Kelet Magyarország, 2017. november (74. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-27 / 276. szám

in. i KELET MAOVAPORUiO 2017. NOVEMBER 27., HÉTFŐ ipin iTiiiaiiiiiiTiiiiiiii I Interjú: sávolt Attilával, a nyíregyházi teniszező, Fucsovtcs Márton edzőjével Most kezdődhet csak igazán a karrier A beszélgető­partner Bodnár Tibor A közös munkával telt két évből másfélnek megvoltak a maga ne­hézségei, de az utolsó hat hónap fantasztiku­san alakult. TENISZ, A nyíregyházi tenisze­ző, az idén top százba jutott, az évet a 85. helyen záró Fu- csovics Márton edzője, Sávolt Attila ritkán szólal meg. A já­tékos évzáró sajtótájékozta­tóján azonban ő is jelen volt, és megosztotta gondolatait az elmúlt két évről. Két teljes idény telt már el az­óta, hogy Fucsovics Mártonnal dolgozik. De miként emlékszik vissza a kezdetekre? Amikor Joó György, Mar­ci korábbi menedzsere és Richter Attila, a szövetség főtitkára megkeresett ezzel az ötlettel, úgy voltam vele, hogy meghallgatom őket, de nem hittem abban, hogy ebből megegyezés lehet. Előtte öt évet éltem külföl­dön, kettőezer-tizenöt végén tértem haza. Mondhatom, hogy képben voltam, hiszen Joó Györggyel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot Marci szereplését illetően, és az is szóba került, hogy kijön hozzám Amerikába. Azt is elárulhatom, ha akkor nem Joó György keres meg, akkor nem is vállalom el a felada­tot. Az én életem is kanyart vett akkor, hiszen éppen hazaköltözőben voltunk, és végül belevágtam, mert nagy kihívásnak tekintettem. Per­sze a szövetség támogatása is kellett hozzá. Tanítványa akkor a kettőszáz- ötvenedik hely körül állt a világranglistán, és olykor nem úgy tűnt, hogy egyenes út veze­tett a top százba. Nagyon fontos szempont volt, hogy Marci is nagyon szerette volna a közös mun­kát. Már akkor is azt mond­tam, hogy két évben kell ahhoz gondolkodni, hogy reálisan megfogalmazhassuk a világranglista első száz helyezettje közé kerülés gon­dolatát. Most itt ülünk kettő­ezer-tizenhét végén, és lám sikerült. Az utolsó fél évben Marci minden szempontból fantasztikus teniszt produ­kált, de az azt megelőző más­végig ott lebegett a szemünk előtt, főleg az utóbbi hóna­pokban, amikor már tényleg nagyon közel jártunk hozzá. A sajtó és a szakemberek részéről sokszor elhangzott, hogy Fucsovics Marcinak már rég a top ötvenben vagy a harmincban lenne a helye. De azt, hogy az első százba milyen nehéz odakerülni, azt Magyarországon jelen pillanatban csak mi ketten tudjuk. lóban főpályás, az Eurosport által élőben közvetített mérkőzésen veszített a ver- hetőnek tűnő német Yannick Hanfmann-nal szemben. Ez a vereség abszolút mentális okokra volt visszavezethető, amit megbeszéltünk a meccs után, húztunk egy vonalat, megterveztük a következő hó­napokat, és szinte minden az elképzelésink szerint alakult. Amikor közeledtek az idei fő célhoz, nagyon rágörcsöltek a top százra? Mindig is azt vallottam és azt is fogom, hogy nem a ranglis­ta az elsődleges, hanem az, hogyan játszik Marci, milyen állapotban van fizikálisán és fejben. De azért természe­tesen hétfőn az első dolgom az volt, hogy számolgassam, hány pont is kell még a szá­zadik helyhez... A cél ugyanis Magyarországon csak ők ketten, Fucsovics Márton (balra és hátul...), valamint Sávolt Attila tudják, hogy milyen kemény munka teniszben a világ első száz férfijátékosa közé jutni fotó: mti fél évnek valóban megvoltak a nehéz periódusai. Az első négy-öt hónap arra ment rá, hogy igazán összeszokjunk, Marcinak nem volt könnyű átállni arra az edzésmeny- nyiségre és -minőségre, amit megköveteltem tőle. Ponto­sabban nem is én, hanem a profi éltenisz követelte volna azt meg. Közben pedig ne­kem is idomulnom kellett az ő személyiségéhez, és ez még mindig folyamatban van. Netán össze is zördültek a pályán? Olyanra is volt példa. Az első négy hónap a fizikai felké­szítésről szólt, napi négy-öt órákat töltöttünk a pályán egyfolytában. Azt gondo­lom, hogy Marci ilyen szintű munkát korábban soha nem végzett el. Aztán jött egy na­gyon nehéz periódus, amiről most már beszélhetünk, mert lekopogom, túl vagyunk rajta. Marcinak közel tíz hónapon keresztül nagyon makacs térdsérülése volt. Amikor végre összecsiszolód­tunk, és tavaly júniustól el­kezdtünk jól dolgozni, és már kezdett jelentkezni a munka eredménye, akkor kezdőd­tek a fájdalmak, amelyek az idén áprilisig a budapesti ATP-kétszázötvenes verse­nyig tartottak. Akkor végre a Sportkórházban találtak rá megoldást, és onnantól kezdve tekinthető százszáza­lékosnak Fucsovics Márton egészségi állapota. Akkor ez is jelentette a forduló­pontot egyben az első száz közé kerüléshez vezető úton? Három ilyen fordulópont volt: