Kelet-Magyarország, 2017. december (74. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-21 / 297. szám

2017. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK KEHI « Őszi emlék Szalanics Csaba, a nyírteleki Sporthorgász és Természetvé­delmi Egyesület tagja az ősszel az apagyi Kenderáztató-tó- ban fogta ezt a 3,6 kilogrammos tokhalat, fotó: magánarchIvum Vízhatlan halhatározó a vizek szerelmeseinek NYÍREGYHÁZA, BUDAPEST. A horgászok többsége igazi ter­mészetbarát. Ők azok, akik a halfogás mellett a természet szépségére és az élővilág cso­dás változatosságára is figyel­nek. Az igazi élményt ugyan számukra is az jelenti, ha egy-egy szép márnát, csukát, pontyot vagy süllőt sikerül szákba terelniük, de az is fel­kelti érdeklődésüket, ha vala­milyen korábban nem látott apró hal akad a horgukra vagy kerül csalihalfogó hálójukba. Nekik nyújthat segítséget az a tenyérbe illő halhatározó könyvecske, amely az FM Horgászati és Halgazdálkodá­si Főosztálya támogatásával készült. A Harka Ákos szerkesztet­te Halhatározó horgászok­nak, halbarátoknak című kötet társszerzője Wilhelm Sándor, fényképeinek egy jelentős része pedig Sallai Zoltán munkája. Vízhatlan borítója és mellényzsebhez szabott mérete elárulja, hogy alkotói kifejezetten terepre szánták. Ebből adódik, hogy viszonylag kevés benne a betű, annál több a kép. A ha­lak jellegzetességeit bemu­tató leghosszabb szövegrész ábrákkal együtt sem több hat oldalnál, ám ezt nem ajánla­tos kihagyni, mert aki nem jól állapítja meg a szájállást, másként számolja a pikkely­sorokat, vagy az úszósugara­kat, az könnyen tévútra jut. Az általános tudnivalókat a halak külalak szerinti csopor­tosítása követi. Négy oldalon összesen 35 vonalas ábra so­Harka Ákos - Wilhelm Sándor Halhatározó horgászoknak, halbarátoknak wammmmmmmmmm A kiadvány borítója FOTÓ: KM-REPRODUKCIÓ rakozik, melyekhez egy-egy szín is társul, a vöröstől az ibolyáig. Kikeresve közülük azt a rajzot, amelyre halunk a leginkább hajaz, azonnal to­vábblapozhatunk az azonos színű fejléccel jelzett olda­lakhoz, amelyeken a hasonló kinézetű fajok rövid leírása és fotói találhatók. Ha bizonytalanok lennénk az eredményben, akkor a ha­tározókulcs segítségével foly­tathatjuk a keresést. Ebben pontról pontra haladva kell eldönteni, hogy a felkínált állítások közül melyik illik a halra, és a sor végén mega­dott pontra kell továbblépni mindaddig, míg rá nem talá­lunk a halfaj nevére. Kereskedelmi forgalomba nem kerül a halhatározó, de 2018 februárjában Budapes­ten, a FeHoVán hozzá lehet majd jutni. km-mml A gálaest egyik pillanata fotó: magánarchIvum A horgászbotok helyett bowlinggolyó a kézben nyíregyháza. Kinek kihívást, kinek pedig csupán szórako­zást jelentenek a Pecamánia által szervezett rövidebb és hosszabb időtartamú verse­nyek, az azonban biztos, hogy a rendezvények során a részt­vevők jó közösséggé kovácso- lódnak. így aztán nem lehet csodálkozni azon sem, hogy a napokban immár negyedik al­kalommal rendeztek gálát az egyik nyíregyházi étteremben, hogy felelevenítsék a 2017-es esztendő legemlékezetesebb pillanatait, s az összesítések után megtudhassák, hogy kik is voltak ebben az évben a leg­eredményesebb