Kelet-Magyarország, 2017. december (74. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-18 / 294. szám
2017. DECEMBER 18., HÉTFŐ KELET Fotósok Kínában: Wei Xian, Xi Shun, Szamódy Zsolt, Á. Tóth József, Bernolák Béla, Benkő Imre és Somodi Márk fotó: m agánarchívum Motorral Fotók mesélnek tibeti juhpásztorról, egymást érő darukról, kínai piacokról FOTÓK: Á. TÓTH JÓZSEF Kína hihetetlenül modern - legalábbis az a rész, ahol a magyar fotósok is jártak. utazás. Tíz napot töltöttek Kínában: magyarországi fotósok vehettek részt kínai kollégáikkal együtt az utazáson.- Wei Xiang festőművészként végzett Kínában, majd Magyarországra költözött 27 évvel ezelőtt. Itt üzletet csinált, nem is akármilyet, hiszen mindenki ismeri itthon a cipőmárkáját, módos emberként pedig visszatért a művészethez. Komoly kulturális missziókat szervez, ennek révén jutottam el én is Kínába. De ez tényleg mecenatúra, nem üzlet: ő szervezi a szállást, találja ki az útvonalat, a kinti programokat - meséli Á. Tóth József fotóművész, az Á. Tóth és Barátai Produkciós és Reklámügynökség Kft. ügyvezetője. Meglepően otthonos Repülővel jutottak el Peking- be - ma már van közvetlen járat -, onnan pedig kétórás út vezetett Hszianba. A tíz nap alatt aztán mindenféle járművel utaztak. 300 kilométeres sebességgel száguldó expresszel, gyorsvonattal, bérautóval, ez utóbbival 1600 kilométert tettek meg az ország belsejében.- Ez volt az igazi szabadság! Sok-sok kis faluban, városban jártunk. Hatalmas élmény volt, hogy bár megnéztük az útba eső nevezetességeket, de főleg oda vittek bennünket a kínai fotósok, ahol ők maguk is szívesen fotóztak: az emberek közé. Az első benyomások? Á. Tóth József bevallja, félelemmel indult neki az ismeretlennek: tartott attól, hogy nem érti a nyelvet, nem tudja elolvasni a feliratokat. Aztán az első perctől meglepően otthonosan érezte magát.- Kína hihetetlenül modern, legalábbis az a rész, ahol mi jártunk. Valami elképesztő a fejlődés, egyfajta gazdagság, rohanó tempójú gazdaság jellemzi. Az ember körbenéz például egy adott pontról, és nem tudja megszámolni a toronydarukat, építkezést látni építkezés hátán. Hihetetlen méretek, mindent a kínai tömeghez méreteznek. Az autópálya új, szuper jó minőségű, egy-egy parkoló akkora, mint nálunk a DVTK-stadion mindenestül, pályástul, lelátóstul.- Elképesztő a tisztaság, az utcaseprők még éjjel egykor is kinn vannak az utcán, és nem a turisták miatt - meséli. Hozzáfűzi, a városi buszok egymást érik Hszianban, külön sávjuk van. Minden busz és taxi sűrítettföldgáz-üze- mű. Á. Tóth József ezt azért is furcsának tartja, mert az ember mindig azt hallja, hogy Kína - vélhetőleg statisztikailag igaz is - a világ legnagyobb környezetszennyezője.- De óvom magam attól, hogy 10 nap után Kína-szak- értőnek tűnjek - jegyzi meg. Olyan volt ez az út, mint amikor az ember egy sportcsarnokba egy kulcslyukon keresztül néz be, vagy tán annyi Különleges kínai autómosó se. Csak a saját benyomásaimról tudok beszélni, ki tudja, sok-sok kilométerre ettől mi a helyzet. Egy kontinensnyi országról beszélünk... Jakürülékkel tüzelnek Sokfelé jártak. Egészen fenn a tibeti buddhista kolostoroknál, hegyi pásztorok között, 3700 méter magasságig mentek fel autóval. Amerre haladtak, nem lehetett régi autót látni - jegyzi meg. 10 évesnél idősebb nem volt az utakon. Ám amilyen autó csak létezik a világon, mindenfélét láttak. A Skoda mindenféle típusán át a Citroenig, Mercedesig - és mind új.- A füves pusztákon a pásztorok kinn laknak a nyájjal. Pár évtizede még jurtában laktak, most is sátorban, de már ház formájú, PVC, mellette ott a két asztallapnyi napelem és fazékfedőnyi műholdvevő antenna, nagy kövekkel lesúlyozva. Ugyanúgy szárított jakürülékkel tüzelnek, mert fa egy szál sincs a környéken, de négy kínai, utángyártott Honda motor áll a sátor mellett. Amikor a birkát vagy marhát be kell hajtani, arra ugranak fel a fiatal pásztorfiúk, azzal terelik őket.