Kelet Magyarország, 2017. november (74. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-17 / 268. szám

I „Nem volt más út: ki kellett tartanunk” 2017. NOVEMBER 17, PÉNTEK KELET Csupán hat százalék volt az esély arra, hogy Stefán Zsófi életben marad - ma boldog és egészséges baba. gávavencsellő. - „Csak azért is megmutatom”-típus vagyok, és szerencsére a kislányom is ilyen: bár a születésekor csak hat százalék volt az esély arra, hogy életben marad, itt van velünk és egészséges - meséli mosolyogva Stefán Zsófiról az édesanyja, Hullár Erzsébet, aki gyötrelmesen hosszú hó­napok után végre el meri hin­ni, megtörtént velük a csoda. Sokáig semmi sem utalt arra, hogy életük legszebb idősza­ka milyen emberpróbáló fela­dat elé állítja őket: betartotta a kezelőorvosa utasításait, szedte a vitaminokat, eljárt a vizsgálatokra, nem volt sem­milyen problémája, amikor egyik óráról a másikra, a ter­hessége 24. hetében az idilli kép összetörni látszott. Drótok, gépek- Február 3-án kerültem kór­házba, azért küzdöttünk, hogy „minél tovább benn­tartsuk a babát”, de ez csak néhány napig sikerült. Mind­ketten veszélyben voltunk, egyik döntést kellett meg­hozni a másik után. Nem volt könnyű, különösen úgy, hogy nem egy orvostól azt hallot­tam: ne aggódjak, 1-2 éven belül újra próbálkozhatok a teherbe eséssel...- Császármetszéssel szüle­tett - a műtét egy százalékkal növelte Zsófika esélyeit -, de nem sírt fel, nem is láthattam: a Neonatális Intenzív Cent­tünk. Bár amikor csak lehe­tett, mellette voltam, beszél­tem hozzá, énekeltem neki, de fájt, hogy nem tudtam iga­zi édesanyja lenni. Egyre közelebb a célhoz- És egyszer csak lassan, las­san elkezdtek megérkezni az életünkbe az apró kis csodák: leírhatatlan érzés volt, amikor először egy milliliter anyate­jet kaphatott, hálás voltam, amikor kenguruzhattunk és a bőröm a bőréhez ért, de nagy élmény volt az első pelenkázás is, még akkor is, ha a hónaljá­ig felérő pelenka cseréjét vezetékek, érzékelők bonyolították. De nem csak nekem volt nehéz: az J apukája két hét 7, után láthatta, és nem is lehetett ott vele, de amikor kibo­rultam, biztatott és minden pillanatban mellettem állt, ahogyan a családom és a hoz­zám igazán közel álló barátaim is. Egyre mardostak a kérdé­sek: mit rontottam el, én te- hetek-e róla, hogy. ez történt, miért nekünk kell ezt a harcot megvívni? Napról napra kö­zelebb kerültünk a célhoz: el lehetett kezdeni szondán át táplálni, csökkentették a lég­zéstámogatás mértékét, majd el is hagyták, két hónap után pedig kikerültünk az intenzív osztályról. Következett újabb egy hónap az osztály baba-ma­ma szobájában, és vég­re eljött az idő, hogy elkezdhet­tem visszafelé számolni a napokat. Hó volt, amikor bementem a kórházba, amikor vi­szont haza­mehettünk, nyíltak rum ápolói és orvosai azonnal az intenzív osztályra vitték. Mindössze 740 grammal és 31 centiméterrel született, az egyik orvos azt mondta: egyébként szép baba lenne... Soha nem felejtem el, ahogy a műtét utáni első napon telje­sen megsemmisülve ültem a tolószékben a friss műtéti seb és lelkem fájdalmával, Anita nővér pedig elkísért hozzá. Drótok hálózták be csöppnyi testét, állandóan sípoltak a gépek, a kórterem tele volt orvosokkal és ápolókkal. Csak álltam és zokogtam. A nővér azt mondta, az én helyemben biztosan ő is így reagálna, de meg kell próbálnom meg­nyugodni, mert a kisbabám érzékeli, hogy baj van. Mint­ha varázsszó hangzott volna el, tudtam, követnem kell az utasítást. így próbáltam meg minden alkalommal az ajtón kívül hagyni a fájdalmamat. Senki sem tudott biztatni, a helyzet pedig állandóan válto­zott, hol jobban volt, hol rosz- szabbul - egy hatalmas hul­lámvasút volt Zsófi boldog és egészséges baba FOTÓK: MAGÁNARCHÍVUM Három hónapot töltöttek kórházban a tulipánok. Szerencsére Zsófit elkerülték a koraszüléssel