Kelet Magyarország, 2017. október (74. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-16 / 242. szám

2017. OKTÓBER 16., HÉTFŐ 4 Hazai táfal 111 Pil Mint a focikapusok, elvetődve kell minél nagyobb felületet állítani a labda útjába FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR Amikor nem látható, csak csörög a labda A Fehérbot Sportegye­sület gálával hívta fel a figyelmet vakok és gyengénlátók sportolá­sára. nyíregyháza. És akkor lekap­csolták a világítást. Egy ideig koromsötét volt, aztán valami halovány kis fény beszűrődött, lehet, hogy nem passzolt telje­sen a különleges szemüveg. Bevillant, hogy talán váratlan esti áramszünetnél éreztem hasonló tehetetlenséget és ki­szolgáltatottságot. Olyankor bosszankodva feláll az ember, kibotorkál gyufáért, vagy ma­tat az elemlámpa után. Köz­ben persze nekimegy minden­nek, hiszen nem lát. Én sem láttam semmit szom­baton délután a Zrínyi-gimná­zium tornatermében. Nem is láthattam, hiszen a csörgőlab­Célunk, hogy még többen próbálják ki ezt a két sportágat. CSONKA FERENC dánál nem lehet. A nyíregy­házi Fehérbot Sportegyesület csörgőlabda- és vakfocigáláján bárki kipróbálhatta a csörgő- labdázást. Amit egyébként a II. világháborúban találták ki Németországban, és a hadi­rokkantak rehabilitációjában alkalmazták. Magyarországon 1976 óta ismerik és játsszák a látássérültek. Fekete szemtakaróban A sárospataki csapat jóvoltá­ból néhány percet a pályán tölthettem egy igazi mécs­esén. A szabályok nem túl bonyolultak. Három játékos alkot egy csapatot* a kétszer tizenkét perces meccsen a cél bevenni az tizennyolc méter hosszú pályán az ellenfél ki­lencméteres kapuját. Minden versenyző feke­te szemtakarót visel, hogy egyenlő eséllyel versenyez­zenek a különböző látássé- rültségi fokú sportolók. A vak vagy gyengénlátó csörgőlab- dások hallása jóval kifinomul­tabbak lehetnek, mint e sorok írójáé. Igyekeztem összpon­tosítani, minél jobban észlel­ni a különös csörgő hangot, amely jelezni hivatott a labda útját. Amikor úgy éreztem, hogy felém tart, ülő vagy tér­delő helyzetből oldalra vá­gódtam. így láttam a profik­tól, igyekeztem én is minél nagyobb felülettel megaka­dályozni azt, hogy a labda a kapuba kerüljön. Kívülről bízvást vicces lehetett, ami­kor eldőltem, a labda pedig a kapu másik oldala felé tartott. A pályán a tájékozódást felra­gasztott, kitapintható csíkok segítik. A mérkőzésén van játékvezető, aki úgymond közvetíti, tömören közli a tör­ténteket. A lövés vagy gurítás már egyszerűbb. Ami egyéb­ként a leginkább zavaró volt: hallottam, hogy hamarosan eltalál a labda, nem sejtettem, hogy milyen erővel és hol. Nem fájt, de szokatlan volt. Nem szokatlan ez azoknak, akik rendszeresen játszanak. Mint például Jurászik Sándor, aki amolyan igazi légiós. Fény és árnyék- Sajnos nem születtem egészségesen, kilencéves korom óta csak fényt és ár­nyékot érzékelek, de nem látok - kezdte bemutatkozá­sát Sándor. - Majd tíz évig, ’89-’98 között játszottam versenyszerűen fővárosi és vidéki csapatokban. A nyír­egyháziban is, most viszont a pataki együttessel érkeztem. Vámosújfaluban élek, egy ottani alapítványnál fonok kosarat. Negyvenévesen már kicsit fárasztó a csörgőlabdá- zás, de nagyon sok élményt adott és ad. Szeretni kell a labdát A legfontosabb az, hogy sze­retni kell a labdát, érezni kell a testünkkel, a kezünkkel. Mindig nagyon jó érzés gólt szerezni, és bosszantó, ha a mi kapunkba kerül a labda. Ami fontos: közös a siker és a kudarc. Ez a lényeg. Aztán Sanyi azt is elárul­ja, hogy mint az igazi labdás meccsek után, megtárgyalják a történteket egy-két sör mel­lett.