Kelet Magyarország, 2017. október (74. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-30 / 253. szám

2017. OKTÓBER 30., HÉTFŐ KHU Virágba borulnak megyénk állomásai Két emberöltő, egy munkahely Varga István - a képen egy FETIVIZIG-irodában fotó: a szerző SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG. A nyár elmúltával sem marad­nak virág nélkül az állomá­sok. A vasúttársaság októberi virágültetési akciójának kere­tében a nyáriak helyét színes árvácskák és százszorszépek veszik át több mint háromszáz vasútállomáson. A növényeket a MÁV saját kertészete nevelte, kéthar­maduk kis- és nagyvirágú árvácska, egyharmaduk száz­szorszép. A fajok kiválasztá­sakor a vasúttársaság kerté­szei ügyeltek arra, hogy az őszi-téli körülményeket jól tűrő, kevés gondozást igény­lő növények kerüljenek az állomásokra. Míg az ezernyi színben pompázó árvácskák szőnyegszerű virágzatukkal kápráztatják el az utazókat, várakozókat, addig a száz­szorszép egyszerű, mégis elegáns megjelenésű növény, amely a halhatatlan szerelem szimbóluma. A kiválasztott növények nemcsak szépek, de tömött virágzataik ellen­állnak az esős, szeles időjá­rásnak is. A MÁV-csoport arra kéri az utasokat és látogatókat: vigyázzanak a növényekre, hogy azok enyhe tél esetén akár tavaszig is színesíthes­sék az állomások és pályaud­varok környezetét. A MÁV Zrt. őszi virágosí- tási akciója keretében Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye 28 állomására közel 10 ezer kétnyári növényt ültetnek: Újfehértóra 1500, Záhony­ba 1200, míg Nyíregyházára, Mátészalkára, Tiszalökre és Nyírbátorba 500-600 növény kerül. A kisebb települések vasútállomásairól sem feled­keznek meg: a nyírmadai, gé- gényi, kemecsei, demecseri állomásokon 100-200 tő virá­got ültetnek. km Varga István közel fél évszázadon át dolgo­zott a vízügy kötelé­kében. NYÍREGYHÁZA, NAGYKÁU.Ó. Negyvenöt év nagyon sok idő egy ember életében, különö­sen ha egyetlen munkahe­lyen tölti el. Varga István épp ennyit dolgozott a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) kötelékében - ti­zennyolc éves korától egészen a nyugdíjazásáig, de szakmai gyakorlatain és diákmunkás­ként is itt szorgoskodott. Ópályinál dobták a „mély vízbe”- A pályaválasztásomat első­sorban építkezésen szerzett tapasztalatok és szülőváro­som, Nagykálló vizügyi fel­ügyelőjének ajánlása befolyá­solták - emlékezett vissza az immár nyugdíjas szakember, aki 1972-ben középfokú víz­mesteri képesítéssel lépett ki az ÉVISZ kapuján, egy évvel később pedig ugyanott tech­nikusi vizsgát tett.- A középiskola után a víz­ügynél kezdtem dolgozni, az első feladatom a Kállai-fő­folyás és egy mellékág álla­potfelmérése volt. A „mély­vízbe” 1974-ben dobtak be: Ópályiba rendeltek ki, amikor a harmadfokú árvízvédelmi készültség volt a Krasznán. Jó tanulóidőszak volt, szakmai kérdésekben később, irodis­taként sem tudtak „falhoz állítani”.- A munkaügyi osztályra 75- ben kerültem, normás lettem: elsősorban a munkaidő-ki­használás vizsgálata volt a feladatom, de a kocsordi be- tonelemgyártó üzem normáit is én készítettem el munkatár­sammal - tért rá a következő feladatára, hozzátéve: a sorka­tonai szolgálatából is profitált, ugyanis kiképző volt, ekkor tanulta meg, hogyan bánjon az emberekkel. Bár a terveivel ellentétben nem lett meliorációs mérnök, a tanulással nem hagyott fel: először a középfokú munka­elemző, majd a felsőfokú mun­ka- és üzemszervező tanfolya­mot végezte el. A következő Varga István nős - felesége a nagykállói kórházban ápoló­nő -, egy fiú és egy lány édes­apja.