járó komplikációk, nem kapott agyvérzést és a szeme sem károsodott, így minden esély megvan arra, hogy teljesen egészségesen éljen. A kitartás kortyai- Természetesen nem telik el úgy nap, hogy ne aggódnánk valami miatt, de ma már el merjük hinni, hogy sikerült: közösen megcsináltuk. Elő­ször azt hittem, hogy ez egy büntetés valami miatt, később azt gondoltam, ez az én élet­feladatom, de be kell valljam, volt, amikor azt éreztem: nem tudom ezt teljesíteni. Az volt a legrosszabb, hogy sokáig te­hetetlen várakozásra voltam ítélve, semmit sem tehettem, csak vártam és bíztam. Bíztam az orvosokban, a nővérekben és Zsófiban.- Sokat segített, hogy vé­gig azt éreztem, nem vagyok egyedül, mellettem álltak a szeretteim, de nemcsak ne­kik, hanem a Jósa András Oktatókórház Gyermekosz­tály PIC részleg orvosainak és nővéreinek is örökké hálásak leszünk. A kórházban töltött három hónap életünk eddigi legnehezebb időszaka volt, és soha nem felejtjük el az ott dolgozókat, akik ezen a hosz- szú úton kísértek bennünket.- Mérhetetlenül hálásak vagyunk a szakszerű orvosi ellátásért dr. Marián Erzsébet főorvosnőnek, a PIC orvosa­inak és dr. Ivancsó Bélának emberségéért, lelkiismeretes­ségéért, Zsófi világra segíté­séért. Bakos Tímea főnővér­nek és az osztály nővéreinek köszönjük a türelmet, sze- retetet, gyengédséget. De mindenkinek, aki a tudása legjavát nyújtva napról napra sokat tett Zsófi fejlődéséért, hálásak vagyunk, és azért is, hogy nap mint nap csepegtet­ték belénk, szülőkbe a kitartás kortyait. Amíg nem kerültünk ebbe a helyzetbe, nem tud­tuk, hogy mennyi mindent ki­bírunk és hogy mire vagyunk képesek, de számunkra nem volt más út: ki kellett tarta­nunk. Megérte, erre pedig Zsófi mosolya a legtündéribb bizonyíték. km-sza Egy babáról sem mondanak le * ■KWi M l^i 1 A NIC-ben dolgozni küldetés, napi 24 órás állandó figyelem, törődés veszi körül a babákat fotó: sipeki Péter PPMMMi ■ Koraszülöttmentő transzport Egy négy keréken közle­kedő, komplett intenzív osztály indul a megyében a koraszülöttekért és a súlyos állapotú újszülöttekért. FOTÓ: KM-ARCHlV A neonatológia legna­gyobb kihívása az 1500 gramm alatti csöppsé­gek megmentése. NYÍREGYHÁZA. A Jósa András Oktatókórház gyermekosz­tályának 20 ágyas Neonatális Intenzív Centrumában (NIC) évente 350-400 gyermeket kezelnek, kétharmaduk ko­raszülött, közülük csaknem százan kis súlyú, igen éretlen állapotú korán érkezők.- A ’8o-as évek végén a me­gyében ezer újszülöttből 25 meghalt, amiben szerepet ját­szott az is, hogy a megye a ko­raszüléseket tekintve mindig az ország első harmadában volt. Ma már mindössze 4-5 ezrelék körül van a csecsemő­halandóság, s nem a 28., ha­nem a 24. hét az életképesség alsó határa. Az 1000 gramm alatti súllyal születettek túl­élési esélye is több mint 80 százalékos - mondja dr. Dicső Ferenc, s azt is: a megyében 10 százalék körüli a koraszü­lések száma. Az osztályvezető főorvos ma is emlékszik arra a babára, aki mindössze 300 grammal született, de győzött az élni akarása, vagy arra a ki­csire, akit egy mentős segített császármetszéssel a világra, a klinikai halál állapotában volt, ma pedig boldog óvodás. Itt gyógyítani küldetés- Nagyon sok múlik a baba álla­potán és azon, hogy a koraszü­löttmentő transzport - a négy keréken száguldó koraszülött intenzív osztály orvossal és nővérrel - mikor kezdheti meg a kicsi szakszerű ellátását, és kerül be az osztályra - magya­rázza a főorvos. A megye min­den szegletéből ide szállítják a nagyon kis súlyú koraszülötte­ket, aki a nyíregyházi kórház­ban látja meg a napvilágot, a műtőből azonnal az idén 25 éves NIC-be kerül. Itt dolgozni valóban hivatás, napi 24 órás állandó figyelem, küldetés; pillanatok alatt kell dönteni, nincs idő arra, hogy tétovázza­nak, elbizonytalanodjanak.