- Az elveszített folyadékot fontos pótolni - hangzott a tu­dományos magyarázat.- A Fehérbot Sportegyesü­letet 2001-ben alapítottuk, célunk a fogyatékossággal élők érdekeinek képviselete, érvényesítése és védelme. A kétnapos országos csörgő­labda- és vakfocisportgálával szeretnénk népszerűsíteni a vakok és gyengénlátók sza­badidős és versenysportolási lehetőségeit. A csörgőlabdáz­ni Budapesten Tatabányán, Szombathelyen, Egerben, Pé­csen, Sárospatakon és Nyír­egyházán lehet. Vakfoci egye­lőre csak a fővárosban és Nyíregyházán van - tudatta Csonka Ferenc, a Fehérbot Sportegyesület elnöke, a ren­dezvény főszervezője. Nos, szombaton igazi vakfo- ci-bemutató nem volt, viszont bárki kipróbálhatta, hogy le­het hét méterről kapura lőni. A gyakorlottak lehajolva, a lab­dát kézzel érintve készültek a lövésre, hogy érezzék, hol kell megrúgni. Kapus volt a kapu­ban és még két segítő. Vezény­szóra előbb az egyik, majd a másik kapufát kocogtatták meg azért, hogy a játékos be tudja célozni a kettő közötti te­rületet, aztán jöhetett a lövés. A vasárnapi program első ré­szét egy kerekasztal-beszélge- tés jelentette - folytatta lapunk tájékoztatását Csonka Ferenc. - Néhány civil szervezet kép­viselőivel arról váltottunk szót, miként lehetne hasonló rendezvényeket szervezni. Célunk, hogy még többen pró­bálják ki ezt a két sportágat. Szeretnénk megszólítani első­sorban az iskolákat, hogy a fia­talok jöjjenek segíteni az ilyen rendezvényeket. Ezt követően a sóstóhegyi szabadidős köz­pontunkban elültettük a közös célunkat szimbolizáló sportok fáját. A sportolni vágyókat pe­dig várjuk a Városmajor utca 2. szám alatti irodánkban. MÁN LÁSZLÓ laszlo.man@kelet.hu Vakfoci A vakfoci a f utsal alapjaira épül, mind a pálya (20x40m), a kapu (3x2m), a labda (4-es) méretében és a szabályok tekinte­tében is. Csapatonként 4 mezőnyjátékos és egy kapus van a pályán. Ami speciális, hogy a mezőnyjátékosok látássérültek, szemkötőben játszanak, míg a kapus látó. Az oldalvonalat palánk határolja, az arról visszapattanó labda megjátszható. A labda, amikor mozgásban van, csörgő hangot ad. A játékosokat három segítő irányítja a pályán: a védekező harmadban a kapus irányít, a pálya középső részén az edző ad a palánk mellől utasításokat, az ellenfél kapuja mögött pedig a guide segíti a támadások eredményességét. A kapus csak egy kis területen belül mozoghat, a kapufától oldalra 1, előre 2 m távolságig. A játékosok a pályán egymással, hanggal kommunikál­nak, minden labda felé mozgó játékosnak kötelező hangot adnia, a nemzetközileg elterjedt kifejezés a „voy" - jövök. A Kelet-Magyarország régi számaiból tallóztunk Összeállításunkban fel­idézzük, miről számolt be lapunk évtizedekkel ezelőtt ezen a héten. Hetven éve írtuk 1947. október 18., szombat Paradicsompálinka Az ország egyes részein eb­ben az esztendőben olyan nagy mennyiségű paradicso­mot termesztettek, hogy va­lósággal eladhatatlan volt. A Tiszajobbparti Földmívelés- ügyi Tanácsnál ezért felme­rült a gondolat, hogy lehet-e szeszt főzni a paradicsomból. A tanács felkérte a Vegykísér- leti Állomást, hogy végezzen kísérleteket a paradicsompá- linka-főzésre. Az eredmény szerint egy mázsa jól beérett paradicsomból több mint há­rom liter ötvenszázalékos, kellemes ízű pálinkát lehet előállítani. Hatvan éve írtuk 1957. október 18., péntek Súlyos vasúti szerencsétlenség Kocsordnál Súlyos vasúti szerencsétlen­ség történt tegnap reggel: egy Mátészalka felé tartó személy- vonat Kocsordtól egy kilo­méterre erős reggeli ködben összeütközött egy tehervonat- tal, amely Fehérgyarmat felé tartott. A szerencsétlenségnek három halálos áldozata és 32 sebesültje van, a körülmények és okok tisztázása most van fo­lyamatban. A mulasztás elkö­vetésével alaposan gyanúsít­ható forgalmi szolgálattevőket letartóztatták. 