- Remélem, hogy a nyug­díjas éveimet unokák fogják kitölteni, emellett a kiskert váltás 1984-ben következett, amikor a bércsoportvezetői ál­lást kapta meg, ’93-ban pedig munkaügyi osztályvezető he­lyettessé lépett elő.- Nagy feladat volt eligazod­ni a számviteli, munkaügyi ismeretek között, megismer­kedni a társadalombiztosítási jogszabályokkal, zökkenő- mentesen levezényelni a bérbruttósítást. A tizenkét igazgatóság közül nálunk el­sőként kezdődött meg a köz­és az olvasás a legkedve­sebb időtöltéseim - árulta el, s végezetül hozzáfűzte: elsősorban interneten hab­zsolja a híreket, de a reggele mindig a Kelet-Magyaror- szággal indul. munkaprogram - idézett fel néhány kihívást a veterán víz­ügyes, aki az irodai feladatok mellett a gáton is helytállt, ha a szükség úgy hozta: ’95 kará­csonyán Aranyosapátiban hat zsilip folyamatos ellenőrzése volt a feladata a harmadfokú készültség idején, míg a 2001- es tarpai töltésszakadáskor a társigazgatóságoktól érkezők elhelyezését, étkeztetését koordinálta. Bíztak benne a munkatársak- Aki a vízügyhöz került, szin­te meg sem tudott szabadul­ni tőle. Sokat köszönhetek a vezetőimnek, jómagam mindenben segítettem az igazgatóságot, a munkatár­sak bizalommal fordultak hozzám - summázta röviden négy és fél évtizedes pályafu­tását. KM-HP A hideget jói tűrő virágokat a MÁV saját kertészetében nevelték fotó: máv Kvízmegfejtés Az itt talált Árpád-kori aspersorium (szenteltvíztartó) ma a Magyar Nem­zeti Múzeum állandó kiállításának tárgya. Daiaizsaa 0 A Kelettel indul a napja A Kelet-Magyarország régi számaiból tallóztunk Ezer mázsa szalma lángjai mellett mulattak Székelyben Negyven éve írtuk: „Vaján felavatták az országos úttörőmúzeumot” FOTÓK: KM-ARCHÍVUM Összeállításunkban fel­idézzük, miről számolt be lapunk évtizedekkel ezelőtt ezen a héten. Hetven éve írtuk 1947. november 1., szombat Ezer mázsa szalma lángjai mellett lakodalmaztak Nem mindennapi „pompá­val” tartotta lakodalmát egy székelyi gazdalegény. A lako­dalmas házban javában folyt a vigasság, ropták a táncot, amikor az udvar felől rémült kiáltás hallatszott: tűz van! A lakodalmas nép kitódult az udvarra, vödröket ragadott és hosszú ideig küzdött a szérűs- kertben tomboló lángtenger­rel. A csaknem ezer mázsát kitevő szalma ennek ellenére elhamvadt, csak annyit tud­tak megakadályozni, hogy a lángok belekapjanak a tanya­épület nádas tetejébe. A tüzes menyegző ügyében a rendőr­ség nyomozást indított, mert felmerült a gyújtogatás gya­núja. A károsult gazda is való­színűnek tartja: vőlegény fia haragosai gyújtogattak, hogy bosszúból lángtengerbe fojt­sák a lakodalmát. Hatvan éve írtuk 1957. október 31., csütörtök Baltával fejbe verte urát, majd kútba ugrott egy öregasszony Vacsora után, mint falun szo­kás, a napnyugtával ágyba ke­rült egy dögéi család még má­jusban. Különösen M. János érezte magát fáradtnak a me­zei munkától; alig hajtotta le a fejét, szunyókálni kezdett. Az asszony - mint életében soha - most sem akarta elmulasz­tani a bibliaolvasást. Ült az ágyban, a lapozgatással Káin és Ábel történeténél járhatott, férje közben horkolni kezdett. Oldalba lökte, majd megrázta, hogy hallgasson, de az öreg nem hallgatott: elfordult, a hortyogása egyre erősödött. Elöntötte a düh az asszonyt, felugrott az ágyból, felkapta a baltát, s horkoló férjét több­ször fejbe verte. A vér pilla­natok alatt beborította a ván­kost. M. Jánosné megriadva állt az ágy mellett, kihullott kezéből a gyilkos szerszám. Mint az őrült rohant a konyhá­ba, a férje borotvájával akarta felvágni