versenyzők. A versenysorozatba bárki bekapcsolódhatott, így a me­gyei indulók mellett érkez­tek résztvevők az ország más pontjairól, de még a határon túlról is. Mint a szervezőktől megtudtuk, a keleti régió hor­gászai ott vannak az ország, sőt Közép-Európa legjobb horgászai között. A gálaesten a svédasztalos vacsora után a vendégek azt is bizonyíthat­ták, hogy nemcsak a horgász­botokhoz, de a bowlinggo- lyókhoz is jól értenek. KM Rajzokon horgászik a család Megyénk két fiatalja is ott lehetett a legjobb alkotók között. nyíregyháza. „Horgászik a család” címmel rajzpályá­zatot hirdetett a nyáron a Magyar Országos Horgász Szövetség Ifjúsági és Oktatá­si Szakbizottsága. A legjobb alkotók között szerepelt me­gyénk két fiatalja is, akik a jutalmukat hétfőn vehették át Nyíregyházán, a Mohosz megyei irodájában. Már rutinos horgászok Sajtos Vencel, a Mándoki Ál­talános Iskola kisdiákja és a Ho-Ho Horgász Egyesület ifjú horgásza az alsó tagoza­tos korcsoportban szerzett 3. helyezést. Rajzán a kisvárdai Pontyos-tavat és a családdal ott eltöltött szép napot örökí­tette meg. Míg ő és a papája a hala­kat űzték, addig a mamája a vízparton főzött, a 4 éves kisöccse, Noel pedig mellette játszott. Vencel kilencéves lé­tére már rutinos horgásznak számít, hiszen 3 éves kora óta horgászik és már többször bi­zonyított a Horgász-suli Hor­gász ötpróba megyei verse­nyén. Eddigi legnagyobb hala egy 3 kilogrammos ponty ki­A díjátadók és a díjazottak: Fesztóry Sándor, Sajtos Vencel, Biri Imre, Vereczkei Petra és Virág Imre FOTÓ: SIPEKI PÉTER fogása volt kedvenc tavából. Értékes nyereményét, egy gazdag ajándékcsomagot Vi­rág Imre, a megyei szövetség elnöke adta át, de a sok szép horgászeszköz hazaszállítá­sához az édesanya és a hor­gászegyesület segítsége is jól jött. Vereczkei Petra, a Tiszavas- vári Kabay János Általános Iskola hatodikos tanulója és az Alkaloida Lombik Horgász Egyesület fiatal horgásza, ő a rajzpályázaton második helyezést ért el korcsoport­jában. Neki is könnyű dolga volt, hiszen szeret rajzolni és imád horgászni. A családban édesapja és ikertestvére is horgászik, de a mamája is gyakran elkíséri őket a helyi Kacsás-tavi hor­gászatokra. Tavaly a megyei horgász ötpróba versenyen csapatával 3- helyezést szer­zett, a megmérettetésen a halfogás mellett az evezést szerette a legjobban. Eddigi legnagyobb horgászkaland­ját egy 5 kilogrammos afrikai harcsa kifogása jelentette. Nyereményét, egy Canon fényképezőgépet Fesztóry Sándor, a megyei szövetség ügyvezető igazgatója adta át - tájékoztatta lapunkat Biri Imre, a Horgász-suli program- vezetője. KM Bármi jöhet: akár béka, pocok, apró hal A csuka lapos fejű, őshonos ragadozóhal FOTÓ: INTERNET Hátra hajló fogai miatt a szájából nincs menek­vés. nyíregyháza. Sok olvasónk gyakran hallja a különböző halak nevét, de hirtelen nem is tudja, hogy vajon melyik pikkelyesről van szó. Új so­rozatunkban éppen ezért bemutatjuk a magyarországi folyókban és tavakban élő ha­lakat. A csuka lapos fejű, őshonos ragadozóhal, szinte valameny- nyi édes vizünkben megtalál­ható a hegyvidéki patakok ki­vételével. Teste hosszúkás és erőteljes, a pikkelyek aprók, melyek átterjednek