- A kicsik várható életminő­sége is egyre javul - kevesebb a gyengén látó, a csökkent tüdőfunkcióval élő gyermek -, bár az éretlenségből fakadó szövődmények 100 százalé­kosan nem küszöbölhetőek ki - teszi hozzá Dicső főor­vos. A neonatológia számá­ra a legnagyobb kihívás az 1500 gramm alatti csöppsé­gek megmentése, s a lehető legjobb életminőség elérése. Mert a túlélés nem mindig mentes a maradványbeteg­ségektől. Épen ezért van egy hosszú nyomon követési fo­lyamat: a gyerekeket iskolás korukig figyelik és monito- rozzák, hogy képességeikben, készségeikben, egészségi ál­lapotukban mennyire térnek 'el kortársaiktól. km-bm Daniék 1420 grammos, korán érkezett hőse A legnagyobb erőt a szülők jelenléte és sze- retete adja a babáknak. NYÍREGYHÁZA. - Nagyon meg­ijedtem - él ma is élénken Dá­nielben a 2013-as nap ezért másnap az első géppel ha­zarepültünk. Mindenki félt, egy ember volt köztünk a leg­erősebb! Én sírva hajtottam fejem a szülőágyra, és ő csak nyugtatott: „Minden rendben lesz, ne izgulj...!”- A szülőszobán eltöltött, végtelennek tűnő három nap után kislányunk megérkezett hozzánk. Bogival együtt mi is költöztünk két emelettel feljebb, a mamaszállóra, ahol két hónapot „nyaraltunk”. Minden nap 5 órakor men­tünk együtt a „korán érkezett legkisebb hősünkhöz”. Min­den reggel izgatottan lestük - Nóri bentről, én kintről - a papírokat, hogy vajon hány ' # grammot hízott a csöppsé­günk... Ablakok választottak el minket egymástól, ezért számomra minden egyes kon­zultálás az orvossal egy rémá­lom volt, hiszen semmilyen hang sem szűrődött ki a zárt ablakok mögül. De pár perc után Nóri mindig odafordult hozzám félig kisírt szemekkel és bólintott, hogy minden a legnagyobb rendben van.- Órákat álltunk, mesét ol­vasva ültünk, mert a legna­gyobb erőt a szülők jelenléte és szeretete adja a babáknak. Nagyon hosszú és nehéz idő­szak volt ez mindhármunk számára! Nekem a legrosszab­bat az éjszakák jelentették. Otthon, egyedül, anélkül, hogy napközben megérint­hettem vagy ölbe vehettem volna ez alatt a két hónap alatt. Mikor elérkeztünk egy- egy holtponthoz, a nővérek sokszor viccesen azzal nyug­tattak minket: „...ne izgul­jatok, innen még senki sem ment férjhez!” Annak ellené­re, hogy többen is azzal pró­báltak minket nyugtatni, pár év múlva beéri a kortársait, a tornáknak és Boglárka kitar­tásának köszönhetően 7 hó­napos korában már kúszott, alig 2 hónappal később má­szott, majd fokozatosan fel­állt, kapaszkodva járt, és 13 hónapos volt, amikor önálló­an is elindult felfedezni az őt körülvevő világot.- Mára már feledésbe merül­tek a kezdeti nehézségek. Kis­lányunk, Boglárka történeté­vel szeretnék megerősítésként és pozitív példaként szolgálni azoknak, akik hasonló cipő­ben jártak/járnak - küld erőt minden érintettnek Illés Dáni­el, s az egész család, km-nyzs Kelet-kvíz A község területén állt egy katonai őrhely, ennek a maradványa a helyi református templomban található. a) Gyulaháza h) Nyírgyulaj c) Tunyogmatolcs d) Nagyvarsány A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. Lehetséges okok- Az anyáknál van bizonyos hajlamosító tényező, de a méhen belüli fertőzés játssza a legnagyobb szerepet a korszülésben, ugyanis ez gyengíti a méhszáját, s az idő előtt nyílik ki - mondta a koraszülés lehetséges okairól korábban lapunknak dr. Pap Károly, a Jósa András Oktatókórház szülészet-nőgyógyászati osztályának vezető főorvosa. Szintén ok lehet a méh körüli szervek fertőzése, de krónikus fog­ínygyulladás is okozhat olyan fertőzést, ami korai szülést indít el. Nyíregyházán és a megyében is van rizikóterties-ellátás, mely egyik szerepe a fenyegető koraszülés idejében felismerése. Amikor fennáll a hajlamosító tényező (ilyen lehet az anya életkora is), a kismamák fokozott ellátás­ban részesülnek. Dani, Nóri és közöttük a kis hősük: Bogi fotó: magánarchívum V'

Next

/
Thumbnails
Contents