ereit, keze azonban annyira reszketett, hogy nem sikerült. Sikoltott, kivágta a konyhaajtót, majd eltűnt az éjszakában. A sógor a szokat­lan zajok hallatán azonnal átszaladt a szomszédba. M. Jánost vérben fetrengve, de még életben találta. A kúthoz rohant vízért, hogy lemossa az öreg arcáról a vért, akkor vette észre, hogy az asszony a kútba ugrott. Azóta mind­ketten meggyógyultak, az asz- szony most a Bibliát lapozgat­va várja a bírósági tárgyalást. A szomorú családi történet tanulságául szolgáljon, hogy a Biblia forgatása még nem út­levél a mennyországba... Ötven éve írtuk 1967. november 3., péntek Kétszer gázolta el Szinte példátlan közlekedé­si baleset ügyében ítélkezett a Nyíregyházi Járásbíróság, megyénkben régen nem szegték meg ilyen durván a gépjárművezetők elemi köte­lességeit. L. József, a Földgép Vállalat dömpervezetője megegyezett négy társával, hogy Pátroháról folyami ka­vicsot lopnak. Este indultak, előtte valamennyien pálin­kát ittak. Felraktak két és fél köbméter sódert a dömperre, azután visszafordultak. A gé- gényi Rózsás utcán haladtak a község belterülete felé, az út jobb szélén egy férfi gyalo­golt ugyanabba az irányba. L., aki rakodás közben is jócskán ivott a pálinkából, a dömper oldalával elütötte. A motor­házon utazó társa szólt, hogy elütöttek valakit, a vezető ek­kor tolatni kezdett, társa kiál­tozása ellenére sem állt meg, hanem a hátsó kerékkel ráto­latott a fekvő ember csípőjé­re. L. ahelyett, hogy segítsé­get szerzett volna, elhajtott, nehogy észrevegye valaki a sóderlopást. A sérült 23 éves férfit a környéken lakók segít­ségével szállították kórházba, de ott néhány órával később belehalt sérüléseibe. A Járás- bíróság L. Józsefet hat és fél év szabadságvesztésre ítélte. Negyven éve írtuk 1977. november 2., szerda A hermánszegi tizenharmadik Szatmárban, Beregben a har­mincon felüliek még jól em­lékeznek a híres-nevezetes hermánszegi rezesbandára. A zenekar több évtizeden át fúj­ta a talpalávalót. A rendezők meg a falvak vezetői valóság­gal versengtek a zenekarért, amelynek tagjai egyszerre húsz-harminc meghívót is kaptak lakodalomra, bálra, szilveszteri mulatságra. A háború után tizenhármán új­raszervezték a zenekart, még az ötvenes évek végén is két szekérrel érkeztek a kultúr- házak elé (a hangszerek is megtöltöttek egy szekeret), ahol majd’ mindig tapssal fo­gadták őket. Már csak hárman élnek közülük, a legidősebb a 71 éves Szakács Mihály.- Huszonhét évig voltam a banda tagja. Népiesen re­zesbanda volt a nevünk, hi­vatalosan fúvószenekar. Én klarinétos voltam, de szat- máriasan csak klánétosnak neveztek. De sokat utaztam, de sokat éjszakáztam, hogy mások szórakozzanak! Bejár­tuk Szatmárnémetit, Nagy­károlyt, Kömörőt, Magosli­getet... Hajdanában egyszer Jánkmajtison a grófkisasz- szonyoknak fújtuk az éji ze­nét, tetszett nekik, mert csak úgy szórták le az ablakból az aprópénzt. Az árvíz után Nyíregyházáról kijöttek és azt mondták: új hangszert kapunk, csak alapítsuk meg ismét a zenekart. De hárman kevesen vagyunk. Legjob­ban azt sajnálom, hogy ’61 előtt Hermánszegen nem volt magnó, idegen meg nem jött, hogy megőrizze a muzsikán­kat. Ha beállna legalább két fi­atal és lenne egy magnó, még rázendítenénk! Társak és hangszalag nélkül csak a pipafüstöt fújja. km „A Csenger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet üzemében naponta nyolcszáz labdát gyártanak” - adtuk hírül 1977-ben 7*« 1977-ből: „A mérki iskola udvarán a tanárok és diákok társadalmi munká­val sportpályát építenek”

Next

/
Thumbnails
Contents