Kelet Magyarország, 2017. november (74. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-27 / 276. szám
2017. NOVEMBER 27., HÉTFŐ KELET varázsszőnyeg 5 ■■■■ GYERE VELÜNK A MESÉK BIRODALMÁBA! ‘ ©'©'jg, Levél a tündérek fájáról A jó barátok segítenek egymáson FOTÓ:ÉKN Az összefogás vált a legjobb megoldássá sün Barnabás. A kiserdőben amolyan őszi szélvész tombolt ezen a délelőttön, olyasforma, ami Mókus Mimit derékaljastul-párnástul kirepítette az odújából. Éppen Sün Barnabás vackára huppant, így - köszönhetően a falevélrengetegnek - egy porcikája sem sérült meg. Az ijedt mókus még percekig nem tudta, mi is történt vele, s hová keveredett; ám amikor megtalálta maga mellett az odúból kiszállt friss mohaágyat és száraz fűtakarót, sírva fakadt.- Hogy fogom én ezt mind visszavinni oda a magas odúba? Hiszen egész nyáron azon dolgoztam, hogy mire megjön a tél, a szélfútta helyiség megtartsa a meleget - kesergett. Sün Barnabás - mint mindig - most is érzékenyen figyelte bajba jutott társát, és számtalan megoldási lehetőség tódult a fejecskéjébe. Amikor az egyiknél elkötelezte magát, tehát úgy gondolta, hogy az lesz a megfelelő, előállt ötletével.- Te Mimi, mit szólnál, ha egy-két napra beköltöznél a kuckómba, aztán szépen nyugodtan visszahordanád a derékaljakat az odúdba? így este, amikor már hűl a levegő, nálam megpihenhetnél, erőt gyűjtenék Az ötletet - jobb híján - elfogadta a kismókus, így másnap kipihenve látott neki a magaslati cipekedésnek. Olyan szerencséje volt, hogy egy csapat galamb is tanúja volt a keserves munkának.- Mit szólnátok, ha segítenénk? Mi olyan sokan vagyunk, hogy csupán egyszer kellene megtennünk azt az utat, amit a mókus oly sokszor, ráadásul repülve - hozakodott elő Gerle Gabi az ötletével. Mivel egyik madár sem volt ellene a jótettnek, így is történt: percek alatt helyreállt a rend a mókusodúban, és mindenki boldog lett. Ti milyen jótetten töritek a fejeteket így az ünnephez közeledve, gyerekek? Készítsetek rajzot egy ilyen szép pillanatról, és küldjétek el Sün Barnabás címére! A legszebbet megjelentetjük! ékn-bb MESE. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy városka szélén egy nagy erdő. Az erdő szélén volt egy szép magas, terebélyes fa. Egy sétány volt a fa alatt. Aki arra sétált, mindenki megállt gyönyörködni. Hatalmas levelei voltak, és ha rásütött a nap, csillogott, ragyogott minden levele. Sokan sétáltak arra, pad is volt a fa alatt. Egyszer egy házaspár leült a padra. Észrevették, hogy valahonnan gyönyörű zene és ének száll feléjük.- Honnan jön ez a gyönyörű zene? - kérdezgették, de nem jöttek rá.- Máskor is jöjjünk el ide! - mondta a fiatalasszony. - Olyan megnyugtató itt üldögélni, pihenni. Nemcsak ők, hanem sokan mások is leültek a padra pihenni, nézelődni, és észrevették ők is a gyönyörű zenét, amelynek forrását nem ismerték. Ősszel, amikor erősebben fújt a szél, a fa is erősebben hajladozott, és a zene ilyenkor még erősebben szólt. Az egész város lakói azon gondolkodtak, hogy ki tudná megfejteni a zene titkát. Sokan próbáltak felmászni a fára, de mire a lombhoz értek, mindenki leesett róla. Egyszer egy család - apa, anya, Lacika és Katóka - sétált arra, leültek a szülők a padra, a gyerekek pedig kergetőztek, szaladgáltak a fa körül. Egyszer csak kacagást hallottak, mégsem láttak senkit. Lacika megállt a sétányon, és nézte, nézte a gyönyörű fát. Egyszer csak felkiáltott:- Én tudom, honnan jön a zene! A fából! A szülei elnevették magukat, hogy miket talál ki Lacika.