Az első, amikor tavaly decemberben kimentünk Svájcba Stan Wawrinkáékhoz edzeni négy napot, és ott fantasztikus munkát végzett el. Játszottak egymás ellen tíz vagy tizenegy szettet, amiből hetet vagy nyolcat Marci nyert meg. Bár azok csak edzések, meg edzőmecs- csek voltak, de olyan teniszt produkált Marci, amit még én sem láttam tőle soha. Akkor azt mondtam, hogy ennek biztosan ki kell majd jönnie versenyen is. A második ilyen állomás valóban a makacs sérülésének elmúlta volt, ez adott egy mentális biztonsá­got a tanítványomnak úgy az edzésekre, mint a versenyek­re. Tavasszal is már nagyon jól játszott, a budapesti versenyen, aztán Isztambul­ban is. Több olyan viadal is volt, amelyeken ugyan kika­pott, de csak nüanszokkal, és a játéka nagyon biztató volt. Aztán a Roland Garros selejtezőjében, a második fordulót követően, az olasz Stefano Napolitanótól döntő szettben hét-hatra elvesztett mérkőzés után ott ültünk összezuhanva mindketten az öltözőben, és a következő hé­ten jött volna az az ominózus vicenzai challengerverseny. A körülményeket tekintve az egyik legrosszabb színvo­nalú tornának számít ebben a kategóriában, ahova nem mindig megy szívesen az em­ber, és abban az állapotában Marci közölte, szó sem lehet róla, hogy oda mi elmenjünk. Én is sokszor átéltem hasonló szituációt, így tudtam, ez csak egy pillanatnyi állapot, de a következő egy-két nap­ban meg kellett őt győznöm arról, hogy igenis nagyon jól játszik, és ezek a szorosan el­vesztett meccsek meg fognak fordulni. Tehát a Vicenzában megszer­zett, egyben idei első tornagyő­zelme jelentette a harmadik fordulópontot? Nem egészen, de majd mind­járt eljutok odáig is. Szóval elmentünk Vicenzába, és tényleg minden megfordult, hiszen két meccset is mérkő­zéslabdáról tudott megnyerni, köztük a döntőt is. A harma­dik fontos állomás pedig a júniusi, stuttgarti ATP-torna volt, amelyen az első fordu­Mi lehet ennek az útnak a vége? Továbbra is csínján bánnék a top harmincra vonatkozó cél­kitűzéssel. A jövő év ugyano­lyan nehéz lesz, mint az idei, mert a száz között maradni legalább ugyanolyan nehéz, mint odakerülni. Éppen ezért kettőezer-tizennyolcban az a fő cél, hogy Marci meg tudja szilárdítani a helyét az első százban, és ha ez jövőre sikerül, akkor beszélhetünk majd top ötvenről vagy még magasabb célokról. Vallom, hogy aki ma a világon az első százötven között van, annak minden esélye adott arra, hogy bekerüljön a száz közé, aki pedig top százas, annak elérhetővé válik az első ötven vagy akár a harminc is. Az első húsz egy másik szint, a tízről nem is beszélve. Marci karrier­je igazán csak most kezdődik, ismerve, hogy a jelenlegi top százas mezőny átlagéletkora közelít a huszonkilenc évhez, a tanítványom előtt is állhat még nyolc-tíz sikeres év, ami a teniszben nagyon hosszú idő. Edzőként melyik volt az eszten­dő legfelemelőbb pillanata? Ahogy Marcinak, úgy nekem is a Marin Cilic elleni bázeli negyeddöntő. Ugyan vesztes­ként mehetett le a pályáról, de a kilencezres stadion telt házas közönsége olyan álló ovációban részesítette, ami már-már hihetetlennek tűnt. Ilyen élményben nekem sem volt részem játékosként. De nemcsak arra a versenyre és mérkőzésre, hanem a mögöttünk hagyott kétéves időszakra is jó szívvel gondo­lok vissza. Van még mit megdönteni A Grand Slam-főtáblára és az első száz közé jutással Fucso­vics Mártoh sorra beállította edzője, Sávolt Attila magyar- országi rekordjait, de a tréner ezekre egyáltalán nem félté­keny. így is van még mit meg­dönteni, hiszen Sávolt Attila legjobb helyezése a 68. volt, amitől jelenleg 17 pozíciónyi távolságban van a tanítvány, akivel az újabb megállapodás a közös munkára vonatkozó­an egyelőre 2018 év végéig szól. Arról nem beszélve, hogy Sávolt Attila az utolsó magyar férfiteniszező, aki meccset nyert Grand Slam-verseny fő­tábláján. Visszapillantó: Fucsovics Márton emlékezetes pillanatai 2017-ből Huszonkét év után újra a Davis-ku­pa világcsoportjában játszhatunk. Az oroszok elleni meccs után hősként ünnepelték Marcit FOTÓ: HUNTENNIS Hét évvel a juniorok között nyert bajnoki címe után újra Wimbledon ban játszott, és „önmagával” is találkozhatott Stuttgartban edzőpartnere lehetett a 19-szeres Grand Stam-győztes Roger Federernek (jobbról a második) Saját jogon először Grand Slam-főtáblán: US Open fotó: usopen.org Az llkleyben szerzett trófea jelen­tette a wimbledoni belépőt FOTÓ: ATPCHALLENGER A bázeli ATP-500-as verseny negyeddöntője után Fucsovics Márton gra­tulálhatott legyőzőjének, a világranglistán akkor a negyedik helyen álló Marin Cilicnek. Vagy fordítva? fotó: afp Budapesten challenger- és ATP-versenyt is játszott fotó: afp

Next

/
Thumbnails
Contents