- Mennyire voltak az emberek barátságosak? - kérdezzük.- Nagyon. Alapvető, hogy mosolyért mosoly a válasz. Érdekes, hogy a többségében muzulmán lakta területeken is nagyon barátságosak voltak. Semmi rossz tapasztalatunk nem volt.- Milyennek találta a kínai konyhát?- Csöppet sem hasonlított ahhoz, amit itthon ismerünk. Nagyon élveztem, szerettem. Rengeteg friss, ropogós zöldség, sok tészta, nagyon sokféle módon elkészítve, közel sem annyira fűszeres, mint itthon.- Napközben megálltunk a kínai étkezdékben. Óriási segítség volt, hogy a kínai barátaink velünk voltak. Wei barátunk beszél magyarul, és volt velünk egy másik kínai fotós is, aki a China Daily napilap vezető fotográfusa. Kérdeztük, mennyire érződik, hogy Kína kommunista ország. Á. Tóth József szerint azontúl, hogy sok a monumentális Mao-szobor és néha vörös drapériás, aranycsillagos helyszíneket látni, szinte semmi. Talán az egyenruha tekintélye, ami feltűnő, de ez inkább a tekintélyelvűségre vezethető vissza, talán nem is lehetne másképp szervezni a több ezer éves, hatalmas birodalmat. Itt még az utcaseprőnek, a wc-s embernek is egyenruhája van, amire láthatólag nagyon büszke. Portré Á. Tóth Józsefet persze a fotózásról is kérdeztük. Mindenhol fotóztak, csak ott nem, ahol az önkontroll tartotta őket visz- sza, például a buddhista szerzetesek házacskáiban. Mert jártak Lansunkban is, ahol Kína legnagyobb buddhista egyeteme található. Az öt útitárs közül egyébként négyen voltak fotósok, egy társuk pedig videózott, egyfajta werkfilmet forgatott. Ő maga főként Benkő Imre kollégájával együtt dolgozott. Hatalmas megtiszteltetésnek érzi, hogy vele lehetett - mondja. Kollégája az MTI tudósítójaként bejárta a világot, ma már Sok turistával találkoztak?- Inkább a belföldi turizmus virágzik - válaszolja a fotóművész. Meséli (sose gondolta volna, hogy életében eljut oda, de) elmentek megnézni a világhírű terrakotta katonákat, a kiállítás és a feltárás mintegy 10-15 hektáros bekerített terület. Akkora a beléptetőkapu, mint nálunk a Tesco beléptető homlokzata. Rengeteg volt a turista, de alig 10 százaléka volt külföldi. Márpedig világlátványosságról van szó. Mennyire lógnak a neten? Nyomkodják a telefonjaikat? 75 éves, de hatalmas teherbírású.- Mindig egyfajta példaképem volt. Ugyanazt a fajta szociofotót, dokumentaris- ta fotózást csinálja ő is, mint amit én szerettem volna egész életemben csinálni. Benyomásokat, embereket, helyzeteket kerestünk. Az ember mindig magából indul ki. Minden, ami közös- Én a párhuzamokat kerestem, fotóztam, erre is készültem. Az érdekelt Kínában, ami közös: az, hogy milyen gyereknek lenni, milyenek a kutyások, hogyan játszanak a gyerekek, érdekelt, ahogy a boltos kereskedő áll, él az árui között- fogalmaz a fotóművész. Kérdeztük, mi lesz a sorsa a képeknek. Mindenki a saját életművébe helyezi, helyi kiállításokon mutatja be - tudtuk meg. És készül egy közös kiállítás is, amelyet február 12-én nyitnak meg Budapesten, a Kolta Galériában. Az idő tájt, amikor kínai fotósok érkeznek Magyarországra, ezúttal a magyarok fogják vendégül látni korábbi vendéglátóikat.- Többfelé visszük majd őket az országban, de két nap Tokaj-Hegyalja is ott az útitervben, ezt már el is kezdtem tervezni. Innen Erdély felé visz majd az útjuk - mondja Á. Tóth József.- Szinte mindenki, még a 70 éves néni is a piacon, mobillal fizetnek. Nincs Google, nincs Facebook, ezek országosan tiltva vannak, helyette viszont van a WeChat. Minden ember kezében ott a mobil. De nem sms-t írnak, nyilván nehéz lenne a kínai jelekkel, hanem szöveges üzeneteket küldözgetnek egymásnak. Az internetlefedettség szinte százszázalékos, nincs olyan vasútállomás, repülőtér, hogy ne legyen ingyenes wifi. Még a legvadabb tibeti vidékeken, több ezer méter magasan is volt térerő. Lányok a mobil bűvöletében fotó: á. Tóth József HAJDÚ MARIANN mariann.haidu@eszak.hu Térerő a legvadabb vidéken is Kutya és gazdája fotók: Á. Tóth József