- Igen - mondta Lacika -, biztosan tündérek laknak a fában, és ők zenélnek, énekelnek. És valóban, tündérek laktak a fán és a fa belsejében. Télen és rossz időben a fa belsejében laktak, amikor jó idő volt, a fa levelein himbálóztak, nézelődtek. Ők is jót mulattak, amikor az emberek hiába keresték, vajon honnan jön a zene, s csak a kis Lacika volt olyan ügyes, hogy rájött a titokra. Le is hullajtottak hálájuk jeléül Lacikának egy gyönyörű színes falevelet. A kisfiú hazavitte a falevelet, a rajzmappájába tette, egy lapra ráírta, hogy a tündérektől kapta. Felnőttkorában is sokszor elővette, nézegette a régi emléket, ami boldogságot, megnyugvást, és a szép gyermekkori emlékeket adta vissza neki. TIHANYI MARGIT Elérhetőségünk Sün Barnabással ezeken a címeken tudsz kapcsolatba lépni: Postai címünk: Ha|dú-blharl Napló szerkesztősége, Debrecen, Dósa nádor tér 10.4031 A borítékra írjátok rá: Sün Barnabás E-mail: varazsszonyeg@inform.hu A Boribon és a Kockásfülű nyúl szerzője idén 80 éves Itasd meg a ku Vezesd el őt a vízhez úgy, hogy az 1-es számtól indulj! 60 59 58 57 8 9 61 62 63 56 6 7 10 70 69 64 56 4fl Tv L 5 4 11 70 69 64 56 51 50 1 2 3 12 72 67 66 53 52 45 16 15 14 13 73 74 75 78 79 48 17 13 21 22 86 85 76 77 80 47 46 19 20 23 87 84 83 82 81 44 45 26 25 24 88 89 98 99 100 43 42 27 28 29 91 90 97 41 40 31 30 92 95 98 38 39 32 33 93 94 37 36 35 34 meseíró. Marék Veronikának sok gyerek, szülő, sőt nagyszülő szeretne köszöntőt mondani. Nem csoda, a József Attila-díjas meseíró és grafikus első kanonikus Bori- bon-könyve 1958-ban jelent meg, azóta pedig rendíthetetlenül ír és rajzol az azóta nagyszülővé cseperedett csemetéknek és a jelen napok kisgyerekeinek egyaránt szeretetről, félelemről, bánatról, barátságról és mindenről, ami igazán fontos. A Pagony Kiadó gondozásában a 2000- es évek óta jelennek meg a szeleburdi kismackó, Boribon régi és új történetei. Ám ez pusztán egy vékony szelet Marék Veronika mesékkel átszőtt életéből, hiszen neki köszönhetjük Kippkoppot, A Laci és az oroszlánt, A sünik és a csúnya kislányt, Télapót és Ezüstmackót, a Kockásfülű nyulat, Coffit, Pocakot és Paprikát...és még sorolhatnánk. Hogy mi a titka? Mesehőseit miért szeretik generációk óta kicsik és nagyok? Mert Boribon a gyermeki lélek minden rezdülésének pontos kivetü- lése. Csodálatos életművét és őt magát november 18-án köszöntötték. ékn Szörengeteg Keresd meg a madárfajtákat a szórengetegben! Vízszintesen, függőlegesen és átlósan is keress! Ha ügyes vagy, 13 madarat találsz! (A megfejtést a következő Varázsszőnyeg oldalún találod.) H A R I S A S z G É L L a 0 c s ✓ I Z U H A U J B I B I C L A D P I N T Y Q I iK u V I K u H u P T E N G E L I c A A • • 0 K • • 0 R s Z E M N ®%í I«