1957. október 19., szombat Mosógép az utcán Nyírbátor asszonyai között a helyi nőtanács által vásárolt mosógép nagyobb „forron­gást” idézett elő, mint az utób­„Évente ezer tölcséres hangsugárzót gyártanak Kisvárdán, az Elektro­akusztikai Gyárban. Képünk a szerelőcsarnokban készült; az egyes mun­kafázisokhoz görgős kocsin érkezik a munkadarab a gyors összeszerelés érdekében” - írtuk 1986-ban bi időben bármi. A szóban for­gó alkalmatosság egész nap a község szeme láttára mossa az ingeket meg a fehérneműt, s mindenki által kipróbálható újítást jelent a faluban. Aki máris a hívévé szegődött, mint például a hatgyerekes Ständler Ferencné, a nőta­nácsot csak dicsérni tudja az okos kezdeményezés miatt. Hornyik Jánosné, a szervezet titkára a következő történetet mesélte el a mosógépükről: „Az asszonyok régóta kérnek bennünket, hogy könnyítsük meg a háztartási munkák vég­zését, vegyünk mosógépet. De hát annyi mosógép nincs az országban, hogy minden asszonynak jusson, aztán a pénztárca sincs mindig tele, így először bált rendeztünk, aztán az összegyűlt 3400 fo­rintból megvettük a mosógé­pet.” Ötven éve írtuk 1967. október 22., vasárnap A rózsástanyai matuzsálem Jó négy kilométerre a rakama- zi műúttól - Nyírtelek és Ven- csellő között - van egy apró település, körülötte jó, fekete talaj. Ősztől tavaszig úttalan utak vezetnek Rózsástanyára, ahol egy hete ritka ünnep volt. Hankó Lajos, a legöregebb szabolcsi most százéves. Az ünnepségen összejött a csa­lád, a hat gyerek, unokák, dédunokák, a község és a ter­melőszövetkezet vezetői. Egy tortán meggyújtottak száz szál gyertyát. Hankó Lajos csak egy hétig járt iskolába, aztán meg­halt apja-anyja, nem lehetett tovább.- Milyen a mostani világ?- Jobb világ van most. Mikor fiatal voltam, nehéz volt a munka. A dohányban is meg „Az 5. számú általános iskola úttörő rendőrőrse sikeres vizsgát tett. A pajtások ezután rendszeresen közreműködnek Nyíregyháza zavartalan közlekedésének biztosításában” - adtuk hírül ötven éve fotók: km-archIv 1977-ből: „A cukorrépa gépi szedése Tiszadada határában” bért. Aztán meg Ferenc Jóska volt a király. Azt mondták, jó király volt.- Merre járt életében?- Nem jártam én sehol se, csak Nyíregyházán. Szép város, nagy város. Orvosnál is csak egyszer voltam, 92 éves ko­romban. Negyven éve írtuk 1977. október 20., csütörtök Épül a beregi termálfürdő Vásárosnamény határában - pontosabban Gergelyiugomya és Jánd között - megkezd­ték a termálfürdő építését. A Budapesti Vízkutató és Fúró Vállalat debreceni üzemveze­tőségének szakemberei a kö­zelmúltban láttak munkához. A terv szerint ezer méter mélyre fúrnak, s ekkor ideális termálvízzel találkoznak. A munkálatokat január vé­géig kellene befejezniük, de felajánlották, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának tiszteletére már az idén elérik az ezer métert. KM az aratásnál is. Még éjszaka is arattunk. Most a gép arat, jól arat. Akkor gyalog jártunk, most meg ki jár gyalog? Akkor két család lakott egy kis szobá­ban, most meg egy lakik kettő­ben. Meg rádió is van.- Hogy volt az a régi élet?- Hát, az nem jó volt. Pandú­rok voltak, szíj karikás volt a vállukon, avval ütötték az em­Kellemes ízű pálinka érett paradicsomból

Next

/
Thumbnails
Contents