a fejre és a farokúszóra is. Színét meg­határozza környezete és vi­zenként nagyobb eltérések is lehetnek. Hasa fehéres, úszói is tarkák. A leggyakoribb ki­nézet a sárgászöld, halványan csíkozott test. Feje lapos, orra a kacsa csőrére emlékeztet. Szája hosszúkás, benne tűéles fogak helyezkednek el. Falánk ragadozó, áldozatára gyorsan, lesből, takarásból támad és rit­kán hibázik. Ha mégis elvéti a támadást az első mozdulatra, akkor nem üldözi áldozatát. Szájából a kissé hátra haj­ló fogai miatt nincs menek­vés. Gyors növekedésű hal, egyéves korában eléri a 100 grammos súlyt és kedvező kö­rülmények között 2 nyaras ko­rában az 1 kg-ot. A nála kisebb halakat úgy forgatja, hogy azok fejjel lefelé csússzanak a szájába. A víz tükre alatt lesel­kedik áldozataira, akik akár a fajtestvérei is lehetnek. Mege­szi az apró víziszárnyast, a bé­kát, a pockot, de a fő tápláléka az apró hal. KM Pontyokra vártak a holland ifjak Oroson Már a végszereléket is úgy állították ösz- sze, hogy az minden szempontból halbarát legyen. NYÍREGYHÁZA. A Lippai János Mezőgazdasági Szakgimnázi­um és Szakközépiskola szer­vezésében holland diákcso­port érkezett megyénkbe. Az intézmény már 17 éve van kapcsolatban az AOC de Groene Welle Iskolával és Agrároktatási Centrummal, melynek tanulói haltenyész­tési és sporthorgászati isme­reteket is tanulnak. A nem­zetközi program részeként több ország iskoláival - köz­tük francia, osztrák, angol, holland és persze magyar in­tézményekkel - közös, az EU által elfogadott és akkreditált képzési anyagot dolgoztak ki. Ennek gyakorlati részét a holland fiatalok rendszerint megyénkben teljesítik. Lelkesek és rutinosak A közelmúltban az orosi 2-es tavon láttam vendégül a csapatot és külön öröm volt számomra, hogy régi bará­tommal, a diákok vezető ta­nárával, Roelof Schut-tal, a holland pontyhorgász-feno- ménnal horgászhattam egy napot. Azért erre a helyszínre esett a választás, mert külön ké­résük volt, hogy olyan tóra szeretnének jönni, ahol az idő rövidsége ellenére sok halat foghatnak és jó élményekkel gazdagodhatnak a gyerme­kek. A megérkezés és a rövid eligazítás után a diákok tü­relmetlenül megrohamozták a tó déli partszakaszát. Az első perctől megfigyelhető volt, hogy fiatal koruk elle­nére rendkívül lelkesek vol­tak és nagy rutinnal fogták a szebbnél szebb pontyokat. Rengeteg módszert lestünk el egymástól és technikai esz­mecserék mellett meglepőd­ve tapasztaltam a halakkal való kivételes sporthorgász­hoz méltó hozzáállásukat. Már a végszereléket is kivé­tel nélkül úgy állították össze, hogy az minden szempontból halbarát legyen, vagyis sehol nem ütköztették meg az ól­mot a főzsinóron, ezért annak esetleges elszakadása után a megakasztott hal meg tud szabadulni a nehezéktől. Minden egyes halat szá­kolás után körültekintően, a mérőzsákkal együtt emeltek az előre nedvesített matracra, gondosan ellenőrizve, hogy a hal uszonya ne törjön alá. Természetesen minden halat lefotóztak, egyrészt az em­lék miatt, másrészt, mert egy igazi pontyhorgásznak a róla készült fotó jelenti a trófeát. HARASZKÓCSABA Csoportkép is készült emlékbe az orosi tó partién fotó: magánarchIvum

Next

/
Thumbnails
Contents