falu szélére ért, ahonnan mintegy tíz perc és már otthon is van. Úgy gondolta, rágyújt. Letette lába mellé a hússal teli táskát és az üres demizsont, elővette cigarettáját, de az erős szél miatt nem tudta meggyújtani. Gondolt egyet: hátat fordítva a szélnek és a falunak egyből sikerült meggyújtani az óhajtott cigarettát. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, kezeibe vette a demizsont, a szatyrot és elindult. A hideg szél és a juhászok kutyáinak ismerős ugatása ébresztette rá az öreget, hogy újra a tanyához ért, de vigyázott rá a karácsonyi angyal, mert beérték a barátok autóval és hazavitték Pista bácsit. Minden jó, ha jó a vége, otthon birkapörkölt lett ebédre. KÓRÓDI LÁSZLÓ Muriné Sz. Judit: Advent és az angyalok Karácsonyra készül szívünk, itt a Földön is ünnepiünk. Fent a mennyben angyalsereg, tekintetük a Földre mered. Kék köpenyes angyal száll te, szárnya puha, mint a pille. Első advent vasárnapra keresi azt, ki hangját hallja. Tiszta szeretetet kutatva érkezik második angyal, rajta piros ruha. Serlegében a Földön talált szeretetsokaság, mi adja fent a csillagok fényes sugarát. Harmadik advent vasárnapon fehér angyal keres nagyon. Kezében az isteni fénysugár, vele igaz szeretető szíveket talál. Karácsony előtti utolsó vasárnap, Emberek között még mindig angyal szárnyalgat. Halványlila palástja, figyeljünk a lantos dalára! Béke dalát csengőn zengi, s hangját még a Földisérti. Koszorúkon négy a gyertya, egy rózsaszín, s három lila. Hit, remény, szeretet és öröm, éljen ezzel minden ember itt a Földön! Nem hozott szerencsét a plafonig érő fenyőfa PÁTROHA. A zöldségboltban vásárláskor mindenki kapott egy sorsjegyet, amin karácsonyfát lehetett nyerni. Szerencsénk volt, mi vihettük haza. A fiamat, aki ötévesen mindig jött velem, nagyon szerették az eladók. Amikor ki kellett választani egy fenyőfát, én csak egy kisebbet szerettem volna, de a fiamat rábeszélték a boltban egy nagyra: ha már ajándék, akkor legyen egy földtől plafonig érő karácsonyfánk. A gyerek öröme határtalan volt, a férjemé már kevésbé, hiszen egy óráig kellett faragnia, hogy beleférjen a karácsony- | fatalpba. A következő gond az volt, hogy hová tegyük. Egy 35 négyzetméteres lakásban éltünk négyen, de a fiam erre is talált megoldást: vigyük le az asztalt és a négy széket a pincébe. A férjem eztán felállította a fát, amit nagyon szépen felöltöztettünk. A gyerekek nagyon boldogok voltak, mert még soha nem volt ilyen nagy karácsonyfájuk. Az ünnep első napján a kisfiam keresztapjáék hozták az ajándékot. Mivel tudták, hogy a kicsi szeret korcsolyázni, és erre lehetősége is volt (a lépcsőházi nagyobb fiúkkal járt az iskolaudvarra), hoztak neki két jéghoki botot labdával. Az ajándékának nagyon örült és rögtön be is akarta mutatni a tudományát. Addig-addig próbálgatta a labdát elütni a hokibottal, amíg teljes erővel el nem találta a karácsonyfát. A sok dísz összetört, de a fiam átszellemült mosollyal bújt este az ágyunkba és közölte az apjával: „Ez életem legszebb karácsonya!” Azóta már sok-sok karácsony telt el, de soha nem vetünk nagy. fát. Mindig eszünkbe jut ez az emlékezetes ünnep. BOTRÁGYISÁNDORNÉ A gyerekek nagyon örültek a szép nagy fának illusztrációk: pixabay
