Kelet Magyarország, 2017. szeptember (74. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-01 / 204. szám
2017. SZEPTEMBER 1„ PÉNTEK KEQET Üzenet ^ Kolozsvári Zoltánná nagydobosi olvasónktól: A világ nem ismeri el a kisemberek bátorságát - pedig az ő bátorságuk és kitartásuk nélkül a világ összeomlana. DANBROWN „Sokoldalú családtag az életünkben a Kelet” búj. Hűséges előfizetőnk, Valkovics András egészségi okok miatt nem tudott befáradni a szerkesztőségünkbe, 44 éve hűséges társát, feleségét küldte maga helyett, aki így mesélt családjukról és újságolvasási szokásaikról:- Édesapáméktól örököltük meg a Kelet-Magyarországot, ők az újság megjelenése óta előfizetői voltak a megyei napilapnak.- Két fiú gyermekünk van, az idősebb katonatiszt, a fiatalabbik mentős, másodállásban gépkocsivezető-szakoktató, mindketten nagyon komolyan veszik és felelősségteljesen látják el a munkáikat. Három gyönyörű unokával is büszkélkedhetünk, felüdülünk a társaságukban.- Nagyon szeretjük a Keletet, s hosszú évtizedek óta ragaszkodunk hozzá. A férjem főleg a sportoldalakat kedveli, én az ízvilágban barangolok szívesen. Sok receptet Ajándékcsomaggal köszöntük meg a Valkovics-házaspár olvasói hűségét FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR kipróbáltam már, nem kis sikert aratva a süteményekkel. Mivel imádom a virágokat, örömmel olvasom a Kiskert oldalakat is. A lap tartalmával és arculatával is elégedettek vagyunk, családtagként tekintünk az újságra - mesélte Valkovics Andrásné. KM <§> A színpadon is pezsgett az élet A színpadon és a közönség soraiban is emelkedett volt a hangulat Tiszadobon, a roma kulturális és sportnapon fellépő Szilvási Gypsy Folk Band koncertjén. fotó: plajos Gábor ■■■1 Lenyűgözte a túrázókat a bokortanyák békés, festői szépségű világa fotó: egyesület Megérte nyeregbe pattanni Olvasóink írják Az erőmű „gyomrában” Tiszalökön járt augusztus utolsó péntekén a Nyírségi Látássérültek Egyesülete, a helyismereti program keretében a vízerőművet tekintettük meg. Kirándulócsapatunk megismerte a létesítmény múltját, jelenét, funkcióját, betekinthettünk az erőmű belsejében zajló munkálatokba. Mindez óriási élmény volt számunkra, köszönjük a Tiszavíz vezetőségének a lehetőséget. Meglátogattuk a közelében lévő parkerdő arborétumot is, és fotókat készítettünk az emlékműnél. MARKÓCZI MÁRIA ELNÖK, NYÍRSÉGI LÁTÁSSÉRÜLTEK EGYESÜLETE Nincs mit tenni A megyei kórházban nem olcsó mulatság parkolni, de van úgy, hogy nincs más választása az embernek. Kificamodott a bokám, nem bírtam rálépni. A férjem bevitt a kórházba, leparkolt, felkísért a feljárón („élvezetes” volt feljutni a balesetire a 10 méteres emelkedőn). Az orvostól fekvőgipszet, a portástól 1200 forint parkolódíjat kaptam búcsúzóul. S. ILDIKÓ Hatodik túráját szervezte meg a közelmúltban a BringÁdám Egyesület, a célállomás ezúttal is a számtalan élményt nyújtó Majorság Egyesület tanyája volt. Szombaton reggel fél kilenckor indultunk útnak Borbányáról, egy óra múlva már Újtelekbokorban voltunk. Érkezésünk után elsőként a csocsót és a pingpongasztalt „rohamoztuk meg”, majd a gólyaláb-használat praktikáját igyekeztünk elsajátítani. Amíg mi önfeledten szórakoztunk a remek időben, készült a gulyásleves. Ebédig sokan pattantak nyeregbe a kisebbek és nagyobbak közül is, de előkerültek a tollasütők és a társasjátékok is, szóval nem unatkoztunk. A finom és bőséges leves után jól esett a mézédes dinnye. Aztán a szellemi harapni- valók kerültek terítékre: Bordás Béla városgondnok tartott nekünk előadást munkájáról, szerteágazó feladatairól. Sok érdekes információt megtudtunk arról, hogyan zajlik egy-egy munkanapja, miként igyekszik segíteni az ügyes-bajos dolgaikkal, panaszaikkal, közérdekű bejelentéseikkel hozzá forduló nyíregyháziaknak. Délután lovaskocsira „cseréltük” bringáinkat, s hatalmas körutazást tettünk a bokortanyákon. A békés, csodálatos táj, az ott élők kedvessége lenyűgözte a csapatunkat. Sok élménnyel gazdagodva tértünk haza. ROMA ÁDÁM, EGYESÜLETI ELNÖK A vállalkozói szektor kezében van a jövő A szégyenteljesen alacsony bérezés konzerválja a nyomort. VÁSÁROSNAMÉNY. AZ éves 500- 600 ezer tonna termelésünkkel Európa vezető csemegekukorica-termelő nagyhatalma lettünk. Rendkívül fegyelmezett technológiával irányítják a vetéstől a betakarításig a rendszert a feldolgozást végző konzervgyárak, hűtőházak. Ezek azok a hatalmas táblák az autópálya mellett, ameddig a szem ellát. Tudni kell, hogy nagyon sok kisebb-nagyobb földtulajdonos bérbe adja itt a földjét olyan .vállalkozóknak, akik rendelkeznek a teljes vertikumhoz szükséges korszerű gépparkkal. A késztermékek árának emelkedésével arányosan emelkednek a bérleti díjak, beáll az egyensúly, mindenki megtalálja a számítását. Lehet a jövedelmezőséget fokozni azzal, hogy betakarítanak egy korai vetésű borsót, majd az első fagyok beálltáig még megterem utána a legrövidebb tenyészidejű csemegekukorica. Lehetne másképpen is Orbán Viktor miniszterelnök egy mezőgazdasági feldolgozóüzem avatásán így nyilatkozott: „a gazdaság stabilitását a családi gazdaságok adják”. Ezt kellene megérteni környezetünk politikai szereplőinek is, nevezetesen, hogy ne egy letűnt kor rossz emlékű kommuna rendszerét erőltessék, ami egyszer már megbukott, akkor TSZ-nek hívták. Tegyék A közhasznú munkában végzett termelés nem hatékony. TOLDY KÁLMÁN a magukévá kenyéradó gazdájuk elvárásait, amely szerint jövője kizárólag a legnagyobb létszámot foglalkoztató és legtöbb adót fizető kis- és közép- vállalkozói szektornak van! Az egyes településeken közhasznú munkában végzett „barkács szintű” termelésnek nincs hatékonysága, felborítja a versenyhelyzetet, mivel közpénzből, mindannyiunk adóforintjaiból finanszírozzák, és a szégyenteljesen alacsony bérezés konzerválja a foglalkoztatottak nyomorát. Talán el sem tudják képzelni ezek az emberek, hogy az országos átlagbér már meghaladta a 300 ezer forintot! Az elmondottak jobb megértéséhez segítséget adhat Kiss László lapcsoport főszerkesztő augusztus 2i-ei jegyzete, jómagam pedig Berkenyét hoznám példának, ahol az ültetvényeken és a feldolgozó üzemben jól fizetett dolgozók munkálkodnak, soha nem volt szükség a községben munkanélküli segélyre, közhasznú foglalkoztatásra, a település karbantartásával önálló vállalkozásokat bíznak meg, őket a termelő vállalkozásoktól beszedett iparűzési adóból finanszírozzák. TOLDY KÁLMÁN, VÁSÁROSNAMÉNY Postaládánkból így kellene tanítani Arany János Toldiját az iskolákban! Hihetetlen, mennyire „befogadóbaráttá” varázsolta Csőre Gábor a közel 170 éves elbeszélő költeményt! NYÍREGYHÁZA. Általános iskolás diák koromban, amikor a tanárnő felolvasta nekünk Arany János közismert művét, a Toldit, bevallom, kicsit sem tetszett. A szövege túl régies volt, a cselekménye pedig néhol érthetetlen, s talán pont emiatt unalmas. Akkor, amikor íródott (1847) nyilván tetszett a kor olvasóközönségének, hiszen számukra aktuális és közérthető volt a mű mondanivalója, pontosan tudták, mit jelentenek bizonyos szavak, mik azok a tárgyak, ruhák, amik megjelennek a költeA kérdés úgy lett volna helyes: mi az, amit értetek belőle? HARMAN ZSÓFIA ményben. Ez azóta már történelem, egy mai fiatalnak értelmező szótárra, de minimum tanári magyarázatra van szüksége a helyes dekódoláshoz. Az akkori ruhák számunkra már csak jelmezek, a tárgyak csak (ismeretlen) díszletek, s így persze nehezen tudunk belegondolni, mit érezhetett a főhős, vagy miért reagált úgy egy-egy szituációban. Kellemes meglepetés volt Mindeddig úgy éreztem, hogy e költemény felett igen csak eljárt az idő, így nem kevés fenntartással mentem el a Sóstói Múzeumfaluba megnézni, hogy a rendezőnek (Paczolay Béla) és a művet színpadra álmodó-varázsoló Csőre Gábornak mit sikerült kihoznia az irodalmi őskövületből. Legnagyobb meglepetésemre az Arany-klasszikus kreatív újragondolása, a zseniális színészi alakítás és a modern technika ízléses, mértéktartó becsempészése a darabba remekül szórakoztatott. Sikerült olyan befogadóbarát módon színpadra varáCsőre Gábor sokoldalú színészi alakítása, a hang- és fénytechnika, a díszlet, a kosztüm és a humor vonzó köntösbe bújtatta a Toldit fotók: sipeki Péter zsolni a Toldit, hogy érthető és szórakoztató legyen a XXI. században élő fiatalok számára, ugyanakkor megőrizze a születésekor papírra vetett, régi értékeit. Nagy kihívás lehetett Csőre Gábornak ennyi párbeszédet megtanulni és ilyen sokoldalúan, humoros jelenetekkel gazdagon fűszerezve előadni, de sikerült! Bár a színész gyakorlatilag egyedül domborított a színpadon, én - nézőként - mégsem éreztem úgy, mintha a szereplő mentális betegségben szenvedve, saját magával beszélgetne. Mit szólt a beszóláshoz? Emlékszem, miután a magyartanárunk felolvasta, hogy „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta...”, megkérdezte, mi az, amit nem értünk az elhangzottakból. A helyes kérdés az lett volna, mi az, amit megértettünk belőle... „Hát, valami biztos kigyulladt a forróságtól, csak tudnánk, mi az a szik. Olyanról, hogy „szit” már hallottunk a Csillagok háborújában... És mi az a sarja, ha sarut mondott volna a költő, arról talán beugrana a bibliai idők strandpapucsa... A szöcskét ismerjük, de ha már nyájról van szó, miért nem birkát írt Arany? Aztán ott a klasszikus „beszólás”: „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” Nem értjük, miért nem osztott ki pár sallert a főhős ezért a nyilvánvaló sértésért...” - sorakoztathatnánk a mai diákok reakcióit. Csőre Gábor olyan átéléssel alakította az összes szereplőt (Miklós,. György, a hűséges szolgáló, az összetört özvegy, a beképzelt vitéz, a bölcs király), hogy teljesen érthetővé, átérezhetővé és szerethetővé vált a darab. Leendő kisgyermeknevelőként és pedagógusként az a véleményem, hogy ezt, illetve az ehhez hasonló irodalmi műveket így, és csak így lenne szabad tanítani a mai gyereknek! HARMAN ZSÓFIA, EGYETEMI